Ezzel a tanulmánnyal egyúttal új rovat is indítunk. A Fórum rovat egy-egy infokommunikciósjogi kérdés megvitatására ad lehetőséget. Több lapszámon keresztül több szerző kap lehetőséget álláspontja kifejtésére annak érdekében, hogy elősegítsük az adott kérdéssel kapcsolatos jogalkalmazói, jogalkotói döntések megalapozását A Fórum első témája a médiatörvény ún. "egyharmados szabálya. Béky Zoltán Balázs vitaindítója után a következő számban várhatóan Gálik Mihály és Polyák Gábor kezdi el az ellenérvek számbavételét.
"Hatályát veszti a rádiózásról és televíziózásról szóló, 1996. évi I. törvény 115. §-ának (4) bekezdése" - olvashattunk ilyen és ehhez hasonló kitételeket számos, az elmúlt években a médiajog területén született, illetve az azt is érintő jogalkotási, módosítási javaslatokban, koncepciókban, valamint egyéb szakmai, vagy "kevésbé szakmai dokumentumokban.
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) hivatkozott rendelkezését, vagyis a műsorelosztó vállalkozások vételkörzetének korlátjáról rendelkező szabályát mind szakmai, mind politikai szinten támadás érte. Az Rttv. 115. §-a (4) bekezdése sorsának kérdése felmerült többek között a hazai médiaszabályozás uniós jogharmonizációja, a hírközlési szabályozás reformja, illetve legújabban a digitális műsorszolgáltatásra való átálláshoz szükséges törvénymódosítás kapcsán is.
Az eredetileg gyakran csak az ún. "egyhatodos szabályként hivatkozott Rttv.-rendelkezés eddig túlélt minden, a megsemmisítésére irányuló kezdeményezést. Azonban az elmúlt év végén, egy új, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) jelentősen enyhítette az abban megfogalmazott vételkörzeti korlátot, így e rendelkezést jelenleg már csak ún. "egyharmados szabálynak lehet tekinteni.
A módosítás ellenére azonban a mai napig nem kerültek le a napirendről e szabály hatályon kívül helyezésére vonatkozó elképzelések. Az erre irányuló javaslatok azonban általában nem tartalmaznak (amennyiben tartalmaznak egyáltalán) olyan jellegű, illetve színvonalú indokolást, levezetést, elemzést vagy érvrendszert, amely a vonatkozó törvényi előírások szerinti módon alapozná meg e tervezeteket.[1]
A jelen írás célja, hogy az Rttv. "egyharmados szabálya indokainak, illetve a fenntartása mellett szóló érveknek számbavételével, valamint az ellene felhozott ellenérvekre, támadásokra való utalással szakmai vitaindítóként szolgáljon ahhoz, hogy a jövőben valóban megalapozottan lehessen hozzáállni az e jogszabályhelyet érintő szabályozási kérdésekhez.
Az Rttv. 115. §-ának (4) bekezdése az alábbiakat mondja ki: "Műsorelosztó vállalkozás vételkörzete nem haladhatja meg a körzeti műsorszolgáltatás e törvényben megszabott legmagasabb mértékének kétharmadát."[2] Az idézett szabály megértéséhez azonban szükséges az Rttv. más rendelkezéseinek ismerete is. A szabály vételkörzet fogalma például az Rttv. 2. §-ának 47. pontjában található meghatározásokon alapul, amely szerint a vételkörzet "a) műsorszóró rendszer révén végzett műsorszolgáltatás esetében az a földrajzilag meghatározható terület, amelyen a műsor közzétételét megvalósító műsorszóró szolgáltatás hasznos jeleinek szintje és az interferenciavédelem számított mértéke eléri a Nemzetközi Távközlési Egyesület érvényes ajánlásaiban meghatározott minimális értéket,
b) vezetékes műsorelosztó rendszer (kábelhálózat) révén végzett műsorszolgáltatás esetében az a lakott terület, amelyen a kábelhálózat kiépült és a terület lakosságának lehetősége van a hálózat gerincvezetékéhez az adott lakott területen szokásos díj ellenében csatlakozást létesíteni,
c) rádiótávközlő műsorelosztó rendszer révén végzett műsorszolgáltatás esetében az a földrajzilag meghatározható terület, amelyen a műsor közzétételét megvalósító műsorelosztó szolgáltatás hasznos jeleinek szintje és az interferenciavédelem mértéke eléri a műsorsugárzási szerződés szerint az elfogadható minőségű vételhez szükségesnek nyilvánított legkisebb értéket, d) hálózatos műsorterjesztő rendszerek esetében az egyes rendszerek vételkörzeteinek összessége.
