A mai világban minden egyes állam gazdasági fejlődésének sikerét és perspektíváit komoly mértékben, rendszerint, a nemzetközi tőkeáramlás folyamatában és a nemzetközi munkamegosztásban való aktív részvétel határozza meg.
Az orosz gazdaság modernizálása mindenekelőtt külföldi tőke bevonása nélkül azért nem lehetséges, mert nem áll rendelkezésre megfelelő pénzügyi eszköz. Nehéz helyzete miatt felmorzsolódott: állóeszköz-tőkéje. Állóeszköz-tőkéjének jövedelmezősége 1995 és 1997 között 2,6-szorosára csökkent. Oroszországnak szüksége van ipari berendezések vásárlására, de az ország alapvető exportágazata, az olajipar számára szintén szükség van külföldi technológiákra, irányítási tapasztalatokra, marketingre, munkaerők képzésére stb., mindez pedig külföldi beruházásokat igényel.
Hatvanéves megszakítás után külföldi tőke bevonását a Szovjetunióban 1987-ben kísérelték meg (a Szovjetunió Elnökének 1987. január 13-i törvényerejű rendelete és a Szovjetunió Minisztertanácsának 1987. január 13-i 48. és 49. sz. rendeletei). 1991. július 4-én fogadták el az Orosz Szövetségi Állam (RF) "A külföldi beruházásokról" szóló első törvényét. E vonatkozásban egészen az 1999. évig ez a törvény maradt az alapvető jogi dokumentum.
Az 1987. évi első rendeletek a külföldi beruházóknál óriási visszhangot keltettek. Mivel azonban e jogi aktusok nem voltak kifogástalanok, fontos problémák tekintetében határozatlanok voltak, rendkívül bonyolult volt közös vállalatok alapítása, a jogi szabályozás nem bizonyult eléggé stabilnak, a külföldről általuk várt tőkebefektetési áramlat nem következett be.
"Az OSZFSZK-ban a külföldi beruházásokról" szóló 1992. július 4-i törvény sokkal kiválóbb jogi alapot teremtett a külföldi beruházások számára. Ha a törvény megjelenése előtt a külföldi tőke bevonásának egyedüli formái a közös vállalatok voltak, akkor most a külföldi beruházó jogot kapott arra, hogy Oroszország területén orosz partner nélkül, teljes egészében saját vállalatot hozzon létre. Oroszországban a részvényjogszabályok megalkotása lehetőséget teremtett a külföldi beruházó számára arra, hogy jelentősen szabatosabban tudja meghatározni az általa alapítandó vállalat jogi státuszát, valamint saját jogait és kötelezettségeit.
Nagy jelentőséggel bírtak a külföldi beruházó számára előirányzott garanciák. Ezek közül a legfontosabbak annak biztosítása, hogy akadálytalanul átutalhassa külföldre az általa végzett beruházásokkal kapcsolatban neki járó összegeket, valamint hogy vagyona mentesül annak kényszerelvonása (államosítás, elkobzás) alól, ha pedig ilyen megtörténik, számára haladéktalanul, teljes és effektív kártalanítást nyújtanak.
Az 1991. évi törvényt követő kedvező időszakban Oroszországban a külföldi beruházások beáramlása jelentősen megélénkült. Így, 1993-ban a bejegyzett közös vállalatok száma 2,5-szeresére nőtt és nyolcezret tett ki, alaptőkéjük elérte a 0,6 trillió rubelt. Ennek megközelítően fele részét a külföldi beruházások részesedése tette ki.
A lakosság meggyőződése szerint Közép- és KeletEurópa államai között a külföldi beruházások terjedelmét tekintve Oroszország foglalja el az utolsó helyet.
Nyugati szakértők megítélése szerint ebben az időszakban Oroszországban alakult ki a külföldi beruházók számára Kelet-Európa valamennyi állama közül a lehető legkedvezőtlenebb klíma.
