"Energiajogász vagyok. Ez sokkal kevésbé határoz meg, mint azt a környezetem, a kollégáim vagy az ügyfelek hiszik - talán pont semennyire. Az azonban tény, hogy ez a szakma közel vitt egy sor olyan energia-, klímapolitikai vagy épp jogi-szabályozási kérdéshez, melyek ma egyre aktuálisabbá, sőt égetőbbé válnak." Ezekkel a szavakkal kezdi dr. Tóth Máté a most megjelent Fordulat (Boreas, 2021) című könyvét, azonban az állításával szemben éppen a jogász és energiajogász mutatkozik meg a könyvben, sőt határozza meg az ott kifejtett átfogó paradigmát. Éppen emiatt nem mehetünk el érdemi vizsgálat nélkül a Fordulat mellett, mely ugyan elsősorban ontológiai, ám egy izgalmas megközelítést ad a jogra és államiságra.
Amikor az állam individuumok összességévé, puszta társadalommá válik, jogos a kortárs kérdés: ha az államnak nincs önmagában vett létjogosultsága, akkor minek is létezzen? Gondolkozzunk egyénben és emberiségben, a köztes formák ad hoc kapcsolódások csupán. Tóth Máté viszont azt mutatja be, hogy a "primordiálisan" helyes ontológiai fókusz éppen e két végpont (egyén és egyetemes emberiség) között van, méghozzá az is épp a fokozatokban, ez pedig a jog és államiság fókusza is. Nyilván ontológiai választás kérdése, hogy a természeti világban nem tapasztalt, absztrakt, kitalált külső kódot kényszerítünk-e a világra, így a jogra is. Az embernek (minden embernek) tulajdonított rendkívüli és egyenlő érték is egy ilyen külső kód. Ezekkel ellentétben nem külső kód a családomra irányuló altruizmus, vagy például a primordiális igény, hogy az érdemnek jutalmat, a bűnöknek büntetést igénylünk - ezek a természetből hozott, primordiális jelenségek.[1] Minél inkább külső egy kód, az annál inkább megkettőzi, eltéríti a jogot, annál több lesz az immanens hibalehetőség a jogban.
A jognak ugyan lehet absztrakt, művi, természetellenes fókusza, lehet küldő kódja, de a jog maga nem természetellenes, az embernek a természetből való kilépésével keletkező jelenség, ahogy az állam sem. A Fordulat a jogot és a jogrendszert ezért természetes immanenciaként kezeli. "Meg lehet dönteni egyes uralmakat, egyes hierarchiákat vagy egy bizonyos jogrendszert, azonban »az uralmat«, »a hierarchiát«, »a jogot« nem lehet eltörölni, ahogy a gravitációt, a magfúziót vagy a termodinamika első főtételét sem. Az uralmat, a hierarchiát és a jogot, ha megdöntik, nem valami boldog-csudálatos örök Woodstock követi, hanem egy újabb uralom, hierarchia és jog".[2] Ennek az immanenciának a mibenlétét illetően a szerző nem rejti véka alá, hogy egy erősen hierarchikus természeti-biológiai nézőpontból tekint a világra. "A létezés harc a legnagyobb idillben [...], miközben a közeli és a távoli világos, szigorú hierarchiája tematizálja az élők viszonyait. Ez részben a lét akcionalista, harc-jellegéből következik, de talán még fontosabb is, mint maga a harc, hiszen előfeltétele és eredménye is annak, és egy elemi, természeti rendet eredményez. Ez a természet belső kódja, szemben a mindenféle humánus, morális (képzelt) külső kódokkal, mint amilyen például az emberi méltóság meg egyenlőség. A közeli/távoli megkülönböztetése a saját/idegen, a rokonság foka, végső soron a barát/ellenség nagyon is fontos, elemi különbségtételei szerint történik mindenhol a természetben, és ez a rend. Nem hiszem, hogy a mi közösségeink identitásainak (külső lehatárolásainak) és belső tagozódásainak más lenne az eredője, mint ez a természeti jelenség."[3] A sarkos állásfoglalás kritikára is indítja, azt mondva, hogy a fókusztévesztés, a védett jogi érdekek hibás súlyozása rég kibillentette a jogot a társadalomban betöltött természetes szerepéből.[4]
Ahogy Tóth Máté szerint az emberi történelem természeti törvényeknek alávetett és lényegében a történelem a természet egy alrendszerét képezi, úgy a legjelentősebb vívmányai, a jog és az állam is alapvetően természeti eredőjű jelenség kell, hogy legyen. Ha így van, az egy fontos lakmuszpapír annak igazolására, hogy az emberi létezés - látszólag absztrakt - intézményei sem mentesek a primordiális eredőtől és törvényszerűségektől. Egy sor természeti szimbólum, ismérv és tulajdonság a Fordulat szerint az állam természetes intézményesülésének fontos építőkövei:[5] ilyen a hierarchia és az idoneitás a nagy bölénycsordáknál, páviánfajoknál; a patkányok összetartása és tanulása a közösségtől, a csimpánzok és csókák bizalma a legtapasztaltabb (rangidős) vezérben. Ilyenek azonban a hangyák, termeszek funkcionális "társadalmi" osztályai, a hazáját védő tüskés pikó vagy egy nyári lúd ragaszkodása a rítushoz. Mindezek a hierarchia, identitás, munkamegosztás, vérségi leszármazás és a törzsön belüli idoneitás olyan semmiképp nem lebecsülendő elemei, melyek a minőségileg természetesen kétségkívül fejlettebb embernek a történelembe lépésénél a hatalmi-állami struktúrák születésénél rendezetten és szervezetten fognak visszaköszönni.
- 80/81 -
Az államról és jogról való gondolkodás Tóth Máté szerint hosszú idő óta zsákutcában van, mivel a mai napig a pozitív jog vs. természetjog koordináta-rendszerében topog. A jogpozitivizmus a jogot minden értékminőségtől semleges módon mint szenvtelen létező normák összességét szemléli (a jog, ami van), azonban mint emberi intézmények emberi (tudatos, művi és esetleges) alkotását. Az ezzel látszólag szembenálló "természetjoginak" nevezett felfogás, mely az államról és jogról való uralkodó gondolkodást ideológiai alapon dominálja, már bizonyos morális értékítéletet visz a jogba, melyek azonban a nevük ellenére nem a szenvtelen, rideg, következetes természetből erednek, hanem humánus-morálisak. Ez az úgynevezett "természetjog" tartalmát tekintve hipotetikus egalitárius, neokantiánus. A Frankfurti Iskolához és hasonló áramlatokhoz köthető morálfilozófiai értéktételezések töltik ki, vagyis egy külső kódot jelentő ideológia ontológiai tartalmát képezi le szolgai módon, és nem mellesleg nem sok köze van a természethez. "Kevés kifejezéssel követtek el talán nagyobb visszaélést a történelemben, mint a természetjoggal", mondja a szerző,[6] ilyen morálfilozófiai kreálmány szerinte az 'emberi jogok' is. Ezzel a nézőponttal a jogpozitivizmus csak eredményében tűnik ellentétesnek, a morálfilozófiai, jogbölcseleti kiindulópontjuk a valóságban teljesen egyező. Sollen és Sein, legyen és van; ez a neokantiánus jogbölcseleti kiindulópont a Seint a természeti, okozatos világ tényeivel, míg a Sollent a normákkal és értékekkel kapcsolja össze. Kelsen, a jogpozitivista, amikor puszta normának tartja a jogot, lényegében ezt a következetes kantiánus álláspontot képviseli, a jogot a Sollen világába helyezve.
A szerző szerint a természeti politikai-jogi állapot valahol egészen máshol van, mint ahol egy bezárt logikából eredő neokantiánus gondolkodás évszázadokon keresztül kereste. "Jogos" a kérdés persze, hogy mi a természeti, a természetes? Lehet-e egyáltalán ugyanúgy államnak nevezni, ugyanazokat az attribútumokat keresni az ókori városkirályságokban, a görög poliszban, Ágoston civitasában, a középkori monarchiákban, egy mai afrikai zsarnokságban vagy az Egyesült Államokban? A Fordulat szerint a természetes jogérzék, mint a jog és így valamennyi jogintézmény valódi és legfontosabb motorja - ideértve az államot is - maga az egyénbe kódolt természeti jelenség. Ez az igazi "természetjog", és ezek látványos eleme a közösségellenes magatartások feletti felháborodás és a szankcionálásuk iránti vágy az altruista ember ösztöneként. Ezeket az ösztönös, természeti, pszichés felháborodásokat mind primordiális tartalmak sérelme miatt érezzük. Létezik egészséges, közösségi jogérzék, mely mint igény teremti meg a jog és államiság komplex felépítményét, ráadásul nyilvánvaló módon evolúciósan, biológiai adottságként vagyunk szabály- és közösségalkotók. A politikai, a jog és társadalom, az állam primordiális eredője, a természetes jogérzék is ebben a biológiai tulajdonságunkban van, ahogy a világ minden táján, minden korban szabályokat, erkölcsöt, jogot, törvényeket alkottak az emberek és társadalmaik. Ilyen módon az állam is az emberi természet kiszámítható terméke, hiszen a természetes társadalmi rend iránti igényünk van mögötte. A természetes társas ösztön: az ember mint természet szerint közösségi lény természetes igényében a rend iránt. A maga természetességében így lesz az állam egyrészt társadalmi képződmény, másrészt jogintézmény (lásd Jellinek), ebben a kettősségben természetes rend van.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
