A teljesen elektronizált külkereskedelmi lebonyolítás piacán mostanában a legidőszerűbb kifejezés a "bolero". E szóból a "bol" a "bill of lading"-re (hajó-raklevélre) vagyis a "konnossement" (a hajóraklevél) fogalmára utal.
A vállalatoknak rögtön rá kell jönniük, hogy itt a bolero kifejezés nem csupán az ismerős standard-szótól tér el (papíros anyagú konnossement elektronikus környezetben nem alkalmazható), hanem - angol jogi módszertanra épülő eljárási előírásainál fogva - a németek számára szokatlan és idegen terminológiáról van szó.
A rohanásban élő mában a konnossement mint "papírra támaszkodó" intézménnyel kapcsolatos eljárás ma már gyakran nem időszerű. Így honosodhatott meg már az elmúlt években jól és gyakorlatot kielégítően a konnossement helyett a "Sea Waybill" (fuvarlevél). Nincsen továbbá forgalomban, ill. nem szerezhető be a tiszta konnossement, és ha az árut mégis ki akarják szolgáltatni a címzettnek, a bevált módon "revers"-szel (tehát például azt tartalmazó bankgaranciával, hogy az esetleges károkért a bank helytáll) dolgoznak.
A "bolero"-val, amely az elektronikus üzleti forgalom előnyeit tartja szem előtt, egy új megoldás jön létre a világméretű tengeri kereskedelemben. A bolero útján gyakorolt elektronikus folyamatokban az okiratba foglalt hajóraklevél nem használható fel. Mindazonáltal a bolero megtalálta azokat a megoldásokat, amik elektronikus úton ugyanazokat a joghelyzeteket és jogkövetkezményeket biztosítják, mint amelyek az okmányos hajóraklevél révén ismertek.
A konnossement (bill of lading, connaissement) a középkor óta ismert. Eredetileg csak bizonyító okirat volt. Később a kapitány átvételi elismervénye lett belőle, aminek alapján a kapitány (aki legtöbbnyire azonos volt a hajótulajdonossal) személyében is felelősséget viselt. Innen keletkezett az elnevezés a latin cognoscere (elismerni) igéből.
A későbbi német jog szerint ezzel szemben a hajótulajdonos az okirat tartalma alapján volt felelős (írás által megtestesített felelősség), mivel a kapitány csak mint a hajótulajdonos1 képviselője volt aláíró (hajótu-lajdonos-konnossement). Az angol jog ismeri viszont még ma is a kapitány együttes felelősségét, amennyiben ez a hajóraklevelet nem kifejezetten képviselőként írja alá a hajóbérlők számára és nevében (for and on behalf of the charterers). E vonatkozásban ez idő szerint a jogforrás az 1925. évi Hágai Egyezmény a hajóraklevelekről.
Németország e téren új rendelkezéseket a HGB-n keresztül alkotott: kiküszöbölte az írásban lefektetett felelősséget, de bevezette a hajóraklevélből folyó ko-gens felelősséget (HGB 662., 663a. §).
A Hágai szabályok2 a tengeri fuvarozási szerződés egyes pontjai esetorientált kezeléséhez alkalmazott angol-amerikai jogot követik, és csak akkor irányadók, amennyiben hajóraklevelet állítottak ki. A Hágai szabályok értelme és célja az, hogy a konnossement-tulajdonost a jogok elengedhetetlenül legkisebb mértékével megvédjék, és megjavítsák a konnossement forgalomképességét.
A hajóraklevél mindenekelőtt értékpapír. A tengeri fuvarozási szerződés keretei között a fuvarozó vagy képviselője által kiállított okirat, amely nyugta a fuvarozásra átvett javakról, valamint kiszolgáltatási kötelezettség az ezen okirat legitimált tulajdonosával szemben. A javak kiszolgáltatásának kérésére irányuló jog az okirat bemutatása ellenében a legitimált konnosse-ment-tulajdonost a fuvarozási szerződéstől függetlenül megilleti. Az ezt az igényt okiratilag megerősítő konnossement ezáltal nyeri el az értékpapír-jelleget.
A hajóraklevél továbbá átadáshoz kötött papír (Traditionspapier), mivel a legitimált tulajdonos ezzel az okirattal már a fuvarozás alatt rendelkezhet az áruk felett. A HGB 650. §-a értelmében az okirat átadása a javakra vonatkozó jogok megszerzésére nézve ugyanolyan kihatással bír, mint maga az áruk átadása. Csak e funkció révén válik például a tengerentúli kereskedelem okmányos meghitelezés útján való lebonyolításával egyáltalán lehetségessé.
A hajóraklevél kiállítható névre, rendeletre vagy tulajdonosra szóló hajóraklevélként, de - amennyiben egyéb megállapodás nem történt - azt a HGB 647. §-ának (1) bekezdése szerint a címzett rendeletére (vagy csak rendeletre, tehát azután a feladóéra) állítják ki. Vagyis célszerű mindig egy pozitív (eltérően a váltótól és a csekktől) rendelkezési záradék.
Az utolsó 20 évben szerepet kapott az úgynevezett "tengeri hajóselismervény" (Seefrachtbríef). Korunk gyors átfutást igénylő (efemer) kereskedelme számára elegendő ugyanis, hogy a fuvaroztató (akár elektronikus formában) kiad egy "dokumentum"-ot, amely tartalmazza a címzett átvételi elismervényét, és megnevezi egyszersmind azt a címzettet, akinek a dolgot ki kell szolgáltatni. A címzettnek akkor csak személyazonosságát kell igazolnia.
A tengeri hajóselismervény azért tudott szerephez jutni, mert a tengeri kereskedelem résztvevői különböző indítóokok alapján egyáltalán nem kívántak kon-nossementet. A mostanában gyakori konténerforgalom különösen sokszor veszi igénybe a klasszikus hajórak-levél helyett a tengeri hajóselismervényt.
Ha eltekintenek a hajóraklevéltől, gyakorlatilag sűrűn dolgoznak garanciákkal. Biztosra akarnak ugyanis menni, hogy egy nem jogosult számára történő áru-kiszolgáltatás nem vezet vagyoni károsodásra.
A tengeri hajóselismervény (Sea Waybill = tengeri fuvarlevél) számára - papír- vagy elektronikus formában - nincsenek alakszerűségi előírások vagy normák, még minimális követelmények sincsenek megszabva úgy, mint a konnossementnél. Ez vezet oda, hogy a tengeri hajóselismervények különféleképpen lehetnek kiállítva, és csupán a hajórakományt és a címzettet kell olyan pontosan meghatározni, hogy a rakomány címzettje minden további nélkül azonosítható legyen. Így, a tengeri hajóselismervény bizonyíték a fuvarozási szerződés megkötésére és tartalmára, de nem értékpapír, mert nincs rá szükség a kiszolgáltatásra való igény érvényesítéséhez. A gyakorlat megállapításai szerint a fuvarozások tengeri hajóselismervények kíséretében való lebonyolításai súrlódásoktól mentesen zajlanak le.
Az igényt a hajóraklevélre a HGB 642. §-a szögezi le. Az igény jogosultja (a hajóraklevél kiállítására és kiadására) a feladó/a berakó, mint a szállító szerződő fele. Erről az igényről azonban le lehet mondani, mert a Hágai Szabályok szerint a hajóraklevelet csak "on demand of the shipper" (a fuvarozó felszólítására) kell kiadni. Az, hogy vajon szükséges-e egy konnossement, az adásvételi szerződésből és az akkreditívből derül ki. Tehát a feladó és a fuvarozó között megállapodás jöhet létre, hogy a továbbítást konnossement nélkül is el kell végezni (mint pl. a fentebb ismertetett tengeri hajós-elismervénynél). Ekkor azonban kimarad az átruházási mechanizmus és az ehhez kapcsolódó kogens felelősség is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
