Az apaság megállapítása a személyi jog egy fontos kérdése, amit a kontinentális/római-germán jogi kultúra országaiban eléggé hasonló szabályok és eljárások szerint vizsgálnak. Az irányadó jogszabályok a kontinentális jogcsaládon belül tartalmilag mindenhol megegyeznek, eltérés csak részletszabályokban van. Az alábbiakban arra keresem a választ, hogy a jelenlegi szabályok alapján milyen esetekben nem lehet szinkronizálni a biológiai és a jogi apai státuszt, valamint hogy ez az eltérés megfelelő-e, vagy érdemes a módosításon elgondolkodni. Az utóbbi fél évszázad tudományos és technikai fejlődése révén megjelent újfajta jogesetek vonatkozásában az érdekelt felek alapjogainak ütközésekor a hagyományos szabályok megnyugtatóan tudják rendezni a helyzetet, vagy új megoldásokat kell keresni?
Az itt bemutatott jogesetekhez nem írok ügyszám hivatkozást, mert azok "valahol Európában" bárhol megtörténhettek, illetőleg bármikor újra megtörténhetnek. A példaként hozott esetek között van, amit még egyetemista koromban a professzor ismertetett az előadáson és olyan is, amiben az egyik felet képviseltem. A hagyományos BH anonimizálási módszer mellett az esetismertetés általános része szolgálhat információval a szereplők identitásának felfedéséhez, akik mindegyike valószínűleg ma is élő uniós polgártársunk, mivel a példaként szolgáló eredeti jogesetek uniós tagállamok nem túlzottan magas ügyforgalmú bíróságainak ítéleteiből valók az elmúlt bő fél évszázadból, így bárki számára - bírói/ügyészi engedély nélkül alkalmazható - nyomozati módszerekkel reális esély van az érintettek identitásának felfedésére. Márpedig ezekben az esetekben az érintettek különösen védett és érzékeny személyes adatai merülnek fel.[1] Az, hogy ki a gyermek apja, az biológiai (genetikai) tény, de hogy a jog kit tekint annak, az egy ettől sok esetben eltérő és egyes esetekben szinkronba nem is hozható jogi tény.
Fiatal férfiak gyakran válaszolják a "van gyereke?" kérdésre, hogy "fogalmam sincs". A kérdésre eltérő lehet a biológiai és a jogi válasz.
A régi rómaiak azt mondták "Mater semper certa est." (Az anya mindig biztos). A modern genetika és IVF-technikák korában viszont biológiailag már ez se biztos, mivel technikailag egy gyermeknek lehet egyszerre négy anyja (1. petesejt DNS-adományozó; 2. petesejti mitokondrium DNS-adományozó; 3. dajkaanya, akinek méhébe az embriót beültetik és megszüli; 4. akit jogilag anyaként anyakönyveznek), valamint emellett még lehet kettő apja (1. spermium vagy DNS-adományozó; 2. akit jogilag apaként anyakönyveztek).
