Halmai Péter Mélyintegráció. A Gazdasági és Monetáris Unió ökonómiája című monográfiája az Európai Unió gazdasági integrációja legfejlettebb alkotóelemének, a gazdasági és monetáris uniónak (GMU) elemzésére vállalkozik. A kötet szerzője a témakör nemzetközileg is elismert művelője.[2] A mű bevezető részében a szerző rámutat arra, hogy a GMU-t feldolgozó írások jellemzően a rendszer pénzügyi oldalát tárgyalják, és nem kísérlik meg feltárni a lényeges, alapvető mélyebb összefüggéseket. A szerző továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy az integrációelmélet reálgazdasági összefüggései megértése érdekében az integrációs folyamatokat a legkorszerűbb kereskedelemelméleti és növekedéselméleti kontextusba illesztve szükséges elemezni.
A mű tehát, a fentieket érvényesítve, az európai gazdasági integráció átfogó elméletének megalkotásához kíván hozzájárulni a mélyintegráció fő tartalmi jellemzőinek és rendszersajátosságainak feltárása által. Ennek érdekében, a kereskedelmi integráció vonatkozásában, a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a kereskedelemelmélet a hagyományos (a konvencionális határintézkedésekre irányuló) regionális konstrukciók meghaladásaként "mély" (kereskedelmi) integrációnak tekinti a szabályozási konvergenciát (s esetleg további "mély" elemeket) is tartalmazó új generációs regionális megállapodásokat. A szerző tehát az európai integráció elméleti, gazdaságstratégiai, gazdaságpolitikai szempontjait tárgyalja igen átfogó, alapos és nemzetközi dimenzióban is rendkívüli, új eredményeket tartalmazó könyvében.
A mélyintegráció fő tartalmi jellemzőinek és rendszersajátosságainak feltárása érdekében, a mű első részében a szerző értekezésének tárgya az európai piacok szükségszerű egyesítése, amely elengedhetetlen a vállalati hatékonyság javulása, a gazdasági teljesítmény növekedése érdekében. Az európai piacok egyesítését nehezítő protekcionizmus, amely beszűkíti az értékesítési lehetőségeket, illetve korlátozza a méretgazdaságosságból származó előnyök kihasználásának lehetőségét, rámutat a liberalizáció gazdasági integráció megvalósításához nélkülözhetetlen szerepére. A liberalizáció előnyeit tekintve tágabb tér nyílik a piacok számára a méretgazdaságossági megjelenésre, illetve a kereskedelmi akadályok felszámolása által. E tekintetben a liberalizáció óhatatlan evolúciójaként értelmezendő a globalizmus, amely az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a munkaerő határokon átívelő áramlása révén értékeli a globális integrációt, amelynek keretében értelmezhető csupán az önálló részek/nemzetgazdaságok egységes rendszerbe történő összekapcsolódása, az európai gazdasági integráció témaköre. E tekintetben az Európai Unió tagállamai a kompetenciák egy részét nemzetek feletti rendszerben összpontosítják, megvalósítva ezáltal bizonyos szupranacionális struktúrákat. A nyitott piacgazdaságok elemzési keretében a preferenciális és a diszkriminatív kereskedelmi liberalizáció, a piacnagyság és a skálahatások, továbbá a tényezőpiaci integráció hatásmechanizmusai, valamint a szélesebb kereskedelmi és növekedési (közöttük a dinamikus) hatások rendszerezésére kerül sor: a fizikai és tudástőke-beruházások, a termelékenység növekedése, a különböző tovagyűrűzések és szinergiák. A növekvő mélység az integráció által átfogott területek, a kapcsolatok szorossága és az integráció struktúrája tekintetében egyaránt kimutatható. A mélyintegráció jellemzői és következményei több példa (közöttük az Egyesült Királyság EU-tagsága) alapján kerülnek bemutatásra. A folytatásban a szerző makroökonómiai síkra tereli az elemzést, így a nyitott gazdaságok tekintetében a hosszabb távú pénzügyi neutralitás, a "lehetetlen hármasság", illetve a reálárfolyam és a vásárlóerő-paritás elvei kerülnek szembesítésre az integráció rendszerével. A kötet kiemelt figyelmet fordít a monetáris integráció vonatkozásában a sokkok és sokkabszorpciós mechanizmusok sajátosságainak elemzésére. Az optimális valutaövezet elmélete széles összefüggésrendszerben kerül bemutatásra. Annak keretében a mélység és a homogenitás további értelmezésére nyílik lehetőség.
