Az uniós tagállamokban az Európai Unió jogának alkalmazásakor - annak sajátosságai és hatálya miatt - egyes joghelyzetek felvetik a fordított diszkrimináció problémáját. E helyzetek kezelésének komoly belső jogi, sőt alkotmányos kihatásai is lehetnek. A következőkben a fordított diszkriminációt ezen összefüggésekben és elsősorban a magyar joggyakorlat tükrében vizsgálom.
Az uniós jogszabályok egy jelentős köre csak azokat az ügyeket szabályozza, amelyek tényállásában több állam érintett. A legnagyobb és legjellegzetesebb ilyen uniós szabályozási terület az uniós belső piac, és ennek pilléreit képező gazdasági alapszabadságok. A gazdasági alapszabadságok jellemzően a személyek (szolgáltatók, befektetők, termékforgalmazók, munkavállalók, vállalkozók, egyéb gazdasági szereplők) nemzetközi mozgását és tevékenységét védik, de nem védik a saját államukban végzett tevékenységüket. Ez maradt a tagállam hatáskörében. Itt az uniós szabályok hatálya nem terjed ki olyan helyzetekre, amikor az ügy tényei csak egy tagállamhoz kötődnek (tisztán belső ügy vagy helyzet). Az uniós jog alkalmazásához kell valamilyen határon átnyúló tényállási elem léte (uniós relevanciájú tényállás).[1]
Ez az adott szabályozás céljából és lényegéből fakad. Az uniós jog a belső piacon elsősorban a külföldi uniós polgárokat, gazdasági szereplőket kívánja védeni, és egyenlő helyzetet biztosítani számukra egy másik uniós tagállamban. A problémák ott kezdődnek, ha egy bizonyos kérdésben az uniós jog nagyobb védettséget biztosít egy jogalanynak, mint a tagállam hasonló tárgyú belső szabályozása. Kialakulhat olyan helyzet, amelyben az uniós jogszabályok által védett külföldi személy egy uniós államban kedvezőbb helyzetbe kerül, mint ugyanott a belső jogszabályok alapján hasonló ügyekben a hazai jogalany. A diszkrimináció azért fordított, mert az uniós jog eredetileg a külföldit kívánja védeni a hátrányos megkülönböztetés ellen, viszont itt a hazai jogalanyok kerülnek hasonló, de tisztán belső ügyekben hátrányosabb helyzetbe, mivel nem lehet az - egyébként számukra is kedvezőbb - uniós jogot alkalmazni.
Vegyünk egy példát erre a helyzetre. 2014-ben a magyar jogalkotó a mezőgazdasági földterületeken ex lege megszüntette a nem hozzátartozók javára fennálló használati, haszonélvezeti jogokat (a továbbiakban: földhasználati jogok). Ez azzal állt összefüggésben, hogy 2014. április 30-án megszűnt a mezőgazdasági földterületekre nézve az uniós jogtól eltérő szabályozás lehetősége, amelyet Magyarország a csatlakozás során alkudott ki. A földhasználati jogok ex lege megszüntetésére vonatkozó magyar szabályozást az Európai Unió Bírósága két ügyben is összeegyeztethetetlennek találta a tőke szabad mozgását biztosító uniós szabállyal, vagyis az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 63. cikkével.[2]
Az uniós jog általános elvei alapján a magyar bíróságokra nézve ennek az a következménye, hogy az uniós jogot sértő magyar szabályozás alkalmazásától el kell tekinteniük az előttük fekvő ügyekben (Simmenthal-elv).[3] A magyar bíróságokon folyó hasonló jogvitákban azonban az ügyek legnagyobb része tisztán belső ügy volt: magyar állampolgárok vagy magyar gazdasági társaságok közigazgatási perekben támadták az ex lege megszüntetett földhasználati jogukat törlő földhivatali határozatokat. Határon átnyúló tényállási elem hiányában ezekre az ügyekre az EUMSz 63. cikkének hatálya nem terjedt ki. Így az nem szolgálhatott alapul azon a magyar törvényi rendelkezés alkalmazásának mellőzésére, amely a törlés jogalapja volt. Erre csak ott volt lehetőség, ahol uniós tényállásról volt szó, azaz határon átnyúló tényállási elem is felmerült (pl. külföldiek voltak a felperesek vagy egyéb módon érintettek). A felperesek - annak ellenére, hogy hasonló jogvitákról volt szó - teljesen eltérő joghelyzetbe kerültek, eltérő jogokkal rendelkeztek, és ez a perek kimenetelét is meghatározta.
