Az Alapjogi Charta (a továbbiakban Charta) egy újabb alapjogi katalógus, már nem is számoljuk, hányadik a sorban, ám ezúttal egy gazdasági integrációból kinőtt szervezet speciális dokumentumáról van szó. A Charta tiszteletben tartva az Európai Unió (EU) feladat- és hatásköreit, valamint a szubszidiaritás elvét, újólag megerősíti azokat a jogokat, amelyek a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból és nemzetközi kötelezettségeiből eredve egyébként is kötelezik őket. Célja kimondottan az egyéni alapjogok védelme az Európai Unió intézményei, illetve az Unió szerződéseinek alkalmazásaképpen a tagállamok által elfogadott aktusok ellenében. Az uniós jog tagállami jogrendszerben elfoglalt helyéből adódóan, a klasszikus nemzetközi szerződési eredetű deklarációkkal szemben hatékonyabb érvényesülést sugall. Tekintettel arra, hogy a Charta a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével jogi kötőerőt kapott, így a korábbi soft law jellegét hátrahagyva tagozódik be az uniós vívmányok kötelező aktusai közé. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Kadi-ügy minden kétséget igyekezett eloszlatni az alapjogok jogforrási hierarchiájával kapcsolatban, egyértelműen deklarálva, hogy az (akkor még) közösségi aktusoknak tiszteletben kell tartania azokat, ellenkező esetben semmisek,1 akkor az Alapjogi Charta jogforrási hierarchia élén elfoglalt helyéhez nem férhet kétség.2
Hatékony eszköz, hiszen egyfelől biztosított a betartásának folyamatos felügyelete és a szükség esetén való beavatkozás a Bizottság, illetve a Bíróság ítélkezése nyomán. Másrészt, a jogközösség, amelyre az Unió épül, a nemzeti bíróságokra támaszkodik a Charta alapelveinek érvényre juttatásakor.3 Harmadrészt: közvetlen jogosítványt ad az uniós polgár kezébe ahhoz, hogy az uniós intézmények, szervek általi eljárások során a Chartában foglaltak megsértése esetére az európai ombudsmanhoz forduljon.
A Charta előírásai annak 51. cikke nyomán elsősorban az uniós intézményeknek szólnak, ezért elsődlegesen az uniós intézmények felelőssége, hogy biztosítsák az alapvető jogok tiszteletben tartását a 2009-ben kötelező erejűvé vált Chartán alapuló jogi kritériumrendszert. Másik oldalról viszont az alapjogvédelem csak akkor éri el a célját, ha a tagállami intézmények az uniós előírások alkalmazása során is megfelelnek a követelményeknek, és működésük során az elveit betartva működnek.4 Az uniós jog betartásának őreként ezt is a Bizottság hivatott ellenőrizni5 és szükség esetén kötelezettségszegési eljárást indítani a Chartát megsértő tagállammal szemben a Bíróság előtt,6 mi több: az ítélet kikényszerítéséhez is megvan az eszközrendszere.7 Ez az általános végrehajtói hatalmat szolgáló intézmények elé is feltételeket támaszt, és ezáltal a közigazgatás és az Alapjogi Charta kapcsolata szükségképpen kapcsolódik egymáshoz: az állam a közigazgatáson keresztül tartja működésben az államot, mégpedig a Charta kívánalmainak megfelelően.
A Charta a tagállamot csak az uniós jog végrehajtása során köti, amelynek egyik aspektusa az uniós jogot (is) alkalmazó szervezetrendszer felépítésére és működésére, míg a másik a jogalkalmazás és a jog érvényre juttatásának vagy kikényszerítésének fóruma: az igazságszolgáltatás. A spillover hatás nyomán így az Alapjogi Chartában foglalt kikötések kivetíthetőek a közigazgatás intézményrendszerére is. Az uniós jog hatáskörével érintett területeken nemcsak működési elvek szintjén, de akár a szervezet felépítésében is olyan kívánalmaknak kell megfelelni, amelyeket az EU támaszt azoknak az alapjogoknak az érvényesülése, érvényesítése végett, amelyek a Chartában szerepelnek. Ez a tény mindenképpen kiegészítésül szolgál az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés azon passzusa mellé, amely szerint az EU támogatja az uniós jog végrehajtása érdekében szükséges közigazgatási kapacitások fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket. Kiemelkedő tehát a Charta hatása, már csak azért is, mert az igazgatási együttműködés nem irányulhat a nemzeti hatáskörbe tartozó közigazgatás felépítését, szervezetrendszerét és működését érintő jogterületek harmonizálására.8
Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az Alapjogi Charta és az EU csatlakozása az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez (EJEE) egy bizonyos fajta szimbiózist keletkeztetett a két joganyag között. Az 52. cikk (3) bekezdésének célja a Charta és az EJEE közötti szükséges összhang biztosítása: ameddig a Chartában foglalt jogok megfelelnek az EJEE által biztosított jogoknak, addig azok tartalma és terjedelme - az engedélyezett korlátozásokat beleértve - azonos az EJEE - és az ahhoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvek - által meghatározottakkal. A biztosított jogok tartalmát és
- 12/13 -
terjedelmét pedig ennek megfelelően a két szóban forgó dokumentumon kívül az Emberi Jogok Európai Bíróságának, valamint az Európai Unió Bíróságának jogértelmező-jogfejlesztő esetjoga is alakítja. A jogvédelem esetében azonban fontos korlát, hogy a Charta által nyújtott védelem szintje semmilyen esetben sem lehet alacsonyabb az EJEE által biztosított védelem szintjénél.
Jelen tanulmány célja az Európai Unió közigazgatási szervezetrendszerre gyakorolt hatásának bemutatása az alapjogi kérdésekkel foglalkozó szervek politikai függetlenségével összefüggésben.
Az Alaptörvény deklarálja, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam,9 ahol az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani és ahol ezen jogok védelme az állam elsőrendű kötelezettsége.10 Ennek ellenére több olyan jogszabály elfogadására került sor az elmúlt években, amelyek jelentős alapjogi aggályokat ébresztettek, és amelyek ebből kifolyólag nemcsak az Európa Tanács rosszallását váltották ki, hanem az Alapjogi Charta rendelkezéseinek sem tettek maradéktalanul eleget.11
A nemzeti adatvédelmi intézményeket nem kizárólag a nemzeti törvények szabályozzák, hanem olyan feladatokat is ellátnak, amelyeket az Európai Unió joga ruház rájuk. Az Alapjogi Ügynökség 2010-ben ezeket a hatóságokat az EU fejlődő alapjogi szerkezete részeinek, az alapjogok őrzőinek titulálta, így a hatékony alapjogvédelem kulcsfiguráiként tekinthetünk rájuk.12 A Charta alapján az Unió tagállamainak, a személyes adatok védelmének ellenőrzése céljából független adatvédelmi hatóságot kell működtetniük.13 Hazánk - más államokkal együtt - ennek a szerepnek nem tudott automatikusan megfelelni; erre kötelezettségszegési eljárás keretén belül figyelmeztette - és egyben el is marasztalta - az EU. A kötelezettség egyébiránt már a 95/46/EK adatvédelmi irányelv hatálybalépése óta terhelte a tagállamokat,14 az adatvédelem mint alapjog azonban a Chartába, így magasabb szintű jogforrásba is bekerült a biztosítását felügyelő és garantáló független hatóság követelményével együtt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
