A jelen írásban egy, a szerződéses érvénytelenség lényeges problémájával, a feltünő értékaránytalanság kérdésével foglalkozom - a teljesség igénye nélkül - a jogintézmény gazdag elméleti és gyakorlati szegmensei közül néhány példa bemutatásával, törekedve a jelenleg aktuális és fontos jogalkalmazási kérdésekre történő fókuszálásra.
A szerződéses jog érvénytelenségi rendszerében a feltűnő értékaránytalanságon alapuló megtámadás kétségkívül hosszú, erkölcsi alapokra is beágyazódott jogtörténeti múltra tekinthet vissza. Első - alapvetően az adásvételre vonatkozó - megjelenési formája a római jogban a laesio enormis, a felén túli sérelem volt.[2] A római jogban az egyik leglényegesebb, a jogintézményt taglaló forrásszöveg az alábbiakat emeli ki:
Ha te vagy atyád egy nagyobb értékü dolgot alacsonyabb áron eladsz, az emberséges megoldás az, hogy te a vásárlóknak visszaadva az árat az eladott telket visszaszerzed, a bírói tekintély közvetítésével; vagy ha a vásárló azt választja, átveszed, ami még hiányzott a jogos árig. Alacsony árnak pedig az látszik, ha a valóságos értéknek még a fele részét sem fizették meg.[3]
A római jogban a jogintézmény három meghatározó eleme a megtámadási kereset megengedettsége, ezzel összefüggésben a vásárló (vevő) vételi joga,
- 24/25 -
továbbá ama 50%-os határ volt, amikor lehetséges volt gyakorolni az irányadó jogkövetkezményeket.
A római jogban nem lehetséges a laesio enormis a reményügyletek esetében, (pl. emptio venditio spei), abban az esetben, ha az örökhagyó végakaratában parancsolta valamely dolog meghatározott áron történő eladását vagy megvételét. A rendelkezésre álló források szerint ugyancsak nem lehet alkalmazni a feléntúli sérelmet, amennyiben a feléntúli sérelmet szenvedett fél az eladott dolog valódi értékét ismerte, és a jogügyletet mégis megkötötte, vagy arról lemondott, illetve egyes források hatósági árverés (subhastatio) esetében sem tették lehetővé.[4]
Mint ismeretes, a laesio enormis fogalmát a kánonjog tovább szélesítette, és azt további morális tartalommal töltötte fel.[5]
Érdemes megemlíteni, hogy a német jog a feltűnő értékaránytalanságot nem önállóan szabályozza, hanem az a BGB 138. §-ából vezethető le:
§ 138 Sittenwidriges Rechtsgeschäft; Wucher (1) Ein Rechtsgeschäft, das gegen die guten Sitten verstößt, ist nichtig. (2) Nichtig ist insbesondere ein Rechtsgeschäft, durch das jemand unter Ausbeutung der Zwangslage, der Unerfahrenheit, des Mangels an Urteilsvermögen oder der erheblichen Willensschwäche eines anderen sich oder einem Dritten für eine Leistung Vermögensvorteile versprechen oder gewähren lässt, die in einem auffälligen Missverhältnis zu der Leistung stehen.
Ez a paragrafus elsődlegesen a jóerkölcsbe ütköző szerződésekről szól, azok semmisségét mondja ki, és a német joggyakorlat eme esetkör alá szubszumálja.[6]
Az osztrák Polgári Törvénykönyv, az ABGB az alábbi szabályokat tartalmazza a feltűnő értékaránytalanság vonatkozásában:
Schadloshaltung wegen Verkürzung über die Hälfte § 934. Hat bei zweiseitig verbindlichen Geschäften ein Teil nicht einmal die Hälfte dessen, was er dem andern gegeben hat, von diesem an dem gemeinen Werte erhalten; so räumt das Gesetz dem verletzten Teile das Recht ein, die Aufhebung, und die Herstellung in den vorigen Stand zu fordern. Dem andern Teile steht aber bevor, das Geschäft dadurch aufrecht zu erhalten, daß er den Abgang bis zum gemeinen Werte zu ersetzen bereit ist. Das Mißverhältnis des Wertes wird nach dem Zeitpunkte des geschlossenen Geschäftes bestimmt. § 935. Die Anwendung des § 934 kann vertraglich nicht ausgeschlossen
- 25/26 -
werden; er ist jedoch dann nicht anzuwenden, wenn jemand erklärt hat, die Sache aus besonderer Vorliebe um einen außerordentlichen Wert zu übernehmen; wenn er, obgleich ihm der wahre Wert bekannt war, sich dennoch zu dem unverhältnismäßigen Werte verstanden hat; ferner, wenn aus dem Verhältnisse der Personen zu vermuten ist, daß sie einen, aus einem entgeltlichen und unentgeltlichen vermischten, Vertrag schließen wollten; wenn sich der eigentliche Wert nicht mehr erheben läßt; endlich, wenn die Sache von dem Gerichte versteigert worden ist.
A szabály lényegében a valós érték felében látja azt a határt, amely a megtámadási alapot adhatja. A szabály szerződéses kizárása nem lehetséges, ugyanakkor nem lehet alkalmazni, vagyis ezen az alapon nem lehet megtámadni a szerződést például abban az esetben, ha valaki - egyebek mellett - egy speciális előszereteti értéktől (besondere Vorliebe) vezérelve köti meg a szerződést, vagy pedig kifejezetten tudomással bírt a tényleges értékről, és ennek ismeretében került sor az értékaránytalan ügyletkötésre, és szintén nem alkalmazható bírósági árverés esetében. Az osztrák jog tehát lényegében a római jog szabályait vette át a laesio enormis vonatkozásában.
