Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EuB) állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok eljárásjogi autonómiáját két alapelv - az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés - keretei között kell értelmezni, tehát a tagállamok belső eljárási szabályaikat szabadon alakíthatják ki, azonban figyelemmel kell lenniük az EU által felállított keretekre. E két alapelv a tagállami eljárásjogi autonómia korlátainak tekinthető.
Az egyenértékűség elve szerint a tagállamok a jogalanyok uniós jogon alapuló jogainak védelmét biztosító bírósági eljárási szabályai nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló belső helyzetekre vonatkozó szabályok. A tényleges érvényesülés elve szerint pedig, ezek az eljárási szabályok a gyakorlat-ban nem tehetik lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását. Ahhoz, hogy egy tagállami eljárásjogi szabály Európai Unió jogával való összhangja megállapítható legyen, mindkét feltétel együttes fennállása szükséges.
Az EuB már számos esetben vizsgálta a magyar Pp. rendelkezéseinek az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvével való összeegyeztethetőségét. Ennek legutóbbi példája volt a 2015. február 12-én közzétett Vizsnyicai ítélet[1], melynek a Pp. egy konkrét hatásköri rendelkezése volt a fő tárgya. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa e két alapelv EuB ítélkezési gyakorlata által kimunkált főbb jellegzetességeit, arra összpontosítva, hogy milyen lépések és szempontok alapján születik döntés egy tagállami eljárási szabály kérdésében. Célunk továbbá az is, hogy e két elv gyakorlati alkalmazását is bemutassuk, amihez jó például szolgál a Vizsnyicai ítélet.
Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfogalmazására először 1976-ban, a Rewe ügyben[2] került sor. Az EuB eljárásának tárgyát ebben az ügyben az uniós jogból eredő igények érvényesítésére vonatkozó eljárásjogi határidők közösségi joggal való összhangja képezte.
Az EuB döntésében az eljárási autonómia korlátjaként megfogalmazott két alapelv a későbbi joggyakorlat szempontjából elvi jelentőségűnek számított, a jogirodalomban több esetben csak "Rewe-feltételek"-ként, vagy "Rewe-teszt"-ként hivatkoztak rá.[3] A jogi érvelés során az eljárási autonómia fogalmát az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSz.) 4. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott lojális együttműködés elvével kötötte össze. A lojalitás elve a tagállam minden szervére, így a bíróságokra is kiterjed, ezért a tagállami jogalkalmazóra hárul az a feladat, hogy a polgárokat az uniós jog közvetlen hatályából eredően megillető bírói védelmet biztosítsák. E tagállami feladat az uniós jog hatékony érvényesülésének biztosítását szolgálja, és az szorosan kapcsolódik a hatékony bírói jogvédelem elvéhez, illetve az Alapjogi Charta 47. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz való alapvető joghoz.
A Rewe ítéletet követően az EuB ítélkezési gyakorlatában folyamatosan erre a két alapelvre hivatkozva fogalmazta meg álláspontját különböző eljárásjogi kérdések vonatkozásában is, így például a keresetindítási határidő[4], közigazgatási határozatok felülvizsgálata[5], kérelemhez kötöttség[6], a jogorvoslat[7], és több magyar ügynél felmerült eljárásjogi kérdésben is.[8]
Az EuB eljárásjogi kérdésekben kifejtett jogértelmezése kapcsán a külföldi[9] és a hazai[10] jogirodalomban is sokan kétkedően viszonyulnak a tagállamok eljárásjogi autonómiához. Több szerző szerint maga a fogalom is téves. Egyesek szerint sokkal inkább kifejezőbb, ha ebben a körben a tagállamok "funkcionális eljárásjogi hatásköréről" beszélünk, aminek az a feladata, hogy az európai jog érvényesülését elősegítse.[11] Lényegében hasonló megközelítés alapján más szerzők arra a megállapításra jutottak, hogy az eljárási autonómia fogalmát a tagállamok eljárási hatáskörének fogalmával kellene felcserélni.[12] Nyilvánvaló, ha a fogalom alatt azt értjük, hogy a tagállamok az eljárásjog területén "szabadok" minden uniós jogi korlátozástól és EuB-vizsgálat alól, akkor ezen a téren autonómiáról nem lehet szó.[13] Ez a kérdés korábban a hazai jogirodalomban is előkerült, eszerint is hibás és pontatlan a "tagállami eljárásjogi autonómia" kifejezés, sokkal inkább alátámasztható, és az EU jelenlegi felépítését hívebben tükröző terminus technicus a "tagállami intézményi autonómia" fogalom.[14]
- 996/997 -
Ugyanerre a pontatlanságra hívja fel a figyelmet egyik főtanácsnoki indítványában Verica Trsrenjak is. Véleménye szerint "eljárási autonómia" elve nem valódi autonómiát, hanem sokkal inkább az uniós jogból eredő azon jogokra vonatkozó eljárásjogi /szabályokkal összefüggő - bizonyos mértékű - mérlegelési jogkört biztosít a tagállamok számára, amelyek bírósági érvényesítése az uniós jog által részletesen nem szabályozott.[15] Utalt arra is indítványában, hogy a tagállamok "eljárási autonómiája" az EuB ítélkezési gyakorlatában nem csupán eljárásjogi kérdésekre korlátozódott, hanem az részben, az uniós jogból eredő jogokra vonatkozó anyagi jogi szabályokra is kiterjed. Az eljárási szabályok fogalmát tehát - mint ahogy arra Nemessányi Zoltán is utal tanulmányában - nem a nemzeti jogban ismert meghatározás alapján kell értenünk, hanem azt önálló európai tartalommal kell kezelni.[16]
Anélkül, hogy állást foglalnánk a megfelelő kifejezés kérdésében, jelen tanulmányban azért maradunk a "tagállamok eljárásjogi autonómiája" szóhasználat mellett, mert a hazai és a külföldi szakirodalomban is - azonos tartalommal - ez a kifejezés honosodott meg (akár helyesen, akár helytelenül), és a főtanácsnoki indítványok, valamint az EuB legutóbbi ítéleteiben is következetesen ezt használja.[17]
Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve alkalmazásának több megnyilvánulási formáit ismerjük, így nemcsak egy-egy belső anyagi vagy eljárásjogi szabály alkalmazását zárja ki vagy módosítja azok alkalmazását az uniós jogon alapuló igények iránti eljárásokban, hanem esetenként az eljárások jellegét is átalakítja, új bírósági hatáskörök kialakítását, sőt új jogorvoslati lehetőségek megteremtését is követelheti.[18] Az a teszt, ami alapján megállapítható, hogy egy eljárásjogi rendelkezés összhangban áll az uniós joggal, e két alapelv vizsgálatát jelenti.
Az egyenértékűség elve azt írja elő, hogy az uniós jogon alapuló igények elbírálása nem lehet kedvezőtlenebb jellegű a nemzeti jog által szabályozott hasonló esetekhez képest. Korábban ez az elv diszkrimináció tilalma néven volt ismert. Ez a tilalom magában foglalja a közvetett és a közvetlen diszkriminációt egyaránt. Másként megfogalmazva, az egyenértékűség elvének tiszteletben tartása azt feltételezi, hogy valamely nemzeti szabály különbségtétel nélkül vonatkozik az uniós jog valamint belső jog alkalmazásából származó helyzetekre egyaránt.[19]
Az EuB ugyanakkor ítéleteiben rendszerint úgy foglalt állást, hogy egy adott eljárásjogi rendelkezés egyenértékűség elvének való megfeleléséről az előterjesztő bíróságnak kell dönteni. Nem példa nélküli, hogy az EuB állást foglal a nemzeti eljárási szabály egyenértékűség elvével való összeegyeztethetőségéről[20], ugyanakkor az esetek jelentős többségében ezt az összehasonlítást az alkalmazandó eljárási szabályok tekintetében közvetlen ismeretekkel rendelkező tagállami bíróságra hagyja.[21] Mindamellett, hogy az EuB ezt a feladatot rendszerint a tagállami bíróra bízta, iránymutató jelleggel meghatározta az egyenértékűség elvének való megfelelés vizsgálatának főbb szempontjait.
Első lépésként minden esetben arról kell meggyőződni, hogy az adott uniós jog érvényesítésére vonatkozó eljárásjogi rendelkezés hasonló-e a belső jogra előírt szabályokhoz. E célból az érintett keresetek hasonlóságát tárgyuk, indokaik és lényeges elemeik szempontjából kell megvizsgálnia.[22] Az elemzés során figyelembe kell venni az eljárás egészében elfoglalt helyüket, az említett eljárás lefolytatását és a szabályok sajátosságait.[23]
Második lépésként meg kell vizsgálni, hogy az uniós jogra alapított keresetekre vonatkozó eljárási szabályok kedvezőtlenebbek-e, mint a kizárólag nemzeti jogra alapított keresetekre vonatkozók.[24] Ugyanakkor, ha látszólag egy eljárásjogi rendelkezés kedvezőtlenebbnek tűnik is, az is megvizsgálandó, hogy esetleg más szempontból ez a rendelkezés nem eredményez-e olyan előnyöket, amik a szabály hátrányos jellegét "kioltanák". Ezt az alapelvet tehát nem lehet úgy értelmezni, mint amely arra kötelezné a tagállamokat, hogy a legkedvezőbb belső jogi szabályozásukat terjesszék ki valamennyi hasonló keresetre. [25]
A könnyebb érthetőség érdekében vizsgáljuk meg az EuB egy magyar ügyben 2015. február 12-én közzétett döntését, amelyen keresztül bemutatható a teszt gyakorlati alkalmazása.
