A tanulmány célja, hogy kiegészítse az autoriter rendszerek működéséről szóló kutatásokat a civil társadalom szempontjából. A kutatás a külföldről érkező támogatások korlátozására összpontosít. A téma annak ellenére is kifejezetten aktuális, hogy Magyarországon a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló 2017. évi LXXVI. törvényt (civiltörvény)[1] már hatályon kívül helyezték.[2] Jelenleg is számos országban a korábbi magyar törvényhez hasonló, a külföldi támogatásokat korlátozó törvény nyomás alatt tartja a sajtóéhoz hasonló társadalmi kontrollfunkciót ellátó civil szervezeteket.[3] A kutatásom célja bemutatni, hogy a demokratikus és az autoriter rendszerek milyen arányban alkalmazzák ezt a típusú korlátozást a civil szervezetekkel szemben, és kiegészítem a vizsgálódást azzal az információval, hogy a vizsgált jogszabályok milyen típusú szankciót írnak elő arra az estre, ha az érintett civil szervezetek nem tesznek eleget a vizsgált korlátozásokat deklaráló jogszabályoknak.
A tanulmány első részében fogalmilag lehatárolom a társadalmi kontrollfunkciót ellátó civil szervezetek körét, ami azért fontos, mert az autoriter rendszerek kifejezetten ennek a funkciónak a korlátozására törekszenek. Majd ezt követően egy korábbi kutatásomra[4] alapozva bemutatom, hogy a civil szervezetek külföldi támogatásait korlátozó jogszabályokból milyen kategóriákat alakítottam ki aszerint, hogy mire irányul a korlátozás. Néhány esetben egy-egy ország szabályozása az általam felállított kategóriák közül többe is besorolható. Ezekben az esetekben arra törekedtem, hogy abban a kategóriában tüntessem fel, amelyik a civil szervezetek működésének és tevékenységeik korlátozása szempontjából súlyosabb korlátozásnak minősül. Ez alól az utolsó plusz egy kategória tekinthető kivételnek, mert mindig egy másik korlátozás mellett érvényesül, és nagyon sajátos a többi kategóriához képest. Így a külföldről kapott támogatások korlátozásának megkülönböztettem hét típusát: a külföldről érkező támogatások bejelentési kötelezettsége; a külföldi finanszírozást egy kijelölt bankon keresztül kell irányítani; kormányzati jóváhagyás szükséges a külföldi finanszírozáshoz; a külföldről érkező támogatások felhasználásához kormányzati jóváhagyásra van szükség és a külföldi finanszírozást egy kijelölt bankon keresztül kell irányítani; bizonyos csoportok/tevékenységet végző szervezetek nem kaphatnak támogatást; a civil szervezetek külföldi finanszírozásának teljes tilalma; pejoratív címke használatának kötelezettsége (+1).
A tanulmány kiegészítéseként felhasználtam egy általam korábban készített adatbázist,[5] amelyet a jelen tanulmány elkészítése végett kiegészítettem olyan új adatokkal, amelyek a külföldi támogatások korlátozására irányuló jogszabályok megsértéséért járó szankciókat mutatják be. Az adatbázis részletei a jelen tanulmányban táblázatok formájában jelennek meg. A táblázatokban megtalálható egyrészt az, hogy az adott országban mely jogszabályok tartalmazzák a korlátozásokat, másrészt hogy az egyes jogszabályok milyen szankciókat írnak elő arra az esetre, ha az érintett szervezetek nem tesznek eleget a jogszabályok előírásainak. Továbbá tartalmazza, hogy az egyes országok milyen értéket értek el a Freedom House[6] (FH) globális szabadságstátusz besorolása alapján, a Human Freedom Indexnek[7] (HFI) az egyesülés, gyülekezés és civil társadalom területein, illetve a World Press Freedom Indexen[8] (WPFI), amely megmutatja, hogy az adott ország hol helyezkedik el a szabad sajtó szempontjából az országok között. Ezek az értékek segítenek elhelyezni az országokat a demokrácia-autokrácia skálán.
A sajtóéhoz hasonló társadalmi kontrollfunkciót ellátó szervezetek esélyt biztosítanak a mindenkori politikai hatalom, a gazdasági erők és az egyes csoportok önérdekeivel szemben a társadalmi vélemény kifejezésére, és a kormányzás több szintjén is hozzájárulnak a társadalmi igazságosság előmozdítására irányuló erőfeszítésekhez, ezen keresztül támogatják a demokratikus törekvéseket függetlenül attól, hogy az adott ország, amelyben működnek, demokráciának tekinthető-e vagy sem.
