A nyelv mindenki számára felállítja egyazon csapdáját;
a jól járható tévutak hatalmas hálóját.
(Wittgenstein)*
Prosper Weil, a nyolcvanas évek elején, két nagyhatású cikkében komoly támadást intézett a nemzetközi soft law ("puha jog") koncepciója ellen,1 amely számos reakciót váltott ki. Ennek ellenére a soft law elnevezés és fogalom azóta, ha lehet, még szélesebb körben terjedt el. Ez is mutat egy alapvető tényt: a nyelvi konvenciók ellen aligha lehet hadakozni, hiszen e konvenciók nem feltétlenül a dogmatika és logika szabályai szerint alakulnak, hanem "organikus" fejlődésen mennek át a mindennapi közbeszédben. Egy-egy jól hangzó "catchword" jelentése azonban igen hamar erodálódik, sok tekintetben meghatározatlanná, azonosíthatatlanná válik. A szó különböző, valamennyire azonosítható jelentései csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, szemantikai elemeik elvesztik közös jellemzőiket. Ahogy Wittgenstein kimutatta a "játék" fogalmán át, a fogalom jellemzői legfeljebb igen laza, "családi hasonlósággal" (family resemblances) rendelkeznek,2 és aligha felelnek meg a klasszikus, tiszta platóni fogalomalkotás szabályainak. A különböző jelentésváltozatok inkább egy hálót alkotnak, és nem egyközpontúak.
A nemzetközi jogban a soft law kifejezéssel nagyjából ez történt, mióta Lord McNair az elképzelést bejuttatta a jogi köztudatba.3 Thürer az Enciklopédiában kifejti, hogy jogi értelemben a kifejezésnek nincs világosan meghatározható tartalma.4 Lényegében más szerzők ugyanezen nehézséggel birkóznak. Feladván egy egységes és egyben tartalmas meghatározás lehetőségét, úgy tűnik, hogy ez a fogalom legalább két azonosítható, egymástól jól elkülöníthető, de határozottnak aligha mondható jelentéssel rendelkezik. Egyrészről soft law-nak tekintik azokat a normákat, melyek ugyan nem a nemzetközi jog által elismert jogforrási formában jelennek meg (pl. közös politikai nyilatkozatok, nemzetközi szervezetek kötelező erővel nem rendelkező határozatai),5 de amelyeknek mégis van valamilyen jogi relevanciájuk. Másrészről soft law-nak minősíthetőek sokak szerint egyes normák, melyek a nemzetközi jog által elismert jogforrási formában jelennek meg, de általánosságuknál, homályosságuknál vagy szubjektív jellegüknél fogva nem kérhetőek számon, vagy nem kényszeríthetőek ki. A soft law két csoportját én is külön veszem, és a fentiekben elsőként jelzett normákat soft law (I)-ként, a második csoportot soft law (II)-ként azonosítom.6 [E kettősség implikálja a "kettős soft law" jelenségét is, amikor egy soft law (I) alá tartozó norma tartalma meghatározatlan.]7
A következőkben a nemzetközi soft law (I) jelenségét vizsgálom.8 Amellett kívánok érvelni, hogy a soft law (I) fogalom tartalma önmagában is meghatározatlan, és dogmatikai értelemben nem védhető a nemzetközi jog összefüggéseiben. Ezért homályos, felesleges és megalapozatlan fogalomként a nemzetközi jogban nem indokolt a használata, és aligha állhat ellent Occam borotvájának.9 A terjedelmi korlátokra tekintettel, az alábbiakban csak a nemzetközi soft law (I) létét alátámasztani kívánó legalapvetőbb érveket veszem majd sorra.10
A nemzetközi jogi kommentátorok munkái alapján a soft law (I) normáit alapvetően három csoportra oszthatjuk. Ez ugyan nem mindenkinél így jelenik meg, hiszen van, aki csak az egyik csoportot elemzi, van aki csak a másikat helyezi előtérbe, van aki ennél szűkebben fogja fel a soft law (I) körét, de összegzésként az alábbi felosztás, és az egyes csoportokba tartozó szabálytípusok köre tarthatónak tűnik.11 Ide tartoznak - egyrészt - általában a nemzetközi szervezetek (nem kötelező), a szervezeten kívüli viszonyokra irányuló határozatai, iránymutatásai, programjai, deklarációi, irányelvei, állásfoglalásai, akciótervei, akcióprogramjai, ajánlásai (itt legtöbbször az ENSZ Közgyűlés határozatai állnak a vizsgálat fókuszában).12 A másik csoporthoz az államok által közösen létrehozott, két- vagy többoldalú, jogi értelemben nem kötelező megállapodásai, nyilatkozatai tartoznak. Ezek sokféle formát ölthetnek: sajtó- és szándéknyilatkozatok, közös zárónyilatkozatok, csúcskonferenciák záródokumentumai, jogilag nem kötelező politikai, technikai vagy egyéb megállapodások, államok közötti konferenciák által elfogadott, jogilag nem kötelező szabályok, szabályzatok, ajánlások, állásfoglalások stb.13 A harmadik csoportot a nem kormányközi (államközi) szervezetek (NGO-k) által kialakított szabályozások alkotják, melyek mindazonáltal egy-egy területen meghatározóak lehetnek a nemzetközi gyakorlat szempontjából (pl. Nemzetközi Vöröskereszt).14 Míg az első esetben egy nemzetközi jogalany (nemzetközi szervezet) aktusának megítéléséről van szó, addig a másik eset tipikusan több jogalany (államok) megegyezéssel létrehozott, közös megállapításait, ígéreteit, elvárásait tartalmazza, míg a harmadik csoportban pedig nem nemzetközi jogalanyok (NGO-k) által kialakított normatív mércékkel találkozunk.
