2022. március 15-én született meg az a döntése az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB), amelyben megállapította, hogy a Covid-korlátozások részeként, a nyilvános rendezvények jelentős időtartamra való teljes betiltásával sérült az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 11. cikkében foglalt gyülekezési szabadsághoz való jog. Írásomban ezt az ügyet elemzem, nagy hangsúlyt fektetve az eset körülményeinek bemutatására, valamint az EJEB érvelésére. Befejezésül egy rövid nemzetközi kitekintést követően rámutatok az eset jelentőségére az EJEB gyakorlatában, valamint tágabb kontextusban.
A Communauté genevoise d'action syndicale (röviden: CGAS) egy szakszervezeti szövetség, amelynek törvényi célja a munkavállalók, valamint a tagszervezetei érdekeinek védelme. A CGAS számos nyilvános rendezvényt szervez és különböző demonstrációkhoz is csatlakozik Genf kantonban. A Szövetségi Tanács (a Kormány megfelelője Svájcban) a koronavírus-járvány kitörésére válaszolva drasztikus korlátozásokat foganatosított, amelyek ellehetetlenítették többek között a kérelmező szervezet működését.
A tisztánlátás végett indokolt bemutatni kronologikus sorrendben a történéseket. A vírushelyzet eszkalálódása következtében 2020. február 28-án a Szövetségi Tanács hatáskörében rendeletet alkotott a koronavírus kezelése érdekében hozott intézkedésekről, amelyben az 1000 főnél nagyobb nyilvános rendezvényeket betiltotta. Március 13-án e rendelet helyébe a "2. Covid-rendelet" (O.2 Covid-19) lépett, amely már az oktatási intézmények bezárását is elrendelte, továbbá betiltotta azokat a rendezvényeket, melyeken 100-nál több fő gyűlik össze egy időben.[1] A rendelet szerint e tilalom alól mentesülni lehetett, azonban csak kivételes esetben: a politikai vagy oktatási jogok gyakorlásával kapcsolatos rendezvények megszervezését az illetékes hatóság engedélyezhette, erre azonban egyszer sem került sor.
Március 16-án a Szövetségi Tanács "rendkívüli helyzetet" hirdetett ki, és a rendelet akként módosult, hogy az élelmiszerboltokon, bankokon, benzinkutakon, és a szállodákon kívül egyéb nyilvános helyeken nem lehetett összegyűlni.[2] Ebben a verzióban eltörölték az egyes, fentebb említett rendezvények szervezésére adott hatósági jóváhagyás lehetőségét is. A rendelet alapján az, aki demonstrációt tart, akár 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Március 20-án a Szövetségi Tanács tovább szigorította a korlátozásokat: 5-nél több ember nem gyűlhetett össze nyilvános helyeken. Ezen csak május 30-án enyhítettek azzal, hogy 30 ember is összegyűlhetett egyszerre, június 6-án pedig jött a feloldás következő foka: zárt és nyilvános gyűléseket újra lehetett tartani, nem több mint 300 fő egyidejű jelenlétével.
A CGAS 2020. május 26-án nyújtotta be panaszát az EJEB-hez. Kérelmében azt állította, hogy a Covid-rendelet következtében arra kényszerült, hogy lemondjon egy május 1-re megszervezett rendezvényt és visszavonja az illetékes hatóságnak benyújtandó kérelmét a jóváhagyásra. Ezenkívül több mint két hónapig nem volt lehetősége semmilyen nyilvános rendezvény megtartására a teljes tilalomnak köszönhetően. Ezen korlátozások a kérelmező szerint sértik az EJEE 11. cikkében lefektetett gyülekezés szabadságához való jogot.
Az EJEB döntését egészében vizsgálom meg, kitérve a legfontosabb szempontokra és érvekre, amelyek támaszként szolgáltak a döntés meghozatalában. Ahhoz, hogy jobban beleláthassunk az ügy jellegébe, érdemesnek tartom bemutatni, hogy az miképpen felelt meg a befogadhatósági kritériumoknak.
