Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Németh Martin: Rangsor és fiduciárius viszonyok értékelése a jog és államiság primordiális természete körében Tóth Máté Fordulat című könyvében (MJ, 2022/4., 251-255. o.)

Izgalmas intellektuális paradigma és a jog, illetve államiság természetének értékelésével kapcsolatos kétségkívül eredeti meglátások, nóvumok jellemzik dr. Tóth Máté: Fordulat - egy progresszív kezdet mítosza (2021, Boreas, Pátria Nyomda) könyvét. A könyv arra keresi a választ, hogy most, amikor a nyugati civilizációs felépítmények, a jog, az államiság válsága mutatkozik, mik az időtálló-őseredeti természeti, primordiális alapok. A Fordulat jogra és államiságra vonatkozó paradigmájának (ld. Közjogi Szemle, 2021/4) a lényege röviden, hogy Tóth szerint nemcsak az ember ízig-vérig természeti lény, hanem a legelemibb intézményei, így a jog és állam is eredendően természeti. Sok-sok egyéb tényező egymásra hatása mellett (i) szükségszerű közösségi rend, ezáltal az ember közösségi természetének kiszámítható terméke, ahol az etnosz a primordiális identitás és államiság egyik központi komponense, egyúttal a harcos férfiközösségek, az óperzsa kāra, de még a római comitiák kiindulópontja is. Ehhez csatlakoznak (ii) a hatalmi viszonyok, a természetes egyenlőtlenség, a rangsor felismerése, a jog és állam lényege, mely természettől fogva mindig egyenlőtlenül szövődik (komplex hálózatok). Végül (iii) a történelem dinamizmusát átszövő képzetek jelentősége (mítosz, idealizmus), mely identitást ad, mely megteremti önmagát, valamint a jogot és államot mint absztrakt, komplex felépítményeket is, a jog alapképletét (lelkét) és az önkéntes jogkövetést szolgáltatva azokhoz. Ez az uralom-etnosz-mítosz, vagy másként személyiség-közösség-idealizmus a Fordulat szerint a jog és állam olyan a priori természeti (primordiális) formálója, mely az államiság széles történelmi horizontja alatt megképződött különböző sémák változatossága közepette mint primordiális zsinórmérték és az attól való távolság is értelmezhető, sőt, a no-go zónák és a virtuális identitás dimenziójában is érdekes tanulságokat vet fel. Ezzel nem a történelem változóit vitatja el, hanem állítja, hogy vannak olyan primordiális, természeti tartalmak, amik mindig, mindenkor megképződnek.

A rangsor és fiduciárius viszonyok értékelése, sőt felértékelése ebben a primordiális hármas nézőpontban kitüntetett helyet kap a Fordulatban. Tóth Máté alapmegállapítása szerint a tőlünk a molekuláris biológia, de a genetika legmodernebb ismeretei szerint sem olyan távoli állatoknál a rangsor, az idoneitás (rátermettség), a megfelelő vezetők szervezetten, sőt sokszor intézményesülten köszönnek vissza. A rangsor, a hierarchia és a munkamegosztás a természetből, a természet arisztokratizmusából következik. A természetben mindenhol hierarchia van. Ahogy a csordavezérek határozzák meg, merre halad tovább a vándorló patás csorda, úgy az ember történelmében sem érjük tetten sehol a pacifista ősdemokráciát vagy épp őskommunizmust. A jog és államiság megjelenése, azonosan az állatvilág hasonló jelenségei egy nagyon nyilvánvaló és egyszerű, primordiális, természeti hatalmi jelenséget mutatnak, ahol a hatalom oly értelemben alapja a jognak, mint a harc, mely sem állatnál, sem embernél nincs másként. A természeti struktúra szerinti hierarchia, amit az állatoknál látunk, a történelmi emberi államba (az államiság eltérő útjaiba) mindennemű egalitárius vagy liberális-individualista átmenet nélkül érkezik meg. Még az őskor legkorábbi emberszabású csoportjai között is létezett a fizikai erő, valamint az intellektuális kapacitás (=a rátermettség) természetes hierarchiája alapján létrejött munkamegosztás. Ezek kooperatív hierarchiákat jelentenek már a legrégebbi természeti időkben,[1] ahogy még a kényszerűségből együttműködő gyűjtögetőknek is szükségük van vezetésre.[2] A történelem kezdetén és a történelembe lépve egy a rátermettség szerint hierarchikus, a közös leszármazás és összetartozás képzete (mítosza) által összefűzött etnosz, illetve ennek egy félig autonóm alrendszere, a férfiak hierarchikus, harcias szövetsége, kasztja, hadserege, a coviria vagy Männerbund áll, valamilyen mítosz által összefűzve.

