Dr. Németh János[1]: Az előkészítő ülés funkcióinak és céljának megvalósulása a Be. hatálybalépése óta eltelt években (BSZ, 2022/2., 42-52. o.)

Bevezetés

Az új Be.[2] hatálybalépésével az előkészítő ülés rendkívül nagy hangsúlyt kapott a büntetőeljárásban: ez a tárgyalás előkészítő szakaszában megtartásra kerülő nyilvános ülés ugyanis immár lehetőséget biztosít arra, hogy akár az eljárás kezdetén érdemi döntés születhessen a kérdéses ügyben, ha pedig erre nem adódik lehetőség, az előkészítő ülés a bizonyítási eljárás előkészítése révén a későbbi eljárás egészének megalapozásában és koncentrációjában vesz részt, köszönhetően a bizonyítási eljárásra is vonatkozó új szabályoknak. Jelen tanulmányban ezért először azt kívánom bemutatni, hogy az előkészítő ülés újraszabályozását milyen jogalkotói cél indokolta, s ezt a célt milyen funkciók révén igyekszik elérni az új szabályanyag. Ennek során kiemelést érdemel, hogy a vizsgált jogintézmény mely jogszabályi rendelkezések alapján és milyen kapcsolatban áll a büntetőeljárásban lefolytatott bizonyítással. A joganyag vizsgálatát követően pedig arra próbálok majd választ találni, vajon beváltotta-e az előkészítő ülés a hozzá fűzött reményeket, s hogy a gyakorlatban is észlelhető változást hozott-e a jogintézmény reformja a törvénykönyv hatálybalépését követő években.

1. Az előkészítő ülés megváltozott szabályai

Tekintettel arra, hogy az elmúlt években több tudományos értékkel bíró mű is rámutatott már az előkészítő ülés szabályozásában bekövetkezett változásokra, itt most nem kívánok részletekbe menő jogtörténeti összehasonlítást elvégezni a vizsgált jogintézmény kapcsán. A jelen tanulmány témáját tekintve azonban röviden mindenképpen indokolt kitérni az előkészítő ülés korábbi alkalmazási körére, illetve annak jogszabályi lehetőségeire, ezért a következőkben röviden megkísérlem a megelőző szabályozás lényegi elemeit, illetve a hatályos kódexben foglalt leglényegesebb eltéréseket ismertetni.

Az előkészítő ülés az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) alkalmazásában csekély jelentőséggel bírt, azt néhány kötelező esettől eltekintve (pl. ha a vádirat közlésétől számított tizenöt napon belül a vádlott, a védő vagy a sértett közvetítői eljárás lefolytatását indítványozta, vagy ha a vádlott vagy a védője a tanú különösen védetté nyilvánításának megszüntetését indítványozta) a bíróság csak akkor tartotta meg, ha a tárgyalás előkészítése során vizsgált kérdésekben a határozat meghozatala előtt, vagy az ügy különös bonyolultságára figyelemmel a bizonyítás keretének, terjedelmének, a bizonyítás felvétele sorrendjének meghatározása érdekében a vádlott és a védő meghallgatása látszott szükségesnek. Mindamellett, hogy - a régi Be. 272. §-ának fent ismertetett szabályai szerint - az előkészítő ülés mindeddig többnyire lehetőségnek, és nem kötelezően lefolytatandó eljárási cselekménynek minősült, fon-

- 42/43 -

tos azt is kiemelni, hogy annak lebonyolítására az ülésre vonatkozó szabályok vonatkoztak, így azon - a régi Be. 234. § (4) bekezdése szerint - a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, a vádló, a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a vádlott és a védő, továbbá az vehetett részt, akit a bíróság az ülésre idézett vagy arról értesített.

Ezzel szemben a hatályos szabályok alapján az előkészítő ülés már kötelezően alkalmazandó és a vádemelést követően a tárgyalás előkészítésének keretei között ténylegesen a tárgyalást előkészítő nyilvános ülésként realizálódik. A törvényalkotó mintegy lehetőségként utal is a Be. 499. §-ában annak perkoncentráló, előkészítő funkciójára, amikor kimondja, hogy itt "a vádlott és a védő a tárgyalást megelőzően kifejtheti a váddal kapcsolatos álláspontját és közreműködhet a büntetőeljárás további menetének alakításában". Míg ez a funkció - ti. a bizonyítás körülhatárolása - a régi Be. 272. § (9) bekezdésében is lehetséges alkalmazási okként szintén megjelent, az újraszabályozással a jelenlegi eljárásokban meghatározó szerepet kapott minden olyan esetben, amikor a bűnösség eredményes beismerésére nem kerül sor, illetve olyan esetekben is, amikor a beismerés sikeres volt, de az eljárás folytatása szükségszerű és indokolt.

Az előkészítő ülés a tárgyalás előkészítésének szakaszában szabályozott jogintézmény, mely nyilvános ülésként ezen szakasz végén, többnyire közvetlenül a tárgyalást megelőző eljárási cselekményként kerül megtartásra. Amíg azonban a tárgyalás eljárásjogi sajátossága, hogy annak keretei között kerül lebonyolításra a bizonyítási eljárás, az előkészítő ülésen - "mindössze" nyilvános ülés lévén - bizonyítási cselekmények nem végezhetők. Tagadhatatlan kapcsolatban áll azonban a tárgyalással, s így kézenfekvően a bizonyítási eljárással. Egyetértek azzal az állásponttal, amely szerint a tárgyalás előkészítésének szakasza valójában elsősorban nem a tárgyalás, hanem az előkészítő ülés megtartásának megalapozását szolgálja.[3] Ezen a logikai vonalon továbbmenve pedig úgy vélem, észszerű lehet az a következtetés, amely szerint a tárgyalás előkészítését[4] - már amennyiben annak megtartását nem lehetetleníti el azzal, hogy azon jogerős döntés születik - valójában ténylegesen az előkészítő ülés szolgálja. A tárgyalás előkészítésének szakaszában alkalmazásra kerülő, a vádirat megvizsgálásán alapuló bírói intézkedések jobbára az előkészítő ülést megelőzően, annak sikeressége érdekében kerülnek alkalmazásra, míg a bizonyítási eljárás körvonalazása - a valósnak elfogadott tények megjelölése, a bizonyítási indítványok megtétele - pedig ténylegesen már a nyilvános ülés keretei között történik.[5]

2. Az előkészítő ülés célja

Amint azt a törvény preambulumához fűzött miniszteri indokolás is kiemeli, a Be. kiemelt hangsúlyt fektet a terhelti együttműködésre. Ennek alapvető oka az a felismerés, hogy a terhelt beismerése mind az időszerűség, mind a pergazdaságosság szempontjainak megvalósulását elősegítheti azokkal az ügyekkel szemben, amelyekben a tagadó terhelttel szemben bizonyítási eljárás lefolytatása válik szükségessé. A beismerés tehát lehetőséget teremt a terhelttel való együttműködésre, melyben az eljárás minden résztvevője és a társadalom egésze is érdekelt: az a hatóságok oldalán ugyanis idő- és költségmegtakarítást, a terhelt oldalán enyhébb szankcionálást, a sértett oldalán pedig biztos jóvátételt eredményez, s mindemellett azt az üzenetet közvetíti, hogy a bűncselekmény elkövetőjét valóban felelősségre vonták. Amint pedig arra az indokolás külön is rámutat, ezzel "rövid időn belüli, lényeges gyorsítás és hatékonyságnövelés várható."[6] Érdemesnek tartom azt is szem előtt tartani, hogy fentiek mellett egyúttal - amint Boda Zoltán is rámutatott - a jogalkotó az előkészítő ülés újraszabályozásával annak kockázatát is felvállalta, hogy az előkészítő ülésen a beismerő vádlottakkal szemben kiszabandó enyhébb büntetések társadalmi megítélése kedvezőtlen lehet, s ez akár az eljárások elhúzódásánál is kedvezőtlenebb irányba befolyásolhatja a társadalom igazságszolgáltatásba vetett bizalmát.[7]