A körzeti műsorszolgáltatás vételkörzetét pedig az Rttv. 2. §-ának 15. pontja definiálja:
"15. Körzeti műsorszolgáltatás: az a műsorszolgáltatás, amelynek vételkörzete meghaladja a helyi műsorszolgáltatás vételkörzetét, de vételkörzetében az ország lakosságának kevesebb, mint a fele él."
A fentiek alapján az Rttv. 115. §-ának (4) bekezdése azt mondja ki, hogy egy műsorelosztó vállalkozásnak a műsorelosztó tevékenység szempontjából tekintetbe veendő vételkörzetének területe legfeljebb Magyarország azon nagyságú területéig terjedhet, amelyen az ország lakosságának egyharmada él.[3]
- 128/129 -
Mielőtt azonban rátérnék arra, hogy az Rttv. fenti rendelkezésének mi is a tényleges szabályozási tárgya, illetve célja, először arra kell kitérni, hogy a tömegkommunikációra vonatkozó, így az elektronikus médiumokat is érintő jogi szabályanyagot, a vonatkozó európai uniós megközelítéssel összhangban, hazánkban is két fő kategóriába lehet sorolni. Az egyik kategória - némileg leegyszerűsítve - elsősorban a nyilvánosságnak szóló kommunikáció tartalmát érintő jogi szabályokat tartalmazza ("tartalomszabályozás"), míg a másik az ezen tartalmakat a címzettekhez eljuttató infrastruktúrákra (tipikusan távközlési/hírközlési hálózatokra, illetve tevékenységekre) vonatkozó szabályokat ("infrastrukturális szabályozás ). Ez a két külön kategória gyakorlatilag két külön jogterületet is jelent, egymástól eltérő alapelvekkel, szabályozási logikával. Az első szabályozási tárgykörrel - legalábbis az elektronikus médiumok tekintetében - legnagyobbrészt a médiajog foglakozik, míg a másikkal az újabban a "hírközlési jog néven emlegetett jogi szabályanyag. Némileg sarkítva akár azt is mondhatnánk, hogy e két jogterületben mindösszesen annyi a közös, hogy mindkettő érinti a tömegkommunikációs tevékenységeket, azon belül pedig az elektronikus médiát.
A "tartalomszabályozási" joganyagot lényegében és alapvetően az Alkotmány alapján, pontosabban a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos alapjoga - valamint az abból levezethető egyéb, kapcsolódó jogok által védett értékek, érdekek (pl. a sajtó szabadsága, véleménymonopóliumok kiküszöbölése, stb.) - mentén lehet elhatárolni az infrastrukturális joganyagtól. E szerint tömören úgy lehet meghatározni a médiajogi szabályozás tárgykörét, hogy minden olyan, a nyilvános kommunikációval ("tömegkommunikációval") összefüggőjog, valamint jogviszony ebbe tartozik, amely a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos jogából vezethető le, illetve ezt a jogot érinti.[4] Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy a médiajog körébe tartozó konkrét szabályozási tárgyak, tárgykörök ("jogviszonyok") nem lehetnek az infrastrukturális jog szabályozási tárgyai, valamint, mivel ezek az Alkotmány által a legmagasabb szintű jogi védelmet élvezik, jogi szabályozásukat nem is lehet alárendelni az infrastrukturális szabályozási céloknak, illetve érdekeknek.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
