Dr. Kardos Ferenc: Mediáció és felelősség (CSJ., 2008/4., 20-21. o.)[1]

Dr. Regász Mária a Családi Jog 2008. szeptemberi számában "A mediációról - a gyakorló szakember szemével" címmel reagált a júniusi számban megjelent írásomra, amelyben üdvözöltem a Ptk. tervezett módosításait, különös tekintettel a kötelező mediáció bevezetésére, amely a 18 éve működő Kapcsolatügyelet nevű gyermekvédelmi szolgáltatás egyik alapeleme. Írásából számomra úgy tűnik, hogy meglehetősen tájékozatlan a mediáció módszerét illetően, és az Európa-szerte működő kapcsolatközpontok tevékenységének a lényegét sem ismeri. A kapcsolatügyeletek munkájáról tett megjegyzései meglehetősen sértőek. A cikkíró össztüze a mediá­torok ellen azt sejteti velem, hogy a Polgári Törvénykönyv módosításának végszavazásánál fel fog állni egy "szakértő" képviselő, aki lebeszéli majd a többieket a kötelező mediáció bevezetéséről.

Amint látom, már meg is született az "ügyvédi lobbi" módosító javaslata ez ügyben.

Az 59-es számú módosító javaslat - amely egyébként félreérti a kötelező jelleget, itt nem az önkéntesség csorbításáról lenne szó - egyenesen arról szól, hogy szülő-gyermek kapcsolattartási ügyek eseté­ben ne lehessen mediációra kötelezni a szülőket. Megmagyarázhatatlan, hogy ha 2009. január 1-jétől megkövetelik a gazdálkodó szervezetek egymás közötti vitáiban a keresetlevél benyújtása előtt a kötelező alternatív konfliktuskezelést (ügyvédi egyeztető tárgyalás, békéltető testületek, mediáció)1, az emberi sorsokat érintő ügyekben ez miért nem evidens? A módosító javaslat mindkét indokolása hibás:

1. Szerintem nem a jelenlegi közvetítői törvényhez kellene igazítani a Polgári Törvénykönyvet, hanem - az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a családi közvetítésről szóló ajánlását2 figyelembe véve - a közvetítői eljárásról szóló törvényt kell módosítani. Az Ajánlás azt is kimondja, hogy a gyermekvédelmi közvetítő a gyermek mindenek feletti érdekét tartsa elsődlegesnek. (Ez indokolja egyébként a kötelező mediációt is bizonyos esetekben). És ha már a képviselők hozzányúlnak a közvetítői törvényhez, tegyék vissza az eredeti javaslatnak megfelelően a képzés követelményét is (Az Európai Uniós ajánlás szerint is gondot kell fordítani a családi mediátorok kiválasztására, megfelelő kiképzésére, és a szakmai színvonal folyamatos kontrolljára).

2. A módosító javaslat másik gyenge érve: "a kötelező közvetítői eljárás előírásával az állam indokolatlanul megterhelné a feleket egy költséges többleteljárás igénybevételével." Ha az előterjesztők komolyan veszik, hogy Európai Uniós ország vagyunk, inkább azt kellene javasolniuk, hogy a "nép ügyvédje" intézményéhez hasonlóan hozzák létre a "nép mediátora" intézményét is, amely egyezségkötésre, demokratikusabb, európaibb konfliktuskezelési kultúrára tanítaná az embereket, anyagilag is támogatva ezt a fajta magatartást, ahogy Nyugat Európa számos országában teszik. Ma nálunk az a helyzet, hogy ha a szülők az egymás elleni pereskedést választják, támogatást kapnak, a megegyezésre törekvő szülőket ez a támogatás nem illeti meg. A gyermek mindenek feletti érdekét az szolgálná, hogy amennyiben csak az egyik szolgáltatás támogatására van pénz, a "nép mediátora" intézménye kapjon elsőbbséget. Az már csak járulékos haszon, hogy ez csökkentené a bíróságok terheit, és a társadalmi feszültséget is.

