A gyülekezési jog politikai és kommunikációs szabadságjog, szorosan kapcsolódik a véleménynyilvánítás szabadságához[1], mivel - az alkotmányokban gyakran vele együtt szabályozott egyesülési jog, továbbá az információs szabadság, valamint a sajtószabadság mellett - a közügyekben való demokratikus részvétel egyik jelentős eleme, ha tetszik a kommunikációs jogok egyik pillére. A hazai-, külföldi- vagy nemzetközi- esetjog egyaránt, jellemzően a gyülekezési jog kommunikációs jellegét, valamint annak a kommunikációs processzusban betöltött szerepét domborítja ki. Így az Alkotmánybíróság az 55/2001. (XI. 29.) AB határozatában rámutatott, hogy "[g]yűlések megszervezésének, megtartásának, az azokon való részvételnek a joga nélkül a nézetek, információk megszerzésének és másokkal való megosztásának, a vélemények közösen történő kialakításának a lehetősége ugyanis aligha volna megvalósítható."[2]
Amint az Alkotmánybíróság 2007-ben kifejtette, "a békés gyülekezés szabadsága a demokratikus társadalom előfeltétele és alapvető értéke. A gyülekezési jog alapján megtartott rendezvények elválaszthatatlanul kapcsolódnak a demokratikus nyilvánosság értékéhez, e rendezvények teszik lehetővé, hogy a polgárok a politikai folyamatot kritikával illessék, tiltakozásukkal befolyásolják. A békés rendezvények a politikai és társadalmi rend, a képviseleti szervek legitimitásának megszilárdítása szempontjából is értéket jelentenek. A tüntetések, tiltakozó akciók a képviseleti szervek, a kormányzat és a közvélemény számára is jelzik a társadalomban megjelenő feszültségeket, lehetővé téve azt, hogy az illetékesek időben megfelelő lépéseket tegyenek a feszültségek okainak csökkentésére. Egy demokratikus társadalom nem választhatja a tiltakozás elnémításának, szükségtelen és aránytalan korlátozásának útját: a politikai szabadságjogok korlátozása nem csak azokat sújtja, akik élni kívánnának jogaikkal, hanem a társadalom egészét, így azokat is, akikre hivatkozással az állam a jogkorlátozás eszközéhez nyúl. A gyülekezési jog alapján megtartott rendezvények célja az, hogy a gyülekezési joggal élő polgárok közös véleményt alakítsanak ki, illetve nézeteiket másokkal megosszák, és közösen juttassák kifejezésre."[3]
Mindezek alapján - éppen a kommunikációs folyamatokban betöltött kitüntetett szerepére, és a társadalmi folyamatokra gyakorolt, a résztvevőkön túlmutató hatására figyelemmel - nélkülözhetetlen a gyülekezési jog korlátainak elméleti alapjait, és azok gyakorlati érvényesülését is megvizsgálni.
Ha áttekintjük a külföldi alkotmányokat és nemzetközi jogi dokumentumokat, azt tapasztalhatjuk, hogy az Alaptörvény "minimalista" gyülekezési rendelkezéséhez[4] képest azok differenciáltak, a gyülekezési jog gyakorlásának alapvető feltételei mellett a gyülekezési szabadság egyes korlátait is meghatározzák. Ebből pedig nyilvánvalóan az is következik, hogy a gyülekezési jog korlátozására speciális szabályok is megalkothatóak, vagyis az alkotmányozó - annak ellenére, hogy kommunikációs jogként kitüntetett védelem illetné meg - nem pusztán közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítése és védelme érdekében korlátozhatja a gyülekezési jogot, hanem akkor is, ha az alapjogokat mögöttesen, valamely "intézmény" közvetítésével védi, sőt akkor is, ha a védelem tárgya önmagában csupán valamely elvont érték.
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 11. cikk. (2)[5] bekezdésével kapcsolatban indokolt rámutatni, hogy a korlátozás három követelmény egyidejű teljesülése esetén tekinthető csak legitimnek. Egyrészt a korlátozásnak törvényben meghatározottnak kell lennie[6], másrészt az EJEE 11. cikk. (2) bekezdésében meghatározott okból kell hogy sor kerüljön rá, harmadrészt pedig a demokratikus társadalomban szükségesnek kell lennie. Ez utóbbi feltételből következtetett az EJEB arra is, hogy - mintegy többletfeltételként - az alapjog-korlátozáshoz
- 511/512 -
sürgető társadalmi igény (pressing social need) is szükséges.[7]
Az Alkotmánybíróság már a 30/1992. (V. 26.) AB határozatában átfogóan vizsgálta az alapjogok korlátozására az Alkotmányból levezethető szabályokat, és megalapozta a kommunikációs alapjogok (a véleménynyilvánítás, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága mellett a gyülekezési jog) kitüntetett szerepét is az alapvető jogok rendszerében. E kommunikációs alapjogok nem korlátozhatatlanok. Alapvető jogok korlátozására az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint csak törvényi formában kerülhet sor, más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával. A kommunikációs alapjogoknál az "alapjogi tesztben" összefoglalt követelményeken túlmenő elv, hogy az ezeket korlátozó rendelkezéseket megszorítóan kell értelmezni.
Az 55/2001. (XI. 29.) AB határozat is kifejezetten rámutatott, hogy a gyülekezési jog nem korlátozhatatlan jog.
Érdemes azt is felidézni, hogy az 1989. évi III. tv. (továbbiakban: Gytv.) korlátai a törvény elfogadásakor - ha dogmatikailag nem is hibátlan módon, de mindenképp - koherens és zárt rendszert alkottak: fel kellett oszlatni a tiltó határozat ellenére tartott, valamint a be nem jelentett és bejelentéstől eltérően tartott rendezvényeket, továbbá azokat, amelyek a Gytv. 2. § (3) bekezdését sértették.
Az eredeti megtiltási okok változása kezdte a rendszer zártságát megbontani: előbb az Országház körüli gyűléseket megtiltó Gytv. 4. §-t helyezték hatályon kívül, majd a 8. § (1) bekezdésében az "illetőleg a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna" fordulatot váltotta fel a "ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható" kitétel,[8] és tette objektívvé a korábbi szubjektív szempontot. A Gytv. normaszövegét érintő legjelentősebb változásra 2008. május 29-én került sor, amikor az Alkotmánybíróság 75/2008. (V. 29.) AB határozatával[9] a rendezvény feloszlatásának okait szabályozó 14. § (1) bekezdését részben megsemmisítette, megteremtve ezzel a határidőn túl bejelentett, vagy bejelentés nélküli gyülekezés lehetőségét. Mára láthatóvá vált, hogy ezek a módosítások olyan terhet róttak a jogalkalmazásra, amellyel nem feltétlenül tud megbirkózni.
A Gytv. a gyülekezési jogra vonatkozó két általános korlátot állapít meg a 2. § (3) bekezdésében, amikor úgy fogalmaz, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. A magyar bírósági gyakorlatban a legutóbbi időkig nem volt egyértelmű, hogy e korlátok vezethetnek-e egy rendezvény megtiltásához, vagy "csak" a Gytv. 14. § (1) bekezdésében meghatározott feloszlatási okként érvényesülhetnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
