A 2011. április 25-én kihirdetett Alaptörvény 2012. január 1-jétől hatályos szövege az Alkotmánybírósággal (a továbbiakban: AB) kapcsolatban is számos változtatást tartalmaz a jelenlegi Alkotmányhoz képest. Az új elemek értékelése - pozitív és negatív összetevők kiemelése - még az AB-ra vonatkozó részletes szabályokat tartalmazó, leendő sarkalatos törvény megszületése előtt, annak ismerete nélkül is indokolt.
Az Alaptörvény előkészítésének folyamatában - a koncepció, illetve az egyes szövegváltozatok elkészülte előtt - egy ideig atekintetben is bizonytalanság volt a szakmában, hogy az AB önállósága megmarad-e. A felmerült ötletek között még a külön szervezetként való létezés megszüntetése és a Legfelsőbb Bíróságba való beolvasztás is megjelent. Az Alaptörvény szerint azonban az AB nem lesz a Legfelsőbb Bíróság (új elnevezésében Kúria) része, hanem önálló, alkotmányos szerv marad. A 24. cikk (1) bekezdése szerint "[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve". Ebből továbbra is következik, hogy az Alaptörvény védelmében más állami szervek is részt vállalnak, azonban az AB látja el a legfontosabb védelmi funkciót.
A szervezeti önállóság megmaradása mellett a jelenlegi szabályozás több vonatkozásban változik, ami az AB működőképességét és függetlenségét is befolyásolja.
a) Az AB létszáma a jelenlegi tizenegyről tizenöt főre emelkedik.[1] Ennek direkt szakmai indoka az alkotmányozási folyamat alatt elhangzott álláspontokból számomra nem derül ki. Politikai érvek - például, hogy a jelenlegi parlamenti többség a létszám emelésével és feltöltésével kívánja a testületet a "maga oldalára állítani" - önmagukban valószínűleg nem elégségesek a változás indokaként. Szakmai indok csakis a működés gyorsításának a létszámnöveléssel való fokozása lehet. Ezt azonban az AB hatáskörének, szervezetének, működésének részletes szabályait meghatározó sarkalatos törvényben megfelelően kezelni kell. A jelenlegi szervezeti tagozódás (teljes ülés és háromtagú tanácsok) meghagyása esetén ugyanis a megemelt létszám ügyintézési időt csökkentő hatása csak a háromtagú tanácsok szintjén - azok számának többszörözésével - jelenhet meg. A teljes ülés önmagában a létszám emelése miatt nem tud gyorsabban ügyeket intézni a színvonal esése nélkül: hiába dolgoz ki a jelenlegi (optimális esetben) tizenegynél néggyel több bírói stáb határozattervezeteket, a teljes ülés áteresztőképessége nem növekszik, ha továbbra is a jelenlegi alapossággal (minden stáb minden ügyet megismer) történik a döntéshozatal. A teljes ülés tehát az a szűk keresztmetszet, ami nem tud egy bizonyos mennyiségnél több ügyet átengedni: az ügyek felhalmozódása így a Főtitkárságtól, az elnöktől és a stáboktól a teljes ülés előtti fázisig tolódik, de továbbra is megmarad. Erre is figyelemmel, továbbá a hatásköri átalakulás miatt (egyedi ügyek várható túlsúlya az absztrakt vizsgálatokkal szemben, azaz a jelenlegi tendencia megfordulása) feltételezhetően a teljes ülés szerepének csökkenése és a háromtagú (vagy más létszámú) tanácsok felértékelődése következik be.[2]
b) Az alkotmánybírák megbízatási ideje kilenc évről tizenkét évre emelkedik. Önmagában ez a változtatás számomra sem pozitív, sem negatív hozadékot nem prognosztizál: előnyös és hátrányos hatásai egyaránt lehetnek. Az előnyök között említhető, hogy vélhetően ritkábban kerül sor alkotmánybírói hely betöltetlenné válására, mivel a megválasztás esetleges sikertelensége a jelenlegihez képest - az esetek többségében - három évvel későbbre tolódik. A hátrányok között a testület tagjai szemléletében való "frissítés" eltolódása, a döntéshozatal esetleges egysíkúvá válása, új szempontok megjelenési lehetőségének visszaszorulása fogalmazható meg (ezt azonban enyhíti a bírói létszám emelése, illetve a tanácsadói kör változása, fluktuációja).
A megbízatási idő emelésével párhuzamosan azonban szólni kell arról, hogy az újraválasztási lehetőségről az Alaptörvény nem rendelkezik (nem említi), így korántsem biztos, hogy a sarkalatos törvény nem teszi ezt lehetővé, illetve az sem, hogy nem zárja ki: az Országgyűlésnek véleményem szerint bármelyik lehetőség alkalmazására lehetősége lesz.
c) Az alkotmánybírókat továbbra is az Országgyűlés választja, kétharmados többséggel.
a) Jelentős változás áll be az AB elnökének megválasztása terén. Az eddigiektől eltérően az elnököt nem az alkotmánybírák választják maguk közül, minősített többségű döntéssel három évre, hanem az Országgyűlés, az alkotmánybírák közül, a megbízatási idő lejártáig szólóan, kétharmados többséggel.[3] Ez a megoldás - azon túlmenően, hogy az AB önállóságára nézve is visszalépésként értékelhető - több kérdést is felszínre hoz. Ezek áttekintése előtt jelzem: maga az ötlet nem új. 1996. június 4-én, az akkori alkotmányozási folyamatban Torgyán József kisgazda pártelnök a következőket mondta el az Országgyűlésben: "[a] kisgazda álláspont az, hogy elfogadhatatlan, hogy ezt a rendkívül fontos, mondhatni az ország alkotmányos működése szempontjából egyik legfontosabb jogkört ne az Országgyűlés döntse el, tehát mi azt javasoljuk, hogy az Országgyűlés válassza meg az alkotmánybírák közül kétharmados többséggel az Alkotmánybíróság elnökét - ha ez sikertelen lenne, a harmadik fordulóban az egyszerű többség is elegendő lenne".[4] Ez utóbbi elgondolásrész - egyszerű többség - szerencsére most nem került az Alaptörvénybe, az ötlet lényege azonban - úgy tűnik - mára kiérlelődött.
Visszatérve a felmerülő kérdésekhez: problémát okozhat az elnök megválasztásának esetenkénti megnehezedése. Kétharmados megegyezés hiányában az elnökválasztás ellehetetlenülhet; ez a teljes ülés általi, minősített többséggel kivitelezhető megoldás mellett jóval kisebb eséllyel fordulhat elő. Másrészt semmilyen korrekciós lehetőség nem biztosított, ha a testület többsége és az elnök között - bármilyen okból - tartós feszültség jelenik meg, aminek az esélye is nagyobb a "kívülről" meghatározott személy esetén, akit esetleg a teljes ülés nem választott volna meg az elnöki tisztre. Végül: a jelentős függetlenséggel rendelkező szerv tagjai általi elfogadottság mértéke is csökkenhet az elnök irányában.
Az elnök Országgyűlés általi választásának érdemi jelentősége akkor merülhet fel, ha a sarkalatos törvényben a jelenlegi jogosítványaihoz képest erősebb jogköröket kap. Amennyiben igen, akkor is ügyelni kell arra, hogy az elnök érdemi döntési joga, legalábbis véleményem szerint - a jelenleg is meglevő, nyilvánvalóan alaptalan indítvány elutasítási lehetőségén túl - nem bővíthető.[5]
b) Az elnök megválasztási módjának megváltoztatására azonban nem kellett 2012 januárjáig várni. Az Alkotmányt módosító törvényjavaslat[6] 3. §-a alapján az Alkotmány 32/A. § (5) bekezdésében a "tizenegy" szó "tizenöt"-re változik, mégpedig 2011. szeptember 1-jei hatálybalépéssel. A helyek betöltésére azonban a módosító szándéka szerint nem kell addig várni: az 5. § szerint ugyanis - ami a kihirdetést követő napon hatályba lép - "[a]z Országgyűlés az Alkotmánybíróság tizenöt fős teljes létszámának biztosításához szükséges tagokat 2011. július 31-ig választja meg, valamint e határidőig az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával az Alkotmánybíróság tagjai közül elnököt választ. Az így megválasztott tagok és elnök megbízatására az Alaptörvény 24. cikk (4) bekezdését, az elnök személyére vonatkozó javaslattételre az Alkotmány 32/A. § (5) bekezdését alkalmazni kell. Az Alkotmánybíróság így megválasztott elnöke 2011. szeptember 1-jén lép hivatalba, a hivatalban levő elnök megbízatása ezen időpontig meghosszabbodik".[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