Az EJEE 34. cikke szerint az EJEB kérelmet attól a nem-kormányzati szervezettől vagy természetes személytől fogadhat be, amely azt állítja, hogy az EJEE-t, vagy az azt kiegészítő jegyzőkönyvekben biztosított jogok valamely Magas Szerződő Fél részéről történt megsértésének áldozata. Fontos, hogy a kérelmező által elszenvedett sérelem az EJEE-ben foglalt valamely alapjog megsértése eredményeképpen álljon be.[3] Jelen esetben a szabad gyülekezéshez való jog gyakorlásába avatkozott bele a Szövetségi Tanács. A szervezetre közvetlen hatással van ez a beavatkozás, hiszen a korlátozások és a fennálló büntetőjogi szankció (szabadságvesztés) elrettentették attól, hogy céljának megfelelően
- 45/46 -
szervezzen rendezvényeket, sőt egy május 1-re tervezett esemény lemondására kényszerült.[4] Vagyis ok-okozati összefüggés van a 11. cikk megsértése és a kérelmező sérelme között. Így az EJEB megállapította, hogy a kérelmező szervezet a 34. cikk értelmében áldozatnak minősül.
Következő lépésként az EJEB a hazai jogorvoslatok kimerítésének követelménye szempontjából vizsgálta meg a kérelem befogadhatóságát. Az EJEE 35. cikk 1. bekezdése értelmében az ügyet csak akkor lehet az EJEB elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati lehetőséget már kimerítették a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelően, éspedig attól az időponttól számított négy hónapon belül, amikor a hazai végleges határozatot meghozták. A rendelet első, március 13-i állapotában az illetékes hatóság engedélyezhette azon rendezvények megtartását, amelyek politikai és oktatási jogok gyakorlásával kapcsolatosak, vagyis a korlátozás alóli mentesülésre ekkor volt lehetőség. Azonban a március 17-i verzióban ezt már eltörölték, így csak március 16-ig állt fenn az az eshetőség, hogy a hatóságok a tilalom alól felmentést adjanak.[5] Három napról van szó, amely nagyon rövid időszak. Ezzel együtt a Kormány egyetlen esetet sem tudott felmutatni, amikor az illetékes hatóság a nyilvános események megtartásának korlátozása alól kivételt adott volna, vagyis ezt a jogorvoslati lehetőséget a gyakorlatban nem lehetett igénybe venni.[6]
Ezt követően a kérdés az, hogy bírósági úton volt-e hatékony jogorvoslati lehetőség. A problémát jól prezentálja az az eset, amikor a Szövetségi Bíróság eljárásjogi okokra hivatkozva utasított el egy demonstráció megtiltásával összefüggő fellebbezést, mivel az engedély csak abban a bizonyos időszakban volt megadható, és ehhez képest a megtámadott határozatot már túl későn tették közzé.[7] Emellett a járvány terjedésével párhuzamosan az eljárás lefolytatásának idején már egy szigorúbb korlátozás volt hatályban. Ez az eset rámutat arra, hogy ebben a kivételes, meg nem ismétlődő helyzetben teljesen valószínűtlen, hogy a svájci bíróságok a rendelkezésre álló nagyon rövid időn belül felülvizsgálják a Covid-rendeletet, noha normális körülmények között ezt valószínűleg megtették volna.[8] A svájci Szövetségi Bíróság ebben az összefüggésben nem vizsgálhatta a Covid-rendelet alkotmánnyal való összhangját, továbbá a gyülekezési jog szabadságának tiszteletben tartásával kapcsolatosan benyújtott fellebbezésekről sem döntött érdemben.[9] Így világos, hogy a kérelmező szervezet azért fordult egyből a Bírósághoz, mert a releváns időszakban hatékony hazai jogorvoslati lehetőséggel nem tudott élni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
