A gazdasági, társadalmi krízis helyzetek esetében a megoldás keresése elvezet a szerződési szabadság elvén alapuló szabályoktól történő eltérésre. Ilyen megoldás lehet a szerződés tartalmának bíróság által és/ vagy jogszabállyal visszaható hatállyal történő módosítása. A devizaalapú kölcsönszerződéseknél ezek a kérdések napjainkban különösen fontosakká váltak. A téma alapjainak történeti, összehasonlító bemutatását nyújtja a cikk.
A devizaalapú kölcsönök miatt évek óta sokan gondolkoznak azon, hogy mi a következménye a szerződéseknek, milyen kötöttség jár a szerződésekkel. A megoldás keresése a szerződések alapkérdéseihez vezet. A szerződés a jogrendszer egyik fontos intézménye és a jogrendszer más részeivel (fogyasztóvédelemmel, közigazgatási joggal, alkotmányjoggal, európai joggal) összefüggésben kell vizsgálni. A megértést a különböző jogrendszerek eltérő felfogásának, megoldásainak, a történeti változásoknak a vázolása segíti.[1]
1.1. Korunk polgári jogának megértéséhez figyelembe kell venni a 19. században kialakult jogelveket. Az európai gondolkodásra befolyást gyakorló francia forradalom után keletkező Code civil a szerződés alapvető hatását úgy határozta meg, hogy a szerződés a szerződéskötő felek viszonyában törvény szerepét tölti be (1134. cikk). Ez a tétel nemcsak a szerződésnek a feleket kötelező voltát jelentette, hanem azt is, hogy bíróság nem módosíthatja a szerződést. A szabály alapja részben erkölcsi (az ígéret megtartásának kötelező ereje), részben gazdasági (kiszámítható magatartás), részben történeti (a feudalizmus kora megvesztegethető bíróságai által gyakorolt beavatkozás jövőre nézve történő kizárása).[2]
1.2. Az angol jog fejlődése sajátos utat követett a szerződések területén is. A bírósági rendszer, a perjog, a kártérítési felelősség alakulása szerepet játszott. A kialakult elv szerint a szerződés kötelez, a kockázatokat viselni kell.[3] Az volt a jellemző, hogy nem a szerződő felek akarata, az akaratok egyező volta állt a középpontban, hanem az üzlet.[4] A kereskedelmi szerződések súlya nagy volt. Ezeket a szerződéseket pedig többnyire a gyakorlatban kialakult szövegek alkalmazásával kötötték meg.[5] A 19. század uralkodó elve a szerződési szabadság volt. A jog nem vizsgálta felül a szerződés tartalmát; az volt a feladata, hogy kikényszerítse a vállalt kötelezettségek teljesítését.[6] Az elismert és nagy befolyással rendelkező bíró, Lord Devlin megfogalmazása szerint a szerződési jog nem az erkölcsi szempontokat veszi alapul, hanem a célszerűséget. Ez a sajátosság jelentős részben arra vezethető vissza, hogy az angol szerződési jog a kereskedelem követelményeit vette alapul.[7] A téma egyik klasszikusának tekintett Dawson megállapítása szerint a szerződési jog
- 537/538 -
a gazdasági individualizmus elveit tükrözte.[8] Az angol jog vizsgálatakor figyelembe kell azonban venni, hogy nincs polgári törvénykönyv, a különböző szerződéstípusok önálló intézményekként jelennek meg.
