Az egyik legaktuálisabb kérdés, hogy a járványügyi helyzet hogyan és milyen formában érintette a sportolói szerződéseket. A koronavírus következtében a legtöbb klubnál érezhető bevételkiesés keletkezett, ami a sportolói szerződések módosítását is szükségessé tette. A tanulmány elemzi a sportolói szerződések jellemzőit, a járványnak a szerződési jogviszonyokban jelentkező negatív hatásait és a lehetséges jogi megoldásokat. Megállapítható, hogy az előzetesen nem tervezett körülmények számos tanulsággal és jövőbeni változással járnak majd a sportjog területén is. Bizonyos, hogy a jelenlegi helyzet végső értékelését követően nemzetközi és nemzeti szinten is a szabályok átfogó átgondolására és racionalizálására lesz szükség. Emellett nem kétséges, hogy a szerződéses viszonyokban (például a sportolói szerződésekben, a sportközvetítési szerződésekben) is egyértelműen kell rendezni a mostanihoz hasonló helyzetekre vonatkozó jogi előírásokat.
It is one of the most actual questions how has the pandemic situation affected the sports contracts. As a consequence of the COVID-19 there was an income loss by most of the sports clubs which resulted in the need of amending the sports contracts. The study analyses the characteristics of sports contracts, the negative impacts of the pandemics on the contractual relations, and the possible legal solutions. It can be concluded that the previously not planned circumstances will result in many enlightenments and future changes on the field of sports law as well. It is certain, that after the final assessment on the present situation there will be a need to examine and rationalize the rules comprehensively both on national and on international level. Besides, it is also certain that the legal relations have to be clearly assessed in the contractual relationships (e.g. in sports agreements, sports broadcasting agreements) as well.
Es ist eine der aktuellsten Fragen, wie sich die Pandemiesituation auf die Sportverträge ausgewirkt hat. Als Folge der COVID-19 gab es von den meisten Sportvereinen Einkommensverlust, der zu einer Änderung der Sportverträge führte. Die Studie analysiert die Merkmale von Sportverträgen, die negativen Auswirkungen der Pandemie auf die Vertragsverhältnisse und mögliche rechtliche Lösungen. Daraus lässt sich schließen, dass die bisher nicht geplanten Umstände auch zu vielen Aufklärungen und künftigen Veränderungen im Bereich des Sportrechts führen werden. Sicher ist, dass nach der abschließenden Bewertung der gegenwärtigen Situation die Vorschriften sowohl auf nationaler als auch auf internationaler Ebene umfassend geprüft und rationalisiert werden müssen. Außerdem ist es auch sicher, dass die Rechtsbeziehungen in den Vertragsverhältnissen (z.B. in Sportverträgen, Sportübertragungsverträgen) klar geregelt werden sollen.
Az egyik legaktuálisabb és legérdekesebb kérdés, hogy a járványügyi helyzet hogyan és milyen formában érintette a sportolói szerződéseket. A koronavírus-járvány következtében a legtöbb klubnál érezhető bevételkiesés keletkezett, ami a sportolói szerződések módosítását is szükségessé tette. A tanulmány a következőkben ennek okait, illetve lehetséges jogi megoldásait elemzi.
A sportolók járványtól függetlenül is gyakran a kimagasló fizetésük miatt szerepelnek a különböző újságok hasábjain. Éppen ezért sem meglepő, hogy egy ilyen helyzetben, ami minden állampolgárnál érezteti hatását, a sportolók még inkább a figyelem középpontjába kerültek. A kimagasló sportteljesítmény hatékonyan képes árnyalni és feledtetni a sportolói fizetések gyakorta irreális mértékét, azonban jelenleg a sportesemények közel sincsenek annyira reflektorfényben, mint a járványt megelőzően. Az érdeklődés is kisebb a mérkőzések helyszíni megtekintése iránt, ami teljesen természetes emberi reakció a járvány kiszámíthatatlansága miatt. Emellett az egészségügyi protokoll az esetek többségében korlátozott nézői részvételt engedélyez. Ennek is köszönhetően a klubok bérlet- és jegyeladásból származó bevételei jócskán elmaradnak a korábbiaktól. Magyarországon a legtöbb sportszervezetnél nem az előbb említett bevételi elem képezi a költségvetés meghatározó részét, hanem az állami és szponzori támogatások. A mostani helyzet azonban a legtöbb esetben ezeket is érzékenyen érintette. Látva a járvány terjedését, sok esetben a sportesemények elhalasztása volt az egyetlen, a járványügyi előírásoknak megfelelő racionális döntés, ami nem veszélyezteti szükségtelenül és aránytalanul a sporteseményen részt vevők egészségét. Emiatt a legtöbb klub esetében szükséges és indokolt a költségvetés kiadási oldalának rugalmas kezelése, vagyis a megváltozott helyzethez és körülményhez igazítása, ami elsődlegesen a sportolói fizetések csökkentésével valósítható meg. Ehhez pedig a már több esetben évekkel korábban megkötött szerződések módosítása szükséges.
- 7/8 -
A szerződések módosításához kiindulópontként szolgál több olyan lényeges szerződési alapelv is, amelyeknek a szerződésekre vonatkozó valamennyi jogszabályi előírásnál érvényesülniük kell. Ilyen szerződési alapelv a szerződési szabadság elve.[1] Ez magában foglalja azt a szabadságot, hogy mindenki bármilyen megkötés nélkül, szabadon dönthet arról, hogy szeretne-e szerződést kötni, és ha igen, kivel szeretné létrehozni ezt a jogviszonyt. Lényeges, hogy ez az alapelv tartalmazza a szerződés tartalmának szabad meghatározását is.
A sportban azonban nem érvényesül korlátlanul a szerződési szabadság elve. A sportszövetségek kizárhatják, hogy a sportolók a szövetség érdekeivel ellentétes szerződéseket kössenek. Ez a szerződéskötési tilalom formájában megjelenő korlátozás leginkább a reklámszerződések esetén merül fel. Éles József a magyar kézilabdázás egyik meghatározó játékosa volt. Nem véletlen, hogy a szponzorok is lehetőséget láttak a külön szerződés keretén belüli szponzorálásában is. Az egyik ilyen egyéni szponzorációs szerződésének értelmében mindig egy meghatározott sportszergyártó cég cipőit kellett volna viselnie a mérkőzéseken, azonban ez ellentétes volt a Magyar Kézilabda Szövetség szerződésével, amely meghatározta a válogatott játékosok számára a kötelező márkát.[2]
Ennek kapcsán említést kell tenni arról, hogy jelentős a jogelméleti vita a szövetségek által alkotott szabályok jogi jellegéről. Az eltérő vélemények alapja, hogy ezeket a szabályokat nem az állam alkotja, hanem a magánjogi jogalanynak számító sportszövetségek hozzák létre. A sportvilágban azonban szinte mindig kötelező erejük van a szövetségek által alkotott szabályoknak. Ez pedig a szerződéses legitimációnak köszönhető. A sportoló és a sportszervezet között szerződéses viszony jön létre, csakúgy, mint a sportszervezet és sportági szövetség között. A hazai sportszövetségek pedig a nemzetközi sportszövetségekkel állnak szerződéses kapcsolatban. A szabályozást a szerződő feleknek mint általános szerződési feltételt kell elfogadniuk magukra nézve kötelezőnek. Ebből is jól látszik, hogy a szerződéskötési autonómia szigorú korlátok között érvényesül. A sportolók választási lehetősége nem biztosított, hiszen nincs több sportági szakszövetség, így nem tehetnek mást, mint hogy elfogadják a vonatkozó szabályozást.[3]
A hivatásos sportolók esetében elsőként azt érdemes tisztázni, hogy a tevékenységüket milyen típusú szerződések, illetőleg milyen vonatkozó jogszabályok szerint végezhetik. A szerződés típusát tekintve három megoldásról lehet említést tenni.
Az első, leginkább elméletben érvényesülő lehetőség, hogy vállalkozási szerződés keretén belül foglalkoztatják a sportolót. A gyakorlatban viszont a hivatásos sportolók foglalkoztatásánál egyértelmű a megbízási szerződés és a munkaszerződés dominanciája. A következőkben a tanulmány mindezt a három szerződés lényeges jellemvonásain keresztül vizsgálja.
