2000. január 8-án tették közzé az Állami Hivatalos Közlönyben (a spanyol hivatalos közlöny) (Boletin Oficial del Estadó; a továbbiakban: BOE) A polgári perről szóló 2000. január 7-i 1/2000. számú 2000. január 7-i törvényt (Ley de Enjuiciamento Civil; a továbbiakban: LEC). Ez 2001. január 8-án lépett életbe.
A nemzetközi polgári eljárásjog vonatkozásában az új LEC-ben csak kevés fontos újdonsággal találkozunk. Ennek oka abban rejlik, hogy a polgári per e területének szabályozását vagy az egyes nemzetközi egyezmények, vagy a polgári ügyekben felmerülő nemzetközi együttműködésről szóló leendő törvény (Ley de cooperación juridica internacionale en materia civil) számára tartják fenn.
A nemzetközi polgári eljárásjog fontos területeit ez ideig a régi LEC rendezi. Példák erre az olyan külföldi ítéletek elismerése és végrehajtása, amelyek nem esnek valamely nemzetközi egyezmény alkalmazási területére. A nemzetközi együttműködésről szóló törvény életbelépéséig külföldi ítéleteket a régi LEC 954. és köv. cikkelyei szerint ismernek el továbbra is.
A nemzetközi joghatóságra vonatkozó előírások hasonlóképpen változatlanul maradnak. Ezeket továbbra is A jogalkotó hatalomról szóló alaptörvény (Ley Orgánica del Poder Judicial; LOPJ) szabályozza.
Az új LEC a nemzetközi polgári eljárásjog területén mutatkozó ilyen helyzet ellenére előidéz egyes olyan változásokat, amelyek a nemzetközi választottbíráskodás keretei között nem csekély jelentőséggel bírnak. Ezért a továbbiakban elsősorban a választottbírósági eljárásban alkalmazandó jog területén az új LEC 3. cikkelyének relevanciája szorul vizsgálatra. Ezt követően a választottbírósági szerződés eljárásjogi kezelését kell megvilágítani, aminek kapcsán került sor bizonyos reformokra, majd foglalkozni fogunk azokkal a széles körű módosításokkal, amelyek az ideiglenes intézkedések területén következtek be. A sort annak a vizsgálatával fogjuk zárni, hogy jelent-e változásokat az új LEC a külföldi választottbírósági ítéletek elismerése és végrehajtása ez idő szerinti rendszerének tekintetében.
A Spanyol Választottbírósági törvény (Ley de Arbitraje, a továbbiakban: LA) nem tartalmaz különleges előírásokat a nemzetközi választottbíráskodás tekintetében. Mindazáltal "A nemzetközi magánjogi szabályokról" című X. fejezetben találunk egyes rendelkezéseket a nemzetközi választottbíráskodás meghatározott területére nézve alkalmazandó jog tekintetében.
Így szabályozza az LA 60. cikkelye a felekre nézve irányadó lexpersonae útján a felek jogképességét. Így rögzíti a 61. és a 62. cikkely a választottbírósági szerződés érvényességére és a választottbíróság által a per fő tárgyára nézve alkalmazandó jogot. Mindkét esetben irányadó a feleket megillető autonómia elve, ami szerint egy meghatározott jog választható. A feleket megillető autonómia ezen a területen korlátozottnak tűnik, mivel a felek által választott jognak "valamiféle kapcsolatban kell lennie a főügylettel vagy a per tárgyával".
Ez a korlátozás azonban csekélyebb jelentőségű, minthogy a Spanyolország által ratifikált egyezmény egyáltalán nem csorbítja a feleket megillető rendelkezési jogot. Vonatkozik így a választottbírósági szerződés érvényességére nézve alkalmazandó jog tekintetében (LA 61. cikkelye) a Nemzetközi választottbíráskodásról szóló Európai Egyezmény (EÜ) VI. cikkely (2) bekezdés 2. pontja a) alpontjának előírása. A főtárgy (LA 62. cikkely) tekintetében alkalmazandó jog vonatkozásában az EÜ VII. cikkelye és a Szerződésen alapuló kötelmi viszonyokról szóló Római Szerződés (EVÜ) 3., ill. 4. cikkelyei az irányadók.
