Aki a régi büntetőeljárási tankönyveket forgatja irigykedve, egyben csodálattal szemléli a régi szerzők - Balogh Jenő, Finkey Ferenc, Vámbéry Rusztem - műveit. Ezek a testes munkák, mondhatni, a teljesség igényével íródtak, hisz ötvöződik bennük a jogtörténet, az összehasonlító jog, a tudományos nézetek feldolgozása és a tételes jog magyarázata. Ha az arra éhes oktató, kutató vagy ne adj' isten hallgató az utóbbi csaknem negyven év során ezzel az igénnyel megírt büntetőeljárás-jogi munkát keresett, legfeljebb a nyugat-európai (német, angol, francia, stb.) egyetemi tankönyvkínálatból válogathatott. Igaz számos igényesen megírt, magas színvonalú monográfia látott napvilágot, ezek azonban nem az egyetemi oktatás számára íródtak. A jegyzetek pedig a maguk tételes jog központúságukkal inkább csak a vizsgára való felkészülést segítették, mintsem a tudományos igényű oktatást és tanulást erősítették. Az utóbbi években azonban a büntetőeljárás egyetemi oktatásában is feléledni látszik a tankönyvírás műfaja.
Az eltelt alig egy évben két tankönyv is napvilágot látott. Elsőként a büntetőeljárás egyik doyenje Király Tibor professzor tollából az Osiris kiadónál 2000-ben, a másik Tremmel Flórián a pécsi jogi kar tanszékvezető professzorának tollából a Dialóg-Campus Kiadónál 2001-ben.
Tremmel professzor az utóbbi években megjelent munkái már előrevetítették egy szintetizáló jellegű munka képét, hiszen 1996-ban megjelent eljárásjogi jegyzetének első kötete is már magán viselte a tankönyvek egyes jellegzetességeit. A jelenlegi munka pedig már a "nagy tankönyvek" minden jegyét felmutatja.
A több mint hatszáz oldalas könyv harminc fejezetre osztva taglalja a büntetőeljárás kérdéseit. Az első öt fejezet a büntetőeljárás feladatával, funkciójával, a büntetőeljárás tudományával és az alapelvekkel foglalkozik, a következő hat fejezet a hatóságokkal és magánszemélyekkel. Ezt követik az eljárási cselekményeket, a bizonyítást, az egyes bizonyítékokat taglaló fejezetek, majd a szerző kényszerintézkedésekre - külön fejezetben a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésekre - és a más emberi jogokat korlátozó kényszerintézkedésekre fordít kiemelt hangsúlyt. Ezután a nyomozással, a vádemeléssel a bírósági eljárással, a perorvoslatokkal, a különeljárásokkal, majd zárásként a különleges eljárásokat taglaló fejezetek következnek.
A tankönyv a hatályos Be.-re az 1973. évi I. tv.-re épül, vállalva ezzel a gyors "amortizációt", azonban dióhéjban az új Be. rendelkezéseit, megoldásait is bemutatja. Ennek kiemelése azért szükséges, mert az utóbbi néhány év során a jogi karokon a mit oktassunk kérdésében mutatkozott némi bizonytalanság. Az 1998. évi XIX. törvény, az új Be. eredeti hatálybalépésével kapcsolatos optimizmus az új szabályok oktatására csábított, míg a régi elv - a tananyag a hatályos jog - a hagyományok tiszteletben tartására biztatott. Bonyolította az oktatandó anyaggal kapcsolatos dilemmákat az is, hogy az érvényes, de nem hatályos jog is változóban van, és az utóbbi években a hatályos jog is számos esetben módosult.
A szerző több oldalról mutatja be a magyar büntetőeljárást. Megközelítése kettős. Az első az elméleté, amely sokoldalúan, vitázva közelít meg egy problémát, a másik a tételes jogé, amely a lehetséges megoldásuk közül jól vagy rosszul választva, politikai motivációktól sem mentesen, de mindenképpen valamilyen kompromisszum árán szabályoz egy kérdést.
A könyv tudományos perspektívája nem csupán dogmatikai, rendszertani, hanem a büntetőeljárás társadalmi komponenseit is átfogja. A jogszabályok sűrűjéből meglátja, hogy a jogalkalmazó miképp igazítja a törvény rendelkezéseit saját szervezeti hatalmi érdekeihez és a társadalmi elvárások szempontjaihoz. A tudományos nézetek feldolgozása is korrekt módon történik. A szerző nem saját tudományos nézeteinek szintetizálására használja a tankönyvet, hanem az egyes témákhoz kapcsolódó álláspontokat röviden, lényegre törően és korrekten ismertetve fejti ki majd fűzi ezekhez a maga véleményét.
Nem felejti el azonban, hogy a tankönyv fő feladata a hatályos jog sokoldalú, elmélyült megismertetése. Mindennek érdekében felhasználja a magyar kommentárirodalom a szakcikkek és a bírói gyakorlat megállapításait és még arra is vállalkozik, hogy az egyes főbb határozatok (előzetes letartóztatást elrendelő határozat, vádirat, ítélet) mintáit is bemutassa. Az eddigi - nem a szerző tollából származó - oktatási anyagokhoz képest unikum, a védőbeszéd fontosságának, szerkezetének, felépítésének a taglalása, ami rámutat az érvelés és a védők orátori teljesítményének fontosságára.
Szakirodalmi apparátusa igen széles. Felöleli a nemzetközi irodalmat és feldolgozza az utóbbi évtizedek magyar szakirodalmát is. Bőséges bibliográfiája pedig kiváló lehetőséget nyújt azoknak, akik egy-egy témában el kívánnak mélyülni. A könyv jól felépített szerkezetű, kiváló stílusban megírt munka.
A recenzens nehéz helyzetben van amikor kritikai megjegyzéseket fűz a könyvhöz. Egyrészt azért, mert a tankönyv az arányos felépítésre törekedett és ennek a követelménynek eleget is tett. Másrészt a már önmagában is tiszteletet parancsoló terjedelem további növelése nem biztos, hogy a könyv javát szolgálta volna. Mindezek ellenére néhány, talán az újabb kiadásban hasznosítható észrevétel ide kívánkozik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