A régi Ptk. (1959. évi IV. törvény) a feltűnő értékaránytalanságot az alábbiak szerint szabályozta:
201.§ (2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.
Érdemes megemlíteni, hogy a régi Ptk. előtti magyar magánjogban az uzsorás szerződés szabályainál találkozunk a régi Ptk. 201. § (1) bekezdéséhez némiképpen hasonló megfogalmazással. Az uzsoráról szóló 1932. évi V. törvénycikk kimondta:
1. § Uzsorás szerződés az oly szerződés, amelyben valaki a vele szerződő fél szorult helyzetének, könnyelműségének, értelmi gyengeségének, tapasztalatlanságának, függő helyzetének vagy a nála elfoglalt bizalmi állásának kihasználásával ... olyan vagyoni előnyt köt ki vagy szerez a maga vagy harmadik személy javára, amely a saját szolgáltatásának értékét feltűnően aránytalan mértékben meghaladja (uzsorás vagyoni előny).
A korabeli gyakorlat szerint annak megállapításában, hogy a szolgáltatás értékét az ellenszolgáltatásként kikötött vagy szerzett vagyoni előny feltűnően
- 26/27 -
aránytalan mértékben meghaladja-e, figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, és amennyiben az ügylet természete különös kockázatvállalást foglal magában, ennek nagyságát is.[7]
A régi Ptk.-ban szereplő szabályozás lényegében egy alapvetően objektív megtámadási okként kezeli az értékkülönbözetet, és egy olyan jellegű elvárás fogalmazódik meg a szabály alapján, hogy az egyes szolgáltatások és ellenszolgáltatások között egyfajta arányosság elvárható - melynek átlépése, nagyfokú megsértése esetén a piaci viszonyoktól egyébként független módon kialakul egy megtámadási lehetőség, megtámadási ok. E szabály ebben a megfogalmazásban a szerződések szinallagmatikus jellegét kívánta védelmezni.[8]
A régi Ptk. hatálya alatt - érthető módon - igen jelentős joggyakorlat alakult ki a feltűnő értékaránytalanság tekintetében. Egyik - közismert, a korabeli média által is több szempontból bemutatott - példája ennek az autópálya-per volt. A hosszadalmas peres eljárás lényege az első, ún. fizetős autópályákhoz kapcsolódott, és az a kérdés került megvizsgálásra, hogy vajon az aránylag rövid útért, amelyet fizetős szakaszon lehetséges megtenni, vajon indokolt-e egy aránylag magas úthasználati díj megfizetése.
A kérdés kapcsán a feltűnő értékaránytalansággal összefüggésben egyébként is igen lényeges probléma két oldala az alábbiak szerint került megvizsgálásra. Vékás Lajos a régi Ptk. fenti szabályát azzal a kritikával illette, hogy túlságosan tág teret enged a magánautonómiába való beavatkozásnak, összeegyeztethetetlen a piacgazdaság alapvető elveivel és sérti a forgalom biztonságát. Megjegyzendő, hogy hasonló véleményt képvisel Kecskés László is.[9] Ezzel szemben Kovács Kázmér álláspontja szerint az Alkotmánybíróság gyakorlatához hasonlóan itt is alapvető elvek közötti kollízióról van szó, amelyek között - az idézett szabályban is tükröződő módon - a mérlegelést a jogalkotó már elvégezte, és az értékarányosság követelményét a forgalom biztonsága elé helyezte.[10]
Már most kiemelendő, hogy elméleti szempontból a feltűnő értékaránytalanság jogintézményének ez az egyik kulcsproblémája, jelesül, hogy mi a magasabb érdek: a felek privátautonómiája, vagy az, hogy a szolgáltatások és ellenszolgáltatások között egyfajta elvárt arányosság meglegyen, vagy legalább közöttük ne álljon fel kirívó különbözet. A régi Ptk. egy korábbi magyarázata ebben a körben leszögezi:
- 27/28 -
"Védeni kell az olyan szerződő fél jóhiszeműségét, aki a szerződéskötéskor bízik abban, amiben gazdasági rendünk talaján valóban bízhat. Ezzel szemben a forgalom biztonsága nem indokolja az olyan szerződő fél jóhiszemüségének védelmét, aki abban bízik, hogy más kárára különösen előnyös üzletet köthet, és olyan haszonhoz juthat, amelyet már aligha lehet tisztességesnek nevezni"[11]
Természetes, hogy egyes szerződések vonatkozásában - azok elsődlegesen aleatórikus jellegére tekintettel - a régi Ptk. hatálya alatt is kizárt volt a feltűnő értékaránytalanságon alapuló megtámadás. Tipikusan ilyen szerződésnek tekinthető a tartási és az életjáradéki szerződés. A tartási szerződés vonatkozásában a megtámadás a gyakorlatban elsődlegesen akkor szokott előfordulni, amikor az eltartott adott esetben a tartási szerződés megkötését követő rövid időn belül meghal. A tartási szerződés megkötése sok esetben az eltartott személy törvényes örökösei részére - amennyiben az eltartóval nem azonosak - jelentős érdeksérelemmel jár, hiszen a tartási szerződés ellenértékével csökken örökrészük. Ezekben az esetekben - olykor nem kevés emóció által is motiváltan - az a kérdés merül fel, hogy vajon megtámadható-e azon az alapon a tartási szerződés, hogy az eltartó csak nagyon rