2008. december 10-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara konferenciával emlékezett meg az ENSZ Közgyűlése által 60 évvel ezelőtt elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatáról. A konferenciát Schanda Balázs dékán, az Alkotmányjogi Tanszék docense nyitotta meg. Bevezetőjének középpontjában a katolikus egyház emberi jogokhoz való viszonya állt. Kifejtette, hogy az emberi méltóság elismerése jelenti minden jogrend alapját, s az ebből fakadó jogok megelőzik a társadalmat. Az egyház fontos feladatának nevezete, hogy az embereket e jogokra emlékeztesse. Rámutatott, hogy az emberi jogi diskurzusban helye van a katolikus mondanivalónak is. Felhívta a figyelmet arra, hogy az emberi jogok kérdéseire XVI. Benedek pápa is reagált, aki ezeket az alapjogokat a nemzetközi kapcsolatok alapjának, közös nyelvének nevezte, s arra figyelmeztetett, hogy az emberi méltóságnak a mainál sokkal hangsúlyosabb védelme volna kívánatos.
El Beheiri Nadja egyetemi docensnek, a Római Jogi Tanszék vezetőjének előadása az emberi jogok antik előzményeit vette számba. Rámutatott, hogy "a kultúra feletti elvek az emberi létből fakadnak és nem kulturális-társadalmi fejlődés eredményeképp jöttek létre, azok minden kultúrában kezdettől fogva megvoltak és ma is megvannak." Ennek saját kultúrkörünkben Arisztotelész Nikomakhoszi Etikája, illetve a Digesta bevezető mondatai a bizonyítékai. Az előbbi hatása a Nyilatkozatban elsősorban az első cikk második bekezdésében lelhető fel, mely kimondja, hogy "az emberek ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek." Ulpianus Digestájának bevezetése a jog fogalmát az igazságosságból vezeti le. A jogászoknak a római jogtudós szerint a jó és a méltányos művészetét kell gyakorolniuk, s tevékenységüknek az igaz filozófiára kell irányulnia. Itt tehát általános elvek jelentik a jog alapját, csakúgy, mint a Nyilatkozat preambulumában, amely szerint az ember méltóságának, "valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon".
Frivaldszky János, a Jogelméleti Tanszék docense előadásában a természetjog és az emberi jogok kapcsolatát taglalta. Álláspontja szerint az emberi jogok posztmodern megközelítéseinek fő hibája, hogy nélkülözik a megfelelő filozófiai antropológiát, nincs explicit mondanivalójuk az emberi természetről. Az emberi természet helyes felfogásának hiánya mutatkozik meg abban, hogy a méhmagzat csak feltételes jogalanyisággal rendelkezik, hogy egyre nagyobb igény fogalmazódik meg az abortuszhoz való jog, illetve a homoszexuális házasság elismerése iránt. Rámutatott arra, hogy ha az alanyi jogok egyfelől csak "sérelmi oldalukról kerülnek megragadásra, másrészről a jogsérelmet vélelmező alapállás lesz az emberi jogok szemléletének a kiindulópontja […], akkor az egyre átpolitizáltabban értelmezett alanyi jogok radikális szemlélete szétfeszíti a jogok jogi szemléletét és jogi érvényesíthetőségét." Ennek a szemléletnek az alternatívájaként az emberi jogoknak emberi természethez való visszatérését javasolta, vagyis a jogok jogi és egyben valóban emberi megközelítését.
Schanda Balázs előadásában a vallásszabadság strasbourgi gyakorlatát elemezte. Rámutatott, hogy noha a közelmúltig kevés ilyen tárgyú ügyben született döntés, mégis határozott tendenciák jellemzik az esetjogot. Ez alapján az egyházakat megilleti a jogi személyiség, a belső ügyek állami beavatkozástól mentes intézése, a célvagyon fokozott védelme (kivéve a vállalkozói vagyont), valamint reális lehetőség istentiszteleti helyek létesítésére. Amennyiben a vallási meggyőződés hirdetése és mások vallási meggyőződése verseng, az eset megítélésénél a kifejezési formának és a konkrét körülményeknek nagy jelentőséget tulajdonítanak. A vallási érzület védelme érdekében a bíróság helyt ad a véleménynyilvánítás akár büntetőjogi eszközökkel való korlátozásának is. Az előadó több (például a nők fejkendőviselésével, valamint a kötelező iskolai hitoktatással kapcsolatos) ügy értelmezése alapján azt a következtetést vonta le, hogy nagy kulturális tendenciáktól a "jog eszközeivel sem tudunk megvédeni alapvető jogokat".
