A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Rttv.) 115. § (4) bekezdése (egyharmados szabály) alkotmányosan indokolt rendelkezés - írásomban Béky Zoltán Balázs vitaindítójának ezt a következtetését igyekszem cáfolni.
Alkotmányossági szempontból Béky Zoltán Balázs tanulmánya alapvetően a következő érvrendszert tartalmazza:
§ a műsorelosztó vállalkozás vételkörzete nagyságának növekedésével nő a veszélye annak, hogy e vállalkozás képes véleménymonopóliumot kialakítani,
§ az egyharmados szabály olyan, tisztán tartalomszabályozási norma, amelynek funkciója, hogy a véleménymonopólium kialakulását,
§ a rendelkezés esetleges hatályon kívül helyezésének együtt kell járni a műsorelosztási tevékenységet korlátozó más szabályozás szigorodásával.
Ezt a gondolatmenetet követve először a "véleménymonopóliumokkal" kapcsolatos alkotmányossági megfontolásokat tekintem át, majd azt vizsgálom, hogy az egyharmados szabály mennyiben tekinthető a véleménymonopóliumok kialakulása megakadályozásának alkalmas, szükséges és arányos eszközének. Végül a rendelkezést a műsorterjesztés véleménynyilvánítási szabadsághoz való viszonyának egy lehetséges értelmezési keretébe igyekszem beilleszteni.
Az Alkotmánybíróság szerint a véleménynyilvánítás alkotmányos jogából a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelezettség is következik.[1] A véleményszabadság ezen intézményvédelmi vonatkozása fogalmazódik meg a sokszínűség médiapolitikai és médiajogi követelményében. A sokszínűség médiajogi követelménye a tartalmi sokszínűség garantálására irányul, azaz arra, hogy a közönség a vélemények és az értékek lehető legszélesebb köréhez férjen hozzá. A sokszínűségen keresztül tehát a közönségnek a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságából eredő teljes körű és tárgyilagos tájékozódáshoz való joga érvényesül.
A sokszínűség tartalmi követelményként történő értelmezéséből természetesen nem következik az, hogy megvalósítását kizárólag tartalomszabályozási eszközök szolgálják. A sokszínűség megvalósításának alapvető eszköze például a médiapiac szerkezetének szabályozása, a médiapiaci szereplők piaci részesedésének korlátozása, ami mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy az önálló piaci szereplők nagyobb száma - a piaci sokféleség - egyúttal a nézetek és értékek sokszínűségét is előmozdítja.
Ugyanígy a műsorelosztási tevékenység szabályozásában is érvényesíteni kell a véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen tájékozódáshoz való jogot. A szabályozásnak egyrészt garantálnia kell, hogy az egyéb szabályozási eszközökkel kialakított tartalmi sokszínűség a műsorterjesztés folyamatában, azaz a tartalomnak a közönséghez történő eljutása során ne csorbuljon. Másrészt feltételezhető, hogy elvileg annál nagyobb a programválaszték, minél nagyobb választékban állnak a közönség rendelkezésére akár a különböző,[2] akár az azonos típusú műsorterjesztési lehetőségek. A tartalmi sokszínűséget tehát a műsorterjesztési platformok választéka, sokfélesége is befolyásolhatja.
A kábelszolgáltatást érintő egyharmados szabály megalkotásával a jogalkotó - feltehetően - egy médiapolitikai célkitűzést, nevezetesen a sokszínűség garantálását tartotta szem előtt. Szándéka egyértelműen nem következtethető ki, a törvény indokolása arról egyáltalán nem szól. Ilyen médiapolitikai célkitűzés nélkül azonban végképp nem lenne indokolható a "ragaszkodás" ehhez a rendelkezéshez, amely jelentős mértékben korlátozza a kábelszolgáltató vállalkozási szabadságát - vállalkozási tevékenységét nem végezheti a gazdaságilag leghatékonyabb módon - és tulajdonhoz való jogát - a tulajdonában lévő infrastruktúrával nem rendelkezhet teljes körűen -, és egyúttal a műsorelosztás számára az egyéb elektronikus hírközlési szolgáltatásoktól alapvetően eltérő feltételeket teremt.
A jogalkotó az egyharmados szabály megalkotásánál feltehetően abból indult ki, hogy - Béky Zoltán Balázst idézve - "a vételkörzet nagyságával párhuzamosan nő a véleménymonopólium (tájékoztatási monopólium) kialakításának-kialakulásának veszélye". A szabályozási eszköz és a szabályozási cél közötti kapcsolat azonban közvetett, és egyáltalán nem magától értetődő. A jogalkotói feltételezés mögött annak a további feltételezésnek kell állnia, hogy a lefedettség növekedése olyan kábelpiaci pozíciót biztosít a kábelszolgáltatónak, amely alapján jelentős mértékben egyoldalúan alakíthatja a műsorszolgáltatókkal való kapcsolatait, a műsorpiac egyoldalú alakításával pedig veszélyeztetheti a média sokszínűségét. Az egyharmados szabály tehát akkor mozdítja elő a sokszínűség érvényesülését, ha feltételezzük,
§ hogy a vételkörzet nagysága növeli a kábelszolgáltató kábelpiaci versenytársaival szembeni erőfölényét, és § a kábelpiaci erőfölény alapján a kábelszolgáltató képes egyoldalúan befolyásolni az egyes műsorszolgáltatókkal való kapcsolatait, és
§ az egyes műsorszolgáltatókkal való kapcsolatok egyoldalú alakítása következtében
- 15/16 -
az adott vételkörzetben csorbul a médiatartalmak sokszínűsége.
A jogalkotó az Rttv. indokolásában nem utal arra, hogy vizsgálta volna e feltételezések teljesülését. Ha azonban e feltételezések nem teljesülnek, akkor az egyharmados szabály indokolatlanul korlátozza a kábelszolgáltatók tevékenységét.
A műsorelosztási tevékenység szabályozása három különböző kapcsolatrendszert érint: egyrészt a kábelszolgáltatók - mint elektronikus hírközlési szolgáltatók[3] - egymás közötti kapcsolatait, másrészt a kábelszolgáltató és a műsorszolgáltatók közötti kapcsolatokat, harmadrészt a kábelszolgáltató és a fogyasztók közötti kapcsolatokat. E kapcsolatrendszerek természetesen nem függetlenek egymástól. A szolgáltató kábelpiaci helyzete döntően befolyásolja a másik két kapcsolatrendszert, de ez utóbbiak is visszahatnak a kábelpiaci pozícióra.
A kábelszolgáltatók egymás közötti kapcsolataiban alapvetően hírközlés-politikai, a kábelszolgáltató és a műsorszolgáltatók közötti kapcsolatokban alapvetően médiapolitikai, a kábelszolgáltató és a fogyasztók közötti kapcsolatokban pedig alapvetően fogyasztóvédelmi célok[4] határozzák meg a szabályozást. Ez nem zárja ki, hogy a jogalkotó például médiapolitikai célokat érvényesítsen a kábelszolgáltatók egymás közötti vagy fogyasztói kapcsolataiban. A média sokszínűsége jellemzően olyan célkitűzés, amely mindhárom kapcsolatrendszerben figyelembeveendő. A szabályozási céloktól el kell azonban választani a szabályozási eszközöket. Médiapolitikai célok nem csak a szűken értett médiajog eszközeivel - speciális Rttv.-beli rendelkezésekkel - érhetők el. Hírközlési jogi és fogyasztóvédelmi rendelkezések[5] is hatékonyan hozzájárulhatnak a média sokszínűségének előmozdításához.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
