Reines János a Magyar Jog 2018. októberi számában körültekintéssel ismertette a franchise jogviszony lényegét és rendeltetését és kifejtette gondolatait arról, hogy miként kellene megújítani az új Ptk.-nak erre vonatkozó szabályait. Hasonló módon Darázs Lénárd is kifejtette nézeteit "Az új Ptk. magyarázata VI/VI." című kommentár 255-284. oldalán. A magam részéről két kérdéssel kívánok foglalkozni.
Az egyik: a franchise jogviszony elemei miként jelentek meg egy szerződéstípus szabályai között és azokat miként lehet értelmezni.
A másik: a franchise jogviszony elemei miként jelentek meg a jogbérleti szerződés tartalmában és hogyan lehet abba a szerzői és iparjogvédelmi törvények szabályait bevonni és milyen szerepe lehet a védett ismeretnek, a "know-how"-nak.
A franchise jogviszony bevezetését a jogalkotó (az új Ptk. javaslatának indokolásában kifejtett nézetei szerint) azért tartotta szükségesnek, mert a piacon már régóta jelen vannak a nagyméretű franchise társaságok mellett "a kisebb rendszergazdák is". A nagy kiterjesztésű hálózatok atipikus szerződések alapján jöttek létre és így jöhetnek létre a jövőben is. A jogalkotó úgy vélte, hogy azok a rendelkezések, amelyek a jogbérleti szerződéstípusban megjelentek, segítséget adhatnak a kisebb társaságok együttműködésének kialakításában és orientálhatják a bírósági gyakorlatot is. Azonban a jogalkotó mégis kifejezte azt a nézetét is, hogy a franchise jogviszony csak a jogbérlet fogalmán belül jelenhet meg.
Az indokolás önmagában is ellentétes; annál is inkább, mert a jogbérleti szerződés tartalma általában hasonlít az atipikus franchise szerződések rendelkezéseihez.
Az ellentmondás az új Ptk. Hatodik könyvének Harmadik részében a XIX. Cím tartalmában jött létre. Ennek a címnek I. Fejezete a forgalmazási szerződést, II. Fejezete "a jogbérleti (franchise) szerződést" foglalja magában.
E szerződések megvizsgálásánál figyelemmel kell lennünk Darázs Lénárdnak a kommentár 264-266. oldalán olvasható közlésével, amely szerint a franchise szerződéseknek három fajtája van: a kereskedelmi, a szolgáltatási és termelési szerződés. Ezenfelül gyakori e háromféle tartalom vegyes igénybevétele is.
I. A forgalmazási szerződésnek kétféle fajtája van. Az egyik maga a forgalmazási, a másik a szolgáltatási szerződés.
1. A Ptk. 6:372. §-a a forgalmazási szerződés alapvető feltételeit tartalmazza. E jogviszony egyik alanya a szállító, a másik a forgalmazó; közülük a szállító termékek (ingó dolgok) eladására, a forgalmazó pedig a termék megvételére és annak saját nevében és saját javára (kockázatára) történő eladására köteles.
A forgalmazási jogviszony keretében végzendő eladás és megvételi kötelezettség messze túllépi az adásvételi szerződés feltételeit. A termékek eladására és megvételére vonatkozó jogok feltételeit a feleknek széles körben kell meghatározniuk.
A forgalmazó az általa megvett terméket köteles eladni. Ezt a Ptk. 6:215. §-án alapuló adásvételi szerződéssel kell teljesítenie. Ezáltal ő kerül az eladó jogállásába; tehát a vevővel csak ő kerül jogviszonyba, így a haszon őt illeti meg és őt terhelik az eladó kötelezettségei.
A forgalmazási szerződés feltételeit a törvény csak szűk körben határozza meg. A Ptk. 6:373. §-ának (1) bekezdése a feleket egyaránt a termék jó hírnevének megóvására kötelezi. A (2) bekezdés szerint a szállító köteles tájékoztatni a forgalmazót a termékre vonatkozó reklámokról, továbbá köteles díj ellenében a forgalmazáshoz szükséges reklámokat a forgalmazónak átadni. Ezt meghaladóan az árusítás érdekében a feleknek igen sok módon meg kell egymással állapodniuk. Például meghatározzák az áru elhelyezésének módját (az üzlet helyiségében vagy kirakatban) a vevők tájékoztatásának tartalmát, plakátok elhelyezését, a szavatosság teljesítésének (javításnak, kicserélésnek) feltételeit, a csomagolást, a házhozszállítást, kedvezmények nyújtását, a megvásárolt áru kicserélését, a visszaadás megengedését stb.