Elek Balázs a Be. kodifikációja során publikált munkájában már kiemeli, hogy az időszerűség és pergazdaságosság biztosításához "az egyik legfontosabb feladat lenne a bizalom helyreállítása a perbeli szereplők között, amihez az alapot a törvénynek kell megteremteni. [...] Változtatni kell azon a máig élő szemléleten, hogy a beismerő vallomás pusztán egy megemlített enyhítő tényező a büntetéskiszabási körülmények felsorolásában."[8] Véleménye szerint "Arra az esetre, ha a vádlott és a védője nem vitatja a büntetőjogi felelősséget megalapozó tényeket, olyan eljárási formát kell találni, amely valóban képes hatékonyan, és gyorsan elvezetni a jogerős döntésig."[9] Az eljárás hatékonysága ebben az esetben azt is jelenti, hogy az annak végén születő jogerős dön-

- 43/44 -

tés valóban eléri a jogbékét, s így minél kevesebb ügyben kerül sor jogorvoslati eljárás lefolytatására. Olyan esetben pedig, amikor a vád tárgyává tett tényeket a vádlott a bíróság előtti eljárásban nem vitatja, már felmerül az a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán bizonyítás lefolytatására, illetve tárgyalás tartására. Ehhez azonban - az eljárási garanciák megtartása érdekében - fontos, hogy a beismerésre a bíróság előtt, tehát ülés keretében kerüljön sor, így határolva el az új megoldást a tárgyalás mellőzése különeljárástól.[10] A vád elfogadása tekintetében az előkészítő ülésen történő beismeréshez hasonló eljárásjogi sajátosságokkal bír az egyezség a bűnösség beismeréséről különeljárás is. Míg azonban az egyezségre a vádemelést megelőzően kerülhet sor, addig az előkészítő ülés már a vádemelést követően kerül megtartásra, s itt a vádlott mozgástere csupán a váddal kapcsolatos álláspontjának kifejtésére ad lehetőséget, azáltal, hogy nyilatkozatot tehet, miszerint a bűnösséget beismeri és a beismeréssel kapcsolatban lemond a tárgyaláshoz való jogáról.[11]

Kadlót Erzsébet is rámutatott, hogy a Be. kodifikációja során nem volt vitás, hogy az előkészítő ülés addigi formájában az eljárás gyorsítását nem segíti elő, nincs érdemi funkciója. Az időszerűség biztosításához ugyanis arra van szükség, hogy a vád és a védelem között már a tárgyalást megelőzően érdemi kommunikációra kerülhessen sor: éppen ezért találta üdvözlendőnek azt a fenti törekvést, mely formalizált keretek között és előre lefektetett szabályok mentén a bíróság felügyelete és irányítása mellett alkalmat biztosíthat az ellentétes oldalak olyan párbeszédére, amely egyszerűsítheti és lerövidítheti az eljárásokat.[12]

Az előkészítő ülés újraszabályozásával tehát egy olyan, még a tárgyalást megelőzően lefolytatásra kerülő eljárási cselekmény - nyilvános ülés - létrehozását tűzte ki a jogalkotó, amely képes biztosítani az eljárások gyorsítását - a hosszadalmas bizonyítási eljárások miatt elhúzódó ügyek számának csökkentését, lefolytatásának egyszerűsítését - és az eljárások hatékonyabbá tételét - minél rövidebb időn belüli, minél gyorsabban, jogerős ítélettel lezárt eljárások lefolytatását - mint az elérni kívánt végső célt. Nem szabad azonban elfeledni, hogy "a tisztességes eljárás a preambulumban megnevezett legelső érték. Ebből következik, hogy a többi eljárási célnak [is] valamilyen módon ennek az értéknek a szolgálatában kell állnia."[13]

3. Az előkészítő ülés funkciói

Jelen tanulmány alapjául szolgáló kutatásomban az előkészítő ülés újraszabályozásának célját, a jogintézmény eljárásban betöltött szerepét, valamint annak funkcióit vizsgáltam. A jogszabály szövegének és a tudományos értelmezések szemrevételezése mellett a kutatás részét képezte a hazai, büntetőbíróságok előtti elsőfokú eljárásokra vonatkozó statisztikai adatok elemzése és összevetése. Vizsgálódásom célja az volt, hogy választ találjak arra a kérdésre, a jogalkotó által az előkészítő ülésnek tulajdonított cél, azaz az "időszerűség és a hatékonyság" elméleti szinten (a jogintézmény alkalmas-e a célok elérésére), illetve a gyakorlatban (valóban rövidültek-e az eljárások, van-e bármilyen észlelhető hatása az előkészítő ülésnek az eljárások időtartamára, egyszerűsítésére) érvényesül-e.

Jelen fejezetben ezért az előkészítő ülés azon sajátos intézményeit ismertetem, amelyek a későbbi bizonyítási eljáráshoz kapcsolhatók, akár konkrét összefüggéseik (így a bizonyítékok, illetve bizonyítékok kizárásának indítványozása, a valósnak elismert tények köre), akár gyakorlati és elvi értelmezési problematikájuk (a vádlott előkészítő ülésen tett beismerő nyilatkozatának minősítése) miatt. Ezek ugyanis azok a funkciók, amelyek közreműködhetnek a fent meghatározott cél megvalósításában mind az eljárás bizonyítási eljárás nélküli lezárása, mind a bizonyítás kereteinek itt történő meghatározása, és ezáltal a bizonyítási eljárás rövidítése által.

Az előkészítő ülés funkciói tehát szoros kapcsolatban vannak a bizonyítási eljárással. Tisztázást igényel azonban, hogy mi nevezhető jelen elemzés kapcsán bizonyításnak, bizonyítási eljárásnak? Ennek megválaszolásaként a következőkben röviden be kívánom mutatni a büntetőeljárásbeli bizonyítás fogalmát, megkísérelve mindeközben elhelyezni a hatályos kódex megoldásait a bizonyításelméletek tömegében. Ezt követően térek csak ki részletesen az előkészítő ülés funkcióinak bemutatására.

3.1. Bizonyítás a büntetőeljárásban

Ahhoz, hogy az előkészítő ülés funkcióit és a tárgyaláshoz való kapcsolatát megvizsgálhassuk, értelmezni szükséges azt a fentebb már említésre került törvényi feltételt, mely szerint a bírósági eljárásban bizonyítás lefolytatására csak tárgyaláson kerülhet sor: a Be. 425. §-a ugyanis úgy fogalmaz, hogy a bíróság tárgyalást tart, ha a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást vesznek fel. Ez megkövetelné a büntető eljárásbeli bizonyítás fogalmának tisztázását is, azonban téma természetesen nem sűríthető be egy alfejezet néhány bekezdésébe. A bizonyítás fogalmára számos meghatározást találhatunk az igencsak gazdag, vonatkozó hazai szakirodalomban, ezek-