A Vizsnyiczai ügyben a felperesek keresetükben a Ptk. 239/A. §-ára, 200. §-ának (2) bekezdésére és 227. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással az alperes pénzintézettel kötött lakásvásárlási kölcsönszerződésük érvénytelenségének megállapítását kérték. Állításuk szerint a szerződés jogellenes, jóerkölcsbe ütközik és lehetetlen szolgáltatásra irányul, valamint egyes pontjai a Hpt. 231. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján semmisek.[26]
Az elsőfokú bíróság hatásköre és illetékességének vizsgálata körében megállapította, hogy a kölcsönszerződés választottbírósági kikötést is tartalmaz. Választottbírósági alávetés esetén az elsőfokú bíróságnak először abban kell állást foglalnia, hogy a választottbírósági szerződés a Vbtv. 8. § (1) bekezdése értelmében létrejött-e, érvényes, hatályos és betartható, valamint, hogy a választottbírósági kikötés a kölcsönszerződés részévé vált-e. Ennek vizsgálata azonban gyakorlatilag formálissá vált, mivel a 2013. október 15. napján hozott 3/2013. PJE határozat szerint fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételen, vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapuló választottbírósági kikötés tisztességtelen, a bíróság e kikötés tisztességtelenségét hivatalból köteles észlelni, de annak semmisségét csak akkor állapíthatja meg, ha a fogyasztó - a bíróság felhívására - arra hivatkozik. Ekként
- 997/998 -
- ha a fogyasztó hivatkozik a választottbírósági kikötés érvénytelenségére - mindenképpen azzal az eredménnyel jár, hogy a választottbírósági szerződés a célzott joghatás kiváltására alkalmatlan lesz, lényegében a választottbírósági szerződés létrejöttének vizsgálatát feleslegessé is téve, hiszen a létrejött, de érvénytelen választottbírósági szerződés, avagy a disszenzus állapotában lévő ilyen szerződés nem eredményez kizárólagos illetékességet.[27]
Mindezekre tekintettel - az elsőfokú bíróság hiánypótlásra való felhívását követően - a felperesek a kikötés semmisségének megállapítását is kérték a 93/13 irányelv, a Ptk. 209. §-ának (2) bekezdése és a Kúria 2/2011. (XII. 12.) PK véleménye alapján.
A Pp. hatásköri szabályai azonban a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége iránti pereket törvényszéki hatáskörbe utalják. Azonban a választottbírósági kikötés tisztességtelenségére való hivatkozás nem képezte a jelen kereset tárgyát, az az illetékesség körében volt vizsgálandó.
Ebből következően a magyar jogon alapuló semmisségi okok - a szerződés jóerkölcsbe ütközik, lehetetlen szolgáltatásra irányul - a járásbíróság, míg a 93/13 irányelvből eredő szabályokra alapított - tisztességtelen szerződési feltételre hivatkozó - kereseti kérelmek már törvényszéki hatáskörbe tartoznak. Van tehát két - egy magyar és egy uniós jogra alapított - kereseti kérelem, melyre eltérő eljárásjogi rendelkezések alkalmazandóak, ezért első lépésként azt kell megvizsgálni, hogy a két szabály hasonló-e. Mint korábban említettem, e kérdés eldöntéséhez az EuB iránymutatása szerint a keresetek célját, jogalapját, valamit lényeges eljárási elemeit kell összevetni. Mivel ez a vizsgálat az alkalmazandó eljárási szabályokról közvetlen ismeretekkel rendelkező nemzeti bíróság feladata, ezért az EuB csak vélelmezte a hasonlóságot és az egyenértékűség vizsgálatának következő lépésére tért át. Mi azonban, mielőtt még továbbmennénk, mint közvetlen ismeretekkel rendelkező tagállami jogalkalmazók lefolytatjuk ezt a vizsgálatot.
A nemzeti bíróság által lefolytatni kívánt vizsgálat előfeltétele tehát egy uniós szabályon alapuló igény érvényesítése, amelyre vonatkozó eljárási szabályokat a nemzeti jogon alapuló hasonló igények érvényesítésére vonatkozó szabályokkal vet össze. Amennyiben az igényérvényesítésre vonatkozó eljárási szabályok eltérnek, úgy állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy az uniós szabályon alapuló igényekre vonatkozó rendelkezések az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés feltételeinek eleget tesznek-e.
