A "Hozzászólás az új Polgári Törvénykönyv Koncepciójához - a mediátorok szemével" címmel Dr. Kardos Ferenc által írt cikket olvasva eszembe jutott az az eset, amikor gyakornokként részt vettem a Kapcsolat Alapítvány egyik kapcsolatügyeleti szolgáltatásán (a továbbiakban: kapcsolatügyelet) egy azóta ügyfelemmé vált apukával és annak jogi képviselőjével egy úgynevezett "sétálós mediáción".
A mediátorok feladata abból állt volna, hogy az apa és a gyermek közt létrehozzák a kapcsolattartást, melynek megakadályozása érdekében az anya mindent megtett, folyamatosan azt hangoztatva, hogy a gyermeke nem akar az apával kapcsolatot tartani, és természetesen mindent a gyermeke érdekében tesz. [A gyermek a kapcsolat megszakadásakor 5 éves (!) volt, és az azért szakadt meg, mert az anya nem volt hajlandó biztosítani a gyermek és az apa jogait]. Az elmúlt évek alatt az immár 13 éves gyermek meggyőződéssel tudta állítani, hogy saját akaratából nem akar az apjával találkozni, csak akkor bizonytalanodott el, amikor megkérdeztem tőle, hogy miért. A válasz az volt, hogy "mert anyával megbeszéltük, hogy nem akarok vele kapcsolatot tartani.". Az eljárás során az is bebizonyosodott, hogy az alapítvány munkatársai még csak nem is hallottak a PAS, illetve a DRMMS szindrómáról[1], amely a szülői elidegenítés két alapeleme. A mediációs eljárás arról szólt, hogy az apát győzködték: egyezzen meg az anyával. A "megegyezés" lényege az lett volna, hogy majd akkor találkozik az apa a gyermekkel, amikor azt a gyermek is akarja, amire épp az ellennevelés eredményeként remény sem volt, ezt ugyanis a mediátorok úgy képzelték el, hogy az apa várja meg, amíg majd a kislány magától jelentkezik nála, hogy szeretne vele találkozni.
Már az eljárás maga is meglehetősen sajátos módon kezdődött. Az alapítvány arra kötelezte az apát, hogy - függetlenül attól, hogy a bíróság már szabályozta az apai kapcsolattartást - írjon alá egy attól eltérő megállapodást az alapítvánnyal, ennek hiányában nem hajlandóak a mediációs eljárás biztosítására. Ezt végül is az apa aláírta, mert nem volt más választása, azonban az anya nem írta alá. A tények ellenére az alapítvány azt jelezte a gyámhivatalnak, hogy a "szülők" nem írták alá a megállapodást, majd ezt követően a gyámhivatal a végrehajtási kérelmet elutasította azzal, hogy a szülők nem egyeztek meg, ezért a kapcsolattartást szabályozó határozat nem végrehajtható. Jelenleg strasbourgi eljárás van folyamatban az ügyben. Sajnos, más esetben is találkoztam azzal, hogy az Alapítvány nem tekinti magára nézve kötelezőnek a jogerős bírósági határozatot, azt mintegy "felülírja", ami jogszabálysértő. Ez különösen azért súlyos probléma, mert a feleket a bíróság kifejezetten a velük való szerződéskötésre kötelezi. Ennek a jelenségnek az illusztrálására a számtalan rendelkezésemre állóból mindössze egyetlen példa: "Az apa vállalja, hogy egyelőre nem él a bíróság által megítélt vasárnapi egész napos láthatási jogával, és ezeket a vasárnapokat a Gyámhatóság felé nem jelzi elmaradt láthatásokként, mivel a szülők jelenleg velünk, a Kapcsolat Alapítvánnyal állnak szerződésben, az apa és a gyermek kapcsolatának alakításában a munkatársak javaslatait, módszereit elfogadják." A fenti idézet egy kapcsolat ügyeleti megállapodásból való, amelynek aláírását előfeltételül szabták az apának, hogy a gyermekével valaha is találkozhasson, miután a bíróság a kapcsolattartás helyszínéül itt is a Kapcsolat Alapítványt jelölte ki.
