Az öt éve született Alaptörvényünk az európaiság és a nemzeti összetartozás kérdésében unió szerte egyedülálló harmóniát teremtett - jelentette ki az igazságügyi miniszter az Alaptörvény elfogadásának ötödik évfordulója alkalmából szervezett konferencia sorozat záró rendezvényén az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban.
Trócsányi László hangsúlyozta: a fél évtizede született Alaptörvény létrehozásával az alkotmányozók célja nemcsak az Európához tartozás, hanem a nemzeti összetartozás alapértékké emelése is volt. A miniszter szerint ez a nemzetközi szinten is egyedülálló, modern alkotmány megalapozta a magyar nemzetpolitika mai sikerességét, és "nagy eredmény, hogy a megszületése körül viták elcsitultával ma már békességben tudunk róla beszélni". Ehhez azonban komoly harcokat kellett megvívni és számos honi, illetve közösségi fórumon elmagyarázni a szöveg valódi jelentését - tette hozzá.
A tárcavezető történelmi példákat idézve aláhúzta: a reformkor előtti időktől "rögös út vezetett" a mai alkotmányos alapok megteremtéséhez, az Alaptörvény 2011-es elfogadását pedig "a magyar nemzetpolitika újjáéledésének" nevezte.
Az alkotmány tartalmát elemezve az igazságügyi miniszter rámutatott, az Alaptörvény az érzelmi közösséget helyezi a középpontba, amely a nemzethez tartozás alapja. Egyúttal európai összehasonlításban egyedülálló módon teremti meg a politikai és kulturális kohézió, valamint az alkotmányos és nemzeti identitás összhangját - tette hozzá.
A miniszter hangsúlyozta, hogy a magyar történeti alkotmány szimbolikus, nemzetmegtartó erővel rendelkezett a történelem folyamán. Ezért az Alaptörvénynek is egy nemzetet megtartó, egyesítő, önbecsülést kifejezésre juttató Alaptörvénynek kell lennie. "A nemzet szellemi és lelki egysége, a keresztény hagyományok megjelenítése, a család, a házasság védelme, a magyar nyelv és kultúra jelentőségének kiemelése, a történeti alkotmány vívmányainak elismerése, a totalitárius múlt elítélése mind-mind a magyar alkotmányos identitás részeiként jelennek meg az Alaptörvényben" - emelte ki a miniszter.
Trócsányi László szólt arról, hogy az Alaptörvény elfogadásának ötödik évfordulójára szervezett ünnepi rendezvények helyszínei és témái mind szimbolikusak, ebbe a sorozatba jól illeszkedik az ópusztaszeri helyszín és témaválasztás is. Ópusztaszer kapcsán kiemelte a miniszter, hogy nem túlzás azt állítani, hogy "hazánk és az egységes magyar nemzet bölcsője, hiszen itt kötötte meg immáron több, mint ezeréves szövetségét a honfoglaló hét törzs amelyet az itt található Feszty-körkép örökít meg."
Az Országgyűlés 2011. április 18-án fogadta el Magyarország új Alaptörvényét, amelyet Schmitt Pál köztársasági elnök 2011. április 25-én, húsvéthétfőn írt alá. A jogszabály 2012. január 1-jén lépett hatályba. 2012 januárjáig az 1949. évi XX. számú törvény volt Magyarország Alkotmánya, amelyet 1949 és 1989 között több alkalommal is módosítottak.
2016 nyarán az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló Alaptörvény-ellenességet állapított meg a Gytv. vonatkozásában, és felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2016. december 31-ig tegyen eleget. Az Igazságügyi Minisztérium 2016 nyarán sajtótájékoztatón jelentette be, hogy széles körű vizsgálatot kezd a gyülekezési jogi szabályozással összefüggésben, amelynek keretében a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszékével közösen egy tudományos konferenciát szervezett 2016. október 26-ára a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Szent II. János Pál pápa dísztermébe.
A konferenciát Prof. Szabó István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar dékánja nyitotta meg, aki örömét fejezte ki, hogy a kar egy olyan tudományos eszmecserének adhat helyt, amely egy olyan fontos és jelentős alapjogot érint, mint a gyülekezési jog.
A konferencia első előadójaként Horváth Attila a gyülekezési jog közel kétszáz éves magyarországi történetét foglalta össze. Előadásában kiemelte, hogy már 1848 áprilisában
- 58/59 -
megalkotta Magyarország első felelős kormánya a budapesti népgyűlésekre vonatkozó szabályokat. A dualizmus korában pedig már előírták a bejelentési kötelezettséget, és megjelentek a különböző korlátok, megtiltási okok is. Később - a Horthy-korszakban - a rendőrségnek már a gyűlések feloszlatásához is igen széles körű kényszerítő eszközök álltak a rendelkezésére. A II. világháborút követően 1945. március 24-én adta ki az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere a gyűlések bejelentéséről szóló 5.159 BM számú rendeletét, amely a Gytv. 1989. január 24-i hatálybalépéséig hatályban volt.
