Az Európai Unió Bíróságának ún. Balogh ügyben hozott ítélete mutatott rá először a magyar szabályozás újragondolásának szükségességére.
A Budapest Környéki Törvényszék 2015. január 21. napján előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett annak megválaszolása érdekében, hogy különleges eljárás esetén a külföldi határozat fordításával járó költségek kit terhelnek. Az alapeljárás adatai szerint a Kismartoni Tartományi Bíróság a 2014. május 13. napján kelt és 2014. október 8. napján jogerőre emelkedett ítéletével Balogh István terheltet üzletszerű, súlyos betöréses lopás bűntette miatt 4 év és 6 hónap szabadságvesztés büntetésre ítélte. Az osztrák bíróság rendelkezett a járulékos kérdések tekintetében is. A tagállami bíróság német nyelvű ítéletét az Igazságügyi Minisztériumnak küldte meg, amely az ítélet érvényének elismerése érdekében továbbította azt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság részére. Az ítélet magyar nyelvre történő fordításáról a magyar bíróság gondoskodott.
Az ítélet érvényének elismerése vonatkozásában eljáró magyar bíróság alapvetően a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló, 2010. október 20-i 2010/64/EU európai parlament és a tanács irányelv[1] 1. cikkének (1) bekezdésének értelmezését kezdeményezte, miszerint ezen a szabályozás alatt érteni kell-e azt is, hogy a magyar bíróságnak az 1998. évi Be. XXIX. fejezete szerinti különleges eljárás során is alkalmazni kell ezen irányelvet, vagyis a magyar jog szerinti különleges eljárás beleértendő-e a "büntetőeljárás" fogalmába vagy e kizárólag azt az eljárást foglalja magába, amely a terhelt
- 5/6 -
büntetőjogi felelősségéről való jogerős döntéssel lezárul.
A Bíróság ítéletében[2] elsőként azt rögzítette, hogy az alapügyben a hatáskörrel rendelkező osztrák hatóságok a Kismartoni Tartományi Bíróság által Balogh Istvánnal szemben meghozott büntetőítéletről a fentebb már bemutatott ECRIS-en keresztül tájékoztatták az Igazságügyi Minisztériumot.
Kiemelte, hogy a 2010/64. irányelv 3. cikk (1) és (2) bekezdése rögzíti, hogy a tagállamok biztosítják, hogy e személyek ésszerű időn belül megkapják mindazon iratok - többek között a velük kapcsolatban meghozott ítélet -írásbeli fordítását, amelyek lényegesek annak biztosításához, hogy képesek legyenek gyakorolni védelemhez való jogukat, továbbá a tisztességes eljárás garantálásához. Az alapügyben pedig az osztrák bíróság az ítéletének fordítását 2015 augusztusában közölte a terhelttel, így a magyar bíróság előtt folyamatban lévő különleges eljárásban a terhelt védelemhez való és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának érvényesítéséhez az osztrák ítélet ismételt fordítása nem volt indokolt.
A fentieken túlmenően a 2009/315 kerethatározat konkrétan megjelöli az ítélethozatal szerinti tagállam által a személy állampolgársága szerinti tagállamnak megküldendő információk listáját, mely kerethatározat azonban nem tartalmazza az ítélet továbbítását. Erre figyelemmel az ítélet magyar bíróság részére történő megküldésére kizárólag Magyarország külön kérésére kerülhet sor. Az eljárás során megállapítható volt, hogy az említett különleges eljárást a magyar jogrendszerben szisztematikusan alkalmazzák, azonban az osztrák bíróság ítélete továbbítását jogszabályi kötelezettség nem írja elő.
A Bíróság emlékeztetett arra is, hogy az ún. ECRIS-határozatok (a 2009/315 kerethatározat és a 2009/316 kerethatározat) értelmében az egyik tagállam bírósága által meghozott ítéletnek a személy állampolgársága szerinti tagállam központi hatósága általi bűnügyi nyilvántartásba való bejegyzésnek közvetlenül - az ECRIS rendszerén keresztül - kell megtörténnie. A nyilvántartás független mind a büntetőítéletek bíróság általi elismerésére vonatkozó előzetes lefolytatásától, mind attól, hogy a büntetőítéletet továbbítják-e elismerés céljából a terhelt állampolgársága szerinti tagállamnak.
Mindezek alapján az EUB rámutatott arra, hogy az akkor hatályos magyar szabályozás szerinti különleges eljárás sérti az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdésében foglalt, a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvét, mivel az egyik tagállam bírósága által hozott határozat kizárólag egy külön erre irányuló eljárással válhat egy másik tagállam által elismert ítéletté. Az ítélet hangsúlyozta, hogy a külföldi elítélésről szóló, a bűnügyi nyilvántartónak címzett, az ECRIS rendszerén keresztül küldött értesítés bejegyzése és elismerése nem függhet egy külön eljárástól, amelyben a magyar bíró a külföldi eljárást garanciális szempontból is vizsgálja. Így, amennyiben a külföldi eljárás az érintett jognak megfelelő volt, akkor azt minden további nélkül Magyarországon figyelembe kell venni.
- 6/7 -
Elsődlegesen indokolt kiemelni, hogy a magyar bíróságok a Balogh ügyben született ítélet alapján az egyes folyamatban lévő ügyeket megszüntették. Ennek indokaként rögzítették egyrészt, hogy a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban hozott elvi erejű határozatai a nemzeti bíróságokra minden ügyben kötelezőek, másrészt a Bíróság döntése alapján értelemszerű, hogy a nemzeti jogszabály ellentétes az uniós joggal, így a bíró alapeljárásában az ellentétes jogszabályt nem alkalmazhatja döntésénél.
Érdemes utalni Tóth Géza álláspontjára is e körben, aki szerint a hazai bíróságok a Balogh ítéletet követően a folyamatban lévő eljárások megszüntetése kérdésében az EUB döntésére hivatkoztak, és nem a Bíróság által a döntés során értelmezett irányelvekre.[3] Tóth Géza meggyőződése szerint a bírói gyakorlat kizárólag a C-25/2015. számú ügyben hozott döntést rögzítette, mely álláspont vitatható, tekintettel arra, hogy a bírák a Kúria elvi iránymutatását tartalmazó érvelést alkalmazták. Mivel az irányadó gyakorlat a bírói jogalkalmazásban sem volt konzekvens, a Fővárosi Törvényszék az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte a nemzeti jogszabály alkalmazhatósága vonatkozásában[4], bár utóbb az indítványát végül nem tartotta fent[5].
A Balogh ügyben a főtanácsnoki indítvány ismertetésére 2016. január 20. napján került sor, a Bíróság ítéletét 2016. június 9. napján hozta meg. E két időpont jelentősége abban rejlik, hogy időközben, 2016. május 19. napján a Szombathelyi Törvényszék szintén előzetes döntéshozatal iránti kérelmet[6] terjesztett elő.
Az alapeljárás tényállása szerint Lada D. B. magyar állampolgárt a Bécsújhelyi Regionális Bíróság a 2016. január 8. napján kelt jogerős ítéletével nagyobb értékű dologra elkövetett betöréses lopás kísérletének vétsége miatt 14 hónap szabadságvesztésre ítélte, egyben megállapította, hogy 11 hónapot a vádlott a büntetésből letölteni köteles, míg a szabadságvesztés 3 hónapnyi részének végrehajtását felfüggesztette. Az osztrák bíróság megküldte az Igazságügyi Minisztériumnak az ítéletét, aki továbbította azt a Szombathelyi Törvényszékre, a külföldi ítélet érvényének elismerésére irányuló eljárás lefolytatása érdekében.
A törvényszék előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett a 2008/675/IB (2008. július 24.) kerethatározat és a magyar különleges eljárás viszonya, illetve a ne bis in idem elv értelmezése kapcsán.
A Balogh ügyben hozott ítélet kihirdetését követően az EUB kifejezett megkeresésére a Szombathelyi Törvényszék az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmét fenntartotta.
Az újabb kérdést előterjesztő bíróság rámutatott arra, hogy a Bíróság nem foglalt állást a Tanácsnak az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről szóló 2008/675 kerethatározat vonatkozásában. Ugyanakkor ez a kerethatározat jelen eljárás kapcsán meghatározó jelentőséggel bír, mivel más tagállamban hozott korábbi büntetőítéletek elismerés hiányában
- 7/8 -
joghatás kiváltására nem alkalmasak. Továbbá a kérelmező bíróság kiemelte, hogy az elismerésre irányuló különleges eljárás kezdetén meg kell vizsgálni, hogy a külföldi eljárásban az alapvető jogokat és a magyar büntetőeljárásról szóló törvényben előírt alapvető rendelkezéseket betartották e. Rögzítette továbbá azt is, hogy álláspontja szerint e különleges eljárás nem egyeztethető össze az uniós joggal, kiváltképp a kölcsönös elismerés, valamint ne bis in idem elvére figyelemmel.