- 44/45 -

ből itt azonban csak néhány szempontra szeretnék rámutatni. Király Tibor szerint a büntetőeljárásban a szó tiszta értelmében vett bizonyítást az végez, aki valamit állít vagy cáfol, és ennek alátámasztására vonultatja fel bizonyítási eszközeit. Ezt a tevékenységet a vád és a védelem végzi tehát, mégpedig a bíróság színe előtt, annak közreműködésével, illetve határozatainak megfelelően.[14] Tremmel Flórián a bizonyítás kapcsán úgy fogalmaz, hogy az "a büntetőeljárásban olyan megismerési folyamat, amely a) az egyedi ügyben, büntetőjogilag releváns, túlnyomórészt múltbeli tényállásnak az eljáró hatóság, végső soron a bíróság általi, a valósággal adekvát megállapítására irányul és b) a bizonyítékok összegyűjtésével, vizsgálatával és mérlegelésével kapcsolatos tevékenységben realizálódik."[15] Tóth Mihály értelmezésében "a büntető eljárásjogi bizonyítás eljárásjogi értelemben az a processzuális folyamat, amelyben bizonyítékok beszerzése és értékelése révén annak megállapítása vagy kizárása folyik, hogy e bizonyítékok alapján feltárt »történeti tényállás« beleilleszthető-e valamely absztrakt törvényi tényállás keretei közé".[16] Szerinte a bizonyítás lényege ezáltal annak eldöntése, hogy a bizonyítékok alkalmasak és elegendőek-e rá, hogy a bíróság azok alapján kimondhassa azt, hogy egy meghatározott személy egy konkrét bűncselekmény tényállási elemeit bűnösen megvalósította.[17] Szabó Krisztián megfogalmazásában a bizonyítás "a büntetőeljárás alanyai által végzett, jogilag szabályozott eljárási cselekmények sorozata, amely bizonyítási eszközök [...] és bizonyítási cselekmények [...] révén a büntetőjogilag releváns, elsősorban múltbéli tények valósághű felderítésére, megismerésére és igazolására irányul".[18] A fenti definíciók mellett egy további megközelítési szempontot még kiemelnék: ez a bizonyítás fogalmának processzuális felfogása. Ennek lényege, hogy az az eljárási cselekményt tartja a bizonyítás értelmezése központi elemének. Az irányzat hívei abból indulnak ki, hogy a bizonyítás jogilag szabályozott tevékenység, eljárási cselekmény.[19] Ugyancsak a processzualista bizonyítás fogalmi elemének tartják egyesek bizonyítási eszközök meghatározott voltát,[20] valamint a bizonyítás alanyainak, módjának és az ezáltal eldönteni kívánt kérdésnek a törvénybeli meghatározottságát.[21]

Kérdésként merülhet fel, hogy a bizonyítás kizárólag a tárgyaláson végzett bizonyíték-értékelési tevékenységre vonatkozik-e, vagy az eljárás egyéb szakaszaiban, így például a nyomozás során végzett tevékenységek is minősülhetnek-e bizonyításnak. Ez ugyanis már alapot adhat annak az elképzelésnek is, hogy a tárgyalás előkészítésének szakaszában lefolytatott előkészítő ülés szintén színtere lehet a bizonyításnak, a bizonyítékok értékelésének. Jármai Tibor szerint a nyomozati szakaszban is egyértelműen folyik bizonyítékértékelési tevékenység, amit az eljárás előrehaladásának biztosítása indokol: a bizonyítékoknak az eljáró szervek általi értékelése nélkül ugyanis a nyomozás nem tudna előrehaladni. A nyomozásban történő bizonyítás szerinte a ténykutatást követő ténybizonyítás, amely folyamatban történik a bizonyítékok "súlyozása" is. Kiemeli azonban, hogy a bíróság már saját meggyőződése alapján dönt, s habár ehhez a döntéshez segítséget nyújt a nyomozás bizonyítási anyaga, végül nem ez lesz, ami a bíróság meggyőződését, végleges álláspontját meghatározza.[22] Habár a nyomozati szakaszban valóban folyik bizonyítási tevékenység, és az itt szerzett bizonyítékok értékelésre is kerülnek, a végső döntés alapját a bírósági eljárásban lefolytatott és felvett bizonyítási eljárás képezi, amely azonban nem zárja ki a nyomozás bizonyítási eredményeit, megállapításait.[23] Bócz Endre ezzel szemben úgy véli, hogy "az a ténykedés, amelyet a hatóság nevében és részéről eljáró hivatalos személy folytat, [...] a szó igaz értelmében nem bizonyítás. [Szerinte ugyanis] a »bizonyítás« [...] az általában használt meghatározás szerint valamely tétel - a büntető eljárásbeli ténybizonyításban valamely tény - igaz voltának kimutatása olyan tételek segítségével, amelyek igaz voltát már kimutatták."[24] Szerinte a nyomozást követően a vádiratban foglalt tények, megállapítások rendeltetése nem a vita lezárása, hanem a bizonyításra felajánlott tények körvonalazása, és ezáltal a vita szilárd megalapozása a bíróság számára.[25]

A fenti jogirodalmi meghatározások és állásfoglalások megvizsgálása alapján, azoknak - a jelen kutatás szempontjából lényeges szempontokat tekintetbe véve - mintegy szintéziséül szolgálhatnak a következő gondolatok: "a bizonyítás elsősorban a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységére vonatkozó fogalom, mely a büntetőügy eldöntését megalapozó bírói meggyőződés kialakulásához szükséges. Ebben segítségére szolgál a nyomozás során végzett bizonyításfelvétel, illetve az eljárás egyéb szereplői, a vád és a védelem által szolgáltatott bizonyítékok is. A hatályos Be. 425. §-a kizárólag a tárgyalásra korlátozza a bizonyítási eljárás lefolytatását, mely a processzualista felfogást képviseli, tekintettel arra, hogy egy konkrét eljárási cselekmény törvényileg van a bizonyítás lefolytatására kijelölve.

- 45/46 -

A processzualista bizonyításelmélet eleme, hogy törvényileg nemcsak a bizonyítási eljárás mikéntje, de a bizonyítási eszközök is meg vannak határozva: a Be. 165. §-a tartalmazza a bizonyítási eszközök felsorolását, amelyek között a terhelt vallomása is szerepel, a beismerő nyilatkozatot azonban nem [...] A hatályos Be. processzuális megközelítésben tehát nem teremt lehetőséget még az előkészítő ülésen történő terhelti beismerés bizonyító eszközként - s így bizonyítékként - való értékelésének sem, mivel bizonyítékok vizsgálatát, bizonyítékértékelési tevékenységet a bíróság kizárólag tárgyalás keretein belül végezhet."[26] A folyamatosan formálódó gyakorlat azonban arra enged következtetni, hogy a jogalkalmazó sincsen minden esetben tisztában az előkészítő ülés valódi funkcióinak céljával, és megesik, hogy gyakorlatilag előzetes tárgyalásként, terhelti vallomás felvételére alkalmas eljárási cselekménynek minősítik, így már nemcsak kapcsolódva a tárgyaláshoz, de annak szabályait az előkészítő ülés szabályaival is némiképp összemosva.

3.2. Az előkészítő ülés funkciói és a bizonyítási eljárás kapcsolata

3.2.1. A bűnösség beismerése és az eljárás befejezése

A Be. az eljárás előkészítő ülésen történő lezárásának együttes feltételeként szabályozza a követelményt, amely szerint ahhoz a vádlottnak a bűnösség beismerése - ti. abban a bűncselekményben, amely miatt ellene vádat emeltek - és a beismeréssel érintett körben a tárgyaláshoz való jogról való lemondása szükséges. További feltétel, hogy az ügy az előkészítő ülésen elintézhető legyen, vagyis ne kelljen bármilyen egyéb járulékos kérdésben bizonyítást lefolytatni. Míg az utóbbi feltétel viszonylagos (azaz nem feltétlenül képezi részét minden esetben a döntéshozatalnak), addig az első kettő minden - előkészítő ülésen történő - beismerés esetén vizsgálandó. A vádlottnak az előkészítő ülésen tett fenti közlése ugyanis a törvényi megfogalmazás szerint nem a Be. 183. §-a szerinti terhelti vallomásnak, hanem "nyilatkozatnak" minősül. Előbbinek nem is minősülhetne, hiszen a terhelt vallomása bizonyítási eszköz, bizonyítás lefolytatására, bizonyítékok értékelésére - a fentiek alapján - pedig a bíróság előtt csak a tárgyalás keretein belül megtartott bizonyítási eljáráson kerülhet sor.

Nánási Gábor az előző büntető eljárásjogi kódex vizsgálata során úgy fogalmazott: "a beismerő vallomás - akár csak egy tanúvallomás - lehet igaz vagy hamis, jelentőségét a mérlegelés dönti el, azaz, hogy azt elfogadják-e az eljárás során vagy sem. A beismerés esetén nyilvánvalóan vizsgálni kell annak önkéntességét, hitelt érdemlőségét, valamint, hogy az egyéb tényekkel összecseng-e."[27] Hasonló szempontokat vesz figyelembe a jogalkotó is, mikor a bíróság kötelezettségeként határozza meg a beismerő nyilatkozattal összefüggésben, hogy annak érvényességét a Be. 504. §-ában foglaltak szerint a beismerés és a tárgyaláshoz való jogról történő lemondás ténye, az eljárás ügyiratai, illetve a vádlotti nyilatkozat vizsgálata alapján mondhassa csak ki. A hivatkozott szakasz (2) bekezdése szól a nyilatkozatban elhangzottak vizsgálatának szempontjairól, nevezetesen, hogy a) a vádlott e nyilatkozatának természetét és elfogadásának következményeit megértette-e, b) felmerülhet-e a bíróságban észszerű kétely a vádlott beszámítási képessége és beismerésének önkéntessége iránt, illetve, hogy c) a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata egyértelmű-e és azt az eljárás ügyiratai alátámasztják-e. Fontos azonban, hogy ezen feltételek vizsgálata nem minősülhet bizonyításnak, bizonyítási eljárás ugyanis előkészítő ülésen nem folytatható le. Valószínűleg a legmesszemenőbb meghatározás a fenti meghallgatásra a "korlátozott bizonyítás", mely a Be.-t 2021. január 1-i hatállyal módosító, a büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) végső előterjesztői indokolásában konkrétan kifejezésre jut. Eszerint ugyanis "az előkészítő ülésen - annak speciális céljára figyelemmel - a büntetőjogi felelősséget nem érintő, korlátozott terjedelmű bizonyítás folyik, amelynek során a vádlottat olyan körben kell kihallgatni, hogy a bíróság megalapozottan tudjon dönteni a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásáról, vagy a beismerő nyilatkozat elfogadásának megtagadásáról." Nem tartom azonban különösebben szerencsésnek egyazon bekezdésen belül a "korlátozott bizonyítás", illetve "a bizonyítás célja" kifejezések használatát, főként nem az ezekből következő "megalapozott" döntés meghozatalára utalást: egy ilyen, bizonyítéknak elméleti meghatározások és jogszabályi feltételek szerint sem minősíthető nyilatkozatra, mint bizonyítás[28] alapján elért, tényleges bírói bizonyosságot megalapozó tényre hivatkozni véleményem szerint kifogásolható. Amennyiben pedig az előkészítő ülésen elhangzott nyilatkozatra mint "korlátozott bizonyítás" eredményére hivatkozunk, az magában foglalja annak bizonyítékként való értékelését, amire pedig az eljárás ezen szakaszában nincs törvényi lehetőség. Amint a Módtv. fentebb hivatkozott indokolása is kimondja, "az előkészítő ülés [...] nem szolgálhat az egymásnak feszülő bizonyítékok ütköztetésére, amelyre már kizárólag a tárgyalás során felvehető teljes körű bizonyítás keretei között kerülhet sor. Ennek megfelelően a vádirati tényállás lényegével, a bűnösség kérdésével összefüggő, azonban fel nem tárható, elfo-

- 46/47 -

gadható magyarázattal fel nem oldható ellentmondások a beismerés el nem fogadását kell, hogy eredményezzék." Úgy vélem, hogy a terhelti beismerő nyilatkozatnak az egyes jogalkotói megnyilvánulásokban, a törvényszövegben és a gyakorlatban megmutatkozó ellentmondásait a későbbiekben tisztázni szükséges.

Az eljárás ilyen módon - konszenzuson alapuló - lezárásának kritikus kérdése azonban, hogy a vádlott teljes fegyverzetben érkezik-e a tárgyalásra. Idekapcsolódnak azok a kérdések is, hogy "tud-e megbízható információn alapuló döntést hozni, biztos lehet-e abban, hogy az ellene szóló bizonyítékok hitelesek és tisztában volt-e az eljárás során gyakorolható jogaival?"[29] Ezzel kapcsolatos a Be. több újítása is, melyek a védői jogok szélesítését célozzák a tárgyalás előkészítésének szakaszában, illetve a nyomozás során.

A bíróság érvényes beismerés esetén - azaz, ha az 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek fennállnak - a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzésével elfogadja, e végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Ezt követően - ha nem látja akadályát az ügy előkészítő ülésen való elintézésének - a bíróság a vádlottat a büntetéskiszabási körülményekre is kihallgatja, mely után az ügyész és a védő is felszólalhat. Az érvényes beismerés esetén lefolytatott eljárás eredménye pedig, hogy a bíróság az ítéletét az előkészítő ülésen is meghozhatja. Ennek eredményeként tehát olyan, konszenzuson alapuló döntés születhet még a tárgyalás - és így a bizonyítási eljárás lefolytatása - előtt, amely egyben első fokon jogerőre emelkedik. Az a jogalkotói megfontolás, ami az előkészítő ülést kiemeli az eljárást gyorsító különeljárások közül, hogy az a vádemelést követően kerül lefolytatásra. "A vádirat benyújtásával [pedig] a terhelt számára minden lényeges információ megismerhetővé vált, tudja, hogy mi a vád tárgya, valamint tudja, hogy mi az indítvány az alkalmazandó szankcióra nézve. Abból a gyakorlati tapasztalatból indul ki, hogy a nyomozás során a gyanúsítással szemben tagadó terhelt a szélesebb ügyismeret esetén megváltoztathatja addigi álláspontját. A törvény ezért iktat be utolsó lehetőségként már a bíró által kezdeményezett konszenzust [...]."[30]

3.2.2. A bizonyítási eljárás meghatározása

Varga Zoltán álláspontja szerint az előkészítő ülés újraszabályozása megteremti annak a lehetőségét, hogy "a vád és a védelem egy kicsit kötetlenebb formában, adott esetben egymás álláspontjához közelítve vagy a másikat jogi érveléssel meggyőzve alakítsa ki a bizonyítási eljárás további menetét".[31] A bizonyítási eljárás menetének meghatározása a bíróság jogköre, ennek megalapozója azonban gyakorlatilag a vád és a védelem, mégpedig a bizonyítási indítványok megtétele és valósnak elismert tények megjelölése által. A Be. bizonyítási - és bizonyítékok kirekesztésére irányuló - indítványokra vonatkozó új szabályai szintén az időszerűség követelményének való megfelelést szolgálják. Míg bizonyítási indítványt az ügyészség a vádiratban fogalmazhat meg, addig - ha az előkészítő ülésen nem volt érvényes vádlotti beismerés - a terhelt és a védő előadhatja a védekezés alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait, valamint bizonyítás lefolytatására és egyéb eljárási cselekményekre vonatkozó indítványait, továbbá bizonyíték kirekesztésével kapcsolatos indítványait. A Be. ezen rendelkezései a perkoncentrációt igyekeznek elősegíteni, azáltal, hogy mind a vád, mind a védelem arra kényszerül, hogy felfedje a kártyáit és a bizonyítás keretei már a tárgyalás előkészítése során behatárolhatóvá váljanak.[32] A bizonyítási indítványok előkészítő ülésen való megtétele valóban tehát nem lehetősége, hanem mintegy kötelezettsége a védelemnek: a bíróság erre először a tárgyalás előkészítése körében, az előkészítő ülést megelőzően figyelmezteti is, a vádirat közlésekor ugyanis egyúttal felhívja a vádlottat és a védőt arra, hogy a bizonyítás lefolytatására vagy a bizonyíték kirekesztésére irányuló indítványát legkésőbb az előkészítő ülésen tegye meg.[33] A bíróság a vádirat közlését követően az előkészítő ülésre történő idézésben is figyelmezteti a vádlottat és védőjét a bizonyítási indítványok megtételének rendjére, és így többek között arra is, hogy a) ha nem ismeri be a bűnösségét a váddal egyezően, akkor az előkészítő ülésen előadhatja a védekezése alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait, valamint bizonyítás lefolytatását, illetve bizonyíték kirekesztését indítványozhatja, továbbá, hogy b) az előkészítő ülést követően a bizonyítás lefolytatására, illetve bizonyíték kirekesztésére a Be. 520. § (1)-(3) bekezdéseivel ellentétesen előterjesztett indítvány esetén a bíróság a tényállás tisztázásához nem szükséges indítványt érdemi indokolás nélkül elutasíthatja, illetve a tényállás tisztázásához szükséges indítvány eljárás elhúzására alkalmas előterjesztése miatt rendbírságot szabhat ki.[34]