Összegezve, fordított diszkrimináció a következő feltételek teljesülése esetén alakul ki: (i) létezik egy uniós tagállam jogrendszerében az ügyek egy csoportja, amelyben a jogosultak igénye jellegében azonos érdeksérelmen alapul ("hasonló ügyek"); (ii) ezen ügyek egy része tisztán belső ügy, másik részénél van határon átnyúló tényállási elem; (iii) az előző esetekben csak a belső jog alkalmazható, míg az utóbbiaknál az uniós jog (is); (iv) az érvényesített igény szempontjából az uniós jog nagyobb védettséget ad (és így előnyösebb) a jel-
- 11/12 -
lemzően külföldi jogosultnak, mint a belső jog a jellemzően hazai jogosultnak.[4]
Korántsem biztos, hogy mindenki problémát lát itt. Lehet úgy érvelni, hogy nincs hasonló jogvitákról szó. Az uniós jog a több államot érintő tevékenységet szabályozza, a belső jog a belső ügyeket. Az uniós jog specifikus hatálya elkülöníti ezeket az ügyeket egymástól, és azokat egymással össze nem hasonlíthatóvá teszi. Amennyiben nem hasonló ügyekről beszélünk, akkor nincs diszkrimináció, így fordított diszkrimináció sem. (A magyar jogrendszerben - Magyarország nemzetközi szerződései vagy viszonossági gyakorlata alapján - külföldieknek egyébként is lehetnek eltérő jogai hasonló helyzetekben is.[5])
Legalább két érv alapján mégis úgy kell tekintenünk a fentihez hasonló helyzetekre, mint amelyek problémát vetnek fel. Egyrészt a felperesek oldalán az érdeksérelem jellegében azonos (a fenti esetben a földhasználati joguk megszüntetése és törlése, és így egyfajta vagyoncsökkenés). Ez erős homogenitást ad e személyek körének, amelyet aligha tör meg az, hogy egyes ügyekben van külföldi érintettség, más ügyekben nincs. Azonos érdeksérelem ellenére a csoport tagjainak eltérő jogi lehetőségeik vannak az érdeksérelem megszüntetésére, és ennek semmilyen érdemi indoka nem látszik. Másrészt itt nem arról van szó, hogy a magyar jogrendszerben külföldiek egymáshoz képest eltérő jogokkal rendelkeznek Magyarország nemzetközi kötelezettségeitől függően. Jellemzően a magyar jogalanyokkal szemben kerülnek külföldiek (általában vagy egy jelentős csoportjuk) előnyösebb joghelyzetbe hasonló igény érvényesítése során. Amennyiben a fordított diszkriminációt magában foglaló helyzet nem kívánatos és problémát vet fel, akkor kérdés, hogy a feloldására vannak-e jogi eszközök.
Az uniós jog a fordított diszkrimináció tekintetében viszonylag világos. Mivel a hatálya nem terjed ki a tisztán belső helyzetekre, így az uniós jognak nincs dolga vele.[6] Az uniós egyenlőségi klauzulák sem alkalmazhatóak (pl. az Alapjogi Chartában), mert azok csak az uniós jog alkalmazási körében érvényesülhetnek. Ennek ellenére az Európai Unió Bíróságának gyakorlata megkerülhetetlen, mivel sok esetben az ad választ arra, hogy egyáltalán kialakult-e fordított diszkriminációt magában foglaló helyzet (pl. egy-egy esetben tisztán belső helyzetről van-e szó, illetve hol húzódnak az uniós jog alkalmazhatóságának határai).
Mivel az uniós jogtól nem várható válasz, a tagállamok jogrendszereitől, és a tagállami bíróságoktól függ az, hogy a fordított diszkriminációt miképpen kezelik. Ennek felfejtését - a magyar joggyakorlatot szem előtt tartva - három lépcsőben érdemes elvégezni. Mivel tisztán belső helyzetek léte is szükséges a fordított diszkriminációhoz, így először az ilyen helyzetek elhatárolásának nehézségeit érdemes szemügyre venni. Másodszor meg kell nézni, milyen kivételes körülmények esetén lehet tisztán belső helyzetekben is alkalmazni az uniós jogot. Harmadszor pedig azt kell vizsgálni, hogy a magyar bíróságok milyen megközelítéseket alkalmaznak, milyen megoldásokat vesznek igénybe a fordított diszkrimináció feloldására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