A soft law (I) szabályai nem a nemzetközi jog által elismert jogforrási formákban jelennek meg, és jogi értelemben nem kötelezőek. E hiányzó jellemzők, a hagyományos felfogás szerint, egy nemzetközi jogszabály nélkülözhetetlen, bár nem kizárólagos kellékei, viszont éppen ezek hiánya teszi e szabályokat "puhává" a jogszabályokkal szemben.15 Ugyanakkor e szabályok klasszikus magatartásszabályokat tartalmazhatnak, normatív jellegűek, és a joghoz hasonlóan, a nemzetközi jogalanyok magatartását szabályozó komplex mechanizmus részét képezhetik.
Mindez indokolja a soft law (I) elnevezést? Vannak, akik elismerik a soft law (II) létét, ugyanakkor nem tekintik soft law-nak a fenti, I. típusát ezeknek a szabályoknak. Így Weil vagy Baxter eleve csak a soft law (II) normáit tartotta idetartozónak, hasonlóan vélekedett Nagy K. is az idézett cikkében.16 A soft law (I) valóban komoly dogmatikai problémákat vet fel.
A soft law (I) elnevezést alkalmazóknak egy alapvető fogalmi problémával mindenképpen szembe kell nézni. Alapkérdés az, hogy a soft law (I) a jog egy fajtája? Az elnevezés ugyanis azt implikálja, hogy a soft law (I) a jog egy fajtája, vagy változata, amely, bár valamilyen módon csökkent értékű, de az idetartozó normák mégis jogszabálynak minősülnek. Azt azonban csak viszonylag kevesen tartják, hogy a soft law (I) valódi jognak is minősülne.17 Aki ezt állítja, annak viszont már nem kellene a "soft" (puha) jelző a jog szó elé, hiszen amennyiben jognak minősül, akkor minden minősítés nélkül annak tekinthető, és mit jelezne a jelző? Viszont amennyiben nem a jog egy változata, vagy nem tekintik a jog egy változatának, akkor miért nevezik jognak, ha jelzővel ellátva is? Ez contradictio in terminis,18 amin a jogi közbeszédben könnyű átsiklani, de dogmatikailag tarthatatlan.
A soft law (I) elnevezés jogi metaforának még csak-csak elmenne, de annak is meglehetősen megtévesztő. Arend markánsan és tömören fogalmaz, bár a probléma ennél azért sokkal árnyaltabb és bonyolultabb: "Ha egy szabály megfelel a jog kritériumainak, akkor ,jognak’ kellene hívni. Azonban, ha a szabály nem kötelező - ahogy a soft law-t leírják - akkor nem kellene a jognak előfordulni az elnevezésében. Ha a szabály nem kötelező, hanem ,szokásszerűen betartják’, akkor a ,játékszabály’ sokkal megfelelőbb fogalomnak tűnik. Különösképpen, adva néhány, a nemzetközi viszonyokkal foglalkozó szakember viszolygását a nemzetközi jog iránt, úgy tűnik, a soft law fogalma nem szolgál más célt, mint hogy összezavarja a dolgokat, és felhígítsa a jogszabályok megkülönböztetett jellegét." 19
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