Az első szekció második felszólalójaként Kukorelli István vázolta fel a hatályos Gytv. elfogadásának folyamatát, annak előkészítését és országgyűlési vitáját.[1] Kiemelte, hogy 1988-ban a sorozatos tüntetések is hatással voltak a gyülekezési jog szabályozására. Ennek megalkotása során a Hazafias Népfrontot kérték fel a tervezet ún. társadalmi vitájának megszervezésére. Több tízezerre volt tehető a száma azoknak, akik véleményt nyilvánítottak. A Gytv. mintegy három hónappal az Ellenzéki Kerekasztal megalakulása előtt 1989. január 24-én lépett hatályba.
A konferencia első részének zárásaként Tallódi Zoltán ismertette az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) a magyarországi gyülekezési jogi gyakorlattal összefüggő esetjogát. Elsőként a Bukta és társai kontra Magyarország ügy került kiemelésre, amelyben az EJEB kifejtette, hogy nem alkotmányellenes megkövetelni a gyűlések előzetes bejelentését, de ennek elmaradása nem lehet elégséges ok egy gyűlés feloszlatására. A Sáska kontra Magyarország ügyben az EJEB megállapította, hogy a gyülekezési jog magában foglalja a gyülekezés időpontjának, helyének és módjának megválasztásához való jogot. A Szerdahelyi kontra Magyarország ügyben pedig rámutatott arra is, hogy a gyülekezési jog korlátozására kizárólag "törvényben előírt" tilalom alapján kerülhet sor.
A második szekció első előadásában Csink Lóránt az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) 11. cikkéből kiindulva elemezte annak "Prescribed by law", azaz "törvényben meghatározott" fordulatát. Kiemelte, hogy a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvények esetében az egyik legfontosabb kérdés a megtiltási okok rendszere. A jogforrásoknak van ugyanis egyfajta matematikája, miszerint egy normatartalom a jogszabály szövegéből és annak értelmezéséből tevődik össze. A szabályozási cél a normatartalom kiszámíthatósága, amit akár a jogszabályszöveg, akár a joggyakorlat biztosíthat. A "prescribed by law" fordulat tehát nem a Gytv. normaszövegét védi, hanem a normatartalom kiszámíthatóságát.
Hörcherné Marosi Ildikó előadásában a hatályos Gytv. 8. §-ának azon megtiltási okát vizsgálta, amely a bíróságok zavartalan működésének súlyos megzavarását hivatott garantálni. Az Alkotmánybíróság a 30/2015. (X. 15.) AB határozatában a bíróság működésének súlyos megzavarását az alapjoggyakorlás törvényben meghatározott szükséges korlátozásának tekintette, azonban kizárta annak automatikus alkalmazását: eszerint a gyülekezési jog gyakorlásának korlátozását (azaz a rendezvény jogszerű megtiltását) esetenként vizsgálandó "súlyossági tesztnek" kell alávetni. Az Alkotmánybíróság azonban a "súlyossági mérce" alkalmazását csak a tárgyalótermek nyugodt légkörére vetítve vizsgálta. Nyilvánvaló azonban, hogy a bíróságok működését közvetlenül érinti és befolyásolja az a körülmény is, ha nem garantálható a rendezvény idején a bírósági tárgyalások zavartalan, nyugodt légkörben történő lebonyolítása.
A konferencia utolsó előadójaként Hajas Barnabás fejtette ki gondolatait.[2] Előadásában a jelenlegi rendszer hiányosságaira igyekezett rávilágítani. Előadása kiemelte, hogy a gyülekezéshez való jog nem korlátozhatatlan. A hatályos Gytv. általános korlátjának tekinthető azonban a Gytv. 2. § (3) bekezdése is. A rendezvény céljával összhangban ugyanis nem is lehetne más következtetést levonni, minthogy egy rendezvény nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. A hatályos Gytv. azonban jelenleg csak két megtiltási okot ismer. Kérdés, hogy létezhetnek-e bírósági gyakorlatban levezetett további korlátok? Ebben a tekintetben elsősorban a Gytv. 2. § (3) bekezdésére, vagy épp a fegyverszüneti egyezményekre kell gondolni. Ezen okok azonban ma elsősorban (kizárólag?), mint feloszlatási okok jelennek meg. A jelenlegi rendszerben tehát a megtiltási okok rendszere eléggé lyukasnak, hiányosnak tekinthető. Hajas Barnabás szerint meg kell vizsgálni, hogy indokolt-e bevezetni a jelenlegi megtiltási okok közé egy ún. közrendi klauzulát, amely szélesebb mérlegelést tenne lehetővé (természetesen kellően objektív szempontok meghatározásával). Mindehhez azonban szükséges egy aktív jogalkalmazói magatartás, és mindenekelőtt a jogalkalmazás során az arányosság elvének figyelembevétele.
Az előadások elhangzását követően több felszólaló is kifejtette véleményét, feltette kérdéseit, amelyekre a konferencia előadói reflektáltak. A konferencia zárásaként Jakab András megköszönte a részvételt és az eredményes tanácskozást. ■
JEGYZETEK
[1] Lásd bővebben: Hajas Barnabás: Utcák, terek szabadsága - Kézikönyv szervezőknek, tüntetőknek, rendőröknek és bámészkodóknak, Századvég Kiadó, Budapest, 2014. 34-48. p.
[2] Lásd bővebben: Hajas Barnabás: A gyülekezési jog korlátainak egyes elméleti kérdéseiről és bírósági gyakorlatáról, Magyar Jog, 63. évf. 2016. 9. sz. 511-524. p.
Visszaugrás