A mitokondrium nevű sejtszerv különálló DNS-sel rendelkezik, amit a gyermek kizárólag az anyától örököl, mivel a megtermékenyüléskor a petesejtbe a hímivarsejtnek csak "feji" része jut be, az "ostor" ahol a mitokondrium van, az nem; így az apai mitokondriális DNS nem vesz részt a megtermékenyítésben. Az orvostudomány felfedezett olyan betegségeket, amiket a mitokondriális DNS örökít tovább az utódba. Ennek kezelésére/kivédésére alkalmazza a mesterséges megtermékenyítés olyan módját, hogy a betegséget genetikailag hordozó anya petesejtjéből kiveszik a sejtmagot (az ott lévő DNS örökítő anyaggal) és azt egy, az adott betegséget nem hordozó mitokondriumú, sejtmagtól megfosztott petesejtbe ültetik és ezzel végzik el a megtermékenyítést. Így az utód nem az anya hibás, hanem az adományozott egészséges mitokondriális DNS-ével rendelkezik.[2] Már van olyan állam, amely engedélyezi az ilyen "háromszülős" gyermekek megfoganását és megszületését; de az még nem nyugvópontra jutott vita, hogy családjogi oldalról minek minősüljön az a személy, aki a mitokondriális DNS-t adta.[3]
Abban az egész kontinentális jogi kultúra egyetért, hogy a gyermek apjának jogilag azt tekintik megdönthető törvényi vélelem alapján, aki az anyával jogilag regisztrált kapcsolatban élt a gyermek születésekor és/vagy a vélelmezett fogamzási időben;[4] vagy ha ilyen nincs, akkor azt, aki az anyával nemileg érintkezett a vélelmezett fogamzási időben.[5] A "jogilag rendezett kapcsolat" jogrendszerenként eltérő felsorolást jelent, mivel az egyes országok a nagy jogtörténeti múlttal rendelkező "házasság" mellett több más, országonként nevükben és tartalmukban is eltérő kapcsolati jogintézményt ismernek. Abban ugyancsak eltérés van az egyes jogrendszerek között, hogy jogilag kit tekintenek apának akkor, ha mással élt az anya jogilag rendezett
- 134/135 -
kapcsolatban a vélelmezett fogamzás, és mással a gyermek születésének időpontjában. A hatályos magyar jog ilyen esetben az anya szüléskori férjet vélelmezi apának megdönthető vélelemmel.[6] A házasságon kívüli kapcsolati formáknál a magyar jog ilyen vélelmet nem állít fel, ezekben az esetekben apasági elismerő nyilatkozat megtételére van szükség, kivéve akkor, ha élettársi kapcsolat idején kezdeményezett reprodukciós eljárásból született a gyermek.[7] Ez utóbbi esetben ezt a vélelmet az sem dönti meg, ha a szüléskor az anyának már új férje van.
A másik lehetőséget, "akivel az anya a fogamzás vélelmezett időpontjában nemileg érintkezett" első ránézésre egyértelműnek tartjuk, mivel a tudomány szerint az embernél nem létezik az állatvilág néhány fajánál időnként megfigyelt parteogenezis (ivartalan szaporodás vagy szűznemzés), amikor az anya kvázi "saját magát klónozva" szül utódot hím egyed közreműködése nélkül. A kérdés itt alapvetően úgy merül fel, hogy mit értünk "nemi érintkezés" alatt. A bírói gyakorlat az egész kontinensen egyetért abban, hogy "nemi érintkezésnek" azt nevezi, amikor a férfi és a női külső nemi szervek időkorlátot nem meghatározva, fizikailag érintkeznek egymással. Ezt eredetileg a büntetőbírói gyakorlat munkálta ki a különböző erőszakos szexuális bűncselekmények egymástól való elhatárolására, de ma ugyanezt a fogalmat az apasági perekben is felhasználják a kontinensen. A fogalom tartalmi keretei az újonnan megjelenő esetek és a jogfejlődés hatására lehet, hogy módosulni fognak.
Az elméleti alapozás után nézzünk néhány jogesetet, amelyekhez hasonló bármikor és bárhol előfordulhat, de az ismertetett jogi szabályok miatt van, ahol van és van, ahol nincs lehetőség a biológiai és a jogi apa személyének összeegyeztetésére.
Egy fiú és egy lány osztálytársak voltak középiskolában, amelynek befejezése előtt szoros kapcsolat kezdett kialakulni köztük. A felsőoktatási felvételi viszont nem volt kegyes hozzájuk, két egymástól távoli város egyetemére vették fel őket, így csak hétvégén tudtak találkozni, ha kollégiumi szobatársuk elutazott. Az ominózus hétvégén a fiú ment a lányhoz. A jól sikerült hétvége zárásaként még egyszer "összebújtak". A fiú hirtelen észlelte, hogy késésben van, ezért gyorsan szedte cuccait és rohant a menetrend szerinti járathoz, amit épp, hogy elért. A lány, hogy közérzetét normalizálja, elővett egy segédeszközt, amivel magát tudta izgatni. Még ezzel a tevékenységgel volt elfoglalva, amikor visszatért szobatársnője, aki kedvet kapott a lány tevékenységétől és kérte, ha végzett, adja kölcsön a segédeszközt. A lány át is adta azt szobatársának, aki azt használatba is vette.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
