A témaválasztás aktualitását az adja, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó emberi jogi és esélyegyenlőségi normákkal szemben az utóbbi években - leginkább 2013-tól - az Európai Unió több országában fundamentalista politikai érvelés, azaz diskurzus bontakozott ki. (Elöljáróban tisztázandó, hogy a címben is szereplő diskurzus kifejezés a tanulmányban nem "párbeszéd" értelmében jelenik meg, hanem a szociológiában elterjedt értelemben: egy bizonyos nézetrendszerhez, egy vita egyik oldalához tartozó "tárgyalási mód"-ra utalva.) A transznacionális szinten megjelenő diskurzus - amely a nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan kialakult normákkal szembeni ellenreakció (angol kifejezéssel: 'backlash') jelenségkörében tárgyalható - a "gender-ideológia" kifejezés, illetve kvázi fogalom köré szerveződik, és általában vallási, azon belül leginkább katolikus hivatkozásokra épít. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a diskurzus felerősödése mind a civil társadalmon belüli, mind pedig az állam és a keresztény egyházak képviselői közötti párbeszéd ellehetetlenülésével fenyeget egy sor alapvető emberi jogi kérdést tekintve; illetve ellenségkép-generálásra irányuló politikai mobilizációba csaphat át.
A tanulmány felépítését nem a lineáris vonalvezetés, hanem inkább egy mentális vászon felvázolásának célja határozza meg. (Azaz, ha a jelenleg elterjedt prezentációs módszerek analógiáját vesszük, a tanulmány inkább az ágrajzszerűen elrendezett tartalomra való ráközelítésen alapuló bemutatók, semmint a diasorozatok szerkezetét követi.)
Az első rész a fundamentalista diskurzus fogalomhasználatának, tágabb vallási szövegkörnyezetének, valamint közvetlen vallási hivatkozásainak áttekintését követően rövid esettanulmányokon - Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Lengyelország és Szlovákia példáján - keresztül mutatja be az egyházi és civil szereplők által működtetett fundamentalista érvelés, illetve társadalmi mobilizáció kibontakozásának tényezőit és dinamikáját.
A második rész Magyarországra összpontosít, ahol a szóban forgó fundamentalista diskurzus elemei megjelentek ugyan, de egyelőre nem kíséri széles körű politikai mobilizáció. A szerző feltételezése szerint Magyarország nem sok proaktív lépést tett a nemzetközi emberi jogi szervezetek vagy az EU nemek közötti egyenlőségre vonatkozó elvárásainak való megfelelést illetően, és egyrészt ezzel függhet össze a markáns fundamentalista ellenreakció elmaradása, illetve késlekedése. A feltevés alátámasztását szolgálja a mai magyar jogrend antidiszkriminációra és esélyegyenlőségre irányuló elemeinek, valamint a vonatkozó közéleti párbeszéd alakulásának áttekintése; bevonva az első részben ismertetett teológiai és politikai fogalmakat, illetve rámutatva a kapcsolódási pontokra a "gender-ideológia" körüli transznacionális diskurzussal. A szerző másik feltételezése szerint érdemes a protestantizmus, illetve a protestáns hagyományok (látens) továbbélésének esetleges szerepét is vizsgálni a magyarországi helyzet alakulásában. Azokban az országokban ugyanis, ahol felőrősödött a fundamentalista diskurzus, elsősorban a katolikus egyház képviselői, valamint a katolikus egyházhoz kötődő civil csoportok vállaltak aktív szerepet a működtetésében. Magyarországon egyfelől alacsonyabb a katolikusok aránya, mint a fundamentalista diskurzus által leginkább érintett országokban, másfelől viszonylag magas a protestánsok (elsősorban a reformátusok) aránya. Ezek a körülmények azért lehetnek érdekesek, mert - a szerző álláspontja szerint - a nemek közötti egyenlőség elvének elfogadottsága implicit módon kapcsolódik bizonyos protestáns hitelvekhez, amelyeknek hosszú távon szélesebb körű társadalmi hatásuk is volt. Ezen feltevés plauzibilitásának vizsgálatára többek között egy bibliai történet protestáns olvasatának bemutatása révén kerül sor; felvetve annak lehetőségét is, hogy az ilyen narratívák hozzájárulhatnak a konstruktív párbeszédhez a nemek közötti egyenlőség kérdéskörében.