A fentiekből is látható, hogy a mediációs eljárás ma Magyarországon még gyermekcipőben jár, aminek legfőbb oka a mediátorok alulképzettsége (a számukra kötelezően előírt 60 órás tanfolyamok a jelek szerint nem elegendőek komolyabb szakmai munkához), illetve az általam gyakorta tapasztalt elfogult hozzáállása a kapcsolattartásra jogosult szülőhöz azzal az indokkal, hogy a gyermek tiszta, jár iskolába, nem bántják, tehát nincs veszélyeztetve, az anya tökéletesen alkalmas a nevelésre. Az apa fizesse a tartásdíjat, és ne "zaklassa" a családot!
De valójában mi is az a mediáció? Nos, a mediáció egy speciális konfliktuskezelési módszer, amelynél a felek vitájában, azok hozzájárulásával egy semleges harmadik személy (közvetítő) próbálja a felek álláspontját egymáshoz közelíteni, melynek eredményeképpen a felek között megállapodás jöhet létre. Ez az eljárás sokak szerint önkéntességet feltételez, azonban ezt legalább ugyanennyien vitatják. Amennyiben ugyanis a felekben valóban van kompromisszumkészség, az önkéntesség működik is, de ha nincs (miként a fenti esetben), akkor sem biztos, hogy egy jó szakember ne lenne képes a mediációs eljárás lefolytatására, amennyiben a felek ott vannak, és tud velük beszélni. Tehát elfogadott lehet az, ha a feleket kötelezik a mediációs eljáráson való részvételre, de ha a mediátor úgy tapasztalja, hogy megjelennek a felek, viszont a mediációra mégsem hajlandóak, az nem folytatható, és ennél a pontnál számít a mediátor képzettsége, tudása: miként tudja a feleket a mediációs eljáráson való együttműködésre rávenni?
Kapcsolattartási ügyekben sokszor mondják a szakemberek a különélő szülőnek, hogy miért nem egyezik meg. Azonban amikor a gondozó szülő van birtokon belül, a különélő szülő hiába akar megegyezni, a "megegyezés" ilyen esetben sokszor arról szól, hogy az lesz, amit a gondozó szülő akar (aki viszont a vitás esetek többségében egyáltalán nem akar kapcsolattartást biztosítani). A mediációs eljárások ilyenkor rendre a gondozó szülő együttműködésének hiányában szűnnek meg, és általában akkor, amikor eljutnak a felek addig a pontig, hogy a kapcsolattartást bővíteni lehetne, a különélő szülő (esetleg több napra, hétre) elvihetné a gyermeket.
A törvénytervezet mediációra vonatkozó része tehát nem új, hiszen évek óta lenne lehetősége a jegyzői gyámhatóságnak arra, hogy a feleket a mediációs eljáráson való megjelenésre "késztesse", mivel a Gyvt. 68. § (3) bek. b), f) és g) pontja erre lehetőséget ad, azonban a Gyermekvédelmi Törvény megalkotása óta még egyetlen alkalommal sem találkoztam olyan esettel, hogy ezt a szabályt alkalmazták volna.
"(3) A védelembe vétellel egyidejűleg a gyermek gondozásának folyamatos segítése és ellátásának megszervezése, a szülői nevelés támogatása érdekében a települési önkormányzat jegyzője a gyermek részére a gyermekjóléti szolgálat családgondozóját rendeli ki, és szükség esetén
b) kötelezi a szülőt, hogy gyermekével keressen fel valamely családvédelemmel foglalkozó személyt vagy szervezetet, (ez a családvédelemmel foglalkozó személy lehetne akár a mediátor is)
f) magatartási szabályokat állapít meg a gyermek számára a kifogásolt magatartás megszüntetése érdekében," (a magatartási szabály lehetne például az, hogy a mediátorhoz a szülővel együtt járjon el, vele működjön együtt).
g) figyelmezteti a szülőt helytelen életvezetésének, magatartásának következményére, és felszólítja annak megváltoztatására (pl. arra, hogy a kapcsolattartás akadályozása veszélyezteti a gyermeket).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