Vonatkozik továbbá egyes szabályozási területeket illetően az LA 63. cikkelye a Spanyol Polgári törvénykönyvnek (Código Civil; Cc) az EGBGB-vel összehasonlítható Bevezető rendelkezések címet viselő fejezetére (Título Preliminar). Az LA 63. cikkelye úgy hangzik, hogy: "A választottbírósági szerződés, eljárás és ítélet keretén belül nem szabályozott területek vonatkozásában a Código Civil Titulo Preliminar-ja irányadó".
A Cc 8.2 cikkelyénél a belföldi eljárási törvények alkalmazási elsődlegessége - lex fori regit processum (a lex fori az eljárás irányítója) - nyilvánvaló. Ezt az előírást ugyanis az új LEC jövőbeni életbelépése hatályon kívül helyezi. Következésképpen a választottbírósági eljárás szabályozására vonatkozóan az LA 63. cikkelyében a spanyol Código Civil Tituló Preliminar-ja 8.2 cikkelyében foglalt nemzetközi magánjogi norma a jövőben az új LEC 3. cikkelyére fog vonatkozni.
Az új LEC 3. cikkelye leszögezi a spanyol eljárási jog elsődlegességét a Spanyolországban indított keresetek tekintetében is, amelyeknél fel kell hívni a figyelmet a különböző egyezmények által az e szabályozás alól bevezetett kivételekre. A LEC 3. cikkelye így szól: "Nem érintve a nemzetközi egyezményekben szereplő egyéb szabályokat, a Spanyolországban folyó polgári eljárásokban kizárólag a spanyol eljárási jog alapján kell ítélkezni".
Noha ezen a területen a nemzetközi egyezmények nagy száma és a mai nemzetközi ügyleti forgalomban a nyitott és rugalmas megoldások növekvő jelentősége miatt jobb lett volna ilyen általános szabályozást egyáltalán létre sem hozni, szükséges annak a tisztázása, milyen jelentőség fűződik a választottbírósági eljárás szabályozása szempontjából annak, hogy az LA 63. cikkelye utalást tartalmaz az új LEC 3. cikkelyére.
A szerzők véleménye szerint mindkét rendelkezés célja arra irányul, hogy a feleknek a választottbírósági eljárásban alkalmazandó jog meghatározására való jogosultságát odáig menően szorítsa meg: egyedül csak a spanyol választottbírósági eljárás kerüljön alkalmazásra.
Ezt a felfogást az irodalomban az LA 63. cikkelyében szereplő eljárás-fogalom szűkebb értelmezésével elutasítják: e fogalmon egyedül csupán az állami bíróságok előtt előforduló választottbíráskodási vonatkozások - pl. a választottbíró kijelölése - legyen értendő. Ennélfogva csak ezek a meghatározott eljárások legyenek csupán a lex fori regitprocessum elvhez kötve, de nem maga a választottbírósági eljárás. E felfogás szerint maradjon érintetlenül a felek szabadsága a választottbírósági eljárási jog általuk történő meghatározására, amennyiben ezt mind a Spanyolország által ratifikált nemzetközi egyezmények, mind pedig a spanyol Választottbíráskodási törvény elismeri.
A szerzők ezt az értelmezést elutasítják. Ebből folyóan szerintük az eredetileg az LA 63. cikkelye által a Cc 8.2. cikkelyére előirányzott utalás maradjon továbbra is hatályos a LEC 3. cikkelyének életbelépését követően is. Így, amennyiben egy választottbíróság alakszerű székhelye Spanyolországban van, úgy a spanyol választottbírósági eljárási jognak kell alkalmazásra kerülnie.
A választottbírósági szerződés eljárásjogi értékelése az új Polgári perrendtartásban jelentősen megjavult. Spanyolországban már két évszázad óta alig van kétség afelől, hogy az a hatáskörrel rendelkező bíró, aki egy érdemi ítélet hozatalára irányuló eljárást (proceso de declaración) irányít, dönteni jogosult a felek kérelmére, de nem hivatalból, a választottbírósági szerződés érvényessége tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság (Tribunal Supremo) joggyakorlása éppen ezen a területen mégis ellentmondásos. Vannak a Legfelsőbb Bíróságnak a választottbírósági szerződések érvényessége tekintetében a limine hozott ítéletei, amiként olyan ítéletei is, amelyek a választottbírósági szerződés érvényesként elfogadását a keresettel szembeni védekezésben (contestación a la demanda), tehát az anyagi jogi megvizsgálás keretében, megengedik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