A polgári anyagi jogi kódex szerint "a vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény megvalósítására köteles".[4] A törvényi fogalomban megjelenő tevékenység kifejezés a munka végzésén felül a tartós és rendszeres cselekvést is magában foglalhatja.[5] Bérces Viktor,[6] illetve Horváth Gábor[7] álláspontjával egyetértve véleményem szerint sem alkalmazható a Ptk.-ban szabályozott vállalkozási szerződés a sportolói tevékenységre. Feloldhatatlan ellentéthez és adott esetben szerződésszegéshez vezetne a vállalkozási szerződésekben jelen lévő eredményességi kötelem sportolói jogviszonyra történő alkalmazása.
A megbízási szerződés főszabályként úgynevezett gondossági kötelmet hoz létre. Ez azért is lényeges, mivel a vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó csak akkor teljesíti a szerződést, ha az eredmény előállt. Fontos különbség az is, hogy a szerződő fél vállalkozási szerződésnél csak akkor tarthat díjfizetésre igényt, ha létrejött az eredmény, míg megbízási szerződésnél akkor is jogosult megbízási díjra, ha tevékenysége nem vezetett eredményre.[8]
A munkaszerződés lényeges eleme a vállalkozási szerződéshez hasonlóan a munkavégzés. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a szerződéseket nem az azokban használt kifejezések, hanem tényleges tartalmuk alapján kell minősíteni. A munkaviszony lényeges ismérvei közé pedig: az alárendeltség, függőség, személyi lekötöttség, széles körű utasítási jog, a tevékenység folyamatos és rendszeres végzése, a tevékenységgel összhangban munkabér folyósítása, illetve a fegyelmi jogkör gyakorlásának lehetősége tartozik.[9] Így leginkább ez a szerződési tartalom feleltethető meg a sportoló által teljesített és a sportszervezetek részéről elvárt tevékenységnek.
A Ptk. tartalmazza az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét abban az esetben, ha azt a felek a szerző-
- 8/9 -
désben kikötötték, vagy ha a felet jogszabály feljogosítja rá.[10]
Ha az egyik fél szerződésmódosításának lehetőségét a felek már a szerződésben kikötötték, olyan szabad mozgásteret határoznak meg a szerződés időtartamára, amely miatt ez nem tekinthető ténylegesen egyoldalú szerződésmódosításnak. Ebben az esetben a szerződő fél élhet a szerződésben biztosított jogával, amelyet a felek konszenzus eredményeként fogadtak el magukra nézve kötelezőnek. Itt pedig visszaköszön a szerződési szabadság alapelve, miszerint a felek szabadon dönthetnek a szerződés tartalmáról, így arról is, hogy megteremtik az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét vagy sem.
A sportoló mozgástere a sportszervezettel kötött szerződésnél már jóval nagyobb az előzőekben szemléltetett szövetségi szabályok kötelező elfogadásához képest, hiszen tényleges választási lehetősége lehet. Ez a szerződési szabadság elvének szélesebb körű érvényesülését is jelenti. Ehhez pedig csak annyi szükséges, hogy egy sportoló számára több klub is ajánlatot tegyen, ami a mai edző- és játékospiacon mindennaposnak tekinthető. Ebben a választási helyzetben a sportoló döntését jelentősen befolyásolja, hogy melyik ajánlatban milyen szerződési feltételek szerepelnek, akár a szerződés módosítására vonatkozóan is. Így a legtöbb esetben a sportolók komoly alkupozícióba kerülnek a szerződéskötési tárgyalások során.
A szerződés fogalmát alapjaiban meghatározó két fogalmi elem a kölcsönösség és az egybehangzóság. Erre való tekintettel nemcsak a szerződés létesítése, hanem a szerződések módosítása is alapvetően közös megegyezéssel valósulhat meg. A módosítás kiterjedhet a szerződések tartalmára, illetve jogcímére is. A jelenlegi helyzetben a legtöbb sportolói szerződés módosítása a bérek megváltoztatására terjed ki, ami a szerződés lényeges tartalmi elemének módosítását jelenti. A szerződés módosításának következménye, hogy a módosítással érintett rész lesz irányadó a továbbiakban, míg a módosítással nem érintett részek változatlanul fennmaradnak a szerződésben.
A szerződésmódosításokra a továbbiakban a szerződés megkötésére is irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ez vonatkozik az alakiságra is, tehát az írásban kötött szerződéseket írásban kell módosítani is. A Ptk. 6:94. § alapján azonban a formai megkötés nem vonatkozik a szerződés nem lényeges elemeire. Ez azon túl, hogy bizonyítási nehézségeket vetne fel, nem is alkalmazható a mostani vizsgálat tárgyát képező esetben, mivel a bérek csökkentése a szerződés lényeges tartalmi elemei közé tartozik. A Legfelsőbb Bíróság 25. számú polgári elvi döntése értelmében a felek személyén túl a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás meghatározása is a szerződés lényeges kérdésének minősül.
Az előbbiekben ismertetett rendelkezések nem segítik elő a járványügyi helyzetben a szerződések rugalmas módosítását. Abban az esetben pedig, ha a játékosok nem engednek a fizetésükből, könnyen olyan helyzet állhat elő, hogy a sportszervezetek csődközeli állapotba kerülhetnek. Ezt ismerte fel a jogalkotó, miután több klub is jelezte, a sportolók nem minden esetben működtek együtt a klubvezetéssel. Természetesen nem egyértelmű, hogy ebben a helyzetben mi tekinthető elvárható magatartásnak a sportolók részéről. Mennyire szükséges példát mutatniuk ebben a helyzetben, akár azzal, hogy fizetésük jelentős részéről lemondanak. A sport világában jellemző fizetések az elmúlt években jelentősen elrugaszkodtak a piaci alapon működő cégek, egyéni vállalkozók, közalkalmazottak fizetésétől. Éppen ezért jogosan merülhet fel az a társadalmi elvárás, hogy a sportolók ilyen helyzetben nagyobb szolidaritást vállaljanak. Ugyanakkor azt is mérlegelnie kellett a jogalkotónak, hogy mennyire szükséges és nélkülözhetetlen a kialakult helyzetre tekintettel beavatkoznia a klubok és a játékosok közt fennálló jogviszonyba.
Végül a sportszervezetek oldalára billent a mérleg. A veszélyhelyzet idején alkalmazandó egyes munkajogi szabályokról szóló 142/2020. (IV. 22.) kormányrendelet lehetővé tette a játékosok fizetésének egyoldalú csökkentését a következő feltételekkel. A rendelet hatálya alá a Magyar Labdarúgó Szövetség által kiírt versenyrendszerben szereplő sportszervezet az általa labdarúgás sportágban munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében foglalkoztatott hivatásos sportoló, illetve munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében foglalkoztatott sportszakember tartozik. Ebben az esetben a foglalkoztatottat megillető rendszeres havi díjazást az egyesület írásbeli nyilatkozatával egyoldalúan legfeljebb 70%-kal csökkentheti.
Szintén lehetőséget teremt a jogszabály a többi látványcsapatsportágban is az egyoldalú szerződésmódosításra. Itt azonban már nem határozták meg a csökkentés mértékét. Ennek értelmében a fizetés mérséklésének mértékét teljes egészében a sportszervezetekre bízták. Jelenleg a labdarúgás mellett a kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong, illetve a röplabda tartozik a látványcsapatsportágak közé. Ezeknél a sportágaknál kerülhetett sor az egyoldalú módosításra. Fontos előírás, hogy mind a két kategória esetében a fizetések csökkentésének időbeli hatályát is meghatározta a rendelet. A jogalkotó nem konkrét időpontban jelölte meg az időbeli hatályt, hanem egy bizonytalan jövőbeni eseménytől - tehát bontó feltételtől -, a veszélyhelyzet megszűnésétől tette függővé.
Az élsportolók már említett többféle foglalkoztatási formái miatt említést kell tenni a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) vonatkozó előírásairól is. Az Mt. 58. § rendelkezik a munkaszerződések módosításáról, ami alapján arra kizárólag közös megegyezéssel kerülhet sor. A közös megegyezés pedig nem csak a személyi alapbérre vonatkozik, hanem valamennyi, a munkaszerződésben rögzítésre került bérelemre.[11]
- 9/10 -
A sportolók fizetésének meghatározására általában úgy kerül sor, hogy a sportolói szerződés tartalmaz egy alapbért, amelyhez további prémiumok tartoznak. Több sportágban is elterjedt megoldás, hogy az alapbért viszonylag kisebb mértékben határozzák meg, és inkább a kitűzött célok eléréséhez kapcsolódó prémium összege a magasabb. Az alapbér egy fix összeg, amely nem függ a sportolói teljesítménytől, a célok sikeres teljesítésétől. Ezzel szemben a prémium már egy bizonytalan elem, hiszen kifizetésének szükséges feltétele a meghatározott cél megvalósulása. Ez több szempontból is előnyös. Egyrészt a sportolókat folyamatosan a teljesítőképességük szerinti maximális teljesítmény elérésére sarkallja, másrészt a sportszervezeteknek a minél nagyobb sportsikerek elérésével bővül a rendelkezésre álló költségvetési forrásuk, amelyből biztosítani tudják a prémiumok kifizetését. A sport területére vonatkozó legtöbb szponzorációs szerződés is tartalmaz eredményhez kötött elemet. Ezáltal nemcsak a sportolók, hanem a klub valamennyi dolgozója is érdekelt a meghatározott célok elérésében. Ez természetesen a szponzor részéről is érthető, hiszen a média különböző felületein sokkal több cikk jelenik meg a sikeres és eredményes sportolókról, csapatokról. Ez egy olyan szempont, ami viszont nem mérhető kizárólag bajnoki címekben és dobogós helyezésekben. Több csapatnál nem lehet reális célként kitűzni ezeket. A kisebb költségvetésű csapatoknál a szponzornak is egészen más a támogatás mögött meghúzódó gazdaságstratégiai elképzelése. Ezért megállapítható, hogy a prémiumok mindig differenciáltak a sportszervezeteknél, vagyis minden klubnál különböző elvárások fogalmazhatók meg a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek alapján.
A teljesség igénye nélkül a következő prémiumalapot képező célok gyakran szerepelnek a sportolói szerződésekben. Csapatsportágak esetén a bajnokságban elért eredmény egy olyan mérhető teljesítmény, amihez szinte valamennyi klubnál prémium is kapcsolódik. Amennyiben nemzetközi kupában is érdekelt a klub, további prémiumokat állapíthatnak meg az ott elért eredménytől függően. Ez szoros összefüggést mutat a már említett szponzorációs szerződéseken túl azzal is, hogy a nemzetközi szövetségek jelentős összegekkel támogatják és ismerik el a nemzetközi kupákban szereplő csapatok teljesítményét. Éppen ezért egy adott klubcsapat nemzetközi porondon elért eredményeinek a nemzetközi sportszakmai sikereken felül komoly gazdasági jelentősége is lehet. A legnépszerűbb sportág a labdarúgás. Emiatt nem is lehet meglepő, hogy a legnagyobb finanszírozási keret ott áll rendelkezésre. A legrangosabb nemzetközi sorozat a klubok számára a Bajnokok Ligája. Nem véletlen, hogy a járványügyi helyzetre tekintettel sem döntött az UEFA a sorozat lezárása mellett, hiszen olyan jelentős szponzorációs pénzek forogtak kockán, hogy mindenképpen a mérkőzések elhalasztását követő folytatás mellett érveltek. Szintén prémiumra való jogosultságot keletkeztethet több olyan elem, amelyek már inkább az egyéni motivációt biztosítják. Ilyen prémium alapját képezheti a játékosok esetében a lejátszott mérkőzések, mezőnyjátékosoknál a lőtt gólok, kapusok esetében a kapott gól nélküli találkozók száma.
A prémium esetében lényeges jogi elhatárolást szükséges tenni a jutalomtól. Utóbbi esetben ugyanis nincs előre kitűzött és meghatározott elérendő feladat, ami a teljesítményt utólag elismerő díjazás alapjául szolgálna. Emiatt a munkavállaló általi követelésére sincs lehetőség, hiszen nem alanyi jogosultság. Ebből jól látható, hogy amennyiben egy meghatározott feladat eredményes megvalósításához kapcsolódik a díjazás, akkor prémiumnak minősül, függetlenül attól, hogy a felek azt milyen elnevezéssel határozzák meg.