A forgalmazás jogviszonyában a szállítót elsőbbség illeti meg a következők szerint. A Ptk. 6:374. §-ának (1) bekezdése szerint a szállítót a termék megfelelő forgalmazásával kapcsolatban utasítási jog illeti meg. Nyilvánvaló, hogy az utasítás egyaránt vonatkozhat a szállító és a forgalmazó közt teljesítendő szolgáltatásra és a forgalmazó által végzendő eladásra. Az utasítás például veszteséggel is járhat; kétségtelen, hogy ezt közösen kell viselniük.
Az utasítás általában kötelezi a forgalmazót. A 6:374. § (2) bekezdése szerint, ha a szállító célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a forgalmazó köteles őt figyelmeztetni. Ha a szállító a figyelmeztetés ellenére fenntartja utasítását, a forgalmazó köteles azt teljesíteni, de az abból eredő kárért a szállító felel (tehát az őt terhelő kárt viselnie kell, a forgalmazó kárát pedig megtéríteni). A forgalmazó csak akkor köteles az utasítás teljesítését megtagadni, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértésére vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét és vagyonát. (Persze az sem várható el, hogy a forgalmazó saját személyét vagy a jogviszonyon kívüli vagyonát veszélyeztető utasítást teljesítse.)
Végül a 6:374. § (3) bekezdése feljogosítja a forgalmazót, hogy a szerződésben és az utasításban foglalt rendelkezésének teljesítését ellenőrizhesse.
E rendelkezések elsőbbségi jogot adnak a szállítónak; a forgalmazót pedig a Ptk. 6:62. §-a által előírt együttműködési és tájékoztatási kötelezettség illeti meg.
A gyakorlatban a szállító rendszerint több forgalmazóval köt forgalmazási szerződést, ezáltal hálózat jön létre, amely magában foglalja az érdekközösséget. Ezt a
- 371/372 -
szállítónak kell kialakítania és rendben tartania. Az indokolás is "rendszergazdának" nevezi a szállítót.
2. A Ptk. 6:375. §-a szerint a forgalmazási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket azonban a szolgáltatásokra csak részben lehet alkalmazni. Ezért az első feladat a szolgáltatás fogalmának figyelembevétele, továbbá annak felderítése, hogy a forgalmazási szerződés szabályai a szolgáltatás milyen fajtáira alkalmazhatók. Ezt követi annak felderítése, hogy a szállító és a forgalmazó ingó dologra vonatkozó jogai és kötelezettségei helyébe a szolgáltatónak milyen feladatai lépnének. Zavaró lenne az is, ha a jogviszony alanyai közül azt, aki a vállalkozók kapcsolatait létrehozza szállítónak, a hozzá kapcsolódót pedig forgalmazónak neveznénk.
Ehhez képest a 6:372. § alkalmazása esetén a szállító helyébe például vezető szolgáltató léphetne, a szállító helyébe pedig a szolgáltatás teljesítője.
A szolgáltatás fogalma általános jellegű (lásd a Ptk. 6:58. §-át); tartalmát pedig a felek a szerződéstípusok alapján, vagy atipikus szerződés megkötésekor saját akaratuk szerint határozzák meg. (Kivéve a törvény által megtiltott szolgáltatásokat.)
E vonatkozásban a szolgáltatásnak olyan lényeges feltételeit kell [a Ptk. 6:63. §-ának (2) bekezdése szerint] meghatározni, amelyek megfelelnek a vezető szolgáltató és a szolgáltatás teljesítője közös céljának, érdekének. A szolgáltatás létrehozásának elemeit a vezetőnek kell létrehoznia és a teljesítő rendelkezésére bocsátani; annak pedig kötelezettsége, hogy ügyfelei részére nyújtsa a szolgáltatást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
