https://doi.org/10.59851/mj.73.04.2
A tanulmány arra kísérel meg választ keresni, hogy az információs technológia fejlődése, kiváltképp a mesterséges intelligencia alkalmazásának elterjedése milyen hatást gyakorol a jogrendszerre, azon belül a polgári jog területére, illetve a jogrendszernek ezt a hatást milyen módon kell kezelnie. A digitális kor újdonságaira a meglévő axiómáinkból kiindulva nem tudunk új teorémákat alkotni. A jogrendszer nem vitásan változtatási kényszer előtt áll, a jogfejlesztés eszköztára azonban felkészületlen az információs társadalom igényeire, ezért a jogi gondolkodásban paradigmaváltás szükséges. A jogi paradigmaváltás következményeit a jogalkotásban először a polgári jog területén kell levonni.
Kulcsszavak: mesterséges intelligencia; jogalkotás; paradigmaváltás; polgári jog
The article attempts to find answers to the questions of what effects the development of information technology, especially the spread of the application of artificial intelligence, has on the legal system, including the field of civil law, and how the legal system should deal with these effects. We cannot create new theorems for such novelties of the digital age based on our existing axioms, the legal system is undoubtedly forced to change, but the toolkit of legal development is unprepared for the needs of the information society, therefore a paradigm shift is necessary in legal thinking. The consequences of the legal paradigm shift in legislation must first be drawn in the field of civil law.
Keywords: artificial intelligence; legislation; paradigm shift; civil law
"A mesterséges intelligencia (MI) mára túllépett azon, hogy pusztán az adatok alapján önmagukat tanító és javító algoritmikus rendszerek összessége legyen. Az MI egyre inkább képes az emberi megértés, tanulás és problémamegoldás szimulációjára, valamint az emberi képességek egyes szegmenseinek leképezésére és hatékonyságának növelésére."[1]
Általánosan elfogadott tény, hogy az információs társadalom beláthatatlan kihívások elé állítja az emberiséget. Jelen írás arra kísérel meg válaszokat keresni, hogy az információs technológia fejlődése, kiváltképp a mesterséges intelligencia alkalmazásának elterjedése milyen hatásokat gyakorol a jogrendszerre, azon belül a polgári jog területére, illetve a jogrendszernek e hatásokat milyen módon kell kezelnie. Abban ugyanis széles körű konszenzus látszik, hogy a jogrendszer nem szemlélheti tétlenül a digitális forradalom eredményeként kialakuló technológiai és társadalmi változásokat.[2]
A gyors ütemű fejlődés velejárója azonban, hogy elvész a mély gondolkodás, a problémák analitikus vizsgálatának és alapos megértésének képessége, illetve lehetősége, és ez hibás hipotézisekhez, következtetésekhez és megoldási stratégiákhoz vezet. Ha nem tudunk a zajban és a rohanásban lelassulni, és az új világ változásain nagyobb összefüggések mentén elgondolkodni, a digitális forradalom vesztesei leszünk. Amit ma teszünk vagy elmulasztunk, talán évtizedekre meghatározza társadalmunkat.
A digitális forradalom és a mesterséges intelligencia technológiai távlatait és kiszámíthatatlan hatásait jól érzékeltetheti egy aktuális hír.[3] Eszerint az Insurify, Amerika legjobbra értékelt online biztosítási ügynöki és összehasonlító platformja kiadta a biztosítási ágazat első ChatGPT alkalmazását, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy közvetlenül a mesterséges intelligencia platform új alkalmazáskönyvtárán keresztül böngésszenek és hasonlítsanak össze autóbiztosításokat, illetve kössenek új biztosítást. A hír látszólag csak egy a mesterséges intelligencia alkalmazási körének fejlődéséről szóló tudósítások közül, azonban egyrészt előrevetíti a biztosításközvetítési ágazat átalakulását, illetve az alkuszi foglalkozás szükségtelenné válását, másrészt - a jogászi hivatásrend számára - felveti a szerződéskötés évezredes mechanizmusával kapcsolatban kialakult képzeteink és szabályaink újragondolásának igényét.
A 20. század első felében a nyugati világban a világtörténelem egyik leggyorsabb és legjelentősebb technológiai változása zajlott le: a közlekedésben az évezredek óta használt állati erőt egy csapásra felváltotta a motorizált eszközök alkalmazása.[4] A változás a nagyvárosokban
- 214/215 -
volt igazán szembetűnő, itt a lovas közlekedés 1920-ra szinte teljesen eltűnt.[5] Mindez nem pusztán egy új közlekedési forma kialakulását jelentette. A változás a társadalmat is átalakította, a lótenyésztés helyén új iparágak születtek, az autó- és olajipar a világgazdaság vezető tényezőjévé vált, a motorizáció gyökeresen átalakította a társadalmi élet minden területét és az emberi életformát. E változásokat fokozatosan követte a jogrendszer is: a polgári jogban megjelent a veszélyes üzemi felelősség, kialakult a biztosítási piac, megszülettek a közlekedési rendszabályok, a büntetőjogban pedig a közlekedési büntető tényállások.
Látható, hogy a motorizációval együtt járó társadalmi változások a jog korábbi intézményi keretei között, új fogalmak és új szabályozási területek életre hívása nélkül nem voltak kezelhetők. A motorizáció történelmi távlatokban nézve kétségtelenül drámai gyorsasággal zajlott le, azonban ez a sebesség messze eltörpül ahhoz az ütemhez képest, ahogy az ezredfordulón az információs technológiai fejlődés alakítja át a mindennapi életünket. Ez a különbség a jog szemszögéből nézve azért bír kiemelkedő jelentőséggel, mert kétségessé teszi, hogy a jogrendszer a megszokott mechanizmusain keresztül lépést tud-e tartani a változásokkal.
Olyan új dogmatikai alapokra, rendszergondolatokra van szükség, amelyek köré felépíthető az új korszak polgári joga és a többi jogág is. A Code Civil kodifikációs eszményéhez igazítva azokból az elvekből kell kiindulnunk, amelyeknek középpontjában a polgári jog hagyományainak megfelelően a polgár, vagyis az ember áll.[6]
Az emberközpontúság elvére épülhetnek az újabb szabályok, a kivételek és a kivételek alóli kivételek.[7] A rendszerteremtő gondolat kialakításánál elsőrendű szempont, hogy az adott technológiai eszköz (mesterséges intelligencia), amit eredetileg az ember önnön szolgálatára hozott létre, ne legyen a mérték és a kiindulópont, mert mellette éppen az ember válhat másodlagossá.
Ahhoz, hogy meghatározhassuk az alakuló új világ (digitális kor) jogi értelemben vett rendszergondolatát, meg kell értenünk a technológiai és jogi fejlődés kapcsolódási pontjait, illetve azt, hogy mikor beszélünk korszak- és paradigmaváltásról.
Az emberi történelem során több robbanásszerű átalakulás is bekövetkezett, amelyek átfogó társadalmi, gazdasági és technológiai változásokat hoztak magukkal, illetve amelyeket ilyen változások előztek meg. Ezek a változások hatással voltak a jogra is, illetve a jog is hatással volt ezekre a nagyívű folyamatokra.[8] Ilyennek tekinthető a római jog kodifikációja, a könyvnyomtatás elterjedése, a reneszánsz és a reformáció, az első és második ipari forradalom, illetve az információs (informatikai) forradalom, és ilyen most a digitális kor hajnala is.
A jogban ezek közül paradigmatikus változást a római jog kódexbe foglalása, a feudalizmus alkonyán a polgári forradalmakkal egyidőben a polgári törvénykönyvek megszületése, később a demokratikus alkotmányok létrejötte, valamint az információs forradalom jogi változásai hoztak. Azért jelentettek korszakhatárt (robbanásszerű fordulatot), mert a korábbi rendszert vagy újraértelmezték, és a társadalmi kérdésekre merőben új válaszokat adtak, vagy teljesen új rendszert alkottak, s így az emberi életre jelentős hatással voltak. Ennek során a jog nemcsak eszköz, hanem a társadalmi, gazdasági folyamatokat sok esetben befolyásoló, alakító tényező is volt.
Ezekhez mérhető változás előtt állunk most is. A digitális kor ugyanis olyan újdonságokat hoz magával (mesterséges intelligencia, robotizáció, algoritmikus mechanizmusok), amelyekre a meglévő axiómáinkból (általános jogi tételekből) kiindulva nem tudunk új teorémákat (tételeket - szabályokat) alkotni, vagy a meglévő axiómáinkból logikusan következő teorémáink nem alkalmasak az új dolgok meghatározására. A jogrendszer nem vitásan változtatási kényszer előtt áll, a jogfejlesztés eszköztára azonban felkészületlen az információs társadalom igényeire.
Technológiai fejlődés - gyorsabb vagy lassabb - a történelem során mindig volt, de annak eddigi társadalmi üteme lehetővé tette a jog számára a változások követését. Az emberiség történetében azonban - a 20. századot megelőzően - még nem volt példa olyan gyors társadalmi átalakulásra, amelynek eredményeként az egymást követő generációk azonos társadalmi helyzetű tagjai egymástól gyökeresen eltérő életformát folytatnak.
A jog változó társadalmi, gazdasági, technológiai környezethez való adaptálásának, a tágabb értelemben vett jogfejlődésnek háromféle útja lehetséges: a jogalkotás, a bírói jogfejlesztés, valamint a jog tényleges társadalmi gyakorlatának változása. A jog társadalmi gyakorlata reagál elsőként a társadalmi környezet változására, gyors vagy radikális változások esetén azonban gyakran eltávolodik az írott, alaki jogtól, ezzel pedig egyrészt kiüresíti azt, másrészt ezzel a hatósági, bírói jogalkalmazás számára okoz nehézségeket.
- 215/216 -
A bírói jogfejlesztés a meglévő jogi fogalmak és jogintézmények értelmezés vagy analógia útján történő bővítésével csak a megszokott léptékű társadalmi változások kezelésére képes, a kataklizmaszerű átalakulások kezelésére a jogbiztonság sérelme nélkül azonban nem. Ilyen esetben tehát a jogalkotás szerepvállalása elkerülhetetlen. A gyökeresen új társadalmi viszonyok rendezése új jogintézmények, jogi kategóriák felállítása nélkül nem lehetséges. A korábbi társadalmi viszonyokra reflektáló szabályok a korszakváltás közepette nem egyszerűen hézagossá, hanem olyan mértékben hiányossá válnak, hogy e hiányzó többlettartalom pótlására a jogalkalmazás önmagában nem lehet képes.
Amikor a magánjog területén a klasszikus természetjogi kodifikációt követően a 20. századra a fogyasztói társadalom és a technológiai fejlődés a jogrendszerrel szemben új elvárásokat fogalmazott meg, a jogalkotásra hárult a feladat, hogy a polgári jogi kódexeket a veszélyes üzemi felelősség, a fogyasztóvédelem, valamint a termékfelelősség szabályaival kiegészítse.
Antony N. Allott már 1980-ban arra figyelmeztetett,[9] hogy "a modern formális jog a társadalmi fejlődéssel egyszerűen nem képes lépést tartani". Allott megállapítása elsősorban azon alapul, hogy a formális jogalkotás folyamata szükségszerűen késéssel reagál a társadalmi igényekre, majd ugrásszerű jellege miatt a jogfejlesztés kívánatos mértékét indokolatlanul túllépi, így tulajdonképpen - egy-egy átmeneti időszakot leszámítva - sohasem felel meg a társadalom elvárásainak.
Kérdés, hogy a jogalkotó miként tegyen eleget feladatának a gyorsan változó társadalmi viszonyok között. Elegendő utólag követni a társadalmi-technikai változásokat és így szabad teret biztosítani az innovációnak, vagy előre gondolkodva meg kell szabnia annak jövőbeli irányait? Úgy tűnik, hogy a technológiai jellegű fejlődésen alapuló társadalmi változások esetén különösen igaz, hogy a jogalkotónak azt a társadalmi gyakorlatot kell szem előtt tartania, amely az új lehetőségek talaján kialakul. Ha tehát a mesterséges intelligencia új kereskedelmi, forgalmi megoldások előtt nyitja meg a kaput, a jogalkotónak e gyakorlat alapulvételével kell a meglévő jogszabályi környezetet módosítania. Ezzel egyrészt tükröt tart mindazon "bevált" eljárás számára, amely a jogrendszerbe beilleszthető, másrészt tilalmazza mindazt, ami a jogrendszer által védett értékeket veszélyezteti, annak az ideális célnak érdekében, hogy a kodifikált jog és az "élő jog"-ként[10] működő társadalmi gyakorlat közötti különbség minimalizálható legyen. Ezzel biztosítható, hogy a jogalkotó ne gátolja a technológiai innovációt és a versenyképességet.
A jogalkalmazás más oldalról szembesül kihívásokkal. Menyhárd Attila az igazságszolgáltatás privatizációjának veszélyére figyelmeztet akkor, amikor az online térben keletkező jogviszonyokkal kapcsolatos jogérvényesítés és az ahhoz szükséges értékválasztások átkerülnek az információk és algoritmusok felett kontrollt gyakorló online szolgáltatók kezébe.[11]
Fel kell ismernünk, hogy az információs technológiai társadalom olyan gyorsan változik, hogy annak követésére a jogfejlesztés egyik hagyományos módja sem alkalmas, sokkal rugalmasabb mechanizmusok szükségesek. A technológiai fejlődés tehát paradigmaváltást igényel a jogi gondolkodásban, ideértve a jogalkotást és a jogalkalmazást egyaránt. Ennek során a hazai jogászságnak is nyitottabbnak kell lennie az új technológiák iránt.
A digitális forradalomra reagáló jogalkotás során egyrészt az informatika aktuális (és gyorsan változó) lehetőségeit kell alapul venni, másrészt pedig az azokban rejlő tendenciákat kell felismerni. Ehhez új jogalkotási szemlélet látszik szükségesnek, mert aligha képzelhető el, hogy a felgyorsult technológiai fejlődés mellett lehetséges lenne éveket várni jogszabályaink revíziójával. Az információs társadalomban komoly nehézséget okoz a jogalkotás számára, hogy a technológiai változások gyorsasága, illetve kiszámíthatatlan hangsúly- és irányváltásai mellett a jogalkotás megszokott menete nem képes lépést tartani a fejlődéssel, mert mire a jogalkotás reagál az innovációra, az már meghaladottá válik. Ha pedig a jogalkotó túl gyakran módosítja a szabályokat, az jogkövetési és jogalkalmazási nehézségekhez, más szóval jogbizonytalansághoz vezethet.
Jogtechnikai megoldás lehetne a normák időtállóságának megőrzése érdekében azok magas absztrakciós szinten tartása, azonban egyrészt a technológiai változásokra a jogalkalmazás is tanácstalanul tekint, másrészt ezzel a jogalkotó a bírói jogfejlesztésre hárítana egy olyan feladatot, amely meghaladja a bírói jogértelmezés szintjét.
A rendszer korlátait feszegető nagy fordulat (paradigmaváltás) esetén a jogalkotás nem kerülhető el, legfeljebb elodázható, ám ennek társadalmi és gazdasági következményei igen súlyosak lehetnek. Ezt igazolja a hazai feudális viszonyok között megkésett polgárosodás és az erre reagáló polgári jogalkotás példája is. Hazai jogszabályi előzmények hiányában a kapitalista fejlődéshez elengedhetetlen jogszabályi hátteret az 1850-es és 1860-as években az osztrák jogból való - sokszor nem önkéntes - átvétellel teremtették meg.
Varga Csaba szerint "...egész jogi oktatásunk, jogi kultúránk és jogtudományunk kissé régimódi, alapszemléletében tehát jócskán avult is, mert az emberi gondolkodás kulcsterminusait érintő egész szemléletében jobbára
- 216/217 -
a felvilágosodáskori hagyományt követi - és részben éppen azért, mert sem tudományosságunk alapjainak az újragondolása, sem pedig annak végigondolása, hogy a tudományban egyáltalán miképpen kell gondolkodnunk, nem történt még meg".[12]
A fenti megállapítás óta eltelt idő ellenére úgy tűnik, hogy a digitális kor kihívásaira a jogászságnak részben azóta is megtartott konzervatív alapszemlélete miatt nincs határozott válasza, új rendszergondolata. Ha jogalkotásunk lépést akar tartani a 21. század digitális világával, nagyobb léptékben kell gondolkodnia. Bizonyos, hogy változtatni kell szemléletén és módszerein ahhoz, hogy a technológiai korszakváltás következményeit jogi paradigmaváltásként vonja le.
Jogi paradigmaváltás idején a jogalkotó nem elégedhet meg a kodifikáció megszokott eszköztárával, olyan hagyományokhoz kell visszanyúlnia, amelyek gondolkodását a korábbi paradigmák korlátai közül felszabadítják. Boros János[13] a gondolkodás szabadságát a filozófia újrafelfedezésében látja: "...ahol nincsen filozófiai műveltség, ott az indulatok veszik át a gondolkodás és a megfontolt cselekvés helyét".[14] Szintén ő mondja: "Egy hivatalt viselő feladata nem merül ki a törvények végrehajtásában. Meg kell értenie a törvény értelmét, működését, fejleszthetőségét. Mire való a hivatalos személy, ha nem tudja, hogyan lehet egy törvényt jobbá tenni és hogyan lehet erre javaslatot tenni?"[15]
Noha a modern államok formális jogalkotása mögötti jogpolitika a legritkább esetben keres metafizikai fogódzókat, nem árt Hamvas Béla esszenciális szavait felidéznünk: "A törvény nemcsak az emberi közösségben élő lények együttélésének szabályait mondja ki. Mindig a lét alapvető tulajdonságain épül fel és beszél a lélek sorsáról, a nevelésről, a nemek kötelességeiről, az étkezésről, a ruházatról, az áldozatról, a halálról, az örök életről, a beavatásról, a hierarchiáról, a túlvilági élet köreiről. A törvény az egyetemes lét törvénye...".[16] Hamvasnál a "törvény" persze nem a modern formális jog tételezett szabályát, hanem annál sokkal elvontabb fogalmat jelent, az ősi, isteni törvényt, amely azonban végső soron minden társadalmi norma alapja és forrása, másként "a lét ősi, szellemi állapotába való visszatérés útjának megjelölése".[17] Hamvas meglátása szerint az emberiség az ártatlanságát és éberségét az "aranykor" végével, az i.e. 6. században elvesztette, és a történelem ezt követő századait egyfajta spirituális apokalipszisként írta le. Az aranykor egykori törvényei arról ismerhetők fel, hogy metafizikai alappal bírnak,[18] azaz a lét értelmének tudásából fakadnak. "A törvény szava ...az emberiség közös java éppúgy, mint a minden ember egyéni java."[19]
Lábady Tamás a magánjog fogalmát az emberi létezésből vezeti le, majd Gustav Radbruch szép metaforáját idézve így ír a polgári jogról: "Herzkammer allen Rechts (minden jogok szívkamrája)", azaz a társadalom jogának meghatározó, legjellemzőbb és annak struktúráját legközvetlenebbül kifejező ága, amely csak utólagosan reflektál az élet rendetlenségeire, ezért a súlypontja az élet közvetett befolyásolásán és ennek irányító hatásán van, de azt közvetlenül is alakítja, s ilyenkor eszközöket szolgáltat az életnek, amelyeket felhasználva az élet folyamatosan teremti a rendet.[20]
A magánjog legfőbb forrása tehát az ember, szabályozása középpontjában is legközvetlenebbül az ember áll. A digitális kor új rendszergondolatát ezért elsőként a magánjogban, illetve a magánjog mély elemzésével és megújításával lehet megalkotni, majd ezt valamennyi jogterületre nézve alkalmazni kell.
A fentieket elfogadva megállapíthatjuk, hogy a digitális forradalom szabályozási kényszerhelyzetet szül, amelyet elsőként a polgári jog területén kell kezelni. Ez még akkor is így van, ha az Európai Unió folyamatos jogalkotással próbál rendszert alkotni.[21] Válaszai azonban túlontúl technikaiak, nem hozhatnak jogi megújulást (paradigmaváltást), erre ugyanis az európai országok csak belső - elsősorban polgári - joguk megújításával képesek. Ez abból következik, hogy a hatáskörmegosztás elve miatt az Unió csak intézményi válaszokat tud adni (vö. a mesterséges intelligencia rendszerek kockázati besorolása, nyilvántartása és felügyelete), nem képes azonban egységes rendszergondolatot létrehozni a más-más jogi hagyományokkal, eltérő gazdasági és társadalmi szerkezettel
- 217/218 -
rendelkező huszonhét tagállam tekintetében. S mert erre az Európai Unió nem képes, az a tagállam, amely ezt kellő körültekintéssel, kellő időben teszi meg, versenyelőnybe kerül a többiekkel szemben.
A Bevezetésben felhozott példában (Insurify) szereplő technológiai fejlesztés nem egyedi eset, hanem a jelenkor bevett gyakorlatává váló kereskedelmi és szerződéskötési gyakorlat. Ebben nem az az újdonság, hogy egy szerződés megkötésére online felületen kerül sor, hanem hogy a szerződés tartalmát a szolgáltató oldaláról egy mesterséges intelligenciának nevezett informatikai program határozza meg.
Ennek a gyakorlatnak a polgári jog szemszögéből való megítélése - különösen jogvita esetén - több problémát is felvet, kezdve a mesterséges intelligencia jogi fogalmi határainak meghatározatlanságával. A mesterséges intelligencia nyilvánvalóan nem jogalany,[22] tehát nem lehet szerződő fél, sem pedig képviselő. Nem kétséges, hogy a kötelmi jogviszony a példaként felhozott esetben az ügyfél (fogyasztó) és a biztosítótársaság között jöhet létre. De létrejöttnek lehet-e tekinteni azt a szerződést, amely tekintetében a felek nem tettek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatot?
Amennyiben a szerződő felek egyike blankettaszerződést (általános szerződési feltételt) alkalmaz, a szerződés az abban foglalt feltételek megtárgyalása nélkül, annak a másik fél általi elfogadásával létrejön. Amikor azonban az elektronikus utat biztosító szolgáltató a szerződési ajánlat elkészítését, vagyis a szerződés tartalmának meghatározását a mesterséges intelligenciára, míg a szerződés aláírását automatizált elektronikus azonosító technológiára[23] bízza, a szerződés létrejöttéhez szükséges, a szerződés hagyományos polgári jogi fogalmának megfelelő elemek hiányoznak. Az elektronikus utat biztosító fél, adott esetben gazdasági társaság a természetes személy képviselője (vezető tisztségviselője, meghatalmazottja) útján tehet jognyilatkozatot, a példaként felhozott esetben azonban a képviselő a szerződés tartalmáról és az elektronikus hitelesítés megtörténtéről nem is tud. További kérdés, hogy amennyiben a szerződést létrejöttnek tekintjük, az írásba foglalt szerződésnek minősül-e.[24]
Ahogyan az eddig bevezetett új technológiák esetében már tapasztalhattuk, az emberi beavatkozás nélküli gépi (automatikus, algoritmikus) döntéshozatal számos jogi kockázatot hordoz magában. A jogalkotónak ezért az új rendszergondolat megalkotásánál mérlegelnie kell, hogy e technológiák polgári jogviszonyokban való mindennapos alkalmazása során hogyan biztosítsa azt, hogy az az ember érdekét szolgálja, és a társadalom egésze számára hasznos legyen. Kérdés, hogy szükség van-e a polgári jogban új axiómára, vagy már egy meglévőből, a rendszer alapjait használva kell merőben új jogi megoldásokat alkotni annak érdekében, hogy a példában szereplő szerződések létrejötte vagy érvényessége a mesterséges intelligencia alkalmazásával történő szerződéskötési mechanizmus miatt ne merüljön fel.
A mesterséges intelligencia szerződéskötésben való "közreműködésének" a jelenlegi polgári jogi fogalmi keretek közé történő beillesztéséhez a kodifikációs jogfejlesztés jogtechnikai eszköztárából mindenekelőtt a vélelmek és fikciók[25] alkalmazására támaszkodhatunk. Leegyszerűsítve, a jogalkotó jogpolitikai okból (valamely joghatás elérése érdekében) fikciót állíthat fel olyan tény valókénti elfogadására, amelyről biztosan tudja, hogy nem valós, azaz kifejezetten nem valódi tényt tekint igaznak. Jogi vélelem esetén a jogalkotó valamely tényt annak valószínűsége miatt fogad el valónak, ez ellen azonban jellemzően ellenbizonyításnak van helye.[26]
Adott esetben két ponton lenne szükséges a polgári jog hiányossá vált szabályait kiegészíteni: egyrészt azzal a fikcióval, hogy az elektronikus bélyegzővel (vagy más egyenértékű informatikai eljárással) hitelesített jognyilatkozatot az elektronikus utat biztosító fél képviselője tette meg, másrészt törvényi vélelmet kellene felállítani arra nézve, hogy a felek között így létrejött szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül.
Veszélyes korban veszélyes mindaz, amit teszünk vagy elmulasztunk, kimondunk vagy elhallgatunk.[27] Különösen így van ez a rendszert felborító, gyökeres változásokat hozó rendszertelenségben, amely csupán átmenet két korszak között, mégis megrajzolja a változás gigantikus kontúrját, és figyelmeztet, ha a jogászság nem válaszol a kihívásra, a jogba vetett hit, társadalmi bizalom is meginoghat, és az egy általunk nem ismert világba vezet, mely könnyen hasonlíthat Mad Max erőszakos, disztópikus világára. Éppen ennek elkerülése érdekében paradigmaváltásra van szükség a jogi gondolkodásban, olyan rendszergondolatra, mely nem fél olyan újító jogi
- 218/219 -
eszközöket létrehozni, melyeknek nincsenek mintái vagy mintázatai a kontinentális jogfejlődésben. Ezen eszközöket azonban úgy kell megalkotni, hogy azok szervesen illeszkedjenek a jogi kultúránk mélyen rögzült alapelveihez, és ezáltal az új korban is az ember szolgálatában álljanak.
Víziót kell felvázolni az elkövetkező évekre, hogy hogyan nézzen ki az új világra szabott jogi megközelítés. Egyik legfontosabb feladat a polgári jog - elsősorban a szerződési jog - felülvizsgálata lesz, hogy az képes legyen az új kihívásokhoz alkalmazkodni. Ennek során kell választ adni - egyebek mellett - az automatizált szerződéskötésre, a jogi képviselet új formáira, a digitális eszközökre (kriptovalutákra) kiterjeszthető új vagyonfogalomra, a pénz megváltozott fogalmára, és nem utolsósorban a mesterséges intelligencia alkalmazásával összefüggő felelősségi kérdésekre.
Ha nem leszünk képesek erre a megújulásra, illetve a jog megújítására, akkor a digitális forradalom egyben a jog hanyatlását is fogja jelenteni,[28] és a jogrendszereket felválthatják a technikus-rendszerek.[29] ■
JEGYZETEK
[1] Nemzetgazdasági Minisztérium: Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiája 2025-2030, 2025.09.04., https://kormany.hu/dokumentumtar/magyarorszag-mesterseges-intelligencia-strategiaja-2025-2030-1
[2] Részletesebben lásd Török Bernát - Ződi Zsolt (szerk.): A mesterséges intelligencia szabályozási kihívásai. Tanulmányok a mesterséges intelligencia és a jog határterületeiről. Budapest, Ludovika Egyetemi Kiadó, 2021.
[3] https://finance.yahoo.com/news/insurify-launches-industry-first-chatgpt-120000524.html
[4] A változás intenzitására jellemző adat, hogy míg az USA-ban 1900-ban 8000 regisztrált gépjármű és mintegy 25 millió ló (illetve öszvér) végezte a szállítást, addig 1945-re a gépjárművek száma 31 millióra nőtt, a lovak száma pedig 7 millió alá csökkent. Forrás: Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium, https://esmis.nal.usda.gov/sites/default/release-files/qv33rw655/db78tg38w/5d86p3338/horsemulemvstat_Horses__Mules__and_Motor_Vehicles__1840-1924.pdf; Energy History (Yale University), https://energyhistory.yale.edu/horse-and-mule-population-statistics/; FRED (Federal Reserve Economic Data), https://fred.stlouisfed.org/series/A01108USA258NNBR
[5] London Transport Museum, https://www.ltmuseum.co.uk/collections/stories/transport/londons-horse-bus-era-1829-1910
[6] A Code Civil keletkezésének körülményeiről lásd Harmathy Attila: Szerződésmódosítás - devizaalapú kölcsönszerződés. Jogtudományi Közlöny, 2016. (11), 539-540.
[7] Varga Csaba: A jogi gondolkodás paradigmái. Budapest, Szent István Társulat, 2006. 54-55.
[8] Részletesebben lásd Harmathy: Szerződésmódosítás - devizaalapú kölcsönszerződés. 538-544.
