A Magyarországon élő nemzetiségi közösségek Országgyűlés munkájában való részvétele, országgyűlési képviselete - számbeli arányukat figyelembe véve - kizárólag a részükre nyújtott választójogi kedvezményekkel biztosítható.[1] Tekintettel erre, szakmai viták tárgyát képezi, hogy az egykamarás törvényhozásban a választási alapelvekben megfogalmazott követelményeket szem előtt tartva hogyan valósítható meg a nemzetiségek Országgyűlés munkájában való részvétele, országgyűlési képviselete. A képviselet megvalósítása Magyarországon - akár csak számos más közép- és kelet-európai országban - a választójogi szabályozás egyik központi kérdéseként jelenik meg.[2]
Hazánkban a nemzetiségek kedvezményes parlamenti képviseletének biztosítására a rendszerváltást követően számos javaslat készült,[3] azonban az Alaptörvény hatálybalépésével "a hangsúly jóval inkább az Országgyűlés munkájában való részvételre helyeződött".[4] A vonatkozó jogszabályi környezetet vizsgálva megállapítható, hogy ennek ellenére a jogalkotó a választási rendszerbe integráltan helyezte el a nemzetiségi közösségek érdekeit az Országgyűlésben megjelentő nemzetiségi szószólók, képviselők megválasztására irányadó szabályokat.
Figyelemmel erre, álláspontom szerint az elvégzendő vizsgálat mércéjeként is a választási alapelveket kell alapul venni. Az Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdése értelmében az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson választják. "[E] választási alapelvek a demokratikus választási rendszerrel szemben támasztott alkotmányos követelmények, amelyek érvényesüléséhez szükséges garanciarendszert a választási rendszer kialakítása, jogi szabályozása és működése során biztosítani kell."[5]
Kérdésként merül fel, hogy a jogalkotó a nemzetiségi közösségek Országgyűlés munkájában való részvételét, országgyűlési képviseletét lehetővé tevő szabályozás megalkotása során kellő figyelmet fordított-e a választási alapelvek érvényesülésére. Mindezek alapján vizsgálatom során a Magyarországon élő nemzetiségek Országgyűlés munkájában való részvételének, országgyűlési képviseletének szabályozására vonatkozó egyes jogszabályi rendelkezéseket kívánom alkotmányjogi szempontú vizsgálat alá vonni. Megítélésem szerint ennek keretében fontos kitérni az országgyűlési képviselők 2022. április 3-án tartott általános választásán a nemzetiségi részvétel jellemzőinek bemutatására is.
A Magyarországon élő nemzetiségek Országgyűlés munkájában való részvételére az Alaptörvény 2. cikk (2) bekezdése teremt lehetőséget, e rendelkezés tartalmának részeletes kifejtését sarkalatos törvényre bízza.
Az Alaptörvény szóhasználata többféle megoldási lehetőséget magában foglalhat.[6] A jogalkotó a hivatkozott rendelkezés kibontása érdekében megalkotott sarkalatos törvényekben szűk körben a nemzetiségi közösségek országgyűlési képviselete irányába mozdult el, a hangsúly azonban az Országgyűlés munkájában való részvételre helyeződött.
A választójogot és a választhatóság jogát az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdése tartalmazza. E rendelkezés értelmében minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen.
Az aktív választójog gyakorlásának feltételeit az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 12. § (2)-(3) bekezdései határozzák meg, azok értelmében "a magyarországi lakóhellyel rendelkező, névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplő választópolgár a) egy egyéni választókerületi jelöltre és b) nemzetiségének listájára, ennek hiányában egy pártlistára szavazhat". A magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgár kizárólag pártlistára szavazhat.
A mandátumszerzés vonatkozásában fontos rendelkezést tartalmaz a Vjt. 14. § (3) bekezdése, amely kimondja, hogy "[n]em szerezhet mandátumot az a nemzetiségi lista, amely a 16. § d) pontja szerint megállapított kedvezményes nemzetiségi mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszámot (a továbbiakban: kedvezményes kvóta) nem érte el". Az országos listáról megszerezhető mandátumok kiosztásának szabályait a Vjt.
- 60/61 -
16. §-a rögzíti, amelynek rendelkezései a kedvezményes kvóta kiszámításához a Hare-kvóta módosított változatát veszik alapul.[7] E szabályok értelmében az összes országos listás szavazatot (összes országos listás szavazat = összes pártlistás szavazat + nemzetiségi listákra leadott szavazat)[8] el kell osztani kilencvenhárommal,[9] és az eredményt tovább kell osztani néggyel, az így kapott hányados egész része a kedvezményes kvóta.[10] A Vjt. 16. § e) pontja alapján "ha egy adott nemzetiségi listára jutó szavazatok száma nagyobb vagy egyenlő, mint a kedvezményes kvóta, az adott nemzetiségi lista kap egy kedvezményes mandátumot". Egy nemzetiségi lista csak egy kedvezményes mandátumot kaphat. Ebben az esetben az országos listán megszerezhető mandátumok számát csökkenteni kell a kiosztott kedvezményes mandátumok számával.
A Vjt. 16. §-ának további rendelkezései lehetőséget biztosítanak a nemzetiségi listák számára a további, nem kedvezményes mandátumszerzésre is, ugyanis a kedvezményesen kiosztott mandátumokkal csökkentett megmaradt mandátumokat a mandátumszerzésre jogosult pártlisták és olyan kedvezményes mandátumot szerzett nemzetiségi listák között kell kiosztani, amely nemzetiségi listákra leadott szavazatok száma eléri a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat legalább öt százalékának megfelelő szavazatszámot.[11]
A Vjt. 18. § (1)-(2) bekezdései értelmében a nemzetiségi listát állító, azonban kedvezményes mandátumot nem szerző nemzetiséget szószóló képviseli az Országgyűlésben, szószóló az a jelölt lesz, aki a nemzetiségi lista első helyén szerepel.
"A választójog általánossága azt jelenti, hogy mindenkit megillet a választójog, ha a gyakorlásához szükséges feltételek teljesülnek". A választójog általánosságának alapelve megköveteli, hogy alapvetően valamennyi választópolgár választójogosultsággal rendelkezzen és választható legyen.[12] A választójognak szükségszerű eleme az általánosság követelményének érvényesülése, mivel kizárólag ebben az esetben válik megkérdőjelezhetetlenné a népképviselet és döntéseinek legitimitása.[13] Az alapelvtől történő bármely eltérés magában rejti a veszélyt, hogy a megválasztott testület demokratikus legitimációját aláássa.[14]
A választójog általánosságának korlátait, határait, másként fogalmazva a választási akadályokat az Alaptörvény XXIII. cikk (6) bekezdése határozza meg. Eszerint "[n]em rendelkezik választójoggal az, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
