Ingatlant kisajátítani csak kivételesen, közérdekből, azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás mellett lehet. A kisajátításról a 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) rendelkezik, mely tartalmazza a kisajátítási célokat, az ingatlanok teljes és részleges kisajátításának szabályait, a kisajátításért járó kártalanítás, illetve a csereingatlan értéke megállapításának szabályait, és a kisajátítási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket. A Kstv. a 2007. december 31-ig hatályos, a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendeletet (a továbbiakban: Ktvr.) váltotta fel.
A Kstv. 2008. január 1-jei hatálybalépése óta számos kérdés, illetőleg probléma merült fel a törvény alkalmazását, a vonatkozó egyéb jogszabályokhoz való viszonyát illetően. Igaz ez mind a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CX. törvény (a továbbiakban: Ket.) hatálya alá tartozó kisajátítási eljárásokra, mind pedig a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) hatálya alá, a közigazgatási perek közé tartozó kisajátítási perekre.
A jelzett jogalkalmazói kérdések egy része a Ktvr. alkalmazásával kapcsolatban is felvetődött, tekintve, hogy a jogalkotó számos ponton szinte változtatás nélkül emelte be a korábban hatályos jogszabály egyes rendelkezéseit a Kstv. szövegébe. A problémák egy jelentős hányada azonban a Kstv. újító jellegű, a korábbi szabályoktól eltérő rendelkezéseivel függ össze.
A jogalkalmazói gyakorlat eme nehézségei a kisajátítási eljárások számának ugrásszerű növekedésével merültek fel. Ezt a növekedést egyrészt Magyarország gyorsforgalmi közúthálózatának jelentős mértékű fejlesztése eredményezte. Gondoljunk csak arra, hány kilométernyi új autópályát adtak át a forgalomnak az elmúlt években. Másrészt az európai uniós források elérhetővé válása a települési önkormányzatokat sarkallta olykor grandiózus fejlesztési terveik megvalósítására való törekvésre. A harmadik tényező az ingatlanárak elmúlt évtizedben tapasztalható növekedése volt. Erre tekintettel az ingatlantulajdonosok számára fontos gazdasági kérdéssé vált az, hogy ingatlanaiknak - a jelentős mértékben az építési, övezeti szabályok által meghatározott - forgalmi értéke az önkormányzati építésügyi szabályozás módosításainak hatására hogyan változik, illetőleg amennyiben az építésügyi szabályok módosítása folytán ingatlanaik használhatatlanná, illetőleg értéktelenné válnak, ezért ki viseli a kárveszélyt, a tulajdonos vagy a jogalkotó önkormányzat.
A felvetésre leginkább érdemes kérdések a Kstv. felépítését követve az alábbiakban foglalhatók össze.
Tulajdonképpen a kisajátítási célok részletes feltételrendszerének kidolgozása volt az a jogalkotói cél, amely miatt az új kisajátítási törvény megszületett, miután az Alkotmánybíróság a Ktvr. szabályozását a tulajdonjog alkotmányos védelmének biztosításához elégtelennek találta 35/2005. (IX. 29.) AB határozatában. Természetesen a Kstv. részletes törvényi garanciáinak megléte mellett is maradt elég kérdés, különösen a közérdek és a magánérdek elhatárolásával kapcsolatban.