A "gender-ideológia" kifejezés a diskurzuselmélet szempontjából "üres jelölő"-nek ('empty signifier') tekinthető, amely a politikai küzdelmek kontextusában széleskörűen használatos; különösképpen homofób
- 50/51 -
vagy euroszkeptikus nézetek retorizálásához. Másfelől kvázikoncepcióként működik, amely elsősorban a társadalmi nem ('gender') mint analitikus kategória alkalmazása ellen irányul, de egyúttal tagadja egy sor kapcsolódó koncepció létjogosultságát is, amelyek a társadalom hierarchikus viszonyainak, kirekesztő mechanizmusainak feltárására irányulnak:[1] mint például a szexizmus, a nőellenesség (mizogínia), a homofóbia, illetve a heteroszexizmus (vagyis az a beállítódás, amely szerint felsőbbrendű a külön neműek közötti vonzalom, mint az azonos neműek közötti, illetve értékesebbek a heteroszexuálisok, mint a homoszexuálisok). A "gender-ideológia" mellett leggyakrabban a következő kifejezések töltik be a politikai napirenddel megtölthető jelölők szerepét, illetve operacionalizálódnak mint kvázi-koncepciók: "gender-teória", "genderizmus". (Megjegyzendő, hogy az utóbbi kifejezést a transzszexuális emberekkel szembeni negatív attitűdök, vagyis a transzfóbia ellen küzdők is használják, gyakorlatilag éppen ellentétes jelentéssel: genderizmus alatt azt a kirekesztő nézetrendszert értik, amely - a rasszizmus vagy a szexizmus fogalmának analógiájára - felsőbbrendűnek tartja a binaritáson alapuló társadalmi nemi szereprendszerek, azaz a férfi-női szerepkészletek elvárásainak megfelelő embereket azoknál, akik eltérnek ezektől a normáktól.[2]) A kvázi koncepciók között szerepel maga a "gender" és a "gender mainstreaming" kifejezés is. Az azonosalakúságból fakadó zavar kiküszöbölése érdekében a továbbiakban idézőjeles forma jelöli a fundamentalista terminológiát.
A fundamentalista érvelés szerint a "gender-ideológia" - amelynek érvényesüléséért bizonyos állami intézmények, illetve államközi-nemzetközi szervezetek tehetők felelőssé - támogatja a "halál kultúrájá"-t (például az eutanázia és az abortusz támogatása révén); terjeszti az "LMBT-ideológiá"-t (vagyis a feltételezett "meleglobbi"-t, amely mögött a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű aktivisták állnak); a gyermekek "korai szexualizációját" célozza az iskolai szexuális nevelés által; fenyegetést jelent a házasság és a hagyományos család intézménye ellen; a nemek közötti különbségek eltörlését célozza; és a marxizmusból eredő, illetve azzal rokon "eszmerendszer". A diskurzus mögötti politikai napirend meghatározó, elsődleges pontjai: a reproduktív jogok és a szexuális kisebbségek jogainak korlátozása, a gyermekek (óvodai-iskolai) szexuális nevelésének, illetve nemi sztereotípiáktól mentes nevelésének megakadályozása; valamint általában bármilyen olyan törekvés megakadályozása, amely a nemek között fennálló, természetesnek, avagy isteni eredetűnek tételezett viszonyok megváltoztatására irányul, ideértve a munkaerő-piaci és az egyházon belüli viszonyokat is, adott esetben a nemi alapú erőszakot is relativizálva. Ezek a témák - a "családvédelem", "gyermekvédelem" vagy "életvédelem" hívószavak mögött - nem külön síkokon jelennek meg; sőt, a fundamentalista érvelés lényege, hogy az ellenoldal részéről koherens "gender-agendát" feltételez,[3] illetve "dominóelv" érvényesülésétől tart, utóbbi alatt azt értve, hogy a nemek közötti viszonyok megváltoztatására irányuló követelések teljesítése újabb és újabb követelések előtt nyitná meg az utat, ami végzetes következményekhez vezetne.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