A bűnösség be nem ismerése esetén lefolytatásra kerülő eljárás menetét a Be. 506. §-a szabályozza. Ebben ismét rögzítésre kerül a bizonyítási indítványok megtételére vonatkozó szabályozás, tekintve, hogy az az eljárásnak ebben a pillanatában aktualizálódik: be nem ismerés esetén ugyanis nemcsak a vádlott és a védő, de a vád is elő kell álljon minden rendelkezésére álló információval, amely a későbbi

- 47/48 -

bizonyítási eljárás meghatározását elősegíti. A bizonyítási indítványok megtételére vonatkozó új szabályozás azonban - habár az időszerűség és pergazdaságosság igényeit kétségkívül érvényre juttatja - a hatékony védelemhez való jog [Be. 3. § (1) bek.], s így a védelemhez való alapvető jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bek.], valamint a fegyverek egyenlősége elvének érvényesülési lehetőségeivel kapcsolatos dilemmákat vethet fel. Utóbbi "a fegyverek egyenlőségének elve, [...] azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy tény és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson."[35] Adott olyan nézőpont, mely szerint "a tárgyalás előkészítése során a fegyverek egyenlősége elv [...] úgy jelenik meg és erősödik, hogy a bírói kontroll mellett a feleknek (vád és védelem) itt lesz lehetőségük rögzíteni a bizonyítás alapvető irányát."[36] Véleményem szerint azonban kétséges lehet, hogy a jelenlegi szabályozás mennyire enged teret a ténylegesen hatékony védelemnek, vagy, hogy mennyire korlátozza ezen jogokat ez időszerűség és gazdaságosság igényeinek kielégítése érdekében. A bizonyítási eljárás előkészítő ülésen való meghatározásához kapcsolódik az a probléma is, mely a bírónak az ügyiratok előzetes megismerésében lelhető fel. A vádirat és a nyomozás anyagainak - az előkészítő ülést megelőző - megismerése ugyanis olyan helyzetet teremt, amely okkal vethet fel aggályt a bírói pártatlanság, illetve elfogulatlanság kapcsán.[37] Amint arra Bencze Mátyás a bizonyítási eljárás kapcsán rámutat, "az ügyész felelősségét növelné, ha a bíró nem ismerhetné meg előzetesen a nyomozati iratokat, mivel ekkor az ügyésznek olyan módon kellene felépíteni a bizonyítást, hogy az valóban meggyőző legyen egy előzetes prekoncepcióval nem rendelkező és ilyen értelemben elfogulatlan személy számára."[38] Véleményem szerint ez az előkészítő üléssel is kapcsolatban álló probléma, mindamellett, hogy annak szabályozása itt már mindkét felet kötelessé teszi arra, hogy bizonyítékait a tárgyalást megelőzően teljes egészében a bíróság tudomására hozza, ez pedig mindkét fél vonatkozásában előismeretekhez juttatja a bírót. Amint azonban arra Bancsi Zsolt József és Rimóczy István rámutatott, "e felvetés jogosultsága [...] nem változtathat azon, hogy az előismeretek és azok felhasználása a törvényen alapul, ezért semmiképpen sem minősíthető szabálytalannak".[39]

Amennyiben az ügy előkészítő ülésen történő befejezésére nincs lehetőség, a bizonyítási indítványok megtételén túl is lehetőséget nyújt a Be. a vád és védelem oldalának arra, hogy a későbbi bizonyítási eljárás lefolyását meghatározzák azáltal, hogy szűkítik a bizonyítandó tények körét. A Be. 163. § (4) bekezdése értelmében ugyanis nem kell bizonyítani azon tényeket, amelyek valóságát a vádló, a terhelt és a védő az adott ügyben, együttesen elfogadja. Ilyen elfogadó nyilatkozat megtételére biztosít lehetőséget a jogalkotó az előkészítő ülésre vonatkozó szabályok között is, mikor kimondja, hogy "ha a vádlott a bűnösségét nem ismerte be, a kihallgatása során megjelölheti a vádiratban szereplő azon tényeket, amelyek valóságát elfogadja."[40] Az ügyészség - a vádlott és a védelem által előadottakra reagálva - szintén megjelölheti azon tények körét, melyeket valósnak fogad el, erre azonban tizenöt napos határideje van. A valósnak elfogadott tények körének meghatározása jelentős hatással lehet a későbbi bizonyítási eljárás menetére, ugyanis ezáltal jelentősen csökkenhet annak tartama, az egyes bizonyítási eszközök köre és azok beszerzésének szükségessége.

Fontos megjegyezni az előkészítő ülés és a bizonyítási eljárás egy további kapcsolódási pontját, mégpedig azt, amely a bűnösség érvényes beismerése esetén az eljárásnak az előkészítő ülésen történő be nem fejezése esetére vonatkozik. Amennyiben ugyanis az ügy az előkészítő ülésen nem intézhető el (például, ha valamilyen járulékos kérdésben történő döntés miatt bizonyítás felvétele szükséges), tárgyalás tartására kerül sor. A vádlott és a védő ilyenkor a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését nem érintő bizonyítás lefolytatására és egyéb eljárási cselekményekre vonatkozó, illetve bizonyíték kirekesztésére vonatkozó indítványt terjeszthet elő. Ezen indítványokra az ügyész észrevételt tehet és szintén a törvényben meghatározott indítványt terjeszthet elő. Ilyenkor tehát korlátozott kérdéskörre vonatkozó bizonyítással folytatódik az eljárás tárgyalási szakaszban. Ezen tárgyalást pedig - ha megtartásának nincs akadálya -, a bíróság nyomban megtarthatja.[41]

Az eddigiek alapján közbenső következtetésem az, hogy az előkészítő ülés a jogszabályi feltételek szerint alkalmasnak minősülhet az eljárások lényeges lerövidítésére és egyszerűsítésére, akár a konszenzuson alapuló, gyors döntéshozatal lehetősége, akár a bizonyítási eljárás körülhatárolása, a perkoncentráció biztosítása által.

Ebből következően azt az előfeltevést állítottam a statisztikai adatok kiértékelése előtt, hogy számottevő csökkenés lesz megfigyelhető a Be. hatálybalépését követő években az eljárások időtartamában, így elsősorban a rövidebb idő alatt lefolytatott eljárások számának - és az összes ügyhöz viszonyított arányának - növekedése lesz észlelhető, ezzel eredményezve a bíróságok ügyterhének jelentős mértékű csökkenését.

- 48/49 -

4. A büntetőbíróságok előtt lefolytatott eljárások tapasztalatai

A fenti hipotézis alátámasztását a magyarországi bíróságok ügyforgalmának elemzése útján kíséreltem meg. Ebben az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) által közreadott statisztikai évkönyvek[42] adatainak egyénileg végzett összevetése, kiértékelése, a szintén az OBH által kiadott, a bírósági ügyforgalmi adatok kiértékeléséről szóló elemzések,[43] valamint a legfőbb ügyész országgyűlési beszámolói[44] voltak segítségemre. A kutatás során feldolgozott egyes adattáblák összegezve, míg mások külön tartalmazták az adott évre vonatkozó közvádas, magánvádas és pótmagánvádas eljárásokra vonatkozó számadatokat, így ezen évek vonatkozásában azok összegzésével határoztam meg mind az adott évi érkezett, mind a befejezett, mind a folyamatban maradt ügyek számát, illetve ezek alapján állapítottam meg az egyes ábrákon feltüntetett arányokat.[45] Az adott évre vonatkozó összes folyamatban lévő ügy meghatározására az évben - törvényszékek előtt első fokon, valamint járásbíróságok előtt - befejezett és folyamatban lévő ügyek összegét alkalmaztam (4. ábra), míg ugyancsak összegezve tartalmazza az utolsó grafikon az adott évben befejezett ügyek számát, mely így a törvényszékek előtt első fokon, illetve a járásbíróságok előtt a tárgyévben befejezett ügyek összege.[46]

Az alábbi két grafikon (1. és 2. ábra) a járásbíróságok, illetve a törvényszékek előtt első fokon indult büntetőeljárások főbb ügyszámait szemléltetik a 2012 és 2020 közötti időszakban. Az elsőfokú eljárások számainak vizsgálata azért releváns, mert előkészítő ülést kizárólag az elsőfokú tárgyalást megelőzően lehetséges - illetve kötelező - tartani, s így ezen eljárások számának alakulására lehet hatással.

1. ábra[47]

A járásbíróságok vonatkozásában egyértelműen látható, hogy a vizsgált, csaknem tízéves időszakban tízezres nagyságrenddel, s körülbelül harmadára csökkent a befejezett ügyek száma. Ez azonban nem meglepő, tekintetbe véve, hogy ugyanilyen csökkenést mutatnak az adott években érkezett ügyek számai is. Nagyjából egyenlően arányos csökkenés figyelhető meg tehát mind a befejezett, mind az érkezett és folyamatban maradt ügyek vonatkozásában az elmúlt években, s ez igaz a Be. hatálybalépése óta eltelt évek gyakorlatára is. Nem tapasztalható azonban olyan kiugró változás a befejezett, illetve folyamatban maradt ügyek vonatkozásában, amely lényegesen több, egyszerűbben és gyorsabban lefolytatott eljárást feltételezne. Sőt 2019-hez képest 2020-ban nőtt a folyamatban maradt ügyek száma, míg az érkezett ügyekhez képest kevesebb eljárás került lezárásra.[48] Az ügyteher általános csökkenése tehát valószínűleg más, eljárási vagy anyagi jogi okban, társadalmi körülményben keresendő.

2. ábra[49]

2020-ra a járásbíróságok ügyforgalmához hasonlóan a törvényszékeken első fokon lefolytatott büntetőeljárások száma is csökkent mind az ügyérkezés, mind a befejezett és folyamatban maradt ügyek vonatkozásában. Ugyanakkor érdekes, hogy a Be. hatálybalépésének, illetve az azt követő években érkezett ügyek számának lassú emelkedése mellett a befejezett ügyek száma ugyanezen években folyamatosan csökkent. Ez

- 49/50 -

szintén azt sugallja, hogy az előkészítő ülések nem csökkentették feltűnően jelentős mértékben az ügyterhet.

3. ábra[50]

A fenti grafikon (3. ábra) a már ismertetett éves ügyforgalom 12 hónapon belül befejezett - rövidebb ügyek - eljárásainak arányát szemlélteti az éves összes befejezett ügyhöz viszonyítva.[51] Az elmúlt években enyhe növekedés tapasztalható az egy éven belül befejezett ügyek számában és az összes ügyhöz viszonyított arányában, ezzel párhuzamosan pedig a hosszabb - 12 hónapot meghaladó idő alatt elbírált - ügyek számának enyhe, az előzőkkel értelemszerűen megegyező arányú csökkenése figyelhető meg. Fontos kiemelni, hogy a járásbíróságokon a 2015-ös "mélypont" óta az ügyteher a felére csökkent, s így az elbírált ügyek száma is. Arányát tekintve szinte kivétel nélkül minden évben növekedett a rövidebb időn belül befejezett ügyek száma, habár a 0-3 hónapon belül elbírált ügyek aránya a Be. hatálybalépése óta (főleg 2020-ban) jelentősen csökkent (az összes ügyhöz viszonyítva a 2019-es 39%-ról 33%-ra). Ugyancsak jelentős, hogy az 5 év feletti elbírálású ügyek száma a 2019-esnek (ahol a 2020-ashoz hasonló ügyérkezési számok voltak megfigyelhetőek) csaknem fele (222-ról 136-ra csökkent). A törvényszékeknél kiemelendő, hogy a Be. hatálybalépése óta jelentősen megnőtt a 0-3 hónapon belül befejezett ügyek száma, illetve százaléka, 2020-ban pedig - a 2012-óta tartó időszakot figyelembe véve - a legalacsonyabb a 3-5, illetve az 5 év felett elbírált ügyek száma (összesen 79 ügy, mely az összes befejezett ügy 8%-át teszi ki). Ezek alapján általánosságban elmondható, hogy a Be. hatálybalépése óta - egy enyhe csökkenést követően - rekordmagasságot ért el a rövidebb elbírálású ügyeknek az összes befejezett büntetőügyhöz viszonyított aránya.

4. ábra[52]

A 4. ábra a Be. hatálybalépését közvetlenül megelőző, illetve az azt követő évek eljárási tapasztalatait szemlélteti, a folyamatban lévő, illetve befejezett ügyek, valamint a tárgyalással érintett ügyek és az előkészítő ülésen történő beismeréssel befejezett ügyek vonatkozásában. A járásbíróságokon, illetve törvényszékeken az adott évben folyamatban lévő ügyek nagyjából felét érintette tárgyalás is, míg ugyanez a befejezett ügyek 80%-ára volt elmondható. A 2019-es és 2020-as év adatai alapján látható, hogy a tárgyalások tartása jelentősen csökkent a folyamatban lévő ügyekben, 2018-tól pedig már megfigyelhetők az előkészítő ülésen beismeréssel lezárt ügyek számadatai is. Ezek az összes, vádemeléssel érintett éves ügy vonatkozásában 2018-ban azok 4,2%-át, 2019-ben azok 24,5%-át, 2020-ban pedig az évben vádemeléssel érintett ügyek 38,7%-át tették ki.[53] Amint az ábrán is látható, azonban a tárgyalással érintett ügyek száma jelentősen - csaknem az előző évi felére - csökkent 2020-ra. Ennek egyik oka lehet, hogy habár 2019 és 2020 között nem figyelhető meg jelentős számbeli növekedés a beismeréssel lezárt ügyek vonatkozásában, azok aránya az összes befejezett ügyhöz képest is növekedett, tehát valóban több eljárás zárult le előkészítő ülésen, tárgyalás tartása nélkül.

Érdemes itt kitérni még egy szempontra, amely a hatékonysággal kapcsolatos: a fenti statisztikákból ugyan nem kiolvasható, de az OBH utóbbi évekre vonatkozó ügyforgalmi elemzései alapján kijelenthető, hogy habár nőtt az előkészítő ülésen elbírált ügyek aránya, a jogerősségi mutatók nem mutatnak különösebben jelentős növekedést a Be. hatálybalépése óta, s így a 2020-as évben sem: Járásbíróságok előtt 2017-ben 77%-os, 2018-ban 82,2%-os, 2019-ben 79,3%-os, 2020-ban pedig 86,4%-os volt az országos

- 50/51 -

jogerőre emelkedési arány büntetőperekben,[54] míg ugyanez az arány törvényszékek előtt első fokon indult büntetőeljárásokban 2017-ben 50,9%, 2018-ban 48,2%, 2019-ben 43,5%, 2020-ban pedig 49,9% volt.[55] Ezek alapján megállapítható, hogy habár tagadhatatlanul nőtt az előkészítő üléssel lezárt ügyek száma, a jogintézménynek az országos jogerőre emelkedési arányokra nem volt kézzelfogható hatása, az arányok mind a járásbíróságokon, mind a törvényszékeken hullámzó eredményeket mutatnak. A 2020-as év azonban mind az előkészítő ülésen a vádemeléssel érintett ügyek vonatkozásában, mind a jogerőre emelkedési arányok tekintetében jelentős növekedést mutat a 2019-es évhez képest. Ezt a növekedést pedig érdemes szem előtt tartani, mivel gyakorlatilag ez volt az az időszak, amikorra a bíróságok előtt a Be. hatálybalépését követően valódi gyakorlat alakulhatott ki az előkészítő ülés funkcióiról és annak alkalmazásáról.

4.1. Következtetések

Azon hipotézisem, melyet az előkészítő ülésre vonatkozó új szabályok vizsgálata alapján felállítottam, részben igazolást nyert: úgy véltem, hogy számottevő csökkenés lesz megfigyelhető a Be. hatálybalépését követő években az eljárások időtartamában, így elsősorban a rövidebb idő alatt lefolytatott eljárások számának - és az összes ügyhöz viszonyított arányának - növekedése lesz észlelhető, ezáltal pedig jelentősen csökkenni fog a bíróságok ügyterhe.

Habár az első fokon induló eljárásokkal kapcsolatos ügyteher csökkenését valószínűleg egyéb, az előkészítő ülésen kívüli okok - így olyan mögöttes tényezők, melyek az alacsony ügyérkezéssel vannak összefüggésben - idézték elő, vélhetően a beismerésnek, mint az eljárás lezárását biztosító funkciónak, valamint az előkészítő ülésen történő perkoncentrációs szabályoknak köszönhetően ért el rekordmagasságot a rövidebb elbírálású ügyeknek az összes befejezett büntetőügyhöz viszonyított aránya. Enyhe csökkenést követően jelentősen nőtt - néhány kivételtől eltekintve - az elmúlt években a három hónapon belül befejezett ügyek száma és aránya, illetve nagymértékben csökkent a hosszabb lefolyású ügyek mennyisége. A Be. hatálybalépése óta az előkészítő ülésen történő beismeréssel lezárt ügyek aránya az összes befejezett ügyhöz képest jelentős mértékben növekedett, a legutóbbi év tapasztalatai pedig mind az előkészítő ülésen a vádemeléssel érintett ügyek vonatkozásában, mind a jogerőre emelkedési arányok tekintetében növekedést mutatnak a megelőző, 2019-es évhez képest. Az eljárások tehát vélhetően egyszerűsödtek, viszont nem gyorsultak kimondottan. Nem zárható ki, azonban hogy a hosszabb ügyek számának csökkenése az előkészítő ülésen elbírált ügyek száma növekedésének betudható, akár azért, mert annak perkoncentrációs funkciója által a bonyolultabb, hosszabb lefolyású ügyek bizonyítását észszerűbben lehet ezáltal megtervezni, akár azért, mert az egyszerűbb megítélésű ügyek előkészítő ülésen elintézhetők, és azok így már nem terhelik a bíróságokat, akik így koncentrálhatnak a bonyolultabb ügyek bizonyítási eljárásának meghatározására, tárgyalására.

Összegzés

Az előkészítő ülés a Be. hatályos szabályai alapján jelentheti a büntetőeljárás lezárását, de ugyancsak szolgálhat az eljárás későbbi menete kialakításának eszközéül. A terhelti beismerés nemcsak rokonítható a bizonyítékok körében fellelhető terhelti vallomással és így a bizonyítással, de véleményem szerint összemosódik a tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás és a beismerő nyilatkozat bíróság általi értékelésének értelmezése.

Amint Polt Péter is rámutat, az előkészítő ülésen az eljárás beismerésen alapuló lezárása mellett igénybe vehető másik út az, "amikor elfogadható beismerő nyilatkozat hiányában az előkészítő ülésen kerül sor a tárgyaláson folytatandó bizonyítási eljárás kereteinek kijelölésére. A felek [ugyanis] itt tisztázzák, hogy a vád állításai közül melyeket vitatják, és az így meghatározott bizonyítandó tények körében - fő szabályként - itt kötelesek bizonyítási indítványaikat előterjeszteni"[56] Úgy vélem ezért, hogy az előkészítő ülés nemcsak, hogy több szálon kapcsolódik a bizonyításhoz, de jelentős befolyásoló hatása is van arra nézve. Az utóbbit, mint a bizonyítási "relevancia rögzítését" [57] egyébként Bancsi Zsolt József és Rimóczy István az előkészítő ülés elsődleges funkciójának tekintik: nem tartják ugyanis helyesnek, hogy a gyakorlat az előkészítő ülés sikerét hajlamos abban látni, hogy a vádlott sikeres beismerő nyilatkozata után az eljárás ítélethozatallal véget ér.[58] Szerintük "az előkészítő ülés célját a terhelti védekezés pontos megállapítása, annak vádirati konstrukcióval való összevetése és ekként a perkoncentráció képezi. Ebben a felfogásban az azonnali ítélethozatal elmaradása nem jelent sikertelenséget, illetve az ítélethozatal is csak a siker egyik lehetséges esete."[59]

A Be. hatálybalépését követő egy év előkészítő ülésre vonatkozó tapasztalatait Kónya István úgy jellemezte, hogy "a bíró kollégák rendelkezésre álló nyilatkozata szerint a jogintézmény beváltotta a

- 51/52 -

hozzá fűzött reményeket, könnyen alkalmazható. Azzal együtt, hogy a bírónak az előkészítő ülésre ugyanolyan mértékben kell felkészülnie az ügyben, mintha tárgyalásra készülne. A könnyebbséget a bizonyítás lefolytatásának mellőzése és az egyszerűsített ítéletszerkesztés adja."[60] Varga Zoltán azonban rámutatott, hogy a gyakorlati tapasztalatok szerint egyes esetekben összemosódtak a tárgyalás és az előkészítő ülés szabályai, ugyancsak keveredve a megelőző eljárási törvény szabályaival, más esetekben pedig túlságosan merev és rideg légkör volt tapasztalható az előkészítő ülésen,[61] ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítve azt a törekvést, mely az előkészítő ülést az eljárásban részt vevők párbeszédének helyszínéül szánta.

Mindazonáltal úgy vélem, az elmúlt években pozitív irányba alakulhatott az előkészítő ülések alkalmazásának, az új szabályok értelmezésének gyakorlata: függetlenül attól, hogy a bizonyítási relevancia rögzítését - s így a perkoncentrációt - vagy az eljárás lezárását tekintjük elsődleges funkciónak, az előkészítő ülés a jogszabályi feltételek szerint alkalmasnak minősült az eljárások lényeges lerövidítésére és egyszerűsítésére, akár a konszenzuson alapuló, gyors döntéshozatal lehetősége, akár a bizonyítási eljárás körülhatárolása által. A legutóbbi évek statisztikai adatai azt mutatják, hogy nagy arányban növekedett az itt befejezett ügyek mennyisége, s az eljárások időtartamának lerövidítésében is pozitív változás figyelhető meg. Habár a bíróságok ügytehercsökkenésének az előkészítő ülésen történő elbírálás valószínűleg nem elsődleges kiváltója, tagadhatatlanul szerepet játszik ebben, s valószínűleg a terjedelmesebb bizonyítási eljárást feltételező, hosszabb lefolyású eljárások csökkenésében is jelentős szerepe van. ■

JEGYZETEK

[1] Dr. Németh János, PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszék

[2] 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról, a továbbiakban: Be.

[3] Elek Balázs In: Polt Péter (szerk.): Kommentár a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényhez, 484. §, Wolters Kluwer Hungary Kft., Budapest, 2020 (online változat, A kommentár utolsó időállapota: 2020. július 1., megtekintve: 2021. 10. 15.).

[4] Értve itt a bizonyítási eljárás sikeres lefolytatását a tárgyalás keretein belül.

[5] Természetesen ezt követően is lehetséges - és indokolt is lehet - intézkedéseket hozni a tárgyalás előkészítése érdekében (Be. 511. §), azonban optimális körülmények között ezek többségére már az előkészítő ülést megelőzően érdemes sort keríteni.

[6] Be. Preambulumának miniszteri indokolása.

[7] Boda Zoltán: A büntetőeljárások gyorsításának igénye egyes alapvető jogintézmények árnyékában, Büntetőjogi Szemle, 2022/1, 10-11.