Tersztyánszkyné Vasadi Éva mestertanár, volt alkotmánybíró előadása az Alkotmánybíróság élethez valamint emberi méltósághoz való jogra vonatkozó gyakorlatát vette számba, kiemelve az abortusz, valamint a halálbüntetés tárgyában hozott határozatokat. A halálbüntetés alkotmányellenességét kimondó 23/1990. (X. 31.) AB határozatról megállapította, hogy utóbb nem a többségi indoklás, hanem Sólyom László párhuzamos véleménye bizonyult időtállónak, ez épült be az Alkotmánybíróság gyakorlatába. A határozat lényegét abban látta, hogy a bíróság kimondta az élethez és emberi méltósághoz való jog korlátozhatatlanságát. Az előadó az első abortusz-határozatról elmondta: a bíróság az indoklásban kifejtette, hogy az, hogy a méhmagzat jogalany-e (tehát ember), az Alkotmány alapján nem dönthető el. A második abortusz-határozat már a művi terhesség-megszakítást is szabályozó új törvényt vette górcső alá. Az Alkotmánybíróság mind az anya önrendelkezési jogának korlátozását, mind az életvédelem elégtelenségét sérelmező indítványokat elutasította. E határozatában azt is megállapította, hogy a jogalkotó elmulasztotta a méhmagzat jogalanyiságának rendezését, a törvény értelmezése alapján azonban az a következtetés vonható le, hogy a magzat nem ember. A fenti és más döntések, mint például az eutanázia-határozat alapján az előadó megállapította, hogy az élet és emberi méltóság védelme helyett az önrendelkezési jog kerül előtérbe, mely szerinte felveti a kérdést, hogy "vajon nem a halál kultúrájában élünk-e."
Raffai Katalin, a Nemzetközi Magánjogi Tanszék tudományos munkatársának előadása az emberi jogok nemzetközi magánjogra való hatását vizsgálta. Szerinte két alapvető folyamat határozza meg a közjog és magánjog viszonyát: az egyik a nemzetközi közjog expanziója, melyet a transznacionális magánjog kialakulásának is szoktak nevezni, míg a másik a nemzetközi magánjog közjogiasodása. Elsősorban ez utóbbiban mutatkozik meg az emberi jogok hatása, különösen a közrendi kivétel alapjainak meghatározásában. Ismeretes, hogy a kollíziós magánjogban az eljáró fórum a kapcsoló elvek segítségével dönti el, hogy a konkuráló jogrendszerek közül melyiket kell a vitás tényállás elbírálására alkalmazni. Ebbe avatkozik be a közrendi kivétel, melynek célja az ügyben eljáró állam erkölcsi és politikai értékrendjének védelme. Ez az értékrend szorosan összefügg az emberi jogokkal: a német nemzetközi magánjog például a kifejezetten az alapjogokra való hivatkozással határozza meg a védendő közrendet. Az előadó rámutatott, hogy az emberi jogok újabban már nem csak a közrendi klauzula tartalmának meghatározásánál hatnak, hanem olykor a kapcsoló elvek kijelölésének alapjait is meghatározzák. Jó példa erre a luxemburgi bíróság Garcia-Avello-ügyben hozott döntése, mely kimondja, hogy a spanyol, illetve belga állampolgárságú házastársak gyermekei annak ellenére jogosultak mindkét szülőjük nevének összekapcsolt viselésére, hogy a belga jog szerint belga állampolgárok csak apjuk vezetéknevét viselhetik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