A Bíróság a 2018. július 5. napján kelt döntésében[7] elsősorban emlékeztetett az ún. Beshkov ügyben[8] hozott ítéletére. E körben a Bíróság ismételten megerősítette: a 2008/675 kerethatározat annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy az egyik tagállamban hozott korábbi büntetőítéleteket a nemzeti ítéletekkel egyenértékűen vegyék figyelembe. Emellett a kerethatározat azon helyzetekre vonatkozik, amelyekben valamely tagállamban korábban elítélt személlyel szemben újabb büntetőeljárás indul egy, a korábbitól eltérő tagállamban. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a külföldi ítélet elismerése iránti eljárás nem minősül újabb büntetőügynek, mindazonáltal a különleges eljárás célja, hogy a tagállami büntetőítéleteket elismerő határozatnak ugyanolyan hatályt biztosítsanak, mint a valamely magyar bíróság által hozott büntetőítéletnek. Tekintettel arra, hogy a magyar szabályozás megköveteli annak vizsgálatát, hogy e bíróság tiszteletben tartotta e az érintett személy alapvető jogait, - kivételes körülményektől eltekintve - kétségessé teheti a kölcsönös bizalom elvének érvényesülését.
Mindezek alapján a kerethatározattal ellentétes az, hogy egy másik tagállamban korábban hozott büntetőítélet figyelembevételét előzetes nemzeti elismerési eljárás lefolytatásához kötik, melynek keretében az említett ítéletet felül kell vizsgálni. Ugyanakkor ez nem zárja ki a konkrét esetben elvégzett, egyedi esetben lefolytatott vizsgálatot, amennyiben arra a kerethatározat (13) preambulumbekezdése[9] alkalmazása szempontjából van szükség. Az ítélet ugyanakkor nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy ha egy nemzeti jogszabály nem áll összhangban valamely kerethatározattal, ez alapján a nemzeti bíróság kötelese ezt a nemzeti szabályt mellőzni - ellentétben a főtanácsnoki indítvánnyal.[10]
A 2018. január 1. napjától hatályos 2017. évi XXXIX. törvény alapjaiban változtatta meg a külföldi ítéletek érvényének elismerésének szabályozását: szétválasztotta az Európai Unió tagállamai bíróságai által kihirdetett ítélet és az ún. harmadik (a továbbiakban: külföldi) államok bíróságai által hozott ítéletek elismerését. A jogalkotó már a terminológia elválasztásával is szemléltetni kívánta a két jogintézmény között fennálló eltérést: míg tagállami ítélet vonatkozásában figyelembevételről és megfeleltetésről beszélünk, ugyanakkor a külföldi ítélet vonatkozásában annak elismerését értjük. A tagállami
- 8/9 -
ítéletek esetében általános szabállyá vált, hogy azok külön eljárás nélkül érvényesülnek és figyelembe veendők, és kizárólag a jogszabályban meghatározott esetekben kerülhet sor EUtv. önállóan szabályozott ún. megfeleltetési eljárására. A két jogintézmény közötti különbséget a törvény egyértelműen rögzítette: az Nbjt. külföldi ítéletre elismerésére vonatkozó rendelkezéseit az EU tagállami ítéletekre nem lehet alkalmazni[11].
Az EUtv. 109. § (1) bekezdés alapján, ha a törvény nem tesz kivételt, a büntetőügyben hozott tagállami ítélet a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű, és azt a tagállami ítélet meghozatalát követően indult büntetőeljárásban az eljáró bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság figyelembe veszi.
A törvény tehát deklarálja, hogy a tagállami ítélet a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű, és azt a magyar bíróságnak és más hatóságnak figyelembe kell venni külön eljárás kezdeményezése nélkül, saját hatáskörben a tagállami ítélet meghozatalát követően indult magyar büntetőeljárásban. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy ha az ítélet megfeleltetésére nem került sor, az eljáró perbírót nem köti, hogy a tagállami ítéletet egy másik bíró, egyik másik eljárás során már figyelembe vette.
A figyelembevétel kizárt, ha a tagállami ítélet alapjául szolgáló eljárás súlyosan sértette a büntetőeljárás során a terheltet megillető, nemzetközi szerződésben vagy európai uniós jogi aktusban rögzített alapvető jogokat (ez a kizáró ok az alapvető jogok súlyos sérelme esetén, kivételesen és konkrét tényeken alapuló jogsérelem esetén áll fenn[13]). Kizárt akkor is, ha a figyelembevétel sértené a kettős büntethetőség elvét[14]. Kizárt továbbá, ha a tagállami ítélet alapjául szolgáló cselekmény vonatkozásában a terhelt a magyar törvény alapján gyermekkor miatt nem büntethető. Kizáró ok, ha a tagállami ítélet alapjául szolgáló cselekmény miatt Magyarországon büntetőeljárás van folyamatban, és a tagállami ítélet nem akadálya a büntetőeljárás lefolytatásának (a ne bis in idem elv okán a figyelembe vehető tagállami határozatok minden esetben eljárási akadályt képeznek, ezért nyilvánvaló, hogy ha egy tagállami ítélet valamely speciális esetben nem képezhet eljárási akadályt, úgy az kizárja a tagállami ítélet érvényesülését, figyelembevételét is).
Nem lehet figyelembe venni az ítéletet, ha a terheltnek a tagállami ítélet alapjául szolgáló cselekményét Magyarországon jogerősen elbírálták, vagy a cselekmény érdeméről olyan határozatot hoztak, amely azonos cselekmény vonatkozásában újabb büntetőeljárás megindításának akadályát képezi (ez a kizárási ok lényegében azt a helyzetet rendezi, amikor a tagállam saját eljárásában egy magyar határozatot követően elmulasztotta, vagy nemzeti joga alapján szándékosan mellőzte a ne bis in idem elv alkalmazását, ilyen esetben egy újabb magyar büntetőeljárásban csak a magyar határozat érvényesülhet).
Végül szintén kizárt a figyelembevétel, ha a tagállami ítélet jogerőre emel-
- 9/10 -
kedését megelőzően egy másik tagállamban a terheltnek a tagállami ítélet alapjául szolgáló cselekményét már jogerősen elbírálták (itt azt a tagállami ítéletet kell figyelembe venni, melyben a kiszabott büntetést végrehajtották, a végrehajtása folyamatban van, vagy az ítéletet hozó tagállam joga szerint nem lehet végrehajtani; több ilyen büntetést kiszabó tagállami büntetés esetén a korábbi tagállami ítélet vehető figyelembe), vagy a tagállami ítélet alapjául szolgáló cselekmény érdeméről olyan határozatot hoztak, amely - a határozatot hozó tagállam joga alapján - azonos cselekmény vonatkozásában újabb büntetőeljárás megindításának akadályát képezi.
A közvetlen érvényesülés alapelvének megfelelően valamennyi, a büntetőügyekben eljáró bíróság, ügyészség, nyomozóhatóság feladata, hogy a tagállami ítéleteket a döntéshozataluk során külön eljárás kezdeményezése nélkül, saját hatáskörben értékeljék és figyelembe vegyék.
A figyelembevétel büntetőeljárásokat érintő eljárásjogi kötelezettségét a Be. 389. § b) pontja, valamint 498. § (3) bekezdése tartalmazza, amikor kimondja, hogy ha a nyomozó hatóság vagy az ügyész megállapítja, hogy a gyanúsítottal kapcsolatban tagállami ítélet áll rendelkezésre, a tagállami ítéletet törvényben meghatározottak szerint figyelembe veszi, illetve az ügyész - ha annak feltételei fennállnak - az arra jogosult bíróságnál a tagállami ítélet megfeleltetését indítványozza.[15] Ezen kívül a bíróságnak be kell szerezni a bűnügyi nyilvántartási rendszer és a szabálysértési nyilvántartások adatait, továbbá a vádlottal kapcsolatos tagállami ítéletre vonatkozó adatokat.
Ha ennek során megállapítja, hogy a vádlottal kapcsolatban tagállami ítélet áll rendelkezésre, a tagállami ítéletet törvényben meghatározottak szerint figyelembe veszi, illetve, ha annak feltételei fennállnak, az arra jogosult bíróságnál a tagállami ítélet megfeleltetését kezdeményezi. Ha a bíróság az eljárás adatai alapján megállapítja, hogy a vádlottal kapcsolatban olyan, a tagállamtól eltérő külföldi állam bírósága által hozott jogerős ítélet áll rendelkezésre, amelynek elismerésére nem került sor, és amelynek figyelembevétele a büntetőeljárás szempontjából lényeges lehet, gondoskodik a vádlottra vonatkozó, az eljárásban figyelembe vehető tagállami ítélet.[16]
Fontos kiemelni, hogy a figyelembevétel kizárólag a tagállami ítéletekre, azaz a büntetőügyben eljáró tagállami bíróság által hozott jogerős, a büntetőjogi felelősséget érdemben elbíráló ítéletre vagy határozatra vonatkozik. A figyelembevétel nem kizárólag az ítéleti formában megjelenő bírósági határozatokat érinti, az lehet ítélet, végzés vagy büntetőparancs, lehet marasztaló vagy akár felmentő tartalmú. A figyelembevételre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók a bírósági eljárást megelőzően hozott tagállami határozatok tekintetében. Ezen utóbbi határozatok kapcsán azonban utalni kell a Be. 2018. január 1-től hatályos 6. § (3) bekezdés e.) pontjára, vagyis arra, hogy a törvény szerint a büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha a terhelt azonos
- 10/11 -
cselekményét az Európai Unió tagállamában jogerősen elbírálták, vagy egy tagállamban a cselekmény érdeméről olyan határozatot hoztak, amely azonos cselekmény vonatkozásában a határozatot hozó tagállam joga alapján ez akadályát képezi újabb büntetőeljárás megindításának, vagy annak, hogy a büntetőeljárást hivatalból vagy rendes jogorvoslat alapján tovább folytassák. Ily módon a bírósági eljárást megelőző szakban hozott határozatok is értékelést nyerhetnek.
A tagállami ítélet figyelembevétele nem érinti azt a körülményt, hogy a tagállami ítélet elleni rendkívüli jogorvoslatra vagy a felülvizsgálatát eredményező más hasonló eljárás lefolytatására csak a tagállam joga alapján van lehetőség, vagyis az ítélet tagállami jellege a figyelembevételkor is megmarad, az csupán az ítélet magyarországi érvényesülését biztosítja.
A törvény az indokolási kötelezettség körében előírja, hogy ha egy tagállami ítélet figyelembevételére került sor, vagy az eljáró bíróság, ügyész megállapította, hogy a tagállami ítélet nem vehető figyelembe, az ügyész megrovást alkalmazó, vádemelést elhalasztó, vagy közvetítői eljárásra utaló határozatának, vagy a bíróság ítéletének vagy eljárást megszüntető végzésének indokolása tartalmazza a figyelembevétel eredményét is. Ha a tagállami ítéletben büntetés kiszabáskor, intézkedés alkalmazásakor halmazati szabályokat alkalmaztak és a tagállami ítélet egy meghatározott cselekménnyel kapcsolatos rendelkezései nem vehetők figyelembe, a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság a tagállami ítéletet e cselekmény
mellőzésével, a tagállami ítélet alapjául szolgáló további tényállás vagy tényállások alapján veszi figyelembe.[17]
A tagállami ítélet megfeleltetése egy speciális eljárást takar, amelynek célja, hogy az eltérő nemzeti szabályokon, fogalomhasználaton alapuló tagállami ítéletek egy azonos ügyben hozott - a tagállami ítéletnek megfelelő tartalmú - magyar ítélettel azonos joghatást váltsanak ki.[19]
A megfeleltetés célja, hogy a büntetőbíróság tagállami ítéletében foglalt rendelkezések, a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés és azok jogkövetkezményei részben, vagy egészben megfeleljenek a magyar jognak.
Egy tagállam ítéletének akkor lehet megfelelni, ha egy tagállam ítélete figyelembevehető, azaz a megfeleltetés kezdő lépése mindig annak a vizsgálata, hogy az adott határozat figyelembevehető-e. Ha a terheltnek a tagállami ítélet tényállásában leírt cselekménye az elkövetéskor hatályban lévő magyar büntető törvény szerint nem valósít meg bűncselekményt, csak szabálysértést, a magyar bíróság a kettős büntethetőség elvére hivatkozással meg kell, hogy állapítsa, hogy egy tagállami határozat a magyar büntetőeljárásban nem érvényesülhet, ha az a magyar jogszabályok alapján nem minősül bűncselekménynek, csak szabálysértésnek. Azaz a terhelt cselekménye Magyarországon nem valósított meg bűncselekményt. Ilyenkor a magyar bíróság rögzíti, hogy az EUtv. 109. § (3) bekezdés
- 11/12 -
b) pontja, a 111. § (2) bekezdése és a 111/G.§ (1) bekezdés a) pontja alapján a külföldi ítélet a magyar büntetőjogi szabályozásnak nem feleltethető meg és ezért a tagállami határozat nem vehető figyelembe.
A törvény a megfeleltetés elvégzését főszabályként a Fővárosi Törvényszékre delegálja, az a Fővárosi Törvényszék hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartozik.
A megfelelési rendszer alapvető szabályai a következőképpen foglalhatók össze: a tagállam bármely érdemi ítélete megfeleltethető, a megfeleltetésre azonban csak a jogszabályban meghatározott esetekben kerülhet sor.
A hatályos EUtv. szerint az eljáró bíróság és az ügyész indítványozza a jogerős tagállami ítéletnek való megfelelést, ha megalapozottan feltételezhető, hogy
1) egy újabb büntetőeljárásban a tagállami ítélet a Btk-nak a visszaesés valamilyen típusára vonatkozó rendelkezésének alkalmazását indokolja;
2) a terhelt az újabb büntetőeljárás tárgyát képező cselekményt a tagállami ítéletben kiszabott végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt, felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt, vagy más szabadságelvonással járó büntetés vagy intézkedés hatálya alatt követte el;
3) a terhelt az újabb büntetőeljárás tárgyát képező cselekményt a tagállami ítéletben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés hatálya alatt követte el, és a tagállami ítéletben alkalmazott intézkedés vagy kiszabott büntetés figyelembevétele az eljárás tárgyát képező bűncselekmény megállapításához szükséges.[20]
Ezenkívül a megfelelésre akkor is sor kerülhet, ha
4) a tagállami ítéletben alkalmazott büntetés vagy intézkedés végrehajtását át kell venni, vagy
5) a tagállami ítélet alapján magyar bírósági határozattal kiszabott szabadságvesztés feltételes szabadságra bocsátásának megszüntetése, a felfüggesztett szabadságvesztés felfüggesztésének elrendelése és a feltételes szabadságvesztés megszüntetése, valamint az ideiglenes büntetés-végrehajtási intézetből való feltételes elbocsátás vagy próbaidőre bocsátás megszüntetését,
6) vagy ha azt törvény előírja.[21] Célja lehet tehát a megfeleltetési eljárásnak, hogy a tagállami ítélet alapján utóbb a magyar eljárásban megállapítható lehet az elkövető valamilyen visszaesői minősége. Ugyanakkor az ismételt elkövetés más eseteinél, így amikor a terhelt a vele szemben már folyamatban lévő büntetőeljárás alatt követ el újabb bűncselekményt, vagy a terhelt "csupán" bűnismétlő, nem feleltethető meg az ítélet. A súlyosító körülmények megállapításához elegendő a tagállami ítélet figyelembevétele, melyet a perbíró is elvégezhet és utóbb azt az érdemi határozat indokolásában megindokolhat.
A célhoz kötöttség az Európai Unió Bíróságának fentebb ismertetett C-25/15. számú döntésében lefektetett elveken alapul. A gyakorlatban előfor-
- 12/13 -
dul ugyanakkor, hogy a kezdeményező a jogszabályi felsoroláson túl más okból is kéri a Fővárosi Törvényszéktől a tagállami ítélet megfeleltetését. Ilyen, amikor a Bűnügyi Nyilvántartó Hatóság olyan büntetés kapcsán (pl.: pénzbüntetés) kérte a tagállami ítélet megfeleltetését, amely elítéléssel vonatkozásában a terhelt a törvény erejénél fogva mentesült az elítélés hátrányos jogkövetkezményei alól. Ez esetben a megfeleltetést csak akkor kell érdemben elvégezni, ha van egy másik megfeleltetési cél (pl. feddhetetlenség igazolására irányuló állampolgári kérelem), egyéb esetben a megfeleltetés törvényi feltételének a hiányában az eljárást meg kell szünteti.
Ugyanígy az eljárás megszüntetését eredményezte több esetben az a téves jogértelmezés, amikor az eljáró bíró már a büntetőeljárás jogerős befejezését követően kérte az ítélet megfeleltetését[22]. Ebben az esetben is az EUtv. 111/H. § (1) bekezdés c) pontja, valamint az EUtv. 111/G. § (6) bekezdés c) pontja alapján - a célhoz kötöttség hiányára figyelemmel - indokolt a megfeleltetési eljárás megszüntetése.
A 2018-ban hatályba lépett szabályozás szerint a megfeleltetés során a bíróság minden esetben meghatározza a bűncselekmény magyar büntetőjog szerinti minősítését, azaz a tagállami ítéletben meghatározott bűncselekmény magyar büntető törvény szerinti minősítésének kötelezettségét minden esetben kötelezővé tette.
Ez sok esetben problémát okozott olyankor, amikor nem is volt az adott cselekménynek a magyar Btk. szerinti minősítése, de a cselekmény katalogizáltként megjelölésre került, vagy éppenséggel nem volt releváns. Gyakran a rendelkezésre álló adatok alapján csak azt lehet megállapítani, hogy a cselekmény a magyar törvény szerint is bűncselekménynek minősül, azonban a pontos minősítést nem, mert ahhoz a kért adatokat a tagállami igazságügyi hatóság többszöri sürgetésre sem küldte meg, vagy nem tudta megküldeni, mert ilyenek nem is álltak a rendelkezésére (pl. lopás kísérleténél a veszélyeztett érték nem került rögzítésre).
Ezt a problémát felismerve a jogalkotó a szabályozást módosította és 2021. január 1. napja óta a bíróság a minősítést nem állapítja meg, ha a cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény és a végrehajtási jogsegély nem tagadható meg abból az okból, hogy tagállami határozat a kettős büntethetőség megsértése miatt nem vehető figyelembe, vagy ha a bűncselekmény Btk. szerinti minősítésének megállapítása a figyelembevétel céljából nem szükséges. Elegendő továbbá a minősítést a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítani, ha az a figyelembevétel céljához ez elégséges.[23]
Ez az új szabály tette lehetővé a megfeleltetés elvégzését a Fővárosi Törvényszék számára [24] két olyan ügyben, amelynek a befejezését hátráltatta, hogy a magyar Btk. szabályai szerint költségvetési csalás bűncselekményének eredménye a költségvetésnek vagyoni hátrány okozása, ami a minősítést is megalapozza. A minősítés alapja
- 13/14 -
az elmaradt jövedéki adóbevétel összege. A francia és az olasz bíróság tényállása és a jogsegély során megküldött iratok alapján mindkét esetben csupán a termék súlya volt megállapítható, az értéke nem. 2021. január 1. napját követően a törvényszéknek már lehetősége volt a cselekmény büntető törvény szerinti minősítését az EUtv. 111/D. § (1a) bekezdés b) pontja alapján a rendelkezésére álló adatok alapján megállapítani és azt a terheltre nézve legkedvezőbb módon, kisebb értéknek minősíteni.
