Az Alkotmánybíróság 26/2020. (XII. 2.) AB határozatában 2020. november 10-én (ügyszám: IV/1051/2019, a továbbiakban Abh.) megállapította, hogy ha a (rendes) bíróság előzetes döntési eljárást kezdeményez, akkor az eljárás szempontjából az Európai Unió Bírósága is törvényes bíró.
Ez fordulatot jelent az eddigi magyar alkotmánybírósági gyakorlathoz képest, mivel hosszú ideig az volt a testület álláspontja,[1] hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése olyan szakjogi vagy törvényértelmezési kérdés, amelynek felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre;[2] majd - kis elmozdulásként - a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének minősítette, ha a bíróság érdemi indokolás nélkül utasítja el a fél előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló indítványát.[3]
A döntés az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszeljárásban született, az indítványozó gazdasági társaság - egy németországi cég leányvállalata - a Kúria döntésének megsemmisítését kérte, ügyének tárgya bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény volt. Az 54 oldalas indítvány részletesen bemutatja az alapügyet,[4] és szakirodalmi hivatkozásokkal, valamint a releváns joggyakorlattal gazdagon alátámasztva indokolja Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmét. Egyrészt az Alaptörvény XV. cikkében foglalt törvény előtti egyenlőség megsértését állítja a német Willkürverbot [5] mintájára, másrészt a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét, amely azáltal valósult meg, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló indítványokat elutasító, ügyében eljárt bíróságok elvonták az indítványozót törvényes bírájától, az EUB-tól. Az indítványozó szerint a törvény előtti egyenlőség követelményét sértette a Kúria (és az ügyben eljárt bíróságok) önkényes jogalkalmazása, amely abban áll, hogy a bíróság leszűkítette a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságának értelmezését, ugyanis - az indítványozó álláspontja szerint - a más tagállamban honos cég számára korlátozást jelent az a jogértelmezés, mely a kártérítés tekintetében a tagállami jogot alkalmazza az uniós jogi kártérítési szabályok helyett, noha az anyavállalat németországi honossága önmagában megalapozza azt, hogy a kártérítési keresetét az uniós jogi kártérítési rezsim alapján bírálják el. Az indítványozó szerint a Kúria ítélete a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot is sérti, mert a Kúriának az EUMSZ 267. cikk (3) bekezdése alapján kötelessége lett volna az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése, mivel a tényállásra az uniós jogot kellett volna alkalmazni, és az eljáró bíróságok kártérítési jogértelmezése nincs összhangban az uniós jogi jogszabályokkal és joggyakorlattal.
Az Alkotmánybíróság az indítványozó panaszát befogadta, érdemben megvizsgálta és elutasította, vagyis azt állapította meg, hogy a támadott bírói döntés összhangban áll az Alaptörvénnyel.
A testület az érdemi vizsgálatot csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben folytatta le, mert úgy vélte, hogy "az indítványozó a XV. cikk (1) bekezdésének [a törvény előtti egyenlőségnek a] sérelmére nem adott elő alkotmányjogilag értékelhető, önálló indokolást, hanem az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés sérelmét lényegében az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésén keresztül állította".[6] Ugyanakkor ebben a körben a kérdést alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek találta, mert az indítvány, valamint a testület egyik idei döntése, a 11/2020. (VI. 3.) AB határozat új megvilágításba helyezték az európai és nemzeti bíróságok intézményesített együttműködését, mindez indokolttá teszi az előzetes döntéshozatali eljárás, valamint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog két részjogosítványa, az indokolt bírói döntéshez és a törvényes bíróhoz való jog összefüggéseinek újragondolását.
Itt érdemes kitérnünk a 11/2020. (VI. 3.) AB határozatra: ebben a testület hivatalból eljárva megállapította, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban Fétv.) 108. § (1), (4) és (5) bekezdése alkalmazásánál az Alaptörvény B) cikkéből, az E) cikk (2) és (3) bekezdéséből, valamint az R) cikk (1), (2) és (4) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a bíróság európai uniós jogi érintettség hiányában a magyar jog alkalmazását nem mellőzheti .[7] Ez a követelmény a nyári határozat alapján csak a Fétv. alkalmazási körében érvényes, de az Alkotmánybíróság az Abh. indokolásából kitűnően tágabb kontextusban is jelentőséget tulajdonít ennek.
Visszatérve az Abh.-hoz, miután a testület áttekintette a tisztességes eljáráshoz való jogra, azon belül is különösen a törvényes bíróhoz és az indokolt bírói döntés-
- 74/75 -
hez való részjogosítványokra vonatkozó korábbi gyakorlatát, leszögezte, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás az európai bírósági intézményesített együttműködés része, és amikor az EUMSZ kötelezővé teszi a felterjesztést, akkor ez az eljárás hozza létre a kötelező párbeszédet az uniós jogot alkalmazó tagállami bíróság és az EUB között.
Utalt a testület arra a 22/2016. (XII. 5.) AB határozatban hangsúlyozott tézisére, hogy az Európai Unión belüli alkotmányos párbeszédet kiemelkedő jelentőségűnek tartja,[8] továbbá a 2/2019. (III. 5.) AB határozatra, amely szerint az Alaptörvény E) cikk (1) bekezdése alapján az európai egység megteremtése a bíróságok és az Alkotmánybíróság számára is kötelező alkotmányos cél, amelyből a jogrendszerek harmóniájának és koherenciájának megteremtésére irányuló követelmény következik.[9] Az előzményekből következően a kölcsönös és egymás érveire nyitott bírói párbeszéd képes és alkalmas arra, hogy egyensúlyt teremtsen "a tagállami alkotmányjog integráció által érinthetetlen magja és az Európai Bíróság által kidolgozott alkalmazási elsőbbséggel bíró európai jog között", mert ilyen párbeszéd nélkül "sem a tagállami alkotmányjog sem az európai jog sui generis jellege nem garantálható".[10] Az Alkotmánybíróság leszögezte azt is, hogy ebben az intézményesített együttműködésben maga sem foglalhat el semleges álláspontot,[11] sőt megjegyezte, hogy az Alaptörvényből "levezethető az Alkotmánybíróság előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezési jogosultsága is, így különösen ha az előtte fekvő ügyben az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése szerinti alapvető jogokkal és szabadságokkal való összhang, vagy Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogának korlátozására irányuló veszély merülne fel".[12] Ebben a vonatkozásban a német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatát tekinti irányadónak, és utalt többek között a 2020 májusában nagy szakmai érdeklődést kiváltó PSPP-döntésre is, amely német vonatkozásban először nyilvánította az EUB - előzetes döntéshozatali eljárásban, alkotmánybírósági felterjesztés alapján meghozott - döntését ultra viresnek és a német alaptörvény alapján alkalmazhatatlannak.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
