Egy ország diplomáciájának általában az egyik legfontosabb és legnagyobb nyilvánosságot élvező megnyilvánulása közjogi méltóságának felszólalása az ENSZ Közgyűlés éves ülésszakának elején (általában szeptember harmadik hetében) sorra kerülő magasszintű szegmense alatt. E kétrészes tanulmány keretei között arra teszek kísérletet, hogy röviden összefoglaljam a magyar politikai vezetők által 1956 és 2021 között - a fent jelzett fórumon - megfogalmazott fontosabb üzeneteket, prioritásokat a világszervezet tagállamai és természetesen a hazai közvélemény számára. A dolgozat első felében az 1956-89 közötti időszak közgyűlési felszólalásait veszem górcső alá, kiemelve a magyar beszédek legfontosabb, gyakran hazánk belpolitikai eseményeire reflektáló elemeit.
E fejezet keretei között évtizedek szerinti bontásban tekinteném át a magyar felszólalásokat az 1956-1989 közötti időszakban, röviden szólva a felszólalók személyéről is.[1] Ez az áttekintés csak a beszédekben szereplő legfontosabb külpolitikai prioritások beazonosítását tűzheti ki reális célként, adott esetben kitérve a felszólalások stílusára és nyelvezetére és arra a nem mellékes körülményre, hogy milyen nyelven hangoztak el. A beszédek tartalmi és formai elemeinek véglegesítésében gyakran fontos szerepet játszottak a New Yorkban szolgálatot teljesítő magyar ENSZ állandó képviselők, akiknek listája a lábjegyzetben szerepel.[2]
Hazánk 1955. december 14-én csatlakozott hivatalosan az ENSZ-hez, vagyis az első magyar felszólalásra a Közgyűlés 11. ülésszakán került sor 1956. december 5-én. Az első beszéd Horváth Imre külügyminiszter nevéhez fűződött, aki 195658. között töltötte be ezt a pozíciót, kivéve az '56-os forradalom időszakát, amikor Nagy Imre volt az ország diplomáciájának vezetője.[3] Az évtized további részében Sík Endre vezette az ENSZ Közgyűlésen részt vevő magyar delegációt, 1957-ben külügyminiszter-helyettesként, majd '58-tól külügyminiszterként.[4] Mindketten angolul mondták el felszólalásaikat.
Az első magyar felszólalás egyik különlegessége az volt, hogy miről nem szólt: az alig egy hónappal korábban levert magyar forradalomról.[5] A magyar külügyminiszter büszkén említette, hogy hazánknak már 42 országgal van diplomáciai kapcsolata és Magyarország 1956-ban több mint 250 nemzetközi konferencián vett részt, amelyek közül körülbelül 100 tudományos jellegű volt. Ezt követően hosszasan értekezett az 1956-os évnek a magyarországi forradalom mellett a másik legjelentősebb külpolitikai eseményéről, a Szuezi válságról, "természetesen" elítélve a brit, francia és izraeli csapatok agresszióját. Hazánk már ekkor hangsúlyosan szólt a leszerelés fontosságáról, ami a következő években is fontos szerepet kapott valamennyi magyar felszólalásban. Horváth külön kiemelte, hogy a magyar nép mennyire örülne annak, ha mind a NATO, mind a Varsói Szerződés megszűnhetne és helyét egy Európa összes nemzetét egyesítő kollektív biztonsági szerződés venné át. Sajátos része volt a felszólalásnak a német militarizmus ostorozása, kiemelve, hogy ez kényszerítette bele hazánkat két világháborúba és ez az akadálya a német egyesítésnek is. A külügyminiszter röviden szólt Nyugat-Új-Guinea, Ciprus és Algéria helyzetéről is.
1957-ben Sík Endre külügyminiszter-helyettes felszólalásának már lényeges részét tette ki az '56-os magyar forradalom kérdése, tekintettel arra, hogy a Közgyűlés számos határozatot fogadott el a magyar helyzetről, amelyeket egy kivételével a magyar vezető ellenségesnek tekintett és amelyek, álláspontja szerint, megakadályozzák a békés konszolidációt.[6] A magyar vezetés számításai szerint az "ellenforradalom" 22 ezer millió forintos kárt okozott az országnak. Érdekes volt Sík azon felvetése, hogy az '56-os események hatására számos honpolgár hagyta el Magyarországot, akik most nem tudnak visszatérni, mert számos kormány megakadályozza őket ebben. Tájékoztatást adott arról, hogy egyes nagyhatalmak Magyarországgal szembeni "ellenforradalmi lázítása" és a Magyarországi helyzet-
- 41/42 -
tel foglalkozó ENSZ Bizottság felállítása ellen eddig 268 000 fő írt alá egy petíciót hazánkban, amelyet már eljuttattak az ENSZ főtitkárhoz is. A felszólalás mindenképpen legkreatívabb részét az a számtani levezetés jelentette, amelynek keretében Sík bebizonyította, hogy bár az '56-os forradalom leverését elítélő közgyűlési határozatot 60 ország fogadta el, amelyek együttes lakossága 850 millió fő és csak 10 ország szavazott ellene, de azoknak az összlakossága 309 millió főt tesz ki, de mivel 520 milliónyi embert képviselő ország tartózkodott a szavazás során, ez már így összesen 829 millió főt jelent. Ehhez még hozzá kell azonban adni azt a 640 millió lakost is, amelyet a nem ENSZ-tag szocialista országok képviselnek és ez így összességében 1469 millió lakost jelent a 850 millióval szemben. Ekkor szerepelt elsőként a magyar felszólalásban az a követelés, hogy a népi Kína nyerje el végre az őt megillető helyét a világszervezetben.
Sík 1958. évi felszólalása szinte kizárólagosan az amerikai diplomácia kritikai elemzésére szorítkozott, ami nem volt meglepő, mert 1948-49-ben Sík Washingtonban volt nagykövet, vagyis jól ismerte az Egyesült Államokat.[7] A felszólalás legszürreálisabb eleme kétségkívül az volt, amelyben Sík kiemelte, hogy amennyiben Nagy Imre és Maléter Pál el tudott volna menekülni Magyarországról, akkor most ők lennének az amerikai külügyminisztérium fő eszközei hazánk és Közép-Európa békéjének és biztonságának aláásásában. Az amerikai agresszió érzékeltetésére Sík jelezte, hogy jelenleg legalább 1,5 millió amerikai katona állomásozik az USA határain kívül.
Sík 1959. évi közgyűlési felszólalását a Hruscsov-Eisenhower találkozó köré építette, amely meglátása szerint hatalmas sikerrel zárult és elhozta a politikai enyhülés szelét az egész világ számára.[8] Sík ezenkívül röviden szólt a koreai helyzetről is, ahol a tárgyalások már 10 éve zajlanak, de az észak-koreai fél véleményét még mind ez ideig nem hallgatták meg. Ebben az évben került először a napirendre a tibeti kérdés is, amit a magyar diplomácia vezetője azon országok kezdeményezésének tekintett, akik nem akarják Pekingnek biztosítani az őt megillető helyet a világszervezetben. Sík Endrének sikerült ebben a beszédében is egy sajátos gondolatmenetet kifejtenie azzal kapcsolatban, hogy a megelőző hónapok során nyugati újságírók jártak hazánkban és mivel nem találtak semmilyen kritizálnivalót az országban, jelezték, hogy a magyar vezetés azért rossz, mert olyan jó körülményeket teremtett Magyarországon, hogy mindenki elfelejti, hogy milyen rosszak is a vezetői. Beszédében Sík idézte a szovjet párt főtitkárát, aki figyelmeztette a világszervezetet, hogy ne engedje magát felhasználni egy országcsoport önös politika céljaira, mert akkor könnyen a Népszövetség sorsára juthat. A magyar diplomácia vezetője felszólalása végén kijelentette, hogy Sir Leslie Munrót, az ENSZ magyar kérdéssel megbízott képviselőjét Budapest elvi alapon nem engedi be az országba, mivel az ENSZ tevékenységét ezen a területen a hazai belügyekbe való durva beavatkozásnak tekinti, ami viszont nem jelenti azt, hogy bármilyen titkolnivalója is lenne a magyar kormánynak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
