A tanulmány központi témája a hontalansággal kapcsolatos kvalitatív és kvantitatív adatgyűjtés közötti relevancia ismertetése, valamint a hontalanság felszámolása és az adatvédelem közötti összefüggés bemutatása. Álláspontom szerint rendkívül fontos, hogy kellő figyelmet kapjon az adatvédelmi jog emberi jogi aspektusa, amit kifejezetten a hontalanság mint napjaink egyik méltatlanul elhanyagolt emberi jogi válsága közötti összefüggésre figyelemmel vizsgáltam. E jogterületek közötti összefonódás segítségével, ami a jogvédelmi természetű kérdéseket illeti, szükséges ismertetni e két terület közötti elválaszthatatlan kapcsolatot, valamint rávilágítani a két jogterület egyben komplementer hatására.
Az állampolgársággal nem rendelkező személy számára magától értetődően alapvető fontossággal bír az, hogy egyszer állampolgársághoz jusson. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, első lépésként a kérdésben érintettséggel rendelkező állam részéről szükséges annak az információnak a birtoklása, hogy valójában hány hontalan személy tartózkodik a területén, illetve, hogy e személyek in situ hontalanok[1] vagy hontalanok migrációs kontextusban.[2] Ezt követően, a hontalan személyek számára biztosítandó minimumjogok garantálása tekintetében szükséges a hontalan státusz megadása, amely birtoklásával előbb-utóbb lehetősége nyílik a hontalanoknak a honosítási kérelem benyújtására.
A tanulmány rendkívüli hangsúlyt helyez a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2016/679 rendelet (továbbiakban: GDPR)[3] szerinti személyes adatok különleges kategóriáinak bemutatására, különös tekintettel a faji vagy etnikai származáson alapuló személyes adatokra, amelyek a hontalanság egyik legfőbb okaként nevesíthető védett tulajdonságon alapulnak. Mindez álláspontom szerint azért elengedhetetlenül fontos, mert a megfelelő adatok birtokában, tehát a faji és etnikai származással kapcsolatos személyes adatok tekintetében lehetőség nyílhat arra, hogy pontosan meghatározásra kerülhessenek a hontalansághoz vezető okok, azok beazonosíthatóvá váljanak, valamint ezzel összefüggésben és ennek folyományaként az okok ismeretében esély mutatkozzék arra, hogy megoldást lehessen találni a hontalan személyek méltatlan helyzetének orvoslására.
Az állampolgárság nem más, mint a jog ahhoz, hogy jogaink lehessenek,[4] ugyanis az állampolgársághoz való jog komoly hatással van az emberi jogok maradéktalan gyakorlására. Az állampolgársághoz való jog nélkül képtelenség a társadalomban és a mindennapi életben aktívan és teljes értékűen részt venni. Hiánya marginalizációhoz vezet, sérülékeny csoportok kialakulását, a sérülékeny helyzetű személyek és csoportok számarányának növekedését eredményezi, valamint a hontalanságot generációkon keresztül örökíti.
Az állampolgárság egy igen jelentős eszköze az integrációnak. Birtoklása csoporthoz való tartozást is jelent. Természetéből fakadóan egyértelmű különbség fedezhető fel a személyek között aszerint, hogy azok a közösség tagjai-e vagy sem; értelemszerűen jelen esetben aszerint, hogy rendelkeznek-e állampolgársággal vagy sem. Mindebből az következik, hogy nem csupán kategorizálja a személyeket aszerint, hogy rendelkeznek-e állampolgársággal vagy sem és ha igen, akkor milyennel, hanem csoportot is alakít, ahol összekötő erőként esetenként csupán az állampolgárságot nevezhetjük meg, ennélfogva az kizárólagos jelleggel bír. Az állampolgárság ezért differenciál, ugyanakkor jellemzője ennek köszönhetően, hogy az általa képzett csoport ennek alapján egységes és egyetemes.[5] Polgári, politikai és szociális jogokat, és ezzel egyidejűleg kötelezettségeket is keletkeztet. E homogén jogokat egyenlően és egyetemesen élvezik mindazok, akik rendelkeznek egy adott állam állampolgárságával, mivel minden állampolgár státuszjogok tekintetében ugyanazon jogokat, ugyanolyan módon és mértékben élvezi, ezáltal a közösség teljes értékű tagja lehet az állampolgárság hiányából eredő marginalizálódás veszélye nélkül. Ennek
- 24/25 -
következtében megállapítható, hogy az állampolgárság birtoklása nemcsak jogokkal és kötelezettségekkel jár, hanem egyfajta morális jelentéstartalommal is bír.
A hontalanságnak számos oka lehet, így többek között a különböző államok állampolgárságot szabályozó jogszabályainak kollíziója, a nemi alapú diszkriminatív rendelkezések állampolgársági jogszabályokban való beágyazódása, faji vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés, államutódlás során bekövetkező hontalanság. A jelen tanulmányban a faji vagy etnikai származáson alapuló diszkrimináció okán hontalanná vált személyek vonatkozásában a hontalanság kiküszöböléséhez vezető út első lépéseként az adatgyűjtés relevanciáját vizsgálom. Továbbá szükséges rávilágítanom arra is, hogy e tanulmányban a hontalanság és az adatgyűjtés, valamint a személyes adatok különleges kategóriájának ismertetése a GDPR-on keresztül történik, ugyanakkor az adatgyűjtés jelentősége a GDPR területi hatályán kívül is elengedhetetlen a hontalanság felszámolásához.
A GDPR szerinti személyes adatok különleges kategóriáinak felsorolása tekintetében szembetűnő, hogy az alapvetően az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatos védett tulajdonságokat sorolja fel.[6] A személyes adatok különleges kategóriáival összefüggésben szükséges megtenni azt a megállapítást, hogy azok természetük miatt, szenzitív mivoltukból fakadóan jóval nagyobb sérelmet okozhatnak az adatalany tekintetében abban a nem kívánt esetben, ha ezek az adatok nyilvánosságra kerülnek vagy illetéktelenül megismeri azokat harmadik személy.[ 7] Erre tekintettel levonható a következtetés, hogy a személyes adatok különleges kategóriáinak megfelelő kezeléséhez rendkívüli érdeke fűződik a természetes személyeknek; a jogalkotó e rendkívüli jelentőséget felismerve a GDPR 9. cikk (1) bekezdése értelmében főszabály szerint tiltja ezen adatok kezelését, ugyanis ezek az ember életének leginkább privát aspektusaira vonatkoztathatók, amelyek ugyanakkor az ember önazonosságát is adják.
A jogalkotó mindazonáltal összesen tíz olyan lehetőséget biztosított, amikor a különleges adatok kezelése jogszerűnek minősülhet, amelyről a GDPR 9. cikk (2) bekezdése rendelkezik.[8] A személyes adatok különleges kategóriái kezelésének főszabály alóli kivételeit illetően a GDPR listázza az érintett kifejezett hozzájárulását, a foglalkoztatást, szociális biztonságot szabályozó jogi előírásokból fakadó kötelezettségeket, az érintett létfontosságú érdekét, az egyesület vagy nonprofit szervezet tevékenységét, a különleges adatok érintett általi nyilvánosságra hozatalát, a jogi igények előterjesztését, érvényesítését, védelmét, illetve az igazságszolgáltatási tevékenységet, a jelentős közérdeket, az egészségügyi ellátást, a munkahelyi alkalmasságot, illetve az egészségügyi rendszer irányítását, a népegészségügy területét érintő közérdeket, valamint a közérdekű archiválást, történelmi kutatást és statisztikai célt. A jelen tanulmány témáját tekintve az érintett kifejezett hozzájárulása, a jelentős közérdek, illetve a közérdekű archiválás, történelmi kutatás és statisztikai cél kerül bővebb kifejtésre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
