Az "osztatlan közös földtulajdon" ügye évtizedek óta megoldatlan problémák forrását jelenti a magyar agrárium számára, ezért a jogalkotó a földeken fennálló közös tulajdon felszámolására vonatkozó új szabályok bevezetéséről döntött a közelmúltban. A 2021. január 1. napján hatályba lépett rendelkezések mellett a polgári jog általános szabályai is lehetőséget biztosítanak a tulajdonközösségek megszüntetésére, amelynek elsődleges módja az ingatlan természetbeni megosztása. Jelen tanulmány a közös tulajdont képező földek természetbeni megosztásának, valamint az ahhoz kapcsolódó földhasználat rendezésének és a mezei leltárral való elszámolás elméleti és gyakorlati kérdéseit vizsgálja.
The issue of "undivided common land ownership" has been a source of unresolved problems for Hungarian agriculture for decades, which is why the legislator recently decided to introduce new rules for the liquidation of common land ownership. In addition to the provisions that entered into force on 1 January 2021, the general rules of civil law also provide for the possibility of dissolving common ownership, the primary method of which is the division of property in kind. This paper examines the theoretical and practical issues of the division in kind of jointly owned land, the related land use settlement and the settlement of the field inventory.
A mező- és erdőgazdasági célú földeken fennálló tulajdonközösségek, azaz közismert elnevezéssel az "osztatlan közös földtulajdon" ügye a rendszerváltozás óta megoldatlan jogi problémák forrását jelenti. A földeken fennálló tulajdonközösségek a felaprózódott magyar birtokstruktúra fennmaradásának legfőbb letéteményesei, ezért a jogalkotó az elmúlt évtizedekben több alkalommal tett kísérletet azok felszámolására, azonban a probléma érdemét eddig nem, illetőleg csak részben sikerült orvosolni. A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló 2020. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Foktftv.), valamint a végrehajtására kiadott 647/2020. (XII. 23.) kormányrendelet hatálybalépésével új anyagi és eljárásjogi szabályok mentén nyílt lehetőség az egyes tulajdonközösségek megszüntetésére. Ezen új rendelkezések érdemét és jelentőségét, illetőleg a szabályozás hátterét Szinay Attila vonatkozó cikkében részletesen feldolgozta.[1]
Tekintettel a földforgalmi szabályozásunk speciális jogági jellemzőire, a vizsgált tárgykör, azaz egy adott mező-, illetve erdőgazdasági célú földön fennálló tulajdonközösség megszüntetése is a magánjogi és a közjogi normák kereszttüzében áll. Menyhárd Attila álláspontjával egyetértve, a jogrendszer közjogra és magánjogra való felosztásának létjogosultja több tekintetben is vitatható,[2] mindazonáltal az adott tulajdonközösségben érintett tulajdonostársak számára alapvető jelentőségű kérdés, hogy meddig terjed a tulajdonosi minőségből fakadó magánautonómia (például egyezség megkötése a tulajdonostársakkal a természetbeni megosztásról), milyen korlátozásokkal gyakorolhatók a tulajdonjog egyes részjogosítványai, melyek a földjogi szabályozás diszpozitív rendelkezései, és mikortól lépnek be az imperatív jellegű, elsődlegesen közigazgatási normák (például az újonnan létrejövő ingatlanok területi minimuma), amelyektől az érintettek egyező akarattal sem térhetnek el. A Foktftv. rendelkezései nem adnak külön definíciót a közös tulajdont képező földrészletekre vonatkozóan, így főszabály szerint azon ingatlanokra terjed ki a törvény tárgyi hatálya, amelyek egyrészt a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló a 2013. évi CXXII. törvény (továbbiakban: Földforgalmi törvény) értelmében földnek minősülnek,[3] és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) szerinti közös tulajdon fogalmi körébe tartoznak.[4] A közös tulajdon fogalmából ered, hogy a dolog, azaz a föld feletti tulajdonjog eszmei hányadok szerint oszlik meg a tulajdonostársak között, nem valós, fizikai értelemben. (Ugyan a birtoklási és használati viszonyok rendezése érdekében a föld használata megosztva történik, de ez nem jelenti azt, hogy ne terjedne ki valamennyi tulajdonostárs tulajdonjoga az egész dologra.) A vizsgált rendelkezések körében kiemelt jelentősége van, hogy a Foktftv. és a Ptk., továbbá a Földforgalmi törvény és a Ptk. viszonylatában is a lex specialis derogat legi generali elv érvényesül, a két földjogi tárgyú jogszabályhoz képest a Ptk. szubszidiárius jelleggel bír. Mindazonáltal a vizsgált kérdéskör szempontjá-
- 43/44 -
ból fontos gyakorlati mozzanat, hogy a Foktftv. által felkínált eljárásmódok alkalmazása nem kötelező a felekre nézve, csupán opcionális - kivételt képez az állami kisajátítás esete -, így az érintett tulajdonostársak egyező akaratelhatározással akár a Ptk. szabályai szerint is megszüntethetik a tulajdonközösséget. Mind a Ptk.-ra, mind a Foktftv.-re nézve igaz, hogy az adott tulajdonközösség létrejöttének időpontjától és az egyes tulajdonszerzések jogcímeitől függetlenül alkalmazhatók a megszüntetési szabályok. Tekintettel a Földforgalmi törvényben rögzített általános agrár- és földbirtokpolitikai célkitűzésekre, valamint a termőföld speciális jogtárgy jellegére,[5] a gyakorlatban praktikusabb, gyorsabb és költséghatékonyabb lehetőségként kínálkozik egy, a Foktftv. szerinti eljárás lefolytatása, mintsem az általános polgári jogi szabályok szerinti közös tulajdon megszüntetése.
A földeken fennálló tulajdonközösségek jellegéből, valamint azok egyes speciális attribútumaiból számos jogi, adminisztratív jellegű, valamint a mindennapi gazdálkodást nehezítő körülmény eredeztethető, amelyek a tényleges mező- és erdőgazdasági célú termesztés/termelés közvetlen akadályát képezik. Az ingatlan-nyilvántartási jogosultak személyében bekövetkezett változások bejegyzésének elmaradása okán az ingatlan-kataszter rendezetlensége, az ismeretlen/nem beazonosítható tulajdonostársak számának tisztázatlansága, az adott földrészletet használni kívánó gazdálkodók esetén a tulajdonosi/gazda szemlélet hiánya, ebből fakadóan a nagyobb értékű beruházásoktól - például öntözésfejlesztés - való tartózkodás, a földhasználati viszonyok földrészleten belüli rendezésének körülményessége, az agrárhitelezés körében a jelzálog-hitelintézetek számára felajánlható fedezet bevonásának diszkrepanciája, a támogatások igénylésének körülményessége csak néhány kiemelt példa, amelyekre tekintettel Andréka Tamás egyik előadásában tulajdonosi kényszerközösségként definiálta a jelenséget.[6] Az említett anomáliák feloldásának egyik legkézenfekvőbb módja lehet, ha az adott tulajdonost eszmei hányadai szerint megillető föld nem másokkal tulajdonközösségben, hanem egy kizárólagos tulajdont képező, önálló földrészlet formájában, praktikusan 1/1 tulajdoni hányad szerint, külön helyrajzi szám alatti ingatlanként manifesztálódik. Ennek megvalósítására a közös tulajdont képező ingatlan természetbeni megosztása kínálkozik, amely mind a Foktftv. alapján, mind a polgári jog általános szabályai szerint is megvalósulhat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