- 48/49 -
Társadalmi kontrollfunkciót ellátó szervezeteknek tekinthetjük egyrészt a watchdog, érdek- és jogvédő szervezeteket, amelyek léte a hatalmat ellenőrző és korrektív funkción keresztül a demokrácia egyik garanciájának tekinthető,[9] ugyanis tevékenységükkel képesek hatást gyakorolni a közpolitikákra,[10] védelmezik a jogok érvényesülését,[11] láttatják a marginalizált, kisebbségi csoportok érdekeit,[12] illetve törekszenek gazdasági, társadalmi és politikai tőkét létrehozni és újra elosztani a marginalizált csoportok számára.[13] Ennek következtében az ilyen szervezetek célja nemcsak a társadalom attitűdjének formálására terjed ki azáltal, hogy a közbeszédbe olyan politikai témákat emelnek be, amelyeknek közvetlenül vagy közvetve komoly hatása van az állampolgárok mindennapi életére, hanem arra is törekszenek, hogy befolyásolják a szervezet céljának elérését szolgáló állami, közhatalmi tevékenységet.[14]
A watchdog funkció az államhatalom/közhatalom és a nagyobb, összetettebb társadalmi folyamatok ellenőrzésére irányul. A watchdog funkciót ellátó szervezetek elősegítik a korrupció megfékezését, ösztönzik az átláthatóságot és számonkérhetőséget a közhatalmi döntéshozatalban és a közpénzeket érintő folyamatokban, valamint javítják a közérdekű információk elérhetőségét. Ezek a szervezetek segítik információkhoz juttatni a nyilvánosságot a kormányok lépéseiről és arról, hogy ezek a döntések milyen következményekkel járnak az állampolgárokra nézve. A tájékoztatás elsődleges következménye, hogy kiszélesíti a rendelkezésre álló információk körét, amelyek alapján az állampolgárok dönthetnek a különféle ügyekben. Továbbá a watchdog funkció közvetíti "a társadalom új szenzibilitásait, igényeit a hatalmi centrumok felé, illetve a hatalmi rendszer belső feszültségeinek, konfliktusainak társadalmilag kifogásolt problémáit fogalmazza meg".[15]
Az érdekérvényesítés (nyomásgyakorlás) közvetlen vagy közvetett erőfeszítéseket jelent annak érdekében, hogy az állam - akár politikai, akár közigazgatási szinten - reagáljon a civil szervezetek által megfogalmazott vagy közvetített igényekre,[16] tehát a civil szervezetek érdekérvényesítését úgy határozhatjuk meg, mint az információ stratégiai felhasználásának szervezését az egyenlőtlen hatalmi viszonyok demokratizálása érdekében, amelynek célja a politika vagy maga a valóság befolyásolása.[17] Az érdekérvényesítés lehet politikai, szakpolitikai, programorientált, eseti és közösségi.[18]
A jogvédő tevékenység rendszerint a civil társadalom szerveződéseinek alapját jelentő emberi és politikai szabadságjogok sérelmének orvoslását célozza.[19] A civil szervezetek jogvédő tevékenységével azokon a területeken találkozunk, ahol a jogrendszer valamilyen deficittel rendelkezik, akár a jogalkotás, akár a jogérvényesülés, akár a jogalkalmazás területéről legyen szó.[20] A jogvédő tevékenység része a jogi képviselet, peres ügyek vitele, stratégiai pereskedés, a jogalkotás véleményezése, monitoring, képzések tartása, információs segítségnyújtás, tiltakozó akciók szervezése, nemzetközi hálózatokba való bekapcsolódás stb. A jogvédő tevékenység célja, hogy "kiegészítő, informális, alternatív korrekciós fórumokat nyisson meg a rászoruló kliensek számára, akiknek egyéni forrásaik szűkössége, nyelvi korlátuk, menekültstátusuk, bűnvádi eljárás miatt nincs arra lehetőségük, hogy teljeskörűen felhasználják a jogállam biztosította jogi-politikai eszközöket, és a civil szolidaritás kiegészítő fogódzóit kell megkeresniük."[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