Mint mediátor természetesen értem egyes ügyvédek viselkedését, hiszen mi tudjuk a legjobban, hogy az emberek cselekedeteit saját egyéni érdekeik vezérlik. Gyorsabbak, olcsóbbak és fájdalommentesebbek vagyunk. Túl nagy az előnyünk, és most itt van ez a törvénymódosítás is. Óhatatlanul, visszafordíthatatlanul eljön a mediáció, és a képzett mediátorok ideje. A gyermek-ügyeket európai felfogás szerint mediációval, és nem bíróság előtti háborúskodással illik megoldani. Nem értem a cikkíró ellenérzé­sét, amikor az európai országok többségében, ahol a mediációt a bírósági eljárásokban is alkalmazzák, az ügyvédek a bíró és a mediátor partnereiként teljes értékű együttműködők. Az ügyvédek számára pedig nem a mediáció visszaszorítása a megoldás, hanem olyan támogatási konstrukciók beiktatása, amely segíti mediátorrá való átképzésüket. Valójában az az igazán érdekes kérdés, hogyan jutottak a szülők odáig, hogy gyermekük évek óta nem találkozott az egyik szülőjével? Valakiknek felelni kellene ezért a helyzetért, amely súlyosan veszélyezteti a gyermek későbbi párkapcsolatait, házasságát, szülő szerepét, társadalmi beilleszkedését, lelki egészségét. Ki mulasztott? A kapcsolattartó szülő feledkezett meg kötelességéről? A gondoskodó szülő akadályozta kötelessége teljesítésében? A gyámhivatal volt erélytelen, és nem alkalmazta a törvény szigorát megfelelően? Vagy a jogalkotók felejtettek el hatásos jogszabályokat létrehozni? Esetleg hibás a jelzőrendszer? Vagy az oktatásban kellene többet foglalkozni családjogi, erkölcsi, lélektani kérdésekkel? A tömegtájékoztatás megtesz ezért mindent? Milyen szerepük van ennek a helyzetnek a kialakulásában azoknak a civil szervezeteknek, és médiáknak, amelyek a nők, vagy a férfiak jogait képviselve egymásnak ugrasztják az anyákat és az apákat megfeledkezve a gyermek érdekéről?

És végül, de nem utolsó sorban: mekkora a felelősségük az olyan ügyvédeknek, akik nem partnerként, hanem ellenfélként viselkednek kapcsolattartási ügyekben? ■

JEGYZETEK

1 A Pp.-nek a 2008. évi XXX. törvény 12. §-ában beiktatott 121/A. §-a szerint, amely 2009. január 1. napján lép hatályba (a szerk.).

2 Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(98)1 Ajánlása (a szerk.).

ÁLLÁSFOGLALÁS

A Magyar Kapcsolatügyeleti Mediátorok

Országos Szakmai Szövetsége (MAKAMOSZ)

VIII. Országos Találkozója

(Berekfürdő, 2008. október 13-15.)

résztvevői, az ország 58 pontján működő

kapcsolatügyelet képviseletében az alábbi

állásfoglalással fordulnak az illetékes

minisztériumokhoz és a közvéleményhez:

1. A MAKAMOSZ - eddigi gyakorlatának megfelelően - továbbra is a gyermek mindenek felett álló érdekében fontosnak tartja a mediáció bíróság és gyámhivatal általi kötelezővé tételét a szülők számára a következő esetekben: a válás, kapcsolattartási, szülői felügyeleti ügyekben az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a családi közvetítésről szóló R (98) 1. sz. Ajánlása és a Ptk. tervezett módosításának megfelelően.

2. Egyetértenek a konferencia résztvevői a törvénytervezetben kilátásba helyezett jogi szabályozással a családi-kapcsolatügyeleti mediáció meghatározására (tárgyi, személyi és szakmai feltételek), szakmai protokolljának megalkotására, minden kapcsolattartással foglalkozó szolgáltató számára kötelezővé tételére, figyelembe véve az Alkotmány és a jogalkotásról szóló törvény vonatkozó részét. Az ország minden településén élő állampolgár számára lehetővé kell tenni, hogy igénybe vehesse a közvetítői eljárást. A jogszabály térjen ki a hatóságok (bíróság, gyámhivatal) és a kapcsolatügyeleti szolgáltatást nyújtók közötti kapcsolat szabályozására. Javasoljuk, hogy jogszabály szülessen az állam társadalmi felelősségvállalásának és kötelezettségének hangsúlyozásával a kapcsolatügyeleti szolgáltatásnak a nemzeti stratégiai programokba történő beillesztésére, a képzések és a működtetés garanciáinak megteremtésére az előkészítők és a végrehajtók megnevezésével.

3. A MAKAMOSZ felajánlja a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak a 18 éves kapcsolatügyeleti tapasztalaton alapuló gyakorlatát, szakembereinek segítségét a jogszabályjavaslatok véleményezésében, modellprogramok létrehozásában, adatfelmérések, szociológiai és hatékonysági mutatók rendelkezésre bocsátásában.

4. A gyermekvédelmi/családjogi mediációval foglalkozó szakemberek javasolják, hogy a szakma képviselői (gyermekjóléti központok, bíróság, gyámhivatal, MAKAMOSZ-kapcsolatügyeleti mediátorok) a Szociális és Munkaügyi Minisztérium operatív és koordinációs segítségével kezdjenek egyeztetést a szakmai munka hatékonyságának növelése érdekében, az egyes tárcák (minisztériumok) közötti egyeztetésben, a szakmai szervezeti keretek meghatározásában a működtetés és forrásteremtés vonatkozásában.

5. Felhívják az ország különböző régióiban dolgozó mediátorok figyelmét, hogy keressék a kapcsolatot a bíróság és gyámhivatal munkatársaival. Hívják meg őket a mediációs képzésekre, az alkalmanként szerveződő esetmegbeszéléseikre.

Berekfürdő, 2008. október 15.

A MAKAMOSZ közgyűlésének résztvevői