A tapasztalatok megerősítik, hogy Oroszországban megfigyelhető a külföldi beruházókat érintő játékszabályok állandó változása. Ez szolgált alapul arra, hogy a külföldi bankok részéről nyújtott adatok alapján negatív értékelés alakuljon ki a hazánkban mutatkozó helyzetről. Az említett pénzügyi intézmények nyilatkozatai szerint Oroszországban nincs jogi stabilitás. Oroszországban a jogi stabilitás hiányával pedig meredeken romlanak a beruházási feltételek, nagy terhet jelentenek az óriási adók és illetékek. A stabilitás hiánya - a gazdaság válságállapota. Az adóztatásnak a növelés irányába terelése, magas exportilletékek bevezetése pedig a külföldi beruházásokkal megvalósuló közép- és kis projektek - ideértve az üzemanyag- és energetikai komplexumokat is - veszteségessé válásához vezetett.
Nem biztosította a jogi stabilitást "A külföldi beruházásokról szóló" 1991. évi törvény sem, habár ez 10 évig volt hatályban. Röviddel megalkotása után egyes fontos rendelkezéseit kormányrendeletek és egyéb jogi aktusok hatályon kívül helyezték (pl. a törvény 25. cikkelyét, ami a külföldi beruházót arra jogosította fel, hogy az általa kitermelt valutával önállóan rendelkezhessen). A törvény néhány egyéb cikkelyét nem tekintették hatályosnak, mivel nem bocsátották ki az alkalmazásukhoz szükséges aktusokat, noha ezekről a törvényben említés történt. A legkedvezőtlenebb következményekkel jártak az állandó adó-, a vámjellegű módosítások: a vámszabályok az 1992-1994. években hét ízben módosultak. "A vámtarifáról" szóló 1993. évben alkotott törvény gyakorlatilag hatályon kívül helyezte a külföldi részesedéssel bíró vállalatokat megillető vámkedvezményt.
Külföldi beruházók Oroszországból való visszahúzódásának okai a következőkben foglalhatók össze: a kedvezőtlen beruházási klíma, a gazdaság válságos állapota, a korrupció széles körű elterjedettsége, a jogalkotás stabilitásának hiánya.
És annak a fő oka, hogy nincsenek megfelelő méretű külföldi beruházások, mindazonáltal abban rejlik, hogy Oroszországban nem volt és nincsen megszövegezett, a teljes országra kiterjedően megfogalmazott koncepció a külföldi beruházásokra vonatkozóan. Csak szabatos állami, a teljes országra kiterjedő koncepció a külföldi beruházások szerepéről, és ennek alapján kidolgozott hosszú távú stratégia és konkrét állami beruházási politika tehet bizonyosságot olyan szándékok komolyságáról, hogy a külföldi beruházásokat az egész ország feladatainak megoldására fogják fordítani.
Lévén a nemzetközi gazdasági kapcsolatok formája, a külföldi beruházások szabályozása mind nemzetközi normák, mind pedig hazai jogszabályok útján történik.
Az első nemzetközi szerződések (a kereskedelemről és a tengerhajózásról, a kereskedelmi szerződések) általános jellegűek voltak, szabályozásuk kereskedelmi és gazdasági viszonyokra nem terjeszkedett ki, nem emelték ki különösen a tőkeexportot és -importot.
Közvetlenül külföldi beruházásokra vonatkozó egyik első multilaterális nemzetközi egyezmény a tőkét igénybe vevő (ún. recipiens) Állam és a külföldi magánberuházó között keletkező beruházási viták eldöntésére az 1965. évi Washingtoni Egyezmény a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (cirill betűszóval: MBRR) mellett létrehozta "A beruházási viták rendezésének nemzetközi centrumát" - International Centre for Settlement of Investment Disputes (ICSID). Ezt az Egyezményt több mint 145 állam írta alá. (Az aláírás Oroszország részéről 1992-ben történt, de ratifikálására ez ideig nem került sor.)
A külföldi beruházások szempontjából a legnagyobb jelentőséggel a multilaterális "Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség" (Multilateral Investment Guarantee Agency - cirill betűszóval - MITA, egyébként -MIGA) bír, amit az 1985. évi Szöuli Egyezmény hozott létre. (Ezt az egyezményt Oroszország az 1992. évben ratifikálta.) Jelentőségét az adja meg, hogy ebben korszerű fogalmi apparátust találunk, mindenekelőtt a külföldi beruházó és a külföldi beruházások meghatározását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