Itt kell arra is utalni, hogy a szankciókra és az intézkedésekre vonatkozó rendelkezések tekintetében az eljáró bíróság szintén csak szükséges mértékben végzi el a megfeleltetést.
A gyakorlatban sok esetben az eljárás elhúzódását az is okozta, hogy Fővárosi Törvényszék megkereste a tagállami bíróságot a megfeleltetni kívánt ítélet, a próbaidő tartama, az előzetes fogvatartásra vonatkozó adatok, valamint a végrehajtás elrendelése esetén az elítéléshez fűződő végrehajtási adatok megküldése érdekében. Ezt követően azonban a másik tagállam nem küldte meg a kért ítéletet a jogsegélykérelem többszöri megismétlése ellenére sem, vagy azt esetleg megküldte, azonban más, a döntés meghozatalának szempontjából releváns egyéb iratokat nem. 2021. január 1. napjáig ilyenkor a törvényszéknek semmi más lehetősége nem volt, csak a rendszeres sürgetés -először megismételt megkeresés formájában, utána az EJN kontakt pont vagy a Eurojust segítségét kérve -, amely sokszor nem vezetett eredményre.
A 2021. január 1. napján életbe lépett módosítás lehetőséget teremtett ezen
esetekben arra, hogy a törvényszék végzésében megállapíthassa szükséges adatok (például az ítéleti tényállás) hiányát, és tekintettel arra, hogy kizárólag a rendelkezésre álló adatok alapján a megfeleltetés nem végezhető el, a büntetőeljárást megszüntesse[25].
A megfeleltetéssel a tagállami ítélet rendelkezései változatlan tartalommal kerülnek végrehajtásra, vagy átalakításra, kiegészítésre kerülnek. A módosítás a meglévő rendelkezésekre, a kiegészítés a tagállami ítéletből a magyar jog szerint hiányzó rendelkezésekre vonatkozik. Olyan rendelkezés, amelyet nem érint a megfeleltetési cél, nem kell megfeleltetni.
A tagállami ítélet rendelkezéseinek módosítása vagy kiegészítése során két elvnek kell érvényesülnie: a megfeleltetés után a vádlottat nem érheti nagyobb hátrány, mint a tagállami ítélet és a rendelkezés nem lehet súlyosabb, mint a magyar jog szerinti legkedvezőtlenebb jogkövetkezménye.
Ilyen szabály például, hogy nem alakítható át a tagállami ítéletben kiszabott büntetés, ha a tagállami hatóság úgy függesztette fel a szabadságvesztés végrehajtását, hogy annak a Btk. szerint nem lenne helye (például három évi szabadságvesztés büntetés végrehajtása felfüggesztve öt évre)[26]. Ilyenkor a törvényszék a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát nem érinti.
Az EUMSZ 82. cikkének (2) bekezdése egyértelműen a sarokkőnek tekin-
- 14/15 -
tett kölcsönös elismerés elve alá rendelt helyzetbe helyezi az eljárási jogszabályok harmonizációját ("A kölcsönös elismerés megkönnyítéséhez szükséges mértékben ...").[27] Ezért a megfeleltetésre irányuló eljárásban a kölcsönös elismerés elve alapján a magyar bíróság nem vizsgálhatja a másik tagállami bíróság által hozott ítélet törvényességét, az eljárási garanciák (pl. tolmács, védő jelenléte) meglétét, kivéve, - alapos hivatkozás esetén - ha a tagállami ítélet alapjául szolgáló eljárás súlyosan sértette a büntetőeljárás során a terheltet megillető, nemzetközi szerződésben vagy európai uniós jogi aktusban rögzített alapvető jogokat.[28]
A Kúria, a Fővárosi Törvényszék és az EJSZH büntető ügyszakos szaktanácsadóinak álláspontja szerint (melyet jelen tanulmány szerzői is osztanak) a visszaesői minőséggel kapcsolatosan is csak olyan rendelkezés feleltethető meg, amely külföldi ítéletben is szerepel, ugyanis a visszaesői minőség megállapítása egy olyan esetben, amikor a tagállami ítélet ilyesmiről nem rendelkezik (esetleg a másik tagállam nem is ismeri), a súlyosbítás tilalmába ütközik, mert hátrányosan érinti az elítélt végrehajtási helyzetét, és hátrányosan érintheti a további elítélései elbírálása során is a helyzetét. Ezzel szemben a Fővárosi Ítélőtábla egyes másodfokú tanácsainak döntéseiben tetten érhető az az eltérő álláspont, hogy a magyar hatósági nyilvántartás adatai alapján a visszaesői minőség deklaratív jelleggel megállapítható "akkor, ha a terhelt a tagállami ítéletet megelőzően a magyar hatósági nyilvántartás szerint büntetett előéletű, a tagállami elítélést az EUtv. 111/D.§ (8) bekezdésének keretei között be kell illeszteni a "sorba". Vagyis, amennyiben a visszaesés (különös, többszörös visszaesés) a korábbi elítélési adatok alapján fennáll, úgy azt - akár csak "deklaratív" jelleggel -meg kell állapítani (mint az elítéléshez a magyar Btk. kötelező rendelkezése alapján fűződő következményt), függetlenül attól, hogy a tagállami ítélet a magyar elítélési adatokat feltüntette-e vagy sem."[29]
A nem tagállami, hanem harmadik állambeli ítéletek elismerésének és a büntetésvégrehajtás átvételének szabályait továbbra is az Nbjt. szabályozza.
Ezekben az ügyekben szintén a Fővárosi Törvényszéknek van hatásköre és kizárólagos illetékessége.
A külföldi, de nem uniós tagállam bírósága által meghozott ítélet (ideértve az ENSZ nemzetközi büntetőbíróságai által hozott ítéletet is) a magyar ítélettel azonos érvényű, azzal azonos joghatások fűződnek hozzá, ha azt elismerték. Szemben a tagállami ítéletekkel, az el nem ismert külföldi ítélet nem vehető figyelembe és a feltételes szabadságra bocsátás megszüntetése, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése a javítóintézeti nevelésből történő ideiglenes elbocsátás vagy próbára bocsátás megszüntetése csak a büntetés vagy intézkedés végrehajtásának átvétele esetén lehetséges.
A szabályozás tehát az elismerési eljárás lefolytatásától teszi függővé, hogy egy külföldi ítélet olyannak tekinthető-e, mintha azt a magyar bíróság hoz-
- 15/16 -
ta volna meg, magával vonva a magyar törvény szerinti elítélés minden jogkövetkezményét. A külföldi ítélet akkor ismerhető el, ha az elkövetővel szemben külföldön folyamatban volt eljárás, valamint a kiszabott büntetés, illetve az alkalmazott intézkedés nem ellentétes a magyar jogrendszer alapelveivel.[31] Így vizsgálni kell, hogy mi a helyzet akkor, ha a külföldi ítélet alapjául szolgáló eljárás nem egyeztethető össze a magyar joggal, például azért, mert védő nem vett részt az eljárásban, vagy annak keretében nem érvényesült a terhelt anyanyelv használatához fűződő joga.[32] Tekintettel az előbbiekre, a külföldi ítélet elismerésének körében továbbra is érvényesek a 2018 előtti, ebben a tárgyában született BH-k is.
Fontos különbség a tagállami ítélet megfeleltetésével szemben, hogy ha a külföldi bíróság ítéletében kiszabott büntetés bizonyos körben nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel, a bíróság a magyar törvény büntető törvény szerint átalakítja a büntetést - persze úgy, hogy az a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen a kiszabottnak. Ha a büntetés végrehajtására is van kérelem, úgy az is az új, a magyar szabályoknak megfelelő büntetés végrehajtásának átvételét jelenti.
Az elismerés jogkövetkezményei hasonlóan alakulnak a megfeleltetett tagállami ítélet jogkövetkezményeihez, így arra külön nem tér ki a tanulmány.
A nem tagállami ítéletek elismerésének nehézségét elsősorban az adja, hogy a külföldi ítéletet és az egyéb információkat be kell szerezni a másik államtól.
Ezt csak akkor kérheti a bíróság közvetlenül a másik országtól közvetlenül, ha van erre vonatkozó nemzetközi szerződés. Ha nincs ilyen - és többnyire nincs - úgy a központi hatóság útján (Magyarországon az Igazságügyi Minisztérium), formális jogsegélykérelem kibocsátásával kell a külföldi ítéletet és az eljárásához szükséges további információkat és ügyiratokat beszerezni. Ez gyakran nagyon lassú és néha csak nem lehetetlennek tűnő vállalkozás. Ezen kívül a fordítási költségek is tetemesek, és a bűnügyi költséget ezekben az eljárásokban (akárcsak a megfeleltetéseknél) mindig az állam viseli.[33]
Az EUtv. 113. § alapján a büntetés vagy intézkedés végrehajtásának átvételére akkor kerülhet sor, ha a tagállami ítélet figyelembe vehető.
A tagállami büntetés végrehajtásának átvételére irányuló jogsegély esetén főszabályként a terhelt tényleges tartózkodási helye szerint illetékes törvényszék székhelyén működő járásbíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság jár el, a szabadságelvonással vagy szabadságvesztéssel járó ítélet végrehajtásának átvétele azonban a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességébe és hatáskörébe tartozik. Nem tagállami ítélet esetén mindig a Fővárosi Törvényszék jár el, szankciótól függetlenül.
A tagállami szabadságelvonó büntetések esetében az EUtv. a büntetés végrehajtásának átvételére irányuló eljárás különös érvényességi feltételeként ha-
- 16/17 -
tározza meg a tagállami hatóság kezdeményezését, a törvényben meghatározott okiratoknak (így a tagállami ítélet vagy annak hitelesített másolatának, a 8. számú mellékletben megjelölt magyar nyelvű tanúsítványnak, az elítélt nyilatkozatát tartalmazó jegyzőkönyvnek, és az elítélt Magyarországon tartózkodása esetén az elítélt értesítését igazoló, a 9. számú mellékletben megjelölt formanyomtatványnak[34]) a miniszterhez való megküldését és a miniszter döntését[35]. A büntetés végrehajtásának átvétele során az igazságügyi miniszter eljárása nem kerülhető meg, az ilyen végrehajtási jogsegély nem folytatható le kizárólag a tagállami bíróság döntése, vagy a terhelt kérelme alapján.[36]
Mind az Nbjt., mind az EUtv. főszabályként kiköti a terhelt hozzájárulását a büntetés átvételéhez.
Kivételt csak abban az esetben tesz, ha terheltet a másik országból kitoloncolták, kiutasították, vagy ha az elítélt a büntetés végrehajtása előtt Magyarországra visszatért. A lényeges különbség a két szabály között az, hogy az Nbjt. alapján csak akkor vehető át a külföldi bíróság által kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés, ha az elítélt magyar állampolgár és lakcíme Magyarországon van, vagy az Európai Unió más tagállamának állampolgárságával rendelkezik és lakcíme Magyarországon van, illetve Magyarországra bevándorolt, letelepedett, vagy Magyarország által menekültként elismert nem magyar állampolgár, míg az EUtv. lehetővé teszi a büntetés-végrehajtásának átvételét a fentieken kívül olyan esetben is, ha az elítélt olyan nem magyar állampolgár, akit a tagállami ítéletben, vagy a tagállami ítéletre tekintettel hozott más határozatba foglalt kiutasításról vagy kitoloncolásról szóló rendelkezés alapján Magyarországra kitoloncolnak. Mindkét jogszabály kötelező feltételként írja elő továbbá, hogy a büntetésből a kérelemnek az Igazságügyi Minisztériumhoz való beérkezése napján még legalább 6 hónap letöltendő résznek kell hátra lennie.
Az Nbjt. alapján meg kell tagadni a menekült kiadatását, míg a menedékes, a befogadott, valamint a menekültkénti, illetve menedékeskénti elismerését kérő külföldi annak az államnak, ahonnan elmenekült, nem adható ki.[37]
A kiadatási eljárás során ez a szabályozás kétféleképpen is problémát okozhat.
Egyrészről "a menedékeskénti elismerését kérő külföldi" kifejezés nem zárja ki azt, hogy a korábban egyszer (vagy többször) elbírált, és a menekültügyi hatóság által elutasított kérelem esetén a terhelt ismételt kérelmet a menekültügyi hatósághoz, és a kiadatást így tovább is elkerülje. Így szinte napra pontosan 3 évig húzódott egy kiadatási eljárás[38], amelyben az orosz állampolgár terhelttel szemben egy moszkvai bíróság 2017. április 21. napján sikkasztás bűncselekmény elkövetése miatt bocsátott ki nemzetközi elfogatóparancsot, büntetőeljárás lefolytatása végett. A Fővárosi Törvényszék 2018. április 20. napján rendelte el a terhelt ideiglenes kiadatási letartóztatását. A terhelt menekültügyi kérelmét a Bevándorlási
- 17/18 -
és Menekültügyi Hivatal először 2018. október 5. napján utasította el, majd a felülvizsgálati kérelmét is elutasította a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2018. december 13. napján. Ezután a terhelt ismételt menekültügyi kérelmét terjesztett elő, amelyet az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság 2019. június 18. napján ismét elutasított. Az eljárás hibái miatt ezt a közigazgatási határozatot a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2019. szeptember 27. napján megsemmisítette és a közigazgatási hatóságot új eljárásra utasította. Még folyt az új eljárás, amikor a terhelt ideiglenes kiadatási letartóztatása az Nbjt. 14. § (3) bekezdése alapján, a törvény erejénél fogva, 2020. április 18-án megszűnt. Ekkor a Nyírbátori Járásbíróság a terhelt idegenrendészeti őrizetét először 2020. június 17-ig meghosszabbította, majd ezt több alkalommal megismételve az idegenrendészeti őrizet végső időpontját 2021. április 12. napjában határozta meg. A terhelt ismételt menekültügyi kérelmét az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság 2020. augusztus 31. napján utasította el, majd az ezzel szembeni keresetet a Debreceni Törvényszék 2021. március 22. napján. A terheltet végül 2021 áprilisában légi úton kitoloncolták és erre tekintettel a Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy a terhelt már nem tartózkodik Magyarországon, így a magyar igazságügyi hatóságok nem is teljesíthetik az orosz kiadatási kérelmet[39], azaz az Nbjt. 11. § (1) bekezdésében írt feltétel már nem teljesül.
A probléma megoldását jelentheti egy olyan törvényi szabályozás, amely alapján a menekültként, illetve menedékesként el nem ismert személyek kiadatásának nem akadálya az ismételt kérelem benyújtása.
A másik, a gyakorlatban szintén előforduló probléma, hogy a magyar szabályozás csak a Magyarország által menedékesként, menekültként, befogadottként elismert külföldi személyekről rendelkezik.
Ha Magyarország területén elfognak olyan külföldi állampolgárt, akivel szemben élő nemzetközi elfogatóparancs van, ugyanakkor más uniós tagállam őt menekültként, menedékesként, oltalmazottként, vagy befogadottként elismerte, jelenleg az a bíró gyakorlat, hogy az eljáró bíró - hivatkozva az Európai Unió tagállami között fennálló bűnügyi együttműködése keretében az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek/határozatoknak egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről szóló a Tanács 2008. július 24-i 2008/675/IB Kerethatározata értelemszerű alkalmazására - a másik tagállam menekültügyi hivatal határozata alapján a politikai menedékjogot elismertnek tekinti és erre tekintettel a Nbjt. 14. § (2) bekezdés alapján - a 7. §-ára is figyelemmel - és a Párizsban, 1957. december 13-án kelt, Európai Kiadatási Egyezmény és Kiegészítő Jegyzőkönyveinek a kihirdetéséről szóló 1994. évi XVIII. törvény (Kiadatási Egyezmény) 3. Cikke (2) bekezdése alapján megállapítja, hogy a kiadatás feltételei nem állnak fent, és a terhelt szabadlábra helyezését rendeli el, valamint az erről szóló jelzést elhelyezi a körözési rendszerben is.
- 18/19 -
Az Európai Unió Bírósága a C-221/19. számú ügyben hozott határozatában leszögezte, hogy a 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés-büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27-i 2008/909/IB tanácsi kerethatározat 8. cikke (2)-(4) bekezdésének, 17. cikke (1) bekezdése első mondatának, valamint 19. cikkének rendelkezéseit együttesen úgy kell értelmezni, hogy azok lehetővé teszik olyan összbüntetési ítélet meghozatalát, amely nem csupán az összbüntetési ítéletet hozó tagállamban az érintettel szemben korábban kiszabott büntetést vagy büntetéseket foglalja magában, hanem a vele szemben valamely másik tagállamban kiszabott és az első tagállam által e kerethatározat értelmében végrehajtott büntetést vagy büntetéseket is.[40]
A magyar Btk. 93. § (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy összbüntetésbe csak olyan végrehajtandó szabadságvesztések foglalhatók, amelyeket az összbüntetésbe foglaláskor még nem hajtottak végre, vagy amelyeket folyamatosan hajtanak végre. Az összbüntetési eljárás mindig a terhelt indítványra indul és ha azt nem a terhelt indítványozta, úgy be kell szerezni a hozzájárulását.[41]
Ilyen esetben felmerülhet a magyar és a tagállami ítélettel kiszabott büntetések összbüntetésbe foglalásának lehetősége.
A C-221/19. sz. ügyben az Európai Unió Bíróság a főtanácsnoki indítványra hivatkozva úgy fogalmaz, hogy annak biztosítása érdekében, hogy a valamely más tagállamban hozott korábbi büntetőítéletekhez ugyanolyan hatály fűződjön, mint amely a korábbi nemzeti büntetőítéletekhez fűződik, az olyan új büntetőeljárás keretében eljáró bíróságnak, mint az alapeljárásban szóban forgó összbüntetési eljárás, főszabály szerint ugyanúgy figyelembe kell vennie a másik tagállam bírósága által hozott korábbi büntetőítéletet, mint ahogy a saját tagállamának egy bírósága által hozott korábbi büntetőítéletet venné figyelembe, az előző pontban megállapított feltételek és korlátok tiszteletben tartása mellett.[42]
A magyar bírói gyakorlat egységes abban, hogy ha a külföldi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele nem történik meg, ezen elítélés tekintetében nem ad helyt az összbüntetésbe foglalásra irányuló indítványnak.[43] Ez azt jelenti, hogy nem csupán a Btk-ban rögzített feltételeket kell teljesíteni a büntetéseknek (egymással kvázi halmazati viszonyban lévő, határozott időtartamú szabadságvesztés büntetések, folyamatos töltés), hanem szükséges az is, hogy az összbüntetésbe foglalást megelőzően a Fővárosi Törvényszék jogerős döntést hozott a külföldi elítélés végrehajtásának átvételéről is. A megfeleltetés célja pedig nem lehet az összbüntetésbe foglalás, és a megfeleltetést önmagában nem is kezdeményezheti a terhelt.
- 19/20 -
Amennyiben a terheltnek párhuzamosan magyar és külföldi elítélése is van, azok összbüntetésbe foglalását a terhelt csak akkor kérheti, ha kezdeményezi először a külföldi büntetés végrehajtásának átvételét.
Látni kell ugyanakkor, hogy a terhelt indítványa önmagába nem elegendő. Az EUtv. IX/A. Fejezet a tagállamok egymás döntéseinek és az általuk kiszabott szabadságvesztések végrehajtása feletti kizárólagos rendelkezési jog kölcsönös tiszteletben tartásának elvén alapul. Azaz a tagállam jogosult eldönteni, hogy felajánlja-e a szabadságvesztés végrehajtását az elítélt állampolgársága szerinti országnak vagy sem, a terhelt kérelmét figyelembe veszi, vagy sem. Ha erre nem kerül sor, úgy az elítéltnek a szabadságvesztést kiszabó államban kell letöltenie a büntetését. Ez pedig az Európai Unió Bíróságának C-221/19. számú döntése fényében legalább is kérdéses, hogy összeegyeztethető-e a 2008/909. számú Kerethatározattal.
A megfeleltetett ítélet tényállása összbüntetésbe foglalás esetén köti a magyar bíróságot, így az ott rögzített elkövetési idő az összbüntetés kapcsán alkalmazandó törvény meghatározása szempontjából is releváns.[44]
Mind az Nbjt.[45], mind az EUtv.[46] rögzíti, hogy a külföldi bíróság által kiszabott feltételes szabadságra bocsátás megszüntetésére, felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére, továbbá a külföldi ítéletben alkalmazott javítóintézeti nevelésből történő ideiglenes elbocsátás vagy próbára bocsátás megszüntetésére csak a büntetés vagy intézkedés végrehajtásának átvétele esetén kerülhet sor.
Ezt megelőzi a külföldi ítélet elismerése vagy a tagállami ítélet megfeleltetése, de a pusztán elismert külföldi/tagállami ítélet az elismerés során nem válik magyar ítéletté, az megőrzi külföldi/tagállami ítélet jellegét, azonban érvényét tekintve - az elismerést követően - osztja a magyar bíróság ítéletének érvényét.
Így tehát az elismert külföldi ítéletben kiszabott büntetés, vagy alkalmazott intézkedés végrehajtására is csak annak átvételét követően kerülhet sor[47]. Az ezzel ellentétes gyakorlatot érzékelve, a jogegység megőrzése érdekében a Kúria is rögzítette[48], hogy amennyiben a bíróság az Európai Unió valamely tagállama által hozott és a magyar bíróság által megfeleltetett ítéletben kiszabott, felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásáról a büntetés végrehajtásának átvétele hiányában rendelkezett, a törvénysértés kiküszöbölésére egyszerűsített felülvizsgálati eljárásnak van helye.[49]
A külföldi/tagállami ítéletekkel kapcsolatosan két olyan terület van, ami a kézirat lezárásakor, 2021. év során aktualitásuk okán a szakmai egyeztetések középpontjában állt.
- 20/21 -
Már fentebb is utalunk rá, az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszert a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és tartalmáról szóló, 2009. február 26-i 2009/315/IB tanácsi kerethatározat, valamint - a 2009/315/IB kerethatározat 11. cikkének alkalmazásában - az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS[50]) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/316/IB tanácsi határozat szabályozta. A kerethatározat tette lehetővé a tagállamok igazságügyi hatóságai számára, hogy figyelembe vegyék egy másik tagállam bírósága által meghozott, jogerős büntető ítéleteket, pontosan rögzítve annak feltételeit.
Így létrejött ECRIS egy olyan decentralizált informatikai rendszer, amely pontosan rögzíti a továbbítandó adatokat és azok tárolási idejét. Az ECRIS három fő kötelezettséget rótt a tagállamokra:
1. az elítélést követően azonnal meg kell küldeniük az információkat az állampolgárság szerinti tagállamnak;
2. az állampolgárság szerinti tagállamnak meg kell őriznie és naprakészen kell tartania az információkat;
3. és válaszolnia kell az információkérésekre.
Az uniós jogszabály meghatározza azt is, hogy a hatóságok mely feltételek mellett veszik figyelembe az ugyanezen személlyel szembeni, más tagállamokban, eltérő cselekmények alapján hozott korábbi büntetőítéleteket. A tagállamoknak az új büntetőeljárás keretében gondoskodniuk kellett arról, hogy a másik tagállamban hozott korábbi büntetőítéletet a korábbi nemzeti büntetőítéletekével megegyező szabályok szerint, kellően figyelembe vegyék.
A nemzeti bíróságok munkáját az ECRIS létrehozása nagy mértékben változtatta, könnyítette meg. Egy büntetett előéletű állampolgár nem feltétlenül lesz szívélyesen együttműködő polgár, sokkal inkább megpróbálhat megszabadulni büntetett előéletétől. A büntetőítéletek nyilvántartása egy olyan kommunikációs, információmegosztó rendszer, amely képes megakadályozni személyazonossággal való visszaélést és azt, hogy az elkövetők egy rövid utazást követően ismét "tiszta lappal" kezdhessenek új bűnözőikarriert egy másik tagállamban.[51]
Ugyanakkor használata során hamar fény derült arra, hogy az igazságügyi hatóságok és a bűnüldöző hatóságok nem férnek hozzá az EU-n belül elítélt harmadik országbeli állampolgárok előéleti adataihoz, mert a rendszer jelenleg csak az uniós állampolgárok uniós elítéléseit tartalmazza, így harmadik országbeli elkövetővel kapcsolatos információk beszerzése érdekében szükséges valamennyi tagállam egyenkénti megkeresése, ami igen lassítja az eljárást.
Ezt és a használat közben felmerült egyéb hiányosságok, adatvédelmi anomáliák javítását célozta az ECRIS reformjáról szóló uniós jogalkotási csomag, amely az ECRIS módosításáról szóló irányelvből[52] és az ECRIS-TCN[53]
- 21/22 -
rendeletből áll, és 2019. április 9. napján fogadta el a Tanács.
A reform olyan új szabályokat vezetett be, melyek célja, hogy javítsák a harmadik országbeli állampolgárokkal szemben hozott korábbi ítéletekre vonatkozó információk tagállamok közötti cseréjét. Az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszernek immáron része lesz egy olyan központi adatbázis (ún. ECRIS-TCN[54]), amely információkat és azonosító adatokat tartalmaz a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek vonatkozásában EU-tagállamokban hozott ítéletekről.
Az ECRIS-TCN rendszer tartalmazni fogja a felvitt személyek személyazonosságának megállapításához szükséges adatokat (ujjlenyomat, DNS, arckép, személyes adatok), továbbá nemcsak harmadik országbeli állampolgárokra, hanem uniós/harmadik országbeli kettős állampolgárokra vonatkozó információkat is megtalálhatunk majd benne.
A rendelet emellett lefektette a feladatkör-megosztás alapjait a tagállamok és a rendszer működtetését végző EU-LISA Ügynökség között.
Az ECRIS-TCN rendelet 2019. június 11. napja óta hatályos. A Bizottság azonban majd csak akkor határozza meg azt az konkrét időpontot, amelytől kezdve az uniós országok megkezdhetik az adatok feltöltését a rendszerbe, ha meggyőződött róla, hogy valamennyi tagállam teljesítette az előírt technikai és jogi feltételeket.
A magyar szabályozást Bnytv. tartalmazza. A magyar Állandó Képviselet 2014. november 28. napján értesítette arról az Európai Unió Tanácsát, hogy Magyarország végrehajtotta 2009/315/ IB tanácsi kerethatározatot és a kijelölt magyar központi hatóság a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH). A központi hatóság azóta átszervezésre került, az új a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkársága. Az iratból kiderül az is, hogy Magyarország 2012 óta hajt végre továbbításokat.[55]
A Bnytv. módosítása jelenleg folyamatban van az ECRIS-TCN bevezetésének jogi előkészítése érdekében. Az EU információs rendszerei közötti átjárhatósági keret létrehozása érdekében 2019-ben hatályba lépett két interoperabilitással kapcsolatos rendelet.[56] Az átjárhatósági keret elemei - az európai keresőportál (ESP); a közös biometrikus megfeleltetési szolgáltatás (közös BMS); közös személyazonosítóadat-tár (CIR); a többszörös személyazonosságot észlelő rendszer (MID) - a tagállamok feladatkörébe tartozó adatfeltöltéseket, illetve a két vagy több uniós információs rendszerben szereplő, ún. sárga kapcsolatként beazonosított személyazonosító adatok vizsgálatát fogják elősegíteni.
Miután a kilépés tárgyában tartott nem ügydöntő jellegű 2016. júniusi népszavazáson a kilépést támogató szavazatok voltak többségben, az Egyesült Királyság Parlamentjének jóváhagyásával Theresa May miniszterelnök 2017. március 29. napján jelentette be az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való
- 22/23 -
kilépési szándékát az EUSZ 50. cikke alapján.
A Kilépési Megállapodás[57] végül 2020. február 1. napján lépett hatályba, az átmeneti időszakot lefedő szándékkal.
A végleges Brexit-megállapodás (TCA-megállapodás[58]) az utolsó utáni pillanatban, 2020 karácsonyán született meg.[59]
A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről rendelkező, 2019. október 17-én született megállapodás 62. cikk g) pontja alapján a 2008/675/IB tanácsi kerethatározat[60] alkalmazandó az átmeneti időszak vége előtt az említett kerethatározat 3. cikke szerint megindított új büntetőeljárások tekintetében, azaz valamely más tagállamban hozott büntető ítéletnek egy új büntetőeljárásban való figyelembevétele esetén. Ez azt is jelenti, hogy az átmeneti időszak végével a kerethatározat nem alkalmazható, az Egyesült Királyság nem tagja többé a megállapodásnak, azaz harmadik államnak minősül.
A TCA ugyanakkor nem tartalmaz rendelkezéseket a büntető ítéletek kölcsönös elismerésével kapcsolatosan, csupán az ítéletekről szóló értesítéseket, az információk átadását és az azok tárolását szabályozza a IX. címben.
Ezzel összhangban az EUtv. 1. §-a szerint a törvényt a büntetőügyekben az Európai Unió más tagállamával folytatott együttműködés, valamint az európai elfogatóparancs alapján folytatott átadási eljárás során kell alkalmazni. Ha az együttműködés nemzetközi szerződésen alapul, a törvény alkalmazásának feltétele, hogy a végrehajtó tagállam a nemzetközi szerződés kötelező hatályát elismerte.
Az EUtv. hatálya tehát az átmeneti időszak lejártát, 2020. december 31. napját követően nem terjedt ki az Egyesült Királyságra, és mint minden más harmadik ország esetén a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvényt kellett alkalmazni.
Ennek megfelelően egyértelmű volt a jogi helyzet a 2021. január 1. napjától a Fővárosi Törvényszékre érkezett egyesült királyságbeli ítéletek vonatkozásában.
A kérdés csak az maradt, hogy mi történjen azokkal az ügyekkel, amelyek korábban érkeztek? Meg kell-e küldeni az ilyen folyamatban lévő ügyeket az Igazságügyi Miniszternek, illetve kell-e új ügyész indítványt beszerezni? Esetleg valamennyi ilyen ügyet meg kell szüntetni, és majd, ha érkezik tekintetükben miniszteri kezdeményezés, akkor újra indulnak-e? Szükséges-e megkülönböztetni azokat az ügyeket, amelyekben már történt érdemi intézkedés? Mi a jogi lehetőség azokban az esetekben, amikor a megfeleltetés már megtörtént, de a döntés még nem lett jogerős? És alkalmazható-e a EUtv. 111/G. § (6) bekezdés b) pontja olyan ügyekben, ahol a megszüntetési okként megkívánt 1 év 2020. december 31. napjáig már eltelt?
Az Egyesült Királyság Belügyminisztériumának Központi Hatóságának 2021. január 28. napján kelt tájékoztatása[61] alapján a 2020. december 31. napja 23.00 óra előtt beérkezett megkereséseket és kibocsátott európai elfogatópa-
- 23/24 -
rancsokat még a megelőző szabályok szerint teljesítik. Azonban ez nem valamiféle kölcsönös megállapodás, hanem egyoldalú nyilatkozat volt, így ez alapján semmiképpen sem volt levonható következtetés arra nézve, hogy Magyarországnak is így kell eljárnia a 2020. december 31. napja 23.00 óra előtt érkezett ügyekben.
A Eurojust hangsúlyozta[62], hogy az európai uniós jogi eszközök nem használhatóak 2021. január 1-tól, hacsak a Kilépési Megállapodás 62. cikke nem jelöli kivételként. A Kilépési Megállapodás 62. cikk g) pont alapján a 2008/675/IB tanácsi kerethatározat alkalmazandó az átmeneti időszak vége előtt a kerethatározat 3. cikke szerint[63] megindított új büntetőeljárások tekintetében. Ez alapján volt levezethető, hogy a már megindult eljárásokban az EUtv. -t lehet alkalmazni.
A jogalkotó és a jogalkalmazók közötti többszöri megbeszélést követően a bírói gyakorlat 2021. első félévében azt a megoldást alakította ki, hogy a 2020. december 31. előtt megindult büntetőeljárásokban a Kilépési Megállapodás alapján a tagállami ítéletre vonatkozó szabályok alapján vette figyelembe az Egysült Királyság által 2020. december 31. napjáig megküldött ítéleteket, míg a 2021. január 1. után indult magyar büntetőeljárásokban lefolytatta a külföldi ítéletek elismertetése iránti eljárást ahhoz, hogy egy brit ítéletet "figyelembe" tudjanak venni, akkor is, ha a brit ítélet a tagállami ítéletek nyilvántartásában már szerepel.
A kérdést végül a törvényalkotó oldotta meg[64] és az EUtv. hatálya alá helyezte az Egyesült Királyság bíróságai által meghozott ítéleteket: "A VIII. Fejezet tagállamra vonatkozó rendelkezéseit Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: Egyesült Királyság) tekintetében is alkalmazni kell."[65].
Mindezt azzal indokolta, hogy mivel az Egyesült Királyság 2021. január 1-től harmadik országnak minősül, ezért a kiadatási eljárások és a büntetés-végrehajtásával kapcsolatos eljárások is kívül esnek az EUtv. hatályán. A TCA megállapodás részletesen tartalmazza azokat a kiadatási és szabadságvesztés átadási szabályokat, amelyeket az Egyesült Királyság viszonylatában a továbbiakban alkalmazni kell. A megállapodás közvetlenül alkalmazandó, de mint az Európai Unió és egy harmadik állam között létrejött nemzetközi szerződés közvetlenül feladatot nem delegálhat, hatáskört és illetékességet nem hozhat létre a magyar bírák számára, ezért a TCA megállapodásban foglalt rendelkezés zavartalan alkalmazhatósága érdekében - a gyakorlati tapasztalatokra tekintettel - nélkülözhetetlené vált néhány alapvető eljárási szabály meghatározása az Nbjt-ben. Ennek kíván eleget tenni a jogalkotó 2022. január 1-től az Nbjt. módosításával és abban egy speciális fejezet létrehozásával, amely Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, az Izlandi Köztársaságnak és a Norvég Királyságnak kiadatás iránti megkereséseinek eltérő szabályait rögzíti.
Problémát vett fel ugyanakkor, hogy a szabadságvesztés büntetés átvétele során az ítélet rendelkezéseinek figyelembevételére és megfeleltetésére
- 24/25 -
az EUtv. VIII. Fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, míg a szabadságvesztés végrehajtásának átvétele körében a az Nbjt. IV. fejezet 2. Cím rendelkezései szerint kell eljárni, az elítélt személyek átszállításáról szóló, Strasbourgban, 1983. március 21-én kelt Egyezmény és annak 1997. december 18-án kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve alapján. Ez a megoldás ahhoz az eredményhez vezet, hogy egyesült királyságbeli ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele esetén a Fővárosi Törvényszék Nemzetközi Csoportja egy eljáráson és egy határozaton belül egyszerre kell, hogy alkalmazza mindkét jogszabályt.
Összegezve e tanulmányban foglaltakat, az a következtetés vonható le, miszerint a külföldi / tagállami ítéletek elismerésének új rendszere megfelel mind a Balogh - ítéletben, mind pedig a 2008/675. Kerethatározatban foglaltaknak.[66]
Egyes vélemények szerint[67]a nemzetközi vonatkozású büntetőügyek intézésének szabályozása bonyolult, elbírálásukhoz speciális szakértelem szükséges. Kétségtelen, hogy az eddigi nem jelentős számú e tárgyban rendelkezésre álló jogalkalmazói iránymutatások jellemzően túlhaladottak, jellemzően meghaladottnak tekintendők az időközben bekövetkezett jelentős és széleskörű jogszabályváltozásokra tekintettel, így indokolt a felülvizsgálatuk.[68]
E hiányosságokat az Országos Bírósági Hivatal Európai Jogi Szaktanácsadói Hálózata, több alkalommal is megkísérelte pótolni különféle tanácskozások, szakmai értekezletek útján. Az ezen erőfeszítések ellenére feltárt helytelen jogalkalmazási gyakorlat álláspontunk szerint kétséget kizáróan visszavezethető az európai büntetőjogi tudás általános hiányosságára, valamint arra, hogy a jogszabályi előírás (Be. 498. (3) bekezdés) ellenére sem vált még "napi rutinná" az európai bűnügyi nyilvántartás adatainak az ellenőrzése.[69]
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy jelen pillanatban az a körülmény, hogy az egyik tagállamban hozott határozathoz egy másik tagállamban nem lehet pontosan ugyanolyan következményeket hozzárendelni, ellentétes a kölcsönös elismerés elvével.
Az egyes tagállamokban a korábbi elítéléshez fűzött jogkövetkezmények uniós harmonizálásához[70], amelyeket jelenleg és a közeljövőben is kizárólag a nemzeti jog szabályoz nyilvánvalóan politikai akarat szükséges. A nemzeti jogrendszerek tekintetében pedig annak ellenére is jelentős mértékű a diverzitás[71], hogy az Európai Bíróság következetesen hivatkozik és merít ihletet ítéleteiben a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból, azon nemzetközi jogi egyezményekből, amelyeknek a tagállamok a részesei.[72]
Bízunk abban, hogy e tanulmány rámutatott arra, hogy bár a tárgyalt jogterület a büntető peres ítélkezéshez képest akár marginálisnak is jellemezhető, nem csak a terheltek, hanem az európai integráció számára kiemelt je-
- 25/26 -
lentőséggel bír, így talán nem cél nélküli volt megírása. ■
JEGYZETEK
[1] Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU irányelve (2010. október 20.) a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról. HL L 28.0., 2010.10.26. 1-7. o.
[2] 2016. június 16. C-25/15. [ECLI:EU:C:2016:423] [28]-[56] bekezdések
[3] Tóth Géza: A kétszeres elítélés alaptörvényi tilalmának nemzetközi érvényességéből fakadó változások in: Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban III. - Alkotmányjogi panasz - az alapjog-érvényesítés gyakorlata. HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft.. Budapest. 2019. 596. o.
[4] Fővárosi Törvényszék Beü.876/2015/7.
[5] Fővárosi Törvényszék Beü. 1635/2016/4.
[6] Szombathelyi Törvényszék Beü.7/2016/6.
[7] C-390/16. [ECLI:EU:C:2018:532]
[8] C-171/16, [EU:C:2017:710] - bővebben lásd Rochlitz Zoltán: A büntetőügyben hozott tagállami ítéletek elismerése összbüntetés esetén az Európai Unió Bíróságának a C-171/16. számú ügyben hozott ítéletében meghatározott követelmények. EJSZH. 2018.
[9] "E kerethatározat tiszteletben tartja a más tagállamban korábban hozott büntetőítéletek figyelembevételéhez szükséges nemzeti eljárások és megoldások sokféleségét. A korábbi büntetőítéletek felülvizsgálati lehetőségének kizárása nem gátolja a tagállamokat abban, hogy szükség esetén határozatot hozzanak arról, hogy az ilyen korábbi büntetőítéletekhez ugyanolyan jogi hatály fűződik. Ugyanakkor az ilyen határozat meghozatalához kapcsolódó eljárások - a megkövetelt időre és eljárásokra vagy alaki követelményekre tekintettel - nem tehetik lehetetlenné azt, hogy a másik tagállamban korábban hozott büntetőítéletekhez ugyanolyan jogi hatály fűződjék."
[10] Lásd főtanácsnoki indítvány (98)-(120) bekezdései: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=EB0E781A-058C68A84CA5DF6B401C4DA0?text=&docid=199101&pageIndex=0&doclang=hu&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=3996914 2020. február 2.
[13] A Bíróság szerint például ilyen eset lehet, ha az alapjogi sérelem a kibocsátó tagállamban lévő börtönviszonyokkal van összefüggésben, mely esetben a tagállam garanciát vállalhat, hogy a terheltet átadása esetén megfelelő körülmények között tartják fogva.
[Aranyosi ügy (C-404/15.)]
[14] A kettős büntethetőség elvét az EUtv. 5. § (1) d) pontja, az európai elfogatóparancs szabályai között határozza meg, amely szerint a cselekmény a határozatot hozó országban és Magyarországon is bűncselekmény; ennek megfelelően egy tagállami határozat a magyar büntetőeljárásban nem érvényesülhet akkor sem, ha az akár a határozatot hozó tagállamban, akár a magyar jogszabályok alapján szabálysértésnek minősül.
[15] Be. 389 § b) pontja
[17] Koósné Mohácsi Barbara: Megfelelnek-e az uniós jognak a külföldi ítélet "elismerésére" vonatkozó új szabályok. Jogászvilág, 2018. február 20.
[18] 2012. évi CLXXX. törvény, 111. §-111/H. §
[19] Szabó Judit: A külföldi ítéletek végrehajtása, avagy a végrehajtásában felfüggesztett külföldi szabadságvesztés-büntetés hazai sorsa. Európai jog 2020. 5. sz. 10. o.
[20] EUtv.111/A. § (1) bekezdés a-c) pont
[21] EUtv.111/A. § (2) bekezdés a-c) pont
[22] Fővárosi Törvényszék Beü.20.156/2021, Beü.20313/2020
[23] EUtv. 111/D. § (1a) bekezdés
[24] Fővárosi Törvényszék Beü.20.120/2019. és a Beü.20.370/2020. számú ügyek
[25] EUtv.111/G. § (6) bekezdés b) pontja
[26] EUtv. 111/D. § (4) bekezdés a) pontja
[27] Simonato Michele: Mutual recognition in criminal matters and legal remedies: The first CJEU judgment on the European Investigation Order. European Law blog, 2020. április 1.
[28] Szabó: i.m. 150-151. o.
[29] Borbás Virág: Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködés során alkalmazott kölcsönös elismerés elvének gyakorlati érvényesülése. Előkészítő anyag a 2020. szeptember 14. napján megtartott szakmai tanácskozáshoz. Belső használatra.
[32] Czédli-Deák Andrea: A külföldi ítélet érvényének elismerése - aktuális kérdések a jelen és a jövő határán, MABIE 2016.
[33] 1996. évi XXXVIII. törvény 48. § (8) bekezdés
[34] EUtv. 120.§ (1) bekezdés, a-d) pontig
[35] EUtv. 120/A. § (2)
[36] BH 2018.330.
[37] Nbjt. 14. § (1), (2) bekezdés
[38] Fővárosi Törvényszék Beü.20.269/2021, Beü.20.064/2019., Beü.603/2018., Beü.435/2018.
- 26/27 -
[40] ECLI:EU:C:2021:278, C-221/19. sz. ügy, a Sąd Okręgowy w Gdańsku (gdański regionális bíróság, Lengyelország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme, 2021. április 15.
[42] C-221/19. sz. ítélet [57] bekezdés
[43] ÍH 2019.113.
[44] 3362/2018 (XI. 28.) AB határozat
[46] EUtv. 119/D. § (1) bekezdés c) pont
[47] Szabó: i.m. 136. o.
[49] Szabó : i.m. 143. o.
[50] European Criminal Records Information System
[51] Grijpink Jan: Criminal Records in the European Union, the challenge of largescale information exchange. European Journal of Crime, Criminal Law and Criminal Justice, 2006. 1. sz.15. o.
[52] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/884 Irányelve (2019. április 17.) a 2009/315/IB tanácsi kerethatározatnak a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó információcsere és az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) tekintetében történő módosításáról, valamint a 2009/316/IB tanácsi határozat felváltásáról
[54] European Criminal Records Information System for Third-Country Nationals
[55] Az Európai Unió Tanácsának feljegyzése. Brüsszel 2014. december 4.
[56] Az uniós információs rendszerek közötti interoperabilitás kereteinek megállapításáról a határok és a vízumügy területén, továbbá a 767/2008/EK, az (EU) 2016/399, az (EU) 2017/2226, az (EU) 2018/1240, az (EU) 2018/1726 és az (EU) 2018/1861 európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a 2004/512/EK és a 2008/633/IB tanácsi határozat módosításáról szóló, 2019. május 20-i (EU) 2019/817 európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az uniós információs rendszerek közötti interoperabilitás kereteinek megállapításáról a rendőrségi és igazságügyi együttműködés, a menekültügy és a migráció területén, valamint az (EU) 2018/1726, az (EU) 2018/1862 és az (EU) 2019/816 rendelet módosításáról szóló, 2019. május 20-i (EU) 2019/818 európai parlamenti és tanácsi rendelet
[57] Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről rendelkező, 2019. október 17-én született megállapodás
[58] EU-UK kereskedelmi és együttműködési megállapodás (The EU-UK Trade and Cooperation Agreement , TCA)
[59] Lásd bővebben Bagjos Csaba, Barsi-Fodor, Bea Éva, Berczeli, Sándor, Juhász, Eszter, Lukácsi, Szabó, László, A BREXIT fontosabb gyakorlati kérdései. Law Working Papers, 2021. május.
[60] A Tanács 2008/675/IB kerethatározata (2008. július 24.) az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről
[61] UK Central Authority Home Office, 2021-0128 UKCA Letter to EU partners on EIOs after TP comms data requests AFC requests
[62] Az Igazságügyi együttműködés büntetőügyekben az Európai Unió és az Egyesült Királyság között 2021. január 1-jétől című tájékoztató. Eurojust, Hága 2021. január 28.
[63] Valamely más tagállamban hozott büntetőítéletnek egy új büntetőeljárásban való figyelembevétele miatt.
[64] Az egyes törvényeknek a kézbesítéssel és az igazságügyi ágazati szabályozással összefüggő módosításáról szóló 2021. évi LI. törvény 49. §
[65] EU tv.108.§ (3) bekezdés
[66] Szabó: i.m. 240. o.
[67] Fejes Péter: A külföldi ítélet érvényének elismerése - clausula rebus sic stantibus. Ügyészségi Szemle 2016.3. sz.28. o.
[68] Szabó: i.m. 241. o.
[69] Szabó Judit: i.m. 243. o.
[70] Blaskó Béla, Budaházi Árpád: A nemzetközi bűnügyi együttműködés joga Budapest, Dialóg Campus 2019. 81. oldal
[71] Farkas Ákos: Az EU büntetőjog korlátai. Ügyészségi szemle 2018.2. sz. 74-96.o.
[72] Bárd Petra: A kölcsönös bizalom elvével szembeni alkotmányos aggályok az európai elfogatóparancs példáján keresztül. Kriminológiai Tanulmányok 2008. 45. sz.175-192. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró, Tatabányai Törvényszék.
[2] A szerző bíró, Szegedi Törvényszék.
[3] A szerző kollégiumvezető, Fővárosi Törvényszék.
[4] A szerző bíró, Veszprémi Járásbíróság.
Visszaugrás
