"The European Constitutional Area and National Constitutionalism" címmel rendezett nemzetközi konferenciát Budapesten az ELTE ÁJK és a Max Planck Institute für ausländisches öffentliches Recht und Völkerrecht 2011. január 26-27. között a Fritz Thyssen Stiftung támogatásával.
A kétnapos tudományos tanácskozás azt tűzte ki célul, hogy feltárja a többszintű európai alkotmányosság tagállami alkotmányjogra gyakorolt hatását, közelebbről azt, milyen követelményeknek kell megfelelniük a nemzeti alkotmányoknak és alkotmányos gyakorlatnak az Európai Unió normatív értékei, az Alapvető Jogok Chartája és az Emberi Jogok Európai Egyezménye által determinált európai alkotmányos erőtérben. Ennek megfelelően a konferencia a következő főbb témák köré szerveződött: (1) az alapjogok alkotmánybírósági védelme, (2) az alkotmányos értékek jelentősége az Európai Unióban, (3) alkotmányosítás a nemzeti alkotmányos rendben és azon túl, (4) az Emberi Jogok Európai Egyezménye mint kiegészítő alkotmány és annak tagállami hatásai. A 2012-ben hatályba lépett magyar Alaptörvény európai értékekkel való összhangját több előadás is érintette az egyes szekciókban.
Kim Lane Scheppele azt vizsgálta, hogy az alkotmánybíráskodás inherens része-e az alkotmány koncepciójának. A liberális alkotmányok értékeinek - az emberi méltóságnak, a politikai szabadságnak, a rotációs, többpárti, köztársasági kormányzásnak, a hatalommegosztásnak és az alapjogoknak - az elemzésével jutott el oda, hogy a speciális intézményi forma nem, csak az alkotmányossági felülvizsgálat inherens, viszont kizárólag többoldalú együttműködés garantálja a hatékony alapjogvédelmet. A magyar Alaptörvényben kialakított berendezkedéssel összefüggésben megállapította, hogy az alapjogvédelem ugyan fejlődést mutat az alkotmányjogi panasz bevezetésével és a korszerűsített alapjogi katalógussal, azonban a politikai rendszer problematikus, és az ellenzék bevonása nélkül folyó döntéshozatal, a plurális intézmények megszűnése erodálja az alapjogi garanciákat. Az emberi jogok számára a kormányzás struktúrája, joghoz kötése és korlátozása jelenti a valós védelmet. Sonnevend Pál a normakontroll lehetséges irányaival foglalkozott az alaptörvényi keretek között, és egyrészt azt emelte ki, hogy az Alkotmánybíróság fennmaradó hatáskörében a közpénzügyi tárgyú törvények vizsgálatánál csak korlátozott eszköz az emberi élethez és méltósághoz való jogra történő hivatkozás, másrészt arra is kitért, hogy az Alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekkel összefüggésben milyen lehetséges megközelítéseket alakíthat ki a testület.
Armin von Bogdandy megfontolásra ajánlotta a tagállami nemzeti identitás széles értelmezésének felülvizsgálatát, és vázolta azt a lehetséges eljárást, amelyben az egyéni jogok a nemzeti alkotmánnyal szemben is érvényesíthetők az EU normatív értékeinek - azaz az EU Szerződés 2. cikkének - sérelmére hivatkozással. Az eljárás működésének előfeltétele az európai polgárság és az alapjogok összekapcsolása, az Európai Bíróság (EuB) hatáskörének kiterjesztése az EU Szerződés 2. cikkére, illetve annak széles körű elismerése, hogy az európai polgárság lényeges tartalmát a tagállam bíróságának is védenie kell. Javaslata szerint megdönthető vélelemmé kell tenni azt, hogy a tagállamok tiszteletben tartják az EU Szerződés 2. cikkében foglalt értékeket. Az EU Alapjogi Chartájának alkalmazási körét vizsgálva Takis Tridimas elsőként a releváns trendeket vázolta, amelyek megragadhatók a Charta elsődleges referenciaforrássá válásában, az EuB hatáskörének kiterjesztésében és a nemzeti alkotmányos elvek európaizálódásában. Előadása arra hívta fel a figyelmet, hogy a Charta 51. cikk (1) bekezdésében meghatározott alkalmazási kört az EuB esetjogának tükrében érdemes értelmezni, amelynek ívét többek között a Wachauf-, ERT-, Carpenter-, Booker Aquaculture-, Rottmann-ügyek adják. Frank Hoffmeister a magyar Alaptörvényről szólva leszögezte, hogy annak alapjogi fejezete álláspontja szerint konvergál az EU Alapjogi Chartájával és az EU-konform értelmezést több rendelkezés is segíti. Ezt követően a Magyarország ellen indított szerződésszegési eljárásokat vizsgálta a Chartára vetítve, illetve vázolta az EU Szerződés 7. cikke alkalmazásának nehézségeit, utalva Ausztria és Olaszország példájára is.
Dogmatikai jellegű megközelítést alkalmazott Tillmann Altwicker és Oliver Diggelmann közös előadása, amelyben a fejlődéselmélet nemzetközi jogi adaptációjának és a globális alkotmányosság koncepciójának összefüggéseit tárták fel. Ugyancsak elméleti alapú, de összehasonlító megközelítést is alkalmazó előadást tartott Matthias Hartwig a nemzeti alkotmányok legitimációjáról, amelyben rámutatott az "invocatio Dei" problematikára, a nemzetközi szereplők legitimációs funkciójára, illetve a nép fogalmi meghatározásának nehézségeire.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
