Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala által vezetett gondnokoltak névjegyzékében a 2009. május 11-i adatok szerint 67 480 fő szerepelt, melyből a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezettek száma 43 734 fő, a cselekvőképességet általános jelleggel korlátozó gondnokság alá helyezettek száma 8625 fő és cselekvőképességet meghatározott ügycsoport(ok) tekintetében korlátozó gondnokság alá helyezettek száma 14 715 fő volt.1
A hatályos jogi szabályozás értelmében a jogerős ítélet alapján cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság hatálya alatt álló személyek nem rendelkeznek sem aktív, sem passzív választójoggal. Az Alkotmány 70. § (5) bekezdésének rendelkezése alapján a választójog megvonására automatikusan kerül sor a gondnokoltak esetében, így a gondnokság alá helyezési eljárás során az eljáró bíróságnak nem is áll módjában, hogy a gondnoksági per alperesének a közügyekben való részvételre irányuló képességeit - személyes körülményeinek figyelembevételével - megvizsgálja.
Kiss Úr esetében a választójogtól való megfosztásra azon az alapon került sor, hogy mániás depressziója miatt cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezték. Mivel a választójog gyakorlásának megvonását az Alkotmány írja elő, semmilyen nemzeti szintű jogorvoslat nem állt a kérelmező rendelkezésére, ezért kérelmével az Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: Bíróság) fordult. Ügyében 2010. május 20-án hozott ítéletet a strasbourgi Bíróság.2
A kérelmezőt 1991-ben mániás depresszióval diagnosztizálták. 2005. május 27-én cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezték. Bár erre az intézkedésre az állampolgárok vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozó Polgári Törvénykönyv alapján került sor, mégis az Alkotmány 70. § (5) bekezdését is alkalmazni kellett a kérelmezővel szemben, kizárva őt ezzel a szavazati jogból. Az alapul szolgáló bírósági határozat megjegyezte, hogy a kérelmező megfelelően tudott magáról gondoskodni, de néha felelőtlenül pazarolta a pénzt és előfordult, hogy agresszív módon viselkedett. A kérelmező nem nyújtott be fellebbezést a határozat ellen.
2006. február 13-án a kérelmező tudomására jutott, hogy a közelgő parlamenti választásokra tekintettel összeállított választói névjegyzékből kimaradt. A Választási Irodához benyújtott panasza eredménytelennek bizonyult.
Ezt követően a kérelmező a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz fordult, ahol 2006. március 9-én elutasították az ügyét: a bíróság észrevételezte, hogy az Alkotmány 70. § (5) bekezdése értelmében a gondnokság alatt állók nem vehetnek részt a választásokon.
Időközben parlamenti választásokra került sor 2006. április 9-én és 23-án, amelyen a kérelmező nem vehetett részt.3
Az Emberi Jogok Európai Bírósága az ügy szempontjából az Alkotmány, a Polgári Törvénykönyv, valamint a választási eljárásról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseit ítélte relevánsnak.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70. § (5) bekezdése értelmében "[n]incs választójoga annak, aki jogerős ítélet alapján a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság [...] hatálya alatt áll..."
A Kormány az Alkotmány szabályozásával összefüggésben a Bíróság elé terjesztette, hogy a választójogot kizáró okok az 1989. évi XXXI. törvénnyel kerültek az Alkotmány rendelkezései közé. A törvény indokolása szerint a jogszabály az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezmények szellemében szabályozta újra az alapvető jogokat és kötelezettségeket, tekintettel többek között az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára.
A Bíróság a nemzeti jog keretein belül idézi a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv (a továbbiakban: Ptk.) 1. § (1) bekezdését, melynek értelmében "[e]z a törvény az állampolgárok [...] vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza…" A Bíróság idézi továbbá a Ptk.-nak a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos, az ügy szempontjából releváns rendelkezéseit, azaz a 14. § (4)-(6) bekezdéseit.
A Ptk. 14. § (4) és (5) bekezdése értelmében "[cs]elekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt - általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában - tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent. Ha a belátási képesség korlátozottsága csak részleges, a gondnokolt minden olyan ügyben önállóan érvényes jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport tekintetében a bíróság a cselekvőképességet korlátozó ítéletben a gondnokolt cselekvőképességét nem korlátozza."
A Ptk. 14. § (6) bekezdése példálózó jelleggel felsorol 9 ügycsoportot, melyek tekintetében a bíróság korlátozhatja a gondnokság alá helyezett személy teljes cselekvőképességét. Mivel a felsorolás nem taxatív, ezért a bíróság - a belátása szerint - új ügycsoportokat kreálhat.
A hatályos Ptk. cselekvőképességet szabályozó II. fejezetének rendelkezéseit újrafogalmazta a cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2001. évi XV. törvény, amely természetesen a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv (a továbbiakban: Pp.) gondnokság alá helyezési szabályaiban is változásokat indukált. A 2001. évi XV. törvény értelmében vált lehetővé, hogy különösen kilenc ügycsoport tekintetében kerülhessen sor a gondnokság alá helyezett személy cselekvőképességének korlátozására. Ez a szabályozás előrelépést jelentett a Ptk. korábbi rendelkezéseihez képest, azonban nem segítette elő az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a Cselekvőképtelen Nagykorúak Jogi Védelméről szóló R(99)4-es ajánlásában [a továbbiakban: R(99)4-es ajánlás]4 foglalt alapelvek maradéktalan megvalósulását, holott a 2001. évi Ptk.-módosításnak ez lett volna a rendeltetése.5
A Polgári Törvénykönyvről szóló, hatályba nem lépett 2009. évi CXX. törvény amellett, hogy eltörölte volna a cselekvőképességet kizáró és általános jelleggel korlátozó gondnokság intézményét és a gondnokságot helyettesítő alternatívákat6 (előzetes jognyilatkozat, támogatott döntéshozatal) vezetett volna be, a cselekvőképesség korlátozását csak ügycsoportok vonatkozásában tette volna lehetővé oly módon, hogy példálózó jelleggel sem sorolt fel potenciális ügycsoportokat. Mindemellett - az Alkotmány 70. § (5) bekezdésére való tekintettel - a 2009. évi CXX. törvény 2:22. § (2) bekezdése azt a szabályozást tartalmazta, hogy "[a] cselekvőképességében korlátozott személy - a választójog kivételével - cselekvőképes mindazon ügycsoport vagy ügycsoportok tekintetében, amelyekre nézve a bíróság a cselekvőképességét nem korlátozta."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