Az EuB felhatalmazza a nemzeti bíróságokat, hogy amennyiben ezen elvek sérelmét észlelik, úgy a nemzeti joguk részét képező, azonban az említett elveknek nem megfelelő eljárási szabályokat ne alkalmazzák.
A nemzeti bírónak az összehasonlítás elvégzéséhez először a "hasonló esetek" körét kell meghatároznia, azaz abban kell állást foglalnia, hogy az uniós és a nemzeti jogszabályon alapuló igények és így a rájuk vonatkozó eljárási szabályok összehasonlíthatóak-e. Mint azt korábban hangsúlyoztuk, ebben az esetben a keresetek tárgyuk, indokaik és lényeges elemeik alapján ítélendők meg.
Amennyiben a szerződés érvénytelenségének megállapítása a nemzeti jog szabályaira - akár a szerződési akarat, akár a szerződési jognyilatkozat, avagy a célzott joghatás hibája - avagy az uniós jogra - így a fogyasztói szerződések feltételeinek tisztességtelenségére - hivatkozással történik, az egyenértékűségi teszt lefolytatása szempontjából elsődleges annak vizsgálata, hogy a tisztességtelen fogyasztói szerződési feltételek tárgyában indított perek tárgyukban a Ptk. által szabályozott más érvénytelenségi ok alapján indított perektől eltérnek-e.
A nemzeti jogon alapuló érvénytelenségi okok megegyeznek abban, hogy azok a szerződés akár részleges, akár teljes egészében való érvénytelenségét eredményezik, az érvénytelenséggel érintett részben a célzott joghatás kiváltására nem alkalmasak. Közelebbről ez azt jelenti, hogy az érvénytelenségi ok miatt nem állhat be az a joghatás, amit a felek a szerződéskötéssel elérni szándékoztak, feltéve, hogy az érvénytelenség nem küszöbölhető ki.
Az új Ptk. ezen korábban a régi Ptk.-ban ki nem mondott alaptételt rögzíti [6:108. § (1) bekezdés], az anyagi jog nem tesz különbséget az érvénytelenség természete, jogkövetkezménye vonatkozásában uniós és nemzeti jogon alapuló igények között, ezért tárgyukban hasonlónak tekinthetők.
Egységesen megtartják az érvénytelenség azon természetét is, hogy a szerződés keletkezési folyamatához kapcsolódnak, nevesítve a szerződéskötés rendellenességeit, valamint magukban foglalják az érvénytelenség szankciós rendszerét, azaz a kiváltani kívánt joghatás hiányát. Az érvénytelenség jogintézményét mindkét esetben az a komplexitás jellemzi, hogy a szerződés érvénytelensége nemcsak az adott érvénytelenségi ok fennállását, hanem a szerződési mechanizmusban kiváltott hatását is jelenti. Ez egyben a jogintézmények főbb jellemzője is, hiszen az érvényessé nem tehető jogviszony felszámolása által az érvénytelenség ellenére bekövetkezett vagyonmozgásokat rendezi.
A Kúria véleménye szerint az irányelv 6. cikke, miszerint a "tisztességtelen szerződési feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve", úgy értelmezendő, hogy a tisztességtelen feltételre a nemzeti jog szabályai alapján igényt alapítani nem lehet.[28] Álláspontunk szerint ezzel a megállapítással a Kúria kifejezte, hogy nemzeti és az uniós jogon alapuló érvénytelenség jogkövetkezményeik tekintetében egységesek.
A nemzeti jogon és az uniós jogon alapuló keresetek tehát összehasonlíthatók, ezért az egyenértékűségi teszt alapján az e keresetekre vonatkozó eljárási szabályok jellege egybevethető. A konkrét ügyben ez annak összehasonlítását jelentette, hogy az uniós jogra alapított keresetekre vonatkozó törvényszéki hatásköri szabály kedvezőtlenebb-e.
- 998/999 -
Egy eljárásjogi szabály "hátrányosabb" jellegét komplex módon kell vizsgálni, tehát nem elegendő egy-egy tulajdonsága alapján, az esetleges előnyöktől elvonatkoztatva dönteni. Kétségkívül a törvényszéki hatáskörbe tartozó kereseti kérelem eljárási illetéke magasabb, mint a járásbíróság előtti eljárásé.
Polgári peres eljárásban az illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke [Pp. 24. § (1) bekezdés]. Főszabály szerint az elsőfokú eljárásban fizetendő illeték mértéke egységesen - a járásbíróság és a törvényszék előtti eljárásban is - a pertárgyérték 6%-a [Itv. 39. § (1) bekezdés]. A Vizsnyicai ügyben felmerült illetékkülönbözet abból a speciális eljárási helyzetből adódott, hogy ebben az esetben a pertárgyérték nem volt megállapítható. A Kúria 5/2013. számú PJE-határozata szerint ugyanis a Ptk. 239/A. §-a alapján előterjesztett kereset a szerződés részleges érvénytelenségének a megállapítására irányul, a per tárgyának értékét meg nem határozhatónak kell tekinteni.[29] Meg nem határozható pertárgyérték esetén azonban az illeték számításának alapja már eltér a járásbíróság és a törvényszéki hatáskör esetén. Az Itv. 39. § (3) bekezdése szerint járásbíróság előtti eljárásban 350 000 forint, törvényszék előtti első fokon indult peres eljárásban pedig 600 000 forint.
Az EuB szerint azonban kizárólag a költségek szempontjából nem lehet megállapítani az egyenértékűség elvébe való ütközést, ugyanis az, hogy egy kereseti kérelem elbírálása törvényszéki hatáskörbe tartozik, az azt a célt is szolgálja, hogy a 93/13 irányelvből eredő igények iránti perekben az igazságszolgáltatás egységesebb és szakosodottabb legyen.[30] Mindezek összevetéséből az EuB arra a megállapításra jutott, hogy Pp. törvényszéki hatáskört előíró rendelkezése nem sérti az egyenértékűség elvét.
A tényleges érvényesülés elve megköveteli, hogy a tagállamok eljárási szabályai ne tegyék gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogon alapuló igények érvényesítését. A nemzeti bírónak a belső eljárásjogot lehetőleg úgy kell értelmeznie, hogy a tényleges érvényesülés követelményének tiszteletben tartása biztosítva legyen, ebből következően szükség esetén minden olyan nemzeti rendelkezés alkalmazásától el kell tekintenie, amelynek alkalmazása a konkrét ügyben az uniós jogot sértő eredményre vezetne.[31]
Másrészről viszont a nemzeti és az uniós jogban is léteznek eljárásjogi korlátozások, más esetekben valamely jog érvényesítését ezek a szabályok szigorú feltételekhez köthetik. Anyagi és eljárásjogi határidők, illetékfizetési kötelezettség és egyéb eljárási költségek, új tények és bizonyítékok előadására, újabb jogorvoslat előterjesztésére vonatkozó korlátozások, a kérelemhez kötöttség elve stb. mind-mind olyan elemei a peres eljárásnak, melyek rendszerint valamennyi nemzeti jogrendszerben fellelhetőek. Ebből következően nem kerülhetnek mellőzésre csupán abból az okból, mert rendkívül megnehezítik az uniós jogból eredő igények érvényesítését. Az ellentmondás feloldására találta ki az EuB a jogirodalom által "procedural rule of reason" tesztnek nevezett eljárást.[32] Ez a vizsgálat abban áll, hogy minden esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi-e az uniós jog alkalmazását, azt kell megvizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek az egész eljárásban betöltött helye, hogyan zajlik az eljárás és melyek a sajátosságai a különböző nemzeti fórumok előtt. Ebből a szempontból adott esetben azokat az alapelveket is figyelembe kell venni, amelyek a nemzeti bírósági rendszer alapjául szolgálnak, mint például a védelemhez való jog, a jogbiztonság elve, és az eljárás szabályos lefolytatásának elve.[33] Ennek értelmében az ügyet teljes ténybeli és jogi összefüggésében kell vizsgálni. Fontos mindezek mellett arra is utalni, hogy a tényleges érvényesülés elve csak azt követeli meg, hogy a nemzeti eljárási szabályok ne tegyék rendkívül nehézzé az uniós jog gyakorlását. Különösen azt nem követeli meg, hogy az ezen jogok gyakorlása "könnyű" legyen, vagy különösen kedvező bánásmódban részesüljön.[34]
A Vizsnyicai ügy esetében az EuB az alkalmazandó Pp.-szabályok tényleges érvényesülés elvének való megfelelés vizsgálata során három fontos jellemzőt vett figyelembe. Első kérdés volt a törvényszéki hatáskör esetén alkalmazandó magasabb eljárási illeték összeegyeztethetősége, második a kötelező a jogi képviselet, végül pedig - a kisebb számú és központosított törvényszékekre tekintettel - a fogyasztó lakóhelyétől való esetleges földrajzi távolság kérdése.