1. A települési önkormányzatok fejlesztési céljaikat legtöbbször a Kstv. 2. § d) pontjára hivatkozva kívánják kisajátítási eljárás útján megvalósítani, amennyiben az ingatlantulajdonosokkal nem sikerült kisajátítást pótló adásvételi szerződést kötniük. A kisajátítás közérdekű céljai közül a Kstv. 2. § c) pontjában foglalt terület- és településrendezés szorul a leginkább gyakorlati kimunkálásra. Egyértelmű, hogy kizárólag a köz érdekét, a település polgárainak javát üzleti haszonszerzés nélkül szolgáló településrendezési célok valósíthatók meg kisajátítás útján, azaz például áruházépítés céljára még arra hivatkozva sem kérhető az érintett ingatlanok kisajátítása, hogy az munkahelyeket teremt a településen. Sokkal problémásabb az olyan beruházások megítélése, amikor mind kereskedelmi célú egységeket, például üzleteket, mind pedig közcélú létesítményeket, például postahivatalt, orvosi rendelőt magában foglaló "városközpont" vagy sétálóutca kialakítása a cél. Ilyenkor - ha a beruházás közösségi célú és üzleti célú elemei nem választhatók el egymástól - szerencsésebb a közérdekűség maradéktalan érvényesüléséhez ragaszkodni a kisajátítási kérelem elbírálása során, ez következik ugyanis a Kstv. szelleméből.
Gyakran az utal egy állami vagy önkormányzati beruházás hátterében a magánérdek fennállására, hogy a kisajátítási kérelemhez csatolt iratokból kitűnően egy magántulajdonú gazdasági társaság van megjelölve a beruházás finanszírozójaként. Ilyen ügyekben, illetőleg az egyéb kérdéses esetekben, általában a beruházással megvalósuló létesítmény konkrét használati viszonyai alapján vizsgálható a közérdekűség kritériuma. Például körforgalom létesítése esetében az elbírálás szempontja az lehet, hogy közúti csomópont, vagy kizárólag egy gazdasági létesítmény megközelítését szolgáló magánút kialakításához szükséges-e a körforgalom. Parkolóház, mélygarázs építése esetében is az alapozhatja meg a beruházás közérdekűségét, hogy a létesítmény mindenki számára korlátozás nélkül használható lesz-e vagy sem.
2. Sok gyakorlati problémát vet fel a bányászat közérdekű cél megítélése is. A kisajátítási célok jelentős részétől eltérően a bányászat közérdekű cél megvalósítása érdekében kisajátítást kérőként nem az állam vagy helyi önkormányzat valamely szerve, illetve állami, önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok lépnek fel, hanem a bányavállalkozó, aki rendszerint a bányászati tevékenységet üzleti célból, anyagi haszonszerzés végett folytató magántulajdonú gazdasági társaság. Az Alkotmánybíróság 1/2004. (II. 12.) AB határozatában kimondta, hogy a föld méhe kincseinek felszínre hozatala és hasznosítása közérdek, ennek ellenére az ingatlantulajdonosok állandó jelleggel, és a jogalkalmazók is sok esetben kétségbe vonják e kisajátítási cél közérdekűségét.
Bányászati célú kisajátítási kérelem esetében fokozottan vizsgálandó a kisajátítás - Kstv. 3. §-ában foglalt - általános feltételei közül az említett § a) pontjában foglalt feltétel, miszerint kisajátításnak akkor van helye, ha a közérdekű cél megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdon korlátozásával nem lehetséges. Bányászat közérdekű célra az esetek jelentős részében sóder, homok vagy kavics külszíni fejtése céljából kér kisajátítást a bányavállalkozó. Ezen esetekben a bányászati tevékenység során egy bányató keletkezik, amely a tevékenység befejezését követően - különösen Budapest agglomerációjában - felhasználható rekreációs célokra, partja mentén üdülőtelkek alakíthatók ki, amelyek a kisajátítással érintett, eredetileg rendszerint mezőgazdasági jellegű ingatlanoknál jelentősen értékesebbek. Ezen értéknövekedést, mely a kisajátítás időpontjában pusztán bizonytalan jövőbeli tényezőnek minősül, az ingatlantulajdonosok nem tudják realizálni a kártalanítás során, mivel a kártalanítást ingatlanaik eredeti jellege alapján határozzák meg a számukra. Ugyanakkor a felszíni bányászati tevékenység egyértelműen megszünteti az ingatlan korábbi, mezőgazdasági jellegét, ezért általában a kisajátítás az egyetlen jogi lehetőség az ingatlan bányavállalkozó általi igénybevételére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