A hat kiemelt látványsportágat vizsgálva (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, jégkorong, vízilabda, röplabda) szembeötlő a külföldi játékosok dominanciája. Ez a tény messze túlmutat a hazai utánpótlás nem túl fényes helyzetén. Jelen keretek között nem is cél ennek komplex elemzése. A sportolói szerződések aktuális kihívásai között viszont mindenképpen lényeges kitérni a hazánkban játszó külföldi sportolók szerződéseire. Ez azért jelentős, mivel ezekben a kontraktusokban a bérek az esetek túlnyomó részében euróban szerepelnek. A járványt megelőzően is kedvezőtlenül alakult a forint árfolyama, és az euróval összevetésben folyamatosan gyengült. A forint-euró árfolyam elmúlt egy évben történt változását a következő grafikon szemlélteti.[12]
- 10/11 -
Könnyen kiszámítható, hogy a sportolói szerződésekben szereplő többmilliós fizetések esetén ez komoly kiadási többletet keletkeztet a kluboknál. Ezért is fontos a szerződésmódosítási tárgyalások során az euró-forint összegének fix árfolyamon történő megállapítása.
Természetes, hogy a sportolók különböző képességeiknek megfelelően ugyanazon a csapaton belül is eltérő fizetéseket kapnak. A sportolók eltérő értéke nemcsak a fizetésükben jelenik meg, hanem az átigazolási piacon is. Más a helyzet azonban a válogatottaknál, hiszen a nemzeti csapat játékosai azonos napidíjban részesülnek. A nemzetközi tornákon való részvétel után kapott prémium is azonos mértékű, függetlenül a pályán töltött percek számától, illetve a mutatott sportteljesítménytől. Ez az egyenlő bánásmód követelményének is köszönhető.
A fizetések csökkentésénél, a prémiumok megállapításánál, illetve az euró-forint árfolyam meghatározásánál is figyelemmel kell lenni az egyenlő bánásmód követelményére. Ennek következtében indokolt lehet az egységes és azonos elbírálás valamennyi sportoló esetében. Azonban ez a gyakorlatban nem minden esetben valósulhat meg. Fontos elhatárolást szükséges tenni a sportolók, illetve a sportklubok irodai dolgozói között. A sportszervezeteknél dolgozó irodai munkatársak biztosítják a sportolók, edzők munkája minőségi ellátásának lehetőségét, zavartalanságát. Munkájuk nélkülözhetetlen valamennyi klub sikeres és eredményes működéséhez. A fizetésük azonban nem a sportolói és edzői fizetésekhez igazodik. Éppen ezért a bérek csökkentésekor is külön érdemes kezelni az egymástól eltérő munkakörben foglalkoztatott sportolókat, edzőket, illetve az irodai munkatársakat. Fontos azonban, hogy az azonos helyzetű személyek azonos jellegű ügyeiben ne történjen diszkrimináció. Ez alapján egységes sávos fizetéscsökkentés valósítható meg, az eltérő munkaköröknek megfelelően különböző sávokban meghatározva. Adódik a kérdés, a gyakorlatban vajon ez mennyire valósítható meg. A sportban ugyanis gyakran olyan speciális szempontok érvényesülnek, amelyek felülírják a piaci elvárásokat és szabályokat. A klubvezetők könnyen kerülhetnek kiszolgáltatott helyzetbe, ha valamelyik játékos nem fogadja el az egységes sávos csökkentést. A sportolók nemcsak munkavállalók, hanem a klubok értékét is ők adják. Éppen ezért kiemelt szempontnak tekinthető a megtartásuk. Ha valamennyi sportszervezet piaci alapon működne, akkor sem képviselnének azonos piaci értéket. A jelenlegi helyzet azonban több klubot is kiszolgáltatott helyzetbe sodort. A válságban gazdaságilag jobban érintett cégek által támogatott csapatok nehezebb helyzetbe kerültek.