Az EuB a kérdések megválaszolásakor felidézte egy korábbi spanyol ügyben hasonló eljárási szabályok tekintetében kifejtett álláspontját.[35] A többletköltségek tekintetében - ami a magasabb eljárási illeték és a kötelező jogi képviselet miatt merül fel - hangsúlyozta, hogy a belső jogi jogorvoslatok felépítésére vonatkozó, a megfelelő igazságszolgáltatás és az előreláthatóság általános érdekét szolgáló eljárási szabályoknak elsőbbséget kell élvezniük
- 999/1000 -
az egyéni érdekekkel szemben, és nem fogadható el, hogy e szabályok eseti alapon, valamely fél egyedi gazdasági helyzetétől függően változzanak.[36] Mindezek mellett utalt arra is, hogy költségek vizsgálatakor figyelembe kell venni a fogyasztó esetleges pénzügyi nehézségeinek ellentételezésére irányuló mechanizmusokat, így például a költségmentesség biztosítását.[37]
Esetleges hátrányként értékelendő még az említett kötelező jogi képviselet, figyelemmel arra, hogy az eljáró jogi képviselő díja megállapodástól függően részben, vagy egészben megelőlegezendő, pervesztesség esetén viselendő. Azonban a Pp. 84-86. §-aiban szabályozott költségkedvezmények, a költségmentesség alkalmazásáról bírósági eljárásban szóló 6/19886. (VI. 26.) IM rendelet rendelkezései, a pártfogó ügyvéd intézménye (Pp. 87. §) mind az igényérvényesítést segítik a kedvezőtlen anyagi helyzetben álló felperesek vonatkozásában, ezért a kötelező jogi képviselet olyan hatása, amely éppen az igényérvényesítéstől zárna el, avagy azt rendkívül megnehezítené, nem állapítható meg.
A földrajzi távolság kapcsán előidézett esetleges hátrányokra az Európai Bizottság hívta fel a figyelmet észrevételeiben, mely abból adódhat, hogy ilyen esetekben lényegesen kevesebb számú és központosított elhelyezkedésű törvényszékek járnak el, a felperes lakóhelyéhez jobban igazodó járásbíróságok helyett. Ebben a körben az EuB a korábban idézett spanyol, illetve analógia útján alkalmazandó Agrokosulting-04 ítéletben megfogalmazott álláspontját megerősítve hangsúlyozta, az elé terjesztett iratokból - fenntartva, hogy az ezzel kapcsolatos vizsgálatokat még a tagállami bíróságnak kell elvégeznie - nem állapítható meg, hogy az eljárás szabályos lefolytatása megkövetelné a felperesi pozícióban lévő fogyasztónak az eljárás valamennyi szakaszában történő megjelenését.[38] Mindezek alapján az EuB megállapította, hogy a Pp. azon hatásköri szabálya, mely alapján a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránt indított pereket át kell tenni a törvényszékekhez - főszabály szerint -, nem ellentétes az egyenértékűség és tényleges érvényesülés elvével.
Az Európai Unió folyamatosan hatással van a tagállamok polgári eljárásjogára. Jóllehet az EuB az előzetes döntéshozatali eljárásban nem dönthet a nemzeti jog rendelkezéseinek az uniós jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről, hatáskörrel rendelkezik arra, hogy tájékoztassa a kérdést előterjesztő bíróságot minden olyan, az uniós jog releváns értelmezésére vonatkozó szempontról, amely lehetővé teszi e bíróság számára ezen összeegyeztethetőség értékelését az előtte folyó eljárásban.[39] Ebből következően egy uniós jogon alapuló igény érvényesítésére vonatkozó eljárásjogi rendelkezés megalkotásakor vagy annak alkalmazásakor figyelemmel kell az EU által felállított keretekre. Ezeket a kereteket jelenti az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve, melynek vizsgálata több összetett lépésből áll és minden esetben igényli, hogy figyelemmel legyünk a konkrét eljárásjogi eszköznek az adott jogrendszer egészében betöltött szerepére.
Az EuB eljárásjogi kérdésekben kifejtett jogértelmezése konkrét kihívások elé állítja nemcsak a jogalkalmazót, hanem a jogalkotót is. Magyar viszonylatban nem példa nélküli, hogy az előzetes döntéshozatali eljárása során olyan hiányosságra hívta fel a figyelmet az EuB, mely konkrét Pp.-módosításokat eredményezett[40] Ez utóbbi esetek szempontjából különös fontossággal bír, hogy a készülő új polgári perrendtartás részletszabályainak megalkotása során figyelemmel legyenek az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve által meghatározott keretekre is.■
JEGYZETEK
[1] Vizsnyicai ítélet C-567/13. ECLI:EU:C:2015:88. (a továbbiakban: Vizsnyicai ítélet).
[2] Rewe ítélet C-33/76. (ECLI:EU:C:1976:188) 5. pont.
[3] Lásd például: Jans, J. H.-Prinssen, Jolande M. ( Direct Effect: Convergence or Divergence? A Comparative Perspective. In: J. M. Prinssen-Annette Schrauwen (eds.): Direct Effect; Rethinking a Classic of EC Legal Doctrine, Groningen, 2002, 105-126., továbbá Rolf Ortlep-Maartje Verhoeven: The principle of primacy versus the principle of national procedural auronomy. NALL 2012, april-juni, DOI: 10.5553/NALL/.000004 (letöltés ideje:2014.10.26.).
[4] Suzanne Bulicke ítélet C-246/09. (ECLI:EU:C:2010:418) 35-36. pontját és az ott idézett ítélkezési gyakorlatot.
[5] I-21 Germany és Arcor egyesített ügyekben hozott ítélet C-392/04. és C-422/04. (ECLI:EU:C:2006:586) 57. pont.
[6] Van der Weerd és társai egyesített ügyben hozott ítélet C-222/05 és C-225/05. (ECLI:EU:C:2006:586)] 28. pont.
[7] C-231/96. sz. Edis-ügyben 1998. szeptember 15-én hozott ítélet [EBHT 1996. I-4951. o.]
[8] Alakor ítélet C-191/12. (ECLI:EU:C:2013:315) 26. pont. VALE ítélet C-378/10. (ECLI:EU:C:2012:440) 48. pont. Pannon GSM ítélet C-243/08. (ECLI:EU:C:2009:350).
[9] Lásd Michael Bobek: Why there is no principle of "procedural autonomy" of the member states? In: Hans-W. Micklitz-Bruno De Witte (eds.): The European Court of Justice and the Autonomy of the Member States. Intersentia, Cambridge, 2011., ill. Diana-Urania Galetta: Procedural Autonomy of EU Member States: Paradise Lost? Springer, Heidelberg-Berlin, 2010.
[10] Nemessányi Zoltán: A tisztességtelen szerződési feltételek európai szabályozásának hatása a nemzeti polgári eljárásjogok alapelveire, Scienta Iuris. 2012/1-2. szám.
[11] Galetta 12.
[12] Van Gerwen, W.: Of Rights, Remedies and Procedures. (2000) 37 Common Market Law Review, Issue 3, pp. 501-502.
[13] Bobek i. m. 318.
[14] Osztovits András: Az előzetes döntéshozatali eljárás legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdései. KJK-Kerszöv, Budapest, 2005. 37.
[15] Miközben úgy tűnik, hogy az "autonómia" fogalma a tagállamokat az eljárásjogi szabályok megállapítása terén megillető átfogó mérlegelési jogkörre utal, ilyen abszolút mérlegelési jogkör a EuB ítélkezési gyakorlata szerint nem létezik. Trstenjak főtanácsnoki indítványa a C-591/10. ügyben ECLI:EU:C:2012:9. 23-26. pont.
[16] Nemessányi i. m. 3.
[17] Lásd pl.: Monika Kušionová ítélet C-34/13. (ECLI:EU:C:2014:2189) 50. pont.
[18] Blutman László: A közösségi jogon alapuló igények érvényesítése a belső jogban. Európai Jog, 2004/3. 12-18.
[19] Érsekcsanádi Mezőgazdasági Zrt. ítélet C-56/13 ECLI:EU:C:2014:352, 63. pont.
[20] Lásd.: Transportes Urbanos ítélet C-118/08. ECLI:EU:C:2010:39. 46. pontja.
[21] Uo. 28. pont, illetve lásd még ET Agrokonsulting-04 ítélet C-93/12. ECLI:EU:C:2013:432 39. pont.
[22] Preston ítélet C- 78/98 ECLI:EU:C:2000:247. 57. pont. Sharpston főtanácsnok indítványa C-497/13. sz. Faber ügyben ECLI:EU:C:2014:2403 58. pont.
[23] Pontin ítélet C-63/08. ECLI:EU:C:2009:666 46. pont.
[24] Uo. 56. pont.
[25] Susanne Bulicke ítélet C-246/09. ECLI:EU:C:2010:418, 27. pont.
[26] A felek gyakran hivatkoznak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása érdekében több érvénytelenségi okra. Ezek közül az egyiknek - a tisztességtelen kikötésnek - a törvényszék, míg a többi érvénytelenségi oknak a járásbíróság hatáskörébe utalása a hatásköri összeütközések folytán számos esetben okozott eljárásjogi problémát. Kemenes István: Észrevételek a törvényszékek és járásbíróságok között az ügyek hatásköri megosztásához. In: Németh János- Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014, 93.