[8] Elek Balázs: Költség és időtartalékok a büntetőeljárásban, Büntetőjogi Szemle, 2015/1-2, 13.

[9] Elek Balázs: i. m. (2015) 14-15.

[10] Elek Balázs: i. m. (2015) 14-15.

[11] Bárándy Gergely - Dávid Ferenc: Mint a mesebeli okos lány: gondolatok a bűnösség beismeréséről szóló egyezségről, Büntetőjogi Szemle, 2019/2, 11.

[12] Kadlót Erzsébet: A hatékony védelemhez való jog újragondolása, Ügyvédek Lapja, 2017/6, 33.

[13] Bencze Mátyás: A kor színvonalán? - Az új büntetőeljárási kódex válasza a jelen kihívásaira, Pro Futuro, 2018/3, 13.

[14] Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 218.

[15] Tremmel Flórián in: Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004, 214.

[16] Tóth Mihály in: Belovics Ervin - Tóth Mihály: Büntető eljárásjog, HVG-ORAC Kiadó Kft., Budapest, 2020, 158.

[17] Tóth Mihály i. m. 158.

[18] Szabó Krisztián in: Elek Balázs - Szabó Krisztián: Szemelvények a büntető eljárásjog köréből, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Debrecen, 2019, 38.

[19] Tremmel Flórián i. m. 211.

[20] Király Tibor i. m. 222.

[21] Tóth Mihály i. m. 158.

[22] Jármai Tibor: Gondolatok a bizonyítás egyes kérdéseiről, in: Nagy Ferenc (szerk.): Ad futuram memoriam - Tanulmányok Cséka Ervin 85. születésnapja tiszteletére, Pólai Elemér Alapítvány, Szeged, 2007, 61-62.

[23] Jármai Tibor i. m. 64-65

[24] Bócz Endre: "Megismerés" és "bizonyítás" a büntető eljárásban, in: Acta Universitatis Szegediensis: acta juridica et politica, Szeged, 1992, 91.

[25] Bócz Endre i. m. 90.

[26] Németh János: A beismerő nyilatkozat jogintézményének értelmezési jogintézményének értelmezési nehézségei, Magyar Rendészet, 2022/2, 27.

[27] Nánási Gábor: A bőség zavara? Avagy a büntetőeljárás bírósági szakaszát gyorsító különeljárások indítványozásáról, alkalmazási lehetőségeiről, Magyar Jog, 2020/1, 50.

[28] Még ha a "korlátozott" jelző meg is jelenik előtte.

[29] Bencze Mátyás: i. m. 24.

[30] Békés Ádám: A beismerő vallomásról és az egyezség lehetőségéről - pro és kontra, Ügyvédek Lapja, 2017/6, 38.

[31] Varga Zoltán: Az előkészítő ülés hatása a büntetőeljárásban, Ügyvédek Lapja, 2019/6, 25.

[32] Belovics Ervin: Új büntetőeljárási törvény, új feladatok, Belügyi Szemle, 2018/4, 8-9.

[33] Be. 497. §.

[34] Be. 500. § (2) bek.

[35] Gácsi Anett Erzsébet: Quo vadis fegyverek egyenlőségének elve? In: Görög Márta - Hegedűs Andrea (szerk.): Lege Duce, Comite Familia, Iurisperitus Kiadó, Szeged, 2017, 140.

[36] Gácsi Anett Erzsébet: i. m. 136.

[37] Bancsi Zsolt József - Rimóczy István: Az előkészítő ülés ismeretelméleti és pszichológiai szempontjai I., Ügyészségi Szemle, 2021/1, 42.

[38] Bencze Mátyás: i.m. 34.

[39] Bancsi Zsolt József - Rimóczy István: i. m. 42.

[40] Be. 506. § (3)

[41] Be. 505. §

[42] https://birosag.hu/statisztikai-evkonyvek (letöltve: 2022. 01. 04.) A tanulmány véglegesítésének időpontjában a statisztikai évkönyvek megváltozott elérési útja: https://birosag.hu/birosagokrol/statisztikai-adatok/statisztikai-evkonyvek (megtekintve: 2022. 12. 11.).

[43] https://birosag.hu/ugyforgalmi-adatok (letöltve: 2022. 01. 04.) A tanulmány véglegesítésének időpontjában az ügyforgalmi adatok megváltozott elérési útja: https://birosag.hu/birosagokrol/statisztikai-adatok/ugyforgalmi-adatok (megtekintve: 2022. 12. 11.).

[44] http://ugyeszseg.hu/az-ugyeszsegrol/orszaggyulesi-beszamolok/ (letöltve: 2022. 01. 05.).

[45] Ilyen százalékos arányszámokat tartalmaz pl. a 3. ábra.

[46] Itt jegyezném meg, hogy a statisztikai adatok vizsgálata során a 2020-as évvel bezárólag álltak rendelkezésre hiánytalanul adattáblák. A tanulmány véglegesítésének időpontjában már a 2021-es évre vonatkozó adatok is közzétételre kerültek, azonban az információk kivonatolására és csoportosítására ekkorra már a 2020-as évvel bezárólag teljeskörűen sor került, így a tanulmány is ezzel az évvel bezárólag tartalmaz információkat.

[47] Forrás: saját szerkesztés az OBH által közzétett, bírósági ügyforgalomra vonatkozó statisztikai számadatok feldolgozása és összevetése alapján (https://birosag.hu/statisztikai-evkonyvek, a tanulmány véglegesítésének időpontjában https://birosag.hu/birosagokrol/statisztikai-adatok/statisztikai-evkonyvek).

[48] Ugyanakkor ebből a változásból a járványhelyzetre tekintettel nehéz lenne kikezdhetetlen következtetést levonni.

[49] Forrás: saját szerkesztés az OBH által közzétett, bírósági ügyforgalomra vonatkozó statisztikai számadatok feldolgozása és összevetése alapján (https://birosag.hu/statisztikai-evkonyvek).

[50] Forrás: saját szerkesztés az OBH által közzétett, bírósági ügyforgalomra vonatkozó statisztikai számadatok feldolgozása és összevetése alapján (https://birosag.hu/statisztikai-evkonyvek, a tanulmány véglegesítésének időpontjában https://birosag.hu/birosagokrol/statisztikai-adatok/statisztikai-evkonyvek).

[51] Az eljárás időtartama jelen vonatkozásban a kezdőirat érkezése, illetve az újralajstromozás napjától az eljárás tárgyaláson, vagy tárgyaláson kívüli befejezéséig értendő.

[52] Forrás: saját szerkesztés az OBH által közzétett, bírósági ügyforgalomra vonatkozó statisztikai számadatok feldolgozása és összevetése, valamint a legfőbb ügyész 2018-as, 2019-es és 2020-as országgyűlési jelentései alapján (B/12207 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2019. évi tevékenységéről, B/16954 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2020. évi tevékenységéről, B/7481 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2018. évi tevékenységéről).

[53] A legfőbb ügyész 2018-as, 2019-es és 2020-as országgyűlési jelentései alapján (B/12207 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2019. évi tevékenységéről, B/16954 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2020. évi tevékenységéről, B/7481 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2018. évi tevékenységéről).

[54] OBH 2020. évi ügyforgalmi elemzése, 126. https://birosag.hu/ugyforgalmi-adatok/reszletes-elemzes-2020-evi-birosagi-ugyforgalomrol (letöltve: 2022. 01. 05.).

[55] OBH 2020. évi ügyforgalmi elemzése, 132.

[56] Polt Péter: A büntetőeljárási törvény újításainak várható hatásai, Belügyi Szemle, 2018/9, 32.

[57] Bancsi Zsolt József - Rimóczy István: i. m. 28-29.

[58] Bancsi Zsolt József - Rimóczy István: i. m. 32.

[59] Bancsi Zsolt József - Rimóczy István: i. m. 32.

[60] Kónya István: A Be. egy éve kúriai szemmel, Ügyvédek Lapja, 2019/6, 12.

[61] Varga Zoltán: i. m. 25.