[9] Anthony N. Allott: The Limits of Law. London, Butterworth, 1980. 72., részletesebben: Varga Csaba: A jog mint folyamat. Budapest, Osiris, 1999. 369.
[10] Eugen Ehrlich: Grundlegung der Soziologie des Rechts. München, 1913.
[11] Menyhárd Attila: Az információs technológiai fejlődés hatása az állam szerepvállalásában. In: Török Bernát - Ződi Zsolt (szerk.): A mesterséges intelligencia szabályozási kihívásai. Tanulmányok a mesterséges intelligencia és a jog határterületeiről. Budapest, Ludovika Egyetemi Kiadó, 2021. 82-83.
[12] Varga: A jogi gondolkodás paradigmái. 183.
[13] "A filozófia szerepe ma talán fontosabb, mint bármikor az elmúlt évtizedekben. A modern világ ritmusa felgyorsult, a digitális tér szétszórt figyelmet, pillanatnyi impulzusokat kínál és látszólag minden tudás azonnal elérhető. A felszín mégis gyakran elhomályosítja a lényeget: azt, hogy a valódi megértés lassabb, mélyebb és fegyelmezettebb folyamat." Szilágyi Dénes: Több filozófiát Magyarországnak! - Interjú Boros János Mihállyal, az NKE Nemzeti Filozófia Központ vezetőjével. Bonum publicum, 2025. (9), 6.
[14] Szilágyi: Több filozófiát Magyarországnak! 5.
[15] Szilágyi: Több filozófiát Magyarországnak! 5.
[16] Hamvas Béla: Scientia Sacra. Budapest, Magvető, 1988. 536.
[17] Hamvas: Scientia Sacra. 544.
[18] Hamvas: Scientia Sacra. 536.
[19] Hamvas: Scientia Sacra. 544.
[20] Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Budapest - Pécs, Dialóg Campus, 2002. 19.
[21] A mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok megállapításáról, valamint a 300/2008/EK, a 167/2013/EU, a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1139 és az (EU) 2019/2144 rendelet, továbbá a 2014/90/EU, az (EU) 2016/797 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról szóló, 2024. június 13-i (EU) 2024/1689 európai parlamenti és tanácsi rendelet.
[22] Ennek ellentmondó felvetést tartalmaz az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról [2015/2103(INL)], amelynek 59. f) pontja szerint a robotok specifikus jogalanyisága létrehozatalának vizsgálatára szólítja fel a Bizottságot.
[23] Vö. Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, illetve a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló 2023. évi CIII. törvény 85. § (2) bekezdés.
[24] Vö. Ptk. 6:6. §, 6:7. §, 6:82. § (1) bekezdés b) pontja. Részletesebben lásd Menyhárd Attila: Az írásbeliségről. In: Rák Viktor (szerk.): Ünnepi tanulmánykötet Anka Tibor 70. születésnapja alkalmából. Budapest, Közjegyzői Akadémia Kiadó, 2023. 127-137.
[25] Részletesen lásd Varga: A jog mint folyamat. 234-270.
[26] Lásd Lábady Tamás: A magánjog általános tana. Budapest, Szent István Társulat, 2019. 138-139.
[27] Varga: A jogi gondolkodás paradigmái. 450.
[28] Varga: A jogi gondolkodás paradigmái. 459.
[29] Ez olyan rendszereket jelöl, melyeket kizárólag technológiai szempontok szerint szerveznek és irányítanak, és amelyekben az emberi kapcsolatokat is technológiai fejlesztések, műszaki szempontok alapján ítélik meg. Ilyen rendszerekben nincs helye a természetjognak, a méltányosságnak, az értékalapú megközelítésnek, de még a jogi kultúrának sem. E rendszerek kizárólag a hasznosság és haszonelvűség alapján szerveződnek, s így - mivel ez az ember igazi természetével szembemegy - hosszú távon bukásra vannak ítélve. Részben ilyen rendszert ír le Aldous Huxley a Szép új világ (1932) című disztópiájában, vagy Madách Imre Az ember tragédiája tizenkettedik színében, a falanszter-jelenetben.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző minisztériumba beosztott ítélőtáblai bíró.
[2] A szerző gazdasági és vagyonjogi szabályozásért, valamint perképviseletért felelős helyettes államtitkár.
Visszaugrás