1.3. Az osztrák polgári jogi kódex szabályai 1811-ben kerültek elfogadásra. Az ABGB gondolatvilága mind a francia, mind az angol jogétól eltérő volt. Liberalizmust megelőző, kánonjogi, természetjogi hatást tükröző szemlélet érvényesült szabályaiban. A konzervatív felfogású szabályozás nem járt a szerződési viszonyokba történő erős beavatkozással.[9]
1.4. A német államokban a 19. század elejétől a kereskedelmi jog területén a szerződési szabadság elve vált általánossá, de az államhatalom beavatkozása több területen továbbra is érvényesült.[10] A polgári jogban a 19. század elején még a tulajdonjog állt a figyelem középpontjában és a szerződési jog csak másodlagos jelentőségű volt: a tulajdonjog megszerzésének eszközeként jelent meg. A 19. században következett be a szerződések szerepének lényeges növekedése.[11] A tulajdonszerzési funkció mellett kapott szerepet a megegyezésnek a privátautonómiából való levezetése.[12] Az elméleti alapokat olyan tudomány szolgáltatta, amely Jhering jellemzése szerint a jogot absztrakt tételek rendszerének tekintette, a tényleges jogélethez nem sok köze volt.[13] A német polgári törvénykönyv vonatkozó szabályozási elvi alapjait részben a római jogra, részben az arisztotelészi filozófiára vezetik vissza. Erre építették a pandektisták azt a jogügyleti tant, amely megjelent a BGB valamennyi szerződéstípusra irányadó szabályaiban. (A német jogirodalom szerint a BGB tervezetének előkészítői között sem volt teljes egyetértés a jogügylet kérdéseiben.) A bírálók szerint a jogügyletnek a törvénykönyvbe történő beépítése a fejlődést akadályozta.[14]
A jogügylet törvénykönyvben való szerepeltetése nem segítette a szerződések később jelentkező problémáinak megoldását. Megjegyzendő, hogy a jogügylet fogalmát nem használja az angol jog, nem található meg a francia jog törvényi szabályozásában, nem jelenik meg a svájci törvénykönyvi szabályokban sem. Az osztrák törvénykönyvben említésre kerül ugyan, de nincs szerepe a szabályok tartalmának meghatározásában.
1.5. A 19. század első felének magyar jogában a gazdaság akkori állapota miatt a szerződések nem tölthették be olyan szerepet, mint amivel fejlett áruforgalom körülményei között rendelkeznek. A római jogra utalva a kötelmek egyik fajtájának tekintették a szerződést.[15] A szerződési szabadság kérdése nem állt előtérben. Lényeges változást a 19. század második fele sem hozott: az osztrák polgári törvénykönyv alkalmazásának rövid időszakától eltekintve nem kodifikált jogról volt szó. A német mintát követő kereskedelmi törvény[16] a szerződések általános szabályait nem határozta meg.
2.1. A történelmi, társadalmi, gazdasági háttér a 19. század első felében tehát Európa különböző államaiban jelentősen eltérő volt. Ennek ellenére általában a 19. században a polgári jog is a liberalizmus eszméit fejezte ki és foglalta törvénykönyvekbe. Hasonló események történtek a különböző európai államokban a 19. század második felében: nagy társadalmi, gazdasági, politikai változások következzek be. A polgárság szerepének megváltozása, az ipar fejlődése, a városok növekedése, a munkásság létszámának rohamos növekedése lényeges politikai és közjogi változásokkal járt. Átalakult a törvényhozás is. A közjog átalakulása a polgári jogi szerződések alapvető szabályait nem érintették, de alkalmazásuk hátterét befolyásolták. Különösen látványosan jelentkezett ez a folyamat a 19. század második felében egységes állammá váló Németországban, ahol a liberális gazdaságpolitikát az 1870-es évek végén, számos területen az állami beavatkozás politikája váltotta fel.[17]
A gazdasági életben fontos átalakulás következett be - országonként különböző mértékben és eltérő adottságok mellett. A lakosság létszáma is jelentősen megnőtt, a városi lakosok száma ugrásszerűen növekedett, és mindezzel összefüggésben az állam feladatai megvál-
- 538/539 -
toztak. Lényegesen átalakultak a politikai viszonyok is: az általános választójog bevezetése következtében megváltozott az állam szerepe. Gazdasági területen megnőtt a bankok, biztosítók jelentősége. Az egészségügy, az egészségbiztosítás korábban nem ismert jelentőségűvé vált. Az új jelenségek fokozott állami tevékenységgel jártak.[18] Mindezekre a változásokra tekintettel jogelméleti szinten a közjog és magánjog megkülönböztetésének felülvizsgálatát, a polgári jog új szerepének átgondolását tartják szükségesnek.[19]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