Balassa Béla (1961) általánosan elfogadott rendszerezése alapján a gazdasági integráció a szabadkereskedelmi övezet, vámunió, közös piac, egységes piac, gazdasági unió, és teljes gazdasági integráció megvalósítása által jöhet létre. A piacintegráció elérését és elmélyítését hivatott szolgálni ezért minden, az Európai Unió területén tetten érhető, homogenizálódási
- 41/42 -
folyamatot elősegítő, konvergenciát erősítő politika, illetve jogharmonizációs törekvés, mely egyértelműen szuverenitástranszfert és centralizációt feltételez. A szuverenitás kérdéskörét hivatott megközelíteni az integrációelmélet két főiránya, a föderalista, illetve a kormányközi szemlélet. E tekintetben az egyre szorosabb, mélyebb gazdasági integráció lehetővé teszi a közös gondolkodást és cselekvést az érintett területen, így sor kerül a szuverenitás egyes átruházott elemeinek a tagállamokkal történő együttes gyakorlására. Következésképp a többszintű kormányzás révén lehetővé válik a szupranacionális, a nemzeti, a regionális és a helyi szereplők közötti interakció.
A mélyintegráció számos mechanizmus révén gyakorol hatást az érintett tagállamra. A közvetlen kereskedelmi és jövedelmi hatáson túl nagy jelentőségűek az ágazaton belüli kereskedelem, a szolgáltatáskereskedelem, benne a pénzügyi szolgáltatások, a külföldi működőtőke-beruházások, a termelési hálózatok, értékláncok, a munkaerő-áramlások hatásmechanizmusai. Különös figyelem irányul - egyebek mellett - az integráció folyamatában dinamikusan bővülő ágazaton belüli kereskedelem, illetve termelékenységi tovagyűrűzés problémaköreire. A piacliberalizációhoz szükséges vámunió kapcsán megállapításra kerül, hogy annak ellenére, hogy egyaránt nyereséget és hatékonyságjavulást okoz a vámunió országai számára, gazdasági szempontból a kereskedelemteremtés kívánatos, míg a kereskedelemeltérítés számos felet hátrányosan érintő hatása miatt - nemzetközi szinten - nemkívánatos jelenség.
A vámunió statikusságára - az érintett termelők változatlan költségszintjére - hivatkozó klasszikus vámunió-elméleteket illető kritikák miatt azonban, az integráció megvalósításához szükségessé válik az ún. dinamikus hatások feltárása. E tekintetben mérvadó Balassa (1961) alapvető műve. A feltárt tényezők alapján az integráció megvalósulása előtt az optimálisnál kisebb kapacitással működő vállalatok és iparágak kihasználhatják a piacok megnövekedéséből adódó méretgazdaságossági előnyöket, a gazdasági hatások következtében csökkenhetnek a költségek. A polarizációs hatás a kereskedelemteremtésből származó előnyök regionális koncentrációjának növekedését eredményezheti. A reálberuházások mennyisége az integráció nélkülinél nagyobb lesz. Az aggregált kereslet és a termelékenység növekedési üteme felgyorsul. A nagyobb piaci és térbeli dimenzió előmozdítja a reálberuházások kedvezőbb térbeli elhelyezkedését. Az integráció rendszerében felgyorsul a technológiai változások tovagyűrűzése. A gazdasági hatékonyság és a kereskedelmi tranzakciók lebonyolítása pozitív irányba változik, egyidejűleg mérséklődnek a kereskedelmi súrlódások.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
