E lapszám Fórum rovatában olyan írásokat közlünk, amelyek az alkotmányos helyreállítás magyarországi lehetőségeit vizsgálják.
Élményközpontú világban élünk, miközben a hazai lakosság zöme fásult, közjogi kérdésekben vagy éppen az uniós intézmények lényegét illetően tájékozatlan. A társadalom szétszakadt, a szembenálló csoportok nem is beszélnek egymással, a másikat vadállatnak, meg nem szelídíthető fenevadnak látják és láttatják. Egy ilyen közeget kellene felrázni, tájékoztatni és a deliberatív demokrácia eszközeivel a demokrácia élményéhez juttatni, miközben az ország kormányozhatóságát, nem mellesleg pedig nemzetközi elfogadottságát is szinten kellene tartani, egyúttal biztosítani, hogy a reálpolitika ne söpörje le az igazságtételt, a környezetvédelmet és a hatalom jog általi kontrollját, korlátozását.
Pine és Gilmore sok vitát kiváltó, de egyúttal jelentős hivatkozást is elérő könyve 1999-ben "Élménygazdaság" (Experience economy) címmel jelent meg, amelyben azt állították, hogy a szolgáltatási gazdaság már nem elég a megfelelő haszon biztosításához, helyette egy új korszak, a szolgáltatásoktól különváló élménygazdaság korszaka jött el, melyben a nagyobb hasznot élmények nyújtásával lehet elérni. A szerzők szerint az élmény tehát olyan gazdasági előny, amiért magasabb árat lehet kérni, álláspontom szerint ezért invesztált a NER is a turizmusba, mint élményágazatba. "Amikor egy egyén szolgáltatást vásárol, akkor egy sereg nem megfogható tevékenységet vesz, amit helyette végeznek el. De amikor élményt vásárol, akkor arra ad pénzt, hogy adott időben egy csomó értelmes eseményt élvezzen, amit egy cég úgy rendez meg számára, mint egy színházi eseményt, melybe egyedi módon őt is bevonja, és neki biztosítja a főszerepet" - írta a két amerikai szakértő.[1]
Vajon lehetséges ezt a tézist a demokráciaélményre is rávetíteni? Ugyanis az élmények másodszori átélése sokszor már kevésbé élvezetes, mint első alkalommal. Az élménygazdaságot a jóléti társadalmak jelenségének tartják. A hosszú évtizedeken keresztül felhalmozott gazdagság és általános jólét e társadalmak tagjainak jelentősen átalakította az értékrendjét. Amerikai gazdaságtörténészek kimutatták: az átlagos amerikai életszínvonal oly mértékben emelkedett, hogy az anyagi javak már nem utalnak a valaha általuk képviselt státuszra, a korábbi - anyagi javakat felhalmozó - szemlélet helyére egy új, élménycentrikus életfelfogás lépett. Az élet maga is ritka és értékes árucikké vált, az életminőségüket sokan az általuk fogyasztott élmények minőségével mérik. Ahogy Gerhard Shulze szociológus az 1990-es évek elején felhívta a figyelmet: az élménytársadalomban a korábbi létviszonyokhoz képest mérten példátlanul megnő a társadalmi jelentősége annak, hogy a szubjektumok milyen módon élik meg az életüket.
Magyarországon a társadalom többsége nem a jóléti társadalmi körülmények között él, egyszerre van tehát jelen az "élménytársadalom" és a "szűkösség társadalma", ez utóbbinál a túlélés, illetve a megélhetés problémái dominálnak, míg az élménygazdaságban az élet megélésének módja válik a fő kérdéssé,[2] ami pusztán csak egy szűk csoport számára vált jelentőssé. Ezzel együtt a gazdaságban már igen figyelemreméltó élménykínálat és -kereslet van jelen az élet különböző területeit illetően, és a jelenség, ha nem is olyan kiterjedt mértékben, mint a jóléti társadalmakban, az átmeneti társadalmakban - amilyen a magyar - is érzékelhető. Ez indokolja, hogy Kelet-Közép-Európában is vizsgálni kezdték, például egy európai uniós projekt keretében, hogy melyek a kialakuló élménygazdaság főbb jellegzetességei, az egyes ágazatok milyen karakterű élménykínálattal tudnak megjelenni, és mindez milyen társadalmi és gazdasági hatásokat eredményez.
