A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 90. § (2) bekezdése és a 44. § (2) bekezdésének a) pontja egy abszolút határozott szankciót szabályoz, ráadásul a legsúlyosabbat: a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést (a továbbiakban: TÉSZ), amikor a bíróság kizárja az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Felmerül a kérdés, hogy jogosult-e a jogalkotó az abszolút határozott szankció megfogalmazására, vagy csak abban az esetben, ha azzal nem életfogytig tartó szabadságvesztést ír elő. Kiüresíti-e ezzel az ítélkező tevékenységet? Sérti-e a bírói függetlenség elvét? Nem szolgálhatja-e a jogbiztonságot, ha előre meghatározott körülményekhez és bűncselekményi körhöz köti a legsúlyosabb szankció kötelező kiszabását?
A jogintézmény kapcsán egymásnak feszül az elnevezéséből eredő elvárás és annak nem feltétlenül az elkövető élete végéig tartó hossza, az abszolút határozott szankció jellege és a bírói diszkréció igénye, valamint a jogalkotói szándék és a magyar szabályozást bíráló strasbourgi döntések. A TÉSZ megkérdőjelezése irányába hat a kötelező kegyelmi eljárás[1] bevezetése, mely azonban mégsem elégíti ki az Emberi Jogok Európai Egyezményéből (a továbbiakban: EJEE) eredő elvárásokat.
A legfőbb ügyész 2019. július 4. napján kelt jogegységi indítványában jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezte az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében.
Ezt arra figyelemmel tette, hogy a Szegedi Törvényszék 1.B.942/2016/26. számú ítéletében, az 1.B.942/2016/38. számú végzésében, valamint a Szegedi Ítélőtábla a Bf.II.490/2017/7. számú ítéletében és a Bpkf.II.185/2019/5. számú végzésében az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt erőszakos többszörös visszaeső terhelt feltételes szabadságra bocsátásának lehetőségéről ellentétes jogkövetkeztetésre jutott, míg a Fővárosi Törvényszék 26.B. 1391/2015/32. számú ítéletében és a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.265/2016/22. számú végzésében a Szegedi Törvényszékkel egyező tartalmú döntést hozott.
A döntések közötti eltérés oka a Btk. 44. § (1) és (2) bekezdései egymáshoz való viszonyának eltérő értelmezése volt.
A Btk. 44. § (1) bekezdése[2] ad taxatív felsorolást arról, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásakor mely bűncselekmények esetében lehetséges a feltételes szabadságra bocsátás kizárása. A 44. § (2) bekezdése már arról rendelkezik, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét mikor kell kizárni - itt viszont már nem bűncselekmények felsorolásával kötelez a törvény. A (2) bekezdés[3] a) és b) pontja között viszont lényeges megfogalmazásbeli különbség mutatkozik. A b) ponttól eltérően az a) pont nem utal az (1) bekezdésre. Ennek következtében a legfőbb ügyész arra mutatott rá, hogy a törvény eltérő feltételeket határoz meg az erőszakos többszörös visszaesőként történő és a bűnszervezetben való elkövetés esetére. Indítványában a Fővárosi Törvényszék 26.B.1391/2015/32. számú ítéletében kifejtett álláspontot tartotta helyesnek, vagyis egyetértett azzal, hogy a feltétételes szabadságra bocsátás lehetőségét a 44. § (1) bekezdésére való tekintet nélkül ki kell zárni, amennyiben az elkövető erőszakos többszörös visszaeső. A konkrét esetben emberölés alapesetéről volt szó, vagyis a 44. § (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények körén kívül eső deliktumról.
A Kúria 3/2020. számú büntető jogegységi határozatának[4] lényege e kérdésben való döntés: életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás kizárásának csak a Btk. 44. § (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények miatt lehet helye, hiszen a jogalkotó a (2) bekezdésben a kizárás lehetőségén belüli kötelező esetet teremt.
További megállapításokat is tesz azonban a Kúria az erőszakos többszörös visszaesők vonatkozásában az életfogytig tartó szabadságvesztés esetére, szinte mellékesen, röviden, a jogegységi határozat indokolása IV. 4. pontjában. Ennek áttekinthetőbbé tétele érdekében érdemes elidőznünk a határozat ezt taglaló része és a vonatkozó szabályozás felett is.
- 671/672 -
A Btk. 44. §-ához fűzött Indokolás nem segít értelmezni az (1) és (2) bekezdés egymáshoz való viszonyát, sőt, helytelenül is hivatkozik a törvényre: "[a]z Alaptörvénnyel összhangban meghatározza azoknak a bűncselekményeknek a körét, amelyek esetén a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja."[5] Azoknak a bűncselekményeknek a körét határozza meg a Btk. 44. § (1) bekezdése, amelyek esetén a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárhatja. Lehetőség a lehetőség kizárására.
A Btk. 44. § (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy "a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét csak az alábbi bűncselekmények miatt zárhatja ki" a bíróság. A taxáció a bűncselekmények zárt körét adja. A (2) bekezdésben valószínű, hogy a két pont különböző nyelvtani szerkezete miatt került sor az eltérő megfogalmazásra, vagyis arra, hogy csak a b) pont hivatkozik az (1) bekezdésben felsorolt bűncselekményekre.
Amikor a jogalkotó bűnszervezetben elkövetést említ a Btk.-ban, kétféle megfogalmazást használ. Lényegesen több alkalommal fogalmaz úgy, hogy "a bűncselekményt bűnszervezetben követte el"[6], de öt példát arra is találunk, amikor a "bűnszervezetben történő elkövetés"[7] fordulatot használja. Ez utóbbi megfogalmazást, vagy az (1) bekezdésre való - a (2) bekezdés a) és b) pontjára is vonatkozó - egységes utalást kellett volna választania a jogalkotónak - amennyiben a szándéka a Kúria értelmezése szerinti.
A Kúria részéről szűkítőnek tűnik a Btk. 44. § (1) és (2) bekezdései viszonyának értelmezése, bár valószínűleg csupán egy szerencsétlen megfogalmazásból következő ellentmondás látszólagosságára való rávilágítás. A jogalkotó maga mondja ki ugyanis a 44. § (1) bekezdésében, hogy csak az ott felsorolt bűncselekmények esetében zárható ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége, vagyis kizárólag e bűncselekményeket tekinti olyan súlyúnak, melyek elkövetője esetében ez felmerülhet - függetlenül attól, hogy erőszakos többszörös visszaesőről vagy bűncselekményt életében első alkalommal elkövetőről van szó.
Ezt az értelmezést képviseli Gál Andor, aki szerint "a törvényi taxációban nem szereplő bűncselekmények elkövetése miatt kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből történő kizárás akkor is törvénysértő, ha az elkövető a Btk. 459. § (1) bekezdés 31.c) pontja szerint erőszakos többszörös visszaesőnek minősül"[8]. Idézi a kommentárirodalomból Szűcs András hasonló következtetését is: "a Btk. 44. § (1) és (2) bekezdései logikai értelmezéssel csak úgy hozhatók összhangba, hogy a Btk. nem írhat elő kötelezően az elkövetőre nézve hátrányosabb rendelkezést olyan esetekben, amelyekben a hátrányos rendelkezés alkalmazásának lehetőségét korábban már a jogalkotó maga kizárta."[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