Ebből kifolyólag nagyon hamar átrendeződhet a klubok költségvetési rangsora. A klubvezetők pedig az értékek minél magasabb szinten tartása érdekében jobban ragaszkodnak a jobb kvalitású játékosokhoz. Ez viszont könnyen teremthet olyan helyzeteket, hogy az egyes játékosok fizetéscsökkentése eltér az egyenlő bánásmód követelményének jobban megfelelő egységes, sávos mérsékléstől.
Ennek következtében megállapítható, hogy a járványügyi helyzetben indokolttá vált sportolói fizetések csökkentésénél az egyenlő bánásmód elve inkább egy törekvési szempont lehet, mintsem egy minden esetben megvalósuló gyakorlati tapasztalat.
Az előzőkből is jól látható, hogy már mostanáig is milyen mély sebeket ejtett a koronavírus a sport világának valamennyi szegmensén. Ennek kezelése érdekében sok esetben kísérleti megoldások születtek, és ezek időtállóságáról és helyességéről jelenleg még korai végső következtetést levonni. Ami azonban már most biztos, hogy az előzetesen nem tervezett körülmények számos tanulsággal és jövőbeni változással járnak majd a sportjog területén is. Bizonyos, hogy a jelenlegi helyzet végső értékelését követően nemzetközi és nemzeti szinten is a szabályok átfogó átgondolására és racionalizálásra lesz szükség. Emellett nem kétséges, hogy a szerződéses viszonyokban (pl. sportolói szerződésekben, sportközvetítési szerződésekben) is egyértelműen kell rendezni a mostanihoz hasonló helyzetekre vonatkozó jogi előírásokat.
Az életben általában igaz, hogy a nehéz helyzetek megerősítik az embert és azt a közösséget is, ahol mindennapjait tölti. A sportban rejlő erőről már többször kiderült, hogy milyen hatalmas. Ennek köszönhetően számtalanszor lehettünk csodák részesei, lehetetlennek gondolt pillanatokat élhettünk át, és sokszor értek minket váratlan csalódások is. A sport hatalmas összekötő kapocsként erős köteléket hoz létre társadalmak és nemzetek között. Ez pedig egy olyan hátszél, amihez már csak a vitorlák felvonása szükséges. Így talán az sem reménytelen, hogy éppen emiatt közösen sikerül túllendülni a mostani időszakon. Ezt követően pedig jogosan várhatjuk a régóta ismert és elfogadott törvényszerűséget, miszerint minden eső után előbb-utóbb kisüt a nap. Abban pedig csak bízni lehet, hogy a fényesen izzó nap sugarai a korábbinál is jobb sporteseményekre ragyognak majd. ■
JEGYZETEK
[1] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Ptk.) 6:59. §.
[2] Mihályi Zsolt Apor: Jogalkotás a sportban. Kodifikáció, 2012/2, 76.
[3] Nemes András: A sportjog a jogelméleti "hitviták" kereszttüzében. In Tóth Judit (szerk.): Ünnepi kötet dr. Tóth Károly címzetes egyetemi tanár 70. születésnapjára, Szeged, 2015, 474.
[4] Ptk. 6:238. §.
[5] Bartal Géza: XV. cím XXXVII. fejezet: A vállalkozási szerződés. In Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata VI./VI. Dologi jog, Budapest, HVG-ORAC, 2013, 71.
[6] Bérces Viktor: Sportjogi alapvetések. Iustum Aequum Salutare, 2013/3, 116.
[7] Horváth Gábor: A sportolói jogviszony polgári jogi és munkajogi formái. In Sárközy Tamás (szerk.): A magyar sportjog alapjai, Budapest, HVG-ORAC, 2000. 140.
[8] Bartal: I. m., 72.
[9] Legfelsőbb Bíróság P. Törv. V.20.217/1979., BH 1980.172.
[10] Ptk. 6:191. § (4).
[11] Kiss György: Munkajog, Budapest, Osiris, 2005. http://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_munkajog/ch03s06.html.
[12] http://tőzsdeász.hu - https://www.tozsdeasz.hu/eur-huf-arfolyam-grafikon-2-ev-cop0/.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző sportjogi szakjogász.
Visszaugrás