Az ezeket alkotó sokszor igen bonyolult kapcsolatok folyamatos egyenlőtlenséget mutatnak. Az emberi csoportok történelme ugyanis soha nem állt be egyfajta egyenlőségre mint nyugvópontra. Ahol ideig-óráig létre is jött egy ilyen állapot, abból hamar továbblendült a történelem, akárcsak a túlzott individualizmusból-széthullásból és túltolt moralizmusból-elgyengülésből is. Mellesleg az athéni demokrácia, amit az igen kevés időleges történelmi demokrácia-példa egyikeként, sőt őstípusaként szokás hozni, végig rabszolgatartó társadalom volt! Már eleve valószínűleg előbb volt erőforrás az emberi történelemben a jog nélküli idegen ember (=rabszolga), mint a háziasított állat, ami egy természetes állapot, mondja a szerző.[3] Az egalitárius tartalmakkal feltűnően kritikus szerző szerint az egyenlőség (demokrácia, kommunizmus) nem tűnik a történelem természetes állapotának. Talán ilyen értelemben állapítja meg Ernest Renan, hogy a demokrácia csupán

- 251/252 -

ricsaj, az általános választójog pedig abszurditás[4] - a legkevésbé sem természetesség.

A rangsor a vezér és a nép (csorda, nagycsalád) alapvető tagolását jelenti. Általában azonban nem csak ezt a két szintet jelenti már az állatvilágban sem, hanem lényegesen cizellált, finom és érzékeny alá-fölérendeltségi láncolatot. A csókáknál Lorenz megfigyelései szerint olyan, az emberi szervezettséget idéző finom jelenségek is kétségkívüliek, minthogy a rangsorban magasabban álló csókák csak a közvetlenül utánuk következőket emlékeztetik folyton mindenféle fenyegetéssel meg retorzióval arra, hogy ők fentebb állnak. A rangsorban sokkal lentebb állókkal szemben határozottan jóindulatúak, akár védelmezőek, és az alacsonyabb rangúak közti perpatvarokban is igazságot szolgáltatnak. A hierarchia egy különleges hálózat. A hierarchia csúcsán álló rendelkezik a legnagyobb köztes és közelségi centralitással.[5] Az államiság és a jog alapját jelentő hierarchikus viszonyok természetiek, biológiaiak, ám nem kizárólag az erőszak mechanikus fenntartásán alapulnak már az állatvilágban sem, ahogy Tóth Máté hangsúlyozza. Amennyiben nincs mögötte alkalmasság, rátermettség, akkor össze fog omlani, kísérletek szerint ez még a csimpánzhierarchiára is igaz.[6] Épp ezért a vadonból a történelembe lépő emberi társadalmak is természettől fogva a képességek és rátermettség szerint hierarchikusak, arisztokratikusak kellettek hogy legyenek, és ezt mint ideális (természet szerinti) képletet élesítette-torzította aztán mindenféle mítosz, képzet, ideológia.

A rangsor (hierarchia) egyik szerves következménye a bizalom. Ami az alá-fölérendeltség szükségszerű következménye, egy primordiális állapotban egyúttal az oka is, nem más, mint ez a ma már igencsak visszaszorulóban lévő, éppen ezért egyre értékesebbé váló jelenség. Ahhoz, hogy elfogadjam a hierarchiában felettem állót, a csordavezért, az kell, hogy megbízzak az értékítéletében, a döntésében, a tudásában. Ahogy a páviáncsorda feltétel nélkül elfogadja a vezetők döntését, megbízik abban, vagy a bölénycsorda megbízik a domináns bölény döntésében, úgy Tóth Máté szerint az embernél alighanem ugyanez a hierarchiába és a rátermettségbe vetett bizalom kellett, hogy jelen legyen akkor, amikor a természet szerinti törzsfők (csordavezérek) kiemelkedtek. Nagyon fontos különbségtétel, hogy a rátermettségnél a természeti, és nem pedig a keresztény filozófia szerinti értelemben vett idoneitásról beszél. Míg a bölényeknél a rátermettség fokmérő tulajdonsága a testi erő, úgy a páviánoknál már a tapasztalat és az eszesség mentén alakul ki ez az alá-fölérendeltség, és minden bizonnyal ez az ősembernél is így lehetett. A szerző által hivatkozott napóleoni mondás szerint a hőskorban a legerősebb ember volt a vezér, a civilizált korban a hősök legértelmesebbje, amiben Tóth szerint Bonaparte, az akció, a tettek embere jobban fején találta a szöget, mint egy sor fogalomelemző jogász meg egalitárius jogszociológus. A legerősebb, a legeszesebb, ezért vezér és hatalma van.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére