https://doi.org/10.59851/KJSZ.2026.1.09
Az Alkotmánybíróság 2025 májusában egy nagy társadalmi érdeklődésre számot tartó, komoly vitákat generáló kérdésben hozott döntést: a mobiltelefonok és más infokommunikációs eszközök használatának iskolai korlátozhatóságának alkotmányos megengedhetőségéről. Az alkotmánybírósági határozat exkluzivitását növeli az indítványozó személye. Egy 18 év alatti személy, egy gyermek nyújtott be ugyanis önállóan közvetlen alkotmányjogi panaszt, és a rá tanulóként hatályosuló rendeleti szabályozás felülvizsgálatára kérte az Alkotmánybíróságot. E tanulmány egyrészt bemutatja a határozat többségi érvelését és a kisebbségben maradt jogi álláspontokat, és ezek nyomán elemez részletesebben három egymással összefüggő kérdéskört. Elsőként azt a dilemmát, hogy az infokommunikációs eszközhasználat iskolai korlátozásának szabályozása kapcsán vajon sérülhetnek-e a tanulók alapjogai. Vizsgálja, hogy ennek kapcsán a testület meggyőzően, következetesen érvelt-e amellett, hogy sem a tulajdonhoz való jog, sem más alapjog vonatkozásában nem áll fenn aggály az ügyben. Kitér a tanulmány arra, hogy az indítványban foglalt szempontok nyomán lett volna-e lehetősége a testületnek alaposabb, innovatívabb vizsgálatra. A második részben reflektál a tanulmány a közvetlen alkotmányjogi panasz szempontjából releváns szempontra, az indítványozó tanuló érintettségének kérdésére. Végül a harmadik rész vizsgálja meg azt a kérdést, ami a legnagyobb vitát váltotta ki az alkotmánybírók között: fennáll-e a gyermek "panaszképessége" az Alkotmánybíróság előtt, valamint azt jelen esetben és a jövőre nézve milyen módon, milyen tényezők segítségével lehet vizsgálni.
Kulcsszavak: gyermekjogok, mobiltelefonok iskolai korlátozása, Alkotmánybíróság, alkotmányjogi panasz indítványozás joga
In May 2025, the Hungarian Constitutional Court ruled on an issue that attracted considerable public interest and generated serious debate: the constitutional acceptability of restricting the use of mobile phones and other information and communication tools in schools. The speciality of the Hungarian Constitutional Court's decision is enhanced by the status of the person who submitted the petition. A person under the age of 18, a child, independently filed a direct constitutional complaint and asked the Constitutional Court to review the regulations applicable to him/her as a student. This article presents the majority reasoning behind the decision and the minority opinions and then analyses three related issues in more details. First, it examines the dilemma of whether the restriction of the use of information and communication tools in schools may violate the fundamental rights of students. It examines whether the Constitutional Court argued convincingly and consistently that there were no concerns in this case regarding the right to property or other fundamental rights. The study also discusses whether the Constitutional Court should have conducted a more thorough and innovative examination based on the points raised in the petition. In the second part, the study reflects on the issue relevant to the direct constitutional complaint, namely the question of the petitioner's involvement. Finally, the third part of the article examines the question that sparked the most debate among constitutional judges: whether children have the right to initiate the Constitutional Court, and how this can be examined in the present case and in the future, with the help of various factors.
Keywords: children's rights, school restrictions on mobile phones, Constitutional Court, right to file a constitutional complaint
Az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) 2025 májusában egy nagy társadalmi érdeklődésre számot tartó ügyben, a mobiltelefonok és más infokommunikációs eszközhasználat iskolai korlátozhatóságáról hozott döntést.[1] A jogi szabályozás tartalma és annak egyes elemei, így például az eszközök iskolai elvétele és tárolása, valamint a gyors elfogadás és hatálybaléptetés nyomán élénk vita alakult ki. Felmerültek ebben hivatkozásként olyan kutatási eredmények, mint az UNESCO-jelentés,[2] a 2022-es PISA-felmérés,[3] amelyek a gyermekek iskolai mobileszköz-használatának káros egészségügyi és mentális hatásaira hívták fel a figyelmet. A szabályozást érintő diskurzus során a tilalom mellett érvelők hangsúlyozták azt a nemzetközi, sőt európai trendet, amelyek jegyében egyre több országban már korlátozták, vagy tervezik korlátozni valamilyen módon az iskolákban a tanulói mobileszköz-használatot. Más megszólalók arra hívták fel a figyelmet, hogy az iskolák jelentős része a házirendjében eddig is korlátozta az infokommunikációs eszközök használatát, így valójában éppen a jogbiztonság követelménye kívánta meg, hogy egy egységes rendeleti rezsim jöjjön létre, amely valamennyi intézményre kötelező.[4]
Érdemes röviden összefoglalni magát a 2024. szeptember 1-től hatályos és többszintű szabályozást. A köznevelési törvény[5] rögzíti, hogy a Kormány rendeletben meghatározza - többek között - azon tárgyak körét, amelyet a tanuló a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez, az egészséghez való jogra, az oktatás zavartalanságának biztosítására, valamint a köz érdekére, közbiztonságra tekintettel nevelési-oktatási intézménybe bevihet, azonban azt a tanítási nap folyamán akkor birtokolhatja és használhatja, ha számára engedélyezték. A törvény szerint ilyen engedélyt az igazgató egészségügyi célból, a pedagógus pedagógiai célból az általa meghatározott időszakra adhat. A kormányrendelet[6] szövege használatában korlátozott tárgynak minősítette a telekommunikációs eszközöket, így különösen a mobiltelefonokat, a kép- vagy hangrögzítésre alkalmas eszközöket és az internetelérésre alkalmas okoseszközöket. Ezen eszközöket az intézménybe be lehet vinni, de azt a tanulónak a tanítási nap kezdetén, az órák előtt le kell adnia a tanítási nap időtartamára, és azt a házirendben meghatározottak szerint kaphatja vissza. Ha felmerül, hogy a tanuló ilyen eszközt engedély nélkül tart birtokában, akkor a szabályok betartását a pedagógus ellenőrizheti. Felszólíthatja a tanulót az eszköz átadására, és ha nem teszi meg, akkor annak igazolására, hogy ilyen eszköz nincs a birtokában.
A jogalkotó által választott megoldás viszonylag szigorú: tilalmat általános jelleggel és jogszabályi szinten írta elő valamennyi iskolai szintre, valamennyi évfolyamra és tanulóra kiterjedően. A tiltás az információs és kommunikációs technológiai eszközök teljes körére, vagyis nem kizárólag a mobiltelefonokra vonatkozik, amelyeket az intézményeknek be kell gyűjteniük az iskolai tanítási idő teljes egészére. A korlátozás ugyanakkor nem teljes tiltás: megengedi, hogy pedagógiai vagy pl. egészségügyi okból a tanulók használják az eszközeiket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