2021-ben legalább kéttucat olyan írást olvastam, amely az alkotmányozás és a demokratikus jogállam helyreállítása érdekében szükséges teendőkről szól. A különböző forgatókönyveket publicisztika, szakmai tanulmány, vitaanyag vagy hozzászólás formájában adták közre, jogi és közéleti folyóiratokban, blogfelületeken. A jogpozitivisták, a tisztelhető és értékes jog hívei, valamint a reálpolitikusok és a káosztól félők közti eltérések igen nagyok. Az írások címéből is jól látszik a sokszínűség: "Államcsínytevők"[3] - "A jogállami alkotmányosság helyreállítása"[4] -"Hogyan lehet új alkotmány a kormányváltás után?"[5] - "Az alaptörvénynek mennie kell"[6] - "»A magyar név megint szép lesz« - Egy új alkotmány kidolgozásának lehetséges stratégiája"[7] - "Az önkény alkotmányáról: Ha győz az ellenzék"[8] - "...A káosz forgatókönyve"[9] - "Sunnyogni, hallgatni nem nagyon lehet"[10] - "A feles alkotmányozás paradoxona"[11] -"Isten köve"[12] - "Az uralkodó jogászi kultúra sivársága"[13] - "Újraírni, vagy csak betarta(t)ni kellene az Alaptörvényt a »NER« után?".[14] Nincs arra törekvés,
- 130/131 -
hogy egyetlen csatornába terelődjön a vita, az egyetértést pedig nem is várja senki a megszólalóktól, bár a hozzászólásokban észrevehető egy közös pont: demokráciaélményre éhes a társadalom aktív része. Az álláspontok dokumentálásának célja lehet a másik közös elem, hogy majd az utókor lássa: volt-e alkotmányos pillanat, új alkotmányt kellett-e volna készíteni, vagy a beteg közjogi rendszer gyógyításához a lassú felerősítő kúra volt a jó út.
Nem tudni, kinek címezte Kazai Viktor a javaslatát,[15] miszerint kívánatos lenne ezt az eszmecserét sokkal strukturáltabb formában folytatni, meghatározva a vita fontosabb pontjait, továbbá különválasztani az elméleti érveléseket és a gyakorlati megfontolásokat az alkotmányosság helyreállítását illetően. Praktikus tennivalóként azt tanácsolja, hogy pontos képet kellene adnia egy erre felállt szakma csapatnak: a hatályos jogszabályi keretek között mit képes, és mit nem képes megtenni egy sima feles parlamenti többséggel rendelkező kormány, összegyűjtve az összes sarkalatos törvény valamennyi kétharmados rendelkezését, átnézve minden kétharmaddal megválasztott tisztségviselő által vezetett intézmény hatásköreit és eljárásait. Ezeket kellene egybevetni azzal a részletes forgatókönyvvel, amely az ellenzék programjának egyes elemeit tartalmazza, és ebből kikerekedhet, hogy azokat milyen jogi lépésekkel lehetne megvalósítani. Ehhez kellene még a nemzetközi kitekintés: a 2010 óta az ENSZ, az EBESZ, az Európa Tanács és az Európai Unió különböző szervei által kiadott, azon dokumentumok alapján, amelyek alátámasztják a véleményt, miszerint Magyarországon a jogállamiság rendszerszintű sérelme már bekövetkezett. Bár ezek a dokumentumok nem döntik el kötelező erővel a vitát, de éppen ahhoz a jogi érveléshez tesznek hozzá, amelyet fontos, hogy a közvélemény is megértsen: a jogállamiság ellentéte az önkényes hatalomgyakorlás, nem pedig az erőszak. A csapatba olyan embereket kell beválogatni, akik a közigazgatásban edződtek, a jogrendszer egészét nagyjából átlátják, precízen dolgoznak, hatalmas a monotóniatűrésük, és nincsenek öngyilkossági hajlamaik a munka jellege és kilátásai ellenére sem.[16] Ezekkel a javaslatokkal egyet lehet érteni, de van egy fontos előkérdés. A társadalmi és politikai megosztottságot, a lakossági tájékozatlanságot és az közéleti, közjogi, főleg az alkotmányozást illető érdektelenséget kellene az országban csökkenteni, mert azon megbukhat a közjogi reform és a morális megújulás. Vagy fordítva, a reform egyesíti a polarizált nemzetet, miközben felrázza az alkotmányos kultúrájában gyengélkedő, a korrupciót elfogadó, zártan gondolkodó, fásult többséget? Nem ismert, hogy mely sorrend vezet el a társadalmi békéhez, ami nélkül semmilyen helyreállító csomag nem számíthat tartós sikerre.
További ismeretlen körülmény, hogy mi lesz a választások eredménye. Ha van az alkotmányozáshoz szükséges többség, akkor az ellenzék kormányzásával megindulhat az alkotmányozás, megreformálva az Alaptörvényt. Ahogy 1989-ben az Alkotmányt is teljesen újjá alakították, új intézményeket létrehozva és az akadályozó szabályokat kiiktatva - csak most annyival vagyunk jobb helyzetben, hogy felhasználható az elmúlt évtizedek tapasztalata, ami segíthet, hogy az önvédő jogállamot, valamint a korlátozott, alkotmányos és ideológiamentes hatalmat életre kelthessük. Az átmeneti szabályokban rendelkezni kell arról, hogy az alkotmányos szervek vezetőivel mi történjen, a visszaható hatályú szabályozás tilalmára figyelemmel (például lemondhatnak, ha a bővebb vagy szűkebb, illetve új módon ellenőrzött hatáskörű szervezetet már nem kívánják vezetni); ha maradnak, akkor az új szabályokat kell alkalmazniuk, miközben kinevezőikhez lesznek lojálisak, ami a NER egyik lényegi elemét jelentő informalitás továbbélését garantálja, noha a joguralom és a demokrácia a formalizált szabályokra épül. Ezért nincs e téren egységes megoldás, csak az adott intézményre vonatkozó kötelességeket és mulasztásokat lehet tételesen, folyamatosan vizsgálni, majd annak alapján határozni a vezetők esetleges felelősségre vonásáról, elmozdításáról. Eközben persze kormányozni kell.
A gyors helyreállítás erősen korlátozza a nagyon kívánatos néprészvételt az alkotmányozásban, pedig azt többen szorgalmazzák (miként Fleck Zoltán, Halmai Gábor, Arató András, Majtényi László[17]). A választópolgárok szerepe gyors helyreállítás esetében csak annyi, hogy népszavazással megerősítsék vagy elvessék a reformot. Ha teljesen új alkotmányt készítenek elő, úgy az alkotmányozási folyamat szerves részévé tehető a polgárok, helyi közösségek szervezett vitája, lehetővé válik az előkészítésben való társadalmi részvétel és a jogtudat szintjének emelése, az új normaszöveg népszavazás útján történő elutasításán vagy megerősítésén túl. Majtényi Balázs is olyan alkotmányozást látna jónak, amely a társadalmat egyesíteni képes, és az értékek azonosítására, népszerűsítésére helyezi a hangsúlyt; az alkotmányozást egy hosszú folyamat záróakkordjának képzeli el.[18] Vagyis döntenünk kell, hogy milyen elképzeléseink vannak a civilek, helyi közösségek vitába való bevonásával kapcsolatosan, és annak alapján tudjuk meghatározni: gyors módosítást, átmeneti szabályokat akarunk, majd kellő vita után, új alkotmányt kívánunk készíteni, amit népszavazással kell megerősíteni, vagy inkább a gyors reformálást választjuk, amit népszavazással kell megerősíteni.
- 131/132 -
Ha nincs alkotmányozó többség, akkor különösen relevánsak a Kazai Viktor által meghatározottt tennivalók. Az alkotmány társadalmi vitákon keresztüli előkészítésével párhuzamosan hozzá kell látni, a kormányzáshoz szükséges jogalkotási feladatokhoz. A sarkalatos törvények alkotását mellőzve, a csapatmunkában listázott szabályozási feladatokhoz és intézkedések mellé további elgondolásokat lehet beletenni a közjogi csomagba. Néhányat javasolnék megfontolásra.
Szükség lenne a jogalkotási törvény átalakítására a jogrendszer javítása, majd karbantartása érdekében. Ennek része lenne a nagyobb mértékű deregulációról való rendelkezés, ami túlmegy az automatikus (önfelszámoló) módosító szabályok körén (12. §). A jogrendszerbe bekerült, nem demokratikus rendelkezések felszámolására előírható bizonyos hatályban lévő szabályok, illetve rendelkezések nem alkalmazása, továbbá az adott jogszabály egységes szerkezetben való újraközlése során a nem demokratikus rendelkezések kihagyása (például nemzetközi szerződésbe ütközés későbbi megvizsgálásáig, a kollízió alapos gyanúja esetén; a nem normatív tartalmú vagy bizonytalan jogi kitételeket jelentő, valamint az ideológiai tételek mellőzése). A jogalkotásra vonatkozó szabályokba pedig be kellene építeni olyan szabályokat, amelyek szankcionálják az előzetes egyeztetés, a hatásvizsgálat, a közérthetőségi átvizsgálás elmaradását, a jogalkotási eljárási szabályok egyéb súlyos megsértését. 2011 óta ezek kötelező, de mellőzött szabályok, ezért nincs akadálya ezen jogkövetkezmények 2011-ig visszamenő alkalmazásának, azzal, hogy mindaddig nem alkalmazhatóak az ilyen hibában szenvedő jogszabályok, ameddig e hibákat utólag ki nem küszöbölik, avagy az elmaradásokat be nem pótolják. A jogalkotási törvény említett módosításának időbeli alkalmazási idejét tárgykörönként eltérően is megszabhatja a parlament. Az előbbiektől eltérne, ha egyértelmű, hogy egy hazai jogszabály nincs összhangban valamely nemzetközi kötelezettségvállalással vagy uniós szabállyal. Ebben az esetben a parlament a nem alkalmazást határidő nélkül rendelheti el. Sajó András bizonyos normák felfüggesztését javasolja (ahogy Vörös Imre az alaptörvényi rendelkezések némelyikének érvénytelenítését), és ez a gondolat abból indul ki, hogy a nem jogállami, antidemokratikus rendszer törvényei nem méltóak a megőrzésre, az érvényességre. Ha a nem alkalmazást kimondó határozat átmeneti jogalkotási eszközzé válik, az elsősorban a nemzetközi és a belső jog viszonyát rendezi, valamint támogatja a minőségi jogalkotást, kevésbé nyújtja el a jogellenes jog feletti vitát. Amennyiben az erre jogosult az Alkotmánybírósághoz fordul a nem alkalmazást kimondó jogalkotói döntés miatt, ott részletesen ki kell fejteni az esetleges nemzetközi jogba ütközést, illetve a nemzetközi vagy uniós jog sérelmét, és ha ezt megállapítják, úgy jogalap keletkezik a jogalkotással okozott kár megtérítési kötelezettségére (és az egykori állami felelősök megnevezésére), vagy az EUB-hoz fordulásra az uniós norma értelmezése érdekében.
A hatályos jogban az utóbbi évtizedben elszaporodtak a közérdekre hivatkozó, a főszabálytól eltérést, az általánoshoz képest kivételt jelentő felhatalmazások, ám meglehetősen egyoldalúan. Gondoljunk a közérdekű kiemelt beruházássá nyilvánításra, az oktatási szegregáció engedélyezésére, a hajléktalanok közterületről való elzavarására, a természetromboló beruházásokra, a termőföld gátlástalan kivonására a gazdálkodás köréből, épületmagasság engedélyezésére a települési tervektől függetlenül. Törvény rögzíthetné, hogy mely esetekben (generálklauzula) nincs helye a jövőben aránytalan jog- és érdeksérelem okozásának a közérdekre, közcélra való formális hivatkozással. Ha a döntés megalapozatlanságát, az aránytalanságot valószínűsíti a lakossági panasz vagy a közérdekű igényérvényesítéssel fellépés, ha egy civil szervezet a hatásterületén tiltakozik a jogszabályban vagy határozatban szereplő egyoldalú és érdekmérlegelés nélküli döntés miatt, akkor a már kiadott engedélyeknél ez jogalap lehet az azonnali felfüggesztésre, visszavonásra vagy a hatósági jogkörben okozott kárigényre (és a felelősök megnevezésére). A törvény felsorolná azokat az ügytípusokat, amelyekben a hatósági vagy jogalkotói jogkör szűkíthető, illetve számonkérhető eljárási garanciákat vezetne be pótlólag (például az eltérített illetékességi szabályok vagy a jogszabály elleni jogorvoslat hiánya miatt).
Nincs egyértelmű alkalmazási szabálya annak az Alaptörvény C) cikkben szereplő kitételnek, hogy a közhatalom kizárólagos birtoklására törekvésekkel szemben hogyan lehet bárkinek fellépnie, egyúttal melyek a főbb esetkörei ennek regulának. Ezért olyan törvényt célszerű hozni, amelyben lényegében az összes magatartást, vagy azoknak a főbb eseteit fel lehet sorolni, ismerve az elmúlt évtizedben ezt a tilalmat áthágó példákat (a közpénzek, állami tisztségek, az közvagyon elherdálása és átjátszása, a kormányzati ciklus többszörösét kitevő megbízatási idők rögzítése, vagyonnyilatkozatok komolytalansága, közérdekű adatok visszatartása), majd szabályozni, hogy milyen eszközöket lehet alkalmazni (aláírásgyűjtés, petíciók, nemzetközi szervezethez fordulás) és miként. Esetleg ennek állami felelősét is ki lehet jelölni, illetve létre lehet hozni ilyen szervet.
- 132/133 -
A közjogi csomagba beleférne, ha a parlament írna ki népszavazást a kormány legfontosabb programpontjairól, mert valahogyan kommunikálnia kellene, és a társadalom többségével elfogadtatnia a sokszínű kormány céljait. Erre vonatkozóan nincsen közjogi tilalom, és ezzel meghaladható az egypárti vagy koalíciós hatalmi konstrukció vita nélküli működése. A közérdekű adatok nyilvánosságának alapjogát segítő eszköztár (adatbázis, folyóirat) létrehozatalára szükség lenne. A korábban a nyilvánosság elől elzárt információkat (minősített adat, előkészítő adat, más kizáró okra hivatkozva nem elérhető adat a törvény alapján), különösen a kincstári, a közvagyont, államadósságot, költségvetési, önkormányzati gazdálkodási adatokat kellene visszamenőleg is elérhetővé tenni. A közzétételi listák egyidejű kiegészítése a közhatalmat gyakorló, valamint a közpénzeke használó, állami támogatásban részesülő vagy közszolgáltatást végző szervezeteknél kötelező lenne, és ezt a NAIH intenzíven ellenőrizné, illetve szankcionálásra tenne havonta kötelezően indítványt. A trükkösen magánosított közvagyon visszaszerzése az állam és az önkormányzatok számára kisajátítási eljárás segítségével lehetséges. Ilyen eljárás elindítása előtt kisebb módosításokra van szükség a kisajátításról és az állami vagyonról szóló törvényekben. A közcélok listájának meg kell felelnie a társadalmi értékítéletnek; az érdekmérlegelés, alapjogi arányosság megtartása kötelező. Ha a közvagyon visszaszerzéséről van szó, a kisajátításkor a korábban ingyenes juttatásban kapott tulajdonnak a visszavétele esetében nem lenne helye kártalanításnak, csak legfeljebb abban a mértékben, amennyire bizonyítható értéknövelést hajtott végre a tulajdonos, és annak forrása bizonyíthatóan nem közpénz volt. Nyilvánvalóan nagy lesz az igény a közjogi, közpénzügyi tisztségviselők, döntéshozók és a kormányzati kedvezményezettek jogsértő módon szerzett vagyonának az átvizsgálására, egyfajta igazságtételre. A formális jogállamért kiálló alkotmánybírákat is azért marasztalták el 2010 után az uralkodó ideológusok, mert a jogbiztonságot előbbre valónak minősítették az 1989 előtti rendszer bűnöseinek a felelősségre vonásánál (például az elévülési törvény megsemmisítése kapcsán). Ehhez nagy számban indított vagyonosodási vizsgálatokra, nyomozásra, bűnügyi zárolásra és esetleg a büntetőbíróságra indítványt tevő szervek körének a törvényi kibővítésére lehet szükség. Hangsúlyozni kell, hogy a jogszerűen szerzett vagyonokat nem elvenni kell, hanem megadóztatni. A méltányos közteherviselést valósíthatja meg a bevezetendő vagyonadó, amely az adózók kicsiny részét érintené.
Végül egy igen szellemes javaslat Bakó Beátától: az Alaptörvényben szereplő szabályokból mindent, ami a demokratikus jogállami kormányzást szolgálja, következetesen be kellene tartani és tartatni,[19] a hatalommegosztástól a jogállamiságig; sőt, odáig, hogy a központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás, vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint a támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható; ha közpénzekkel gazdálkodik egy szervezet, akkor köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával; a közpénzeket és a nemzeti vagyont úgy kell kezelni, hogy az megfeleljen az átláthatóság elvének és a közélet tisztaságának; a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.[20] Ha majd az országgyűlés rendszeresen számon kéri mindezt, és határozatokat hoz erről, akkor lehet igazi népnevelésről, igazságtételről, társadalmi vitáról és morális emelkedésről beszélni.
A demokráciaélmény az 1989-es alkotmányreformnál hiányzott, történelmi okokból, és lehet, hogy ennek a hiánynak a hatásával most, több évtized múltán szembesülünk. Falugyűlést, közmeghallgatást, népszavazást, társadalmi egyeztetést vagy vitaülést ugyan már régóta lehet tartani, mára pedig az online platformok, blogok, kommentszekciók egyre több esélyt adnak a vélemények kibontására és megvitatására. Ám ehhez nem a nyers többségi, hanem a konszenzuális döntéshozatal kultúráját és az abban rejlő értékeket is hallgatólagosan el kell fogadtatni az online és offline világ szereplőivel. És majd így válik világossá, hogy a jog nem egy semleges technikai eszköz, amit bárki bármire használhat a morálisan züllött (túl)hatalom technikai eszközeként, ahogy az is, hogy a jogállam nem szakítható el a demokráciától, a kettő együtt garantálja az alkotmányos hatalmat és az önkorlátozó kormányzást. 1989-ben a jog mintegy megteremtette a későbbi valóság alapját, az alkotmányreform előkészítésekor és elfogadásakor még nem volt többpárti parlament, demokratikus választási rendszer, magántulajdonon alapuló versenygazdaság és vállalkozási szabadság, véleménysokaság, helyi önkormányzatiság és sokféle életforma. Most is valami ilyesféle, "a semmiből világot teremteni" feladat vár az ellenzékre, ha tanul a demokráciaélmény hiányából, bár közben felnőtt egy olyan jogásznemzedék, akiknek a kezében a jog sokkal inkább technikai, semleges, élményektől, alkotmányos patriotizmustól mentes szerszám. Az élmény társadalmában azonban nehéz előre látni, hogy miként biztosítható a (demokrácia)élmény egy sokak számára (demokrácia)szűkös társadalomban. ■
- 133/134 -
JEGYZETEK
[1] Idézi Kovács Dezső: Az élménygazdaságig és tovább?, UNIREG IMPULSE Project IPA, 2013, 2.
[2] Kovács (1. vj.) 14.
[3] Vörös Imre: Államcsínytevők. Közéleti írások, interjúk, Budapest, Noran Libro Kiadó, 2021.
[4] Vörös Imre: A jogállami alkotmányosság helyreállítása, Vitaanyag - a "Civil Bázis"csoport felkérésére 2021. március 13-án tartott előadás alapján, https://civilbazis.hu/2021/07/27/voros-imre-a-jogallami-alkotmanyossag-helyreallitasa/.
[5] Sajó András: Hogyan lehet új alkotmány a kormányváltás után? Magyar Narancs, 2021. október 21., https://magyarnarancs.hu/publicisztika/hogyan-lehet-uj-alkotmany-a-kormanyvaltas-utan-243259.
[6] Tóth Gábor Attila: Az alaptörvénynek mennie kell. 444.hu, 2021. november 26., https://444.hu/2021/11/26/toth-gabor-attila-az-alaptorvenynek-mennie-kell.
[7] Arató András - Halmai Gábor: "A magyar név megint szép lesz" - Egy új alkotmány kidolgozásának lehetséges stratégiája, Elet és Irodalom, 2021. július 9., https://www.es.hu/cikk/2021-07-09/arato-andras-halmai-gabor/a-magyar-nev-megint-szep-lesz.html.
[8] Kis János az önkény alkotmányáról: Ha győz az ellenzék..., HVG.hu, 2021. május 20., https://hvg.hu/360/20210520_Kis_Janos_az_onkeny_alkotmanyarol_Ha_gyoz_az_ellenzek.
[9] Sepsi Tibor és M. Tóth Balázs: A feles alkotmányozás másnapján, avagy a káosz forgatókönyve, Átlátszó, 2021. november 9., https://igyirnankmi.atlatszo.hu/2021/11/09/a-feles-alkotmanyozas-masnapjan-avagy-a-kaosz-forgatokonyve/.
[10] Fleck Zoltán: Sunnyogni, hallgatni nem nagyon lehet, Kozák Dániel interjúja, 24.hu, 2021.december 17., https://24.hu/belfold/2021/12/17/fleck-zoltan-interju-kozjogi-atmenet-alkotmany-kormanyvaltas/.
[11] Karsai Dániel: A feles alkotmányozás paradoxona, 444.hu, 2021. október 26., https://444.hu/2021/10/26/karsai-daniel-a-feles-alkotmanyozas-paradoxona.
[12] Pap András László: Isten köve, Magyar Narancs, 2022. január 6., 43-45, https://magyarnarancs.hu/publicisztika/isten-kove-244906.
[13] Fleck Zoltán: Az uralkodó jogászi kultúra sivársága, Mozgó Világ, 2021/11, 3-12.
[15] Kazai Viktor: A rendszerváltás forgatókönyvei, Mérce, 2021. november 19., https://merce.hu/2021/11/19/a-rendszervaltas-forgatokonyvei/.
[16] Uo.
[17] Majtényi László: Gyorsan belebukna Márki-Zay, ha feles többséggel nekimenne az Alaptörvénynek. Windisch Judit interjúja, HVG.hu, 2021. december 13., https://hvg.hu/360/20211213_Majtenyi_laszlo_alkotmany_feles_tobbseg_ketharmad_fidesz_ner_orban_marki_zay.
[18] Majtényi Balázs: Akarunk-e egyáltalán alkotmányos demokráciát?, Telex, 2021. november 7., https://telex.hu/velemeny/2021/11/07/alkotmanyozas-velemeny-majtenyi-balazs-akarunk-e-egyaltalan-alkotmanyos-demokraciat.
[19] Bakó (14. vj.).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogász, SZTE ÁJK.
Visszaugrás
