A települési zöldfelületek kedvező hatással vannak a városklímára - ezen belül is a levegő páratartalmára, hőháztartására, városi hőszigetekre[2] -, a talajvízháztartásra, a pormegkötés révén a levegőminőségre, valamint az emberek egészségére, közérzetére is. A városi zöldfelületeknek ezenfelül szerepük van a direkt sugárzás, a zajterhelés csökkentésében, illetve nem utolsósorban azzal, hogy az állatok számára élőhelyként szolgálnak, növelik a városi biodiverzitást is.[3] Ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy a zöldfelületi rendszer fejlesztése nem csupán városökológiai, környezetvédelmi, egészségügyi vagy településesztétikai kérdés, hanem a település népességmegtartó és[4] rekreációs erejét, a versenyképességét, a lakás- és telekárakat is jelentősen befolyásoló gazdasági tényező is egyben.[5]
E kedvező vonások ellenére a hazai települési zöldfelületek aránya mennyiségi és minőségi szempontból is kifogásolható. Ami a mennyiségi aspektust illeti, számuk alacsony és csökkenő tendenciát mutat.[6] Ennek egyik okaként a városok peremterületén vagy a várost övező zónákban a mezőgazdasági területek településfejlesztési célú igénybevételét tartják, párhuzamosan azzal, hogy a barnamezők hasznosíthatósága sem megoldott.[7] Másrészt általában igaz, hogy a környezetvédelmi szempontokra alapozott zöldfelületi fejlesztési programokat, és az azokra épített településrendezési koncepciókat, terveket rendre felülírják az új építési beruházások.[8] Holott "a polgárok számára legértékesebb városi területek, a zöldterületek rovására hozott, divatos fejlesztések nem csak a fenntarthatóságot (rezilienciát) gyengítik és a klímaadaptáció esélyeit rontják, de a város vagyonáról szóló, téves döntéseket is eredményeznek."[9] Ezzel párhuzamosan azonban megfigyelhető, hogy a zöldterületek védelme ismét előtérbe kerül az önkormányzatoknál.[10] Az egyre terjedő helyi klímastratégiáknak, zöld város projekteknek ez a törekvés is kiemelt eleme. A környezet-gazdaságtani/környezetpolitikai elemzések egyértelmű bizonyítékai - különösen a nagyobb népsűrűségű települési környezetben - arra mutatnak, hogy a városi parkok, er-
- 22/23 -
dők hasznossága az ott lakók számára nagyobb az ingatlanfejlesztési projekteknél.[11] Az érintett lakosság kritikus érdeklődése is egyre jobban kitapintható ezen a téren.
Ami a minőségi aspektust illeti, több helyen, például Budapesten is, egy összefüggő, vagy egymással kapcsolatban álló összetett infrastruktúra helyett a zöldfelületi rendszer szigetessé vált.[12] Ugyanakkor a kisebb, izoláltan elhelyezkedő fás területek kevésbé tudják betölteni szerepüket a nyári magas hőmérsékletek mérséklésében. A nagyvárosokban a nagyobb méretű és a városszerkezetbe tudatosan beépített, megfelelő átszellőzéssel rendelkező zöldterületeket kell létesíteni, amelyek csökkentik a városi hősziget és a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait.[13] Továbbá annak ellenére, hogy minden zöldterület értékes, különbségek azért vannak közöttük. A lakosok a mezőgazdasági, vagy védősávok zöldjeihez képest értékesebbnek ítélik a parkokat, tavakat, amelyeket rekreációs célra lehet használni.[14] De városökológiai szempontból is értékesebbek például azok a zöldfelületek, amelyek legalább háromszintes növénytakaróval rendelkeznek, szemben az egyszintű, elhagyatott, netán parlagfűvel borított területekhez képest. Ennek ellenére háromszintű növényzetet csak nagyon kevés településen fogalmaznak meg követelményként.[15] Ilyen példákat talált Fodor László például Dorogon a zöldsávokra,[16] illetve szűkebb körben, például településképi vagy zajvédelmi szempontok alapján, létesítményekhez kötötten.[17] Kutatások szerint továbbá, a városi klíma javításában a nagy egybefüggő területekhez képest fontosabbak a gyakoribb, de kis léptékű akciók (pl. utcafásítás, udvarbeültetés, tetőkertek, homlokzatzöldítések).[18]