[27] A jogegységi határozat rögzítette, hogy az EuB az irányelv célját és rendelkezéseit vizsgálva egyértelmű, hogy a tagállami bíróságok feladata, hogy a fogyasztói szerződések egyedileg meg nem tárgyalt feltételeinek tisztességtelenségét hivatalból vizsgálni (C-168/05. sz. Mostaza Claro-ügy 38. pont, C-243/08. sz. Pannon GSM-ügy 31-32. pontok, C-137/08. sz. VB Pénzügyi Lízing-ügy 49. pont). Figyelemmel arra, hogy az irányelv 6. cikk (1) bekezdése [amellyel a régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdése megegyezik] alapján a tisztességtelenség jogkövetkezménye a relatív semmisség, a bíróság ezt csak akkor állapíthatja meg, ha erre a fogyasztó érdekében hivatkoznak, ezért amennyiben a fogyasztó - határidőn belül tett nyilatkozatában - a választottbírósági kikötés tisztességtelenségére hivatkozik, a bíróságnak a kereseti kérelmet érdemben kell tárgyalnia. Megjegyzendő, hogy az új Ptk. 6:104. § (1) bekezdés i) pontja már más megfogalmazással kíván megfelelni az irányelvnek: tisztességtelen a fogyasztói szerződésben az a kikötés, ami "kizárja vagy korlátozza a fogyasztó peres vagy más jogi úton történő igényérvényesítési lehetőségeit, különösen, ha - anélkül, hogy azt jogszabály előírná - kizárólag választottbírósági útra kényszeríti a fogyasztót".
[28] "Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazhatósága kölcsönszerződéseknél" témában felállított Joggyakorlat-elemző Csoportja összegfoglaló véleménye 47. oldal http://kuria.birosag.hu/hu/joggyakorlat-elemzo-csoportok-osszefoglaloi (letöltés ideje: 2015-05-01)
[29] A Kúria 5/2013. számú PJE határozata szerint a Ptk. 239/A. §-a alapján indult megállapítási perben a per tárgyának értékét főszabályként a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értéke alapján kell meghatározni. Ha a Ptk. 239/A. §-a alapján előterjesztett kereset a szerződés részleges érvénytelenségének a megállapítására irányul, a per tárgyának értékét meg nem határozhatónak kell tekinteni, ez alól kivétel, ha a támadott szerződési kikötéshez kapcsolódó érték a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értékétől elkülönülten meghatározható.
[30] Más szempontokat is figyelembe véve, az igazságszolgáltatási szervezetrendszerben fellelhető (hatásköri, illetékességi és perorvoslati) eljárási szabályokkal megteremthető az egyes bírósági fórumok közötti kiegyenlített munkamegosztás és a hatékony, de színvonalas ítélkezés törvényi feltételrendszere. Lásd: Németh János-Tamáné Nagy Erzsébet-Török Judit-Döme Attila-Éles Tamás-Varga István: A polgári peres eljárás fórumrendszeréhez kapcsolódó egyes szabályozási előkérdések. In: Németh János-Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. HVG-ORAC, Budapest, 2014, 79.
[31] Santex ítélet C-327/00. ECLI:EU:C:2003:109. 62-64. pont, Lammerzahl ítélet C-241/06. ECLI:EU:C:2007:597. 62-63. pont.
[32] Sacha Prechal: Community Law in National Courts: The Lessons from van Schijndel. Common Market Law Review (1998) pp. 681-706. Johanna Engström: ’National Courts’ Obligation to Apply Community Law Ex Officio - The Court Showing New Respect for Party Autonomy and National Procedural Aurtonomy? (2008) I. Review of European Administrative Law pp. 67-89.
[33] Peterbroeck ítélet C-312/93. (ECLI:C:EU:1995:437) 14. pont.
[34] Wahl főtanácsnok indítványa C-482/12. sz. Micinsky és társa ügyben ECLI:EU:C:2013:765. 77. pont.
[35] Asaciación de Consumidores Independientes de Castilla y León ítélet C-413/12. ECLI:EU:C:2013:800. Ebben az ügyben az volt a fő kérdés, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetek által indított, jogsértés megszüntetésére irányuló keresetekre irányadó azon spanyol eljárási szabályok, melyek szerint az ilyen keresetet az alperes székhelye szerinti bíróságon kell megindítani, illetve hogy az illetékesség hiányát megállapító határozat ellen nincs helye fellebbezésnek, ellentétes-e az uniós joggal.
[36] Uo. 38. pont.
[37] A magyar polgári eljárások tekintetében még figyelembe vehetők a további költségkedvezmények közül az illetékfeljegyzési jog jogintézménye is, melyet szintén a peres fél jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján engedélyez a bíróság.
[38] Asaciación de Consumidores Independientes de Castilla y León ítélet EU:C:2013:800, 41. pont, Agroconsulting-04 ítélet C-93/12 ECLI:EU:C:2013:432. 50. pont.
[39] Lásd Transportes Urbanos ítélet C-118/08. (ECLI:EU:C:2010:39) 23-24. pontjait és az ott idézett ítélkezési gyakorlatot.
Lábjegyzetek:
[1] Bíró, PKKB
[2] Kúriai tanácsjegyző
Visszaugrás