A városi zöldfelületek mennyiségi és minőségi fejlesztése tehát indokolt, és összhangban áll az ENSZ több fenntartható fejlődési célkitűzésével, úgymint a fenntartható városok és közösségek létrehozására vonatkozó tizenegyedik, valamint az éghajlatváltozás elleni fellépésre vonatkozó tizenharmadik céllal.[19]
Annak érdekében, hogy körülhatároljuk e tanulmány tárgyát, meg kell határozni, hogy mit értünk zöldfelület alatt. Erre a IV. Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) részletes meghatározást ad. Eszerint a települések zöldfelületi hálózata vagy rendszere (települési zöld infrastruktúra) magában foglalja a növényzettel fedett összes földfelszíni területet (pl. zöldterület, erdőterület, parkok és magánkertek) és a vonalas jellegű zöldfolyosókat (pl. fasorok, vízfolyásokat kísérő (zöld)folyosók), valamint a földfelszínhez nem kötődő növényzettel borított felületeket is (pl. homlokzati sövények, tetőkertek).[20] A zöldfelületek a vízfelületekkel együtt alkotják a település biológiailag aktív felületét.[21] A zöldfelülettől azonban meg kell különböztetni a zöldterület fogalmát, ami lényegében egy településrendezési jogi kategória. A zöldterület az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) alapján olyan állandóan növényzettel fedett közterület (közpark, közkert), amely a település klimatikus viszonyainak megőrzését, javítását, ökológiai rendszerének védelmét, a pihenést és testedzést szolgálja.[22] Ugyanakkor az OTÉK maga is túllép e kategórián, amikor a telkek növényzettel fedett részéből, a zöldterületekből és az erdőkből álló egységes és összefüggő zöldfelületi rendszer kialakításáról, valamint az épített környezet alaktani és helyi éghajlati jellegét meghatározó elemeinek a megőrzéséről rendelkezik. E cikk tárgya tehát a zöldfelület, ami több, mint a zöldterület szűken vett jogi meghatározása.
E tanulmány célja - annak ismeretében, hogy a települési zöldfelületek milyen jelentőséggel bírnak a fenntartható fejlődési célok megvalósításában -, hogy felmérje a tárgykörre vonatkozó fontosabb hazai központi szabályokat. Továbbá, hogy egy budapesti kerület, Ferencváros példáján megnézze, hogy egy települési önkormányzatnak milyen lehetőségei vannak a városi zöldfelületek mennyiségi és minőségi fejlesztésében. Ferencvárosra azért esett a választás, mert ott köztudottan sikeresen érvényesítették a zöldfelületi érdekeket a városrehabilitáció kapcsán. Ugyanakkor senki nem vizsgálta még, hogy a kerület milyen más eszközökkel biztosítja ilyen céljainak megvalósulását, aminek feltárása és értékelése hasznos tapasztalatokat nyújthat más városoknak is, amelyek zászlajukra tűzik a városi zöldítést.
Az alábbiakban ezért mindenekelőtt bemutatom a zöldfelületeket érintő országos szabályozást, majd Budapest IX. kerületének, Ferencvárosnak a példáján keresztül részletesebben is kifejtem a témát.
A II. NKP még tartalmazott egy, a zöldfelületek növelésére irányuló konkrét célkitűzést, a legújabb, 2020-ig szóló IV. NKP ezzel a megközelítéssel azonban felhagyott és célként a zöldfelületi elemek mennyiségi és minőségi fejlesztését fogalmazza meg. Ennek a visszalépésnek a hátterében feltehetően az a kudarc áll, hogy az NKP korábbi konkrét célkitűzéseit nem sikerült érvényre juttatni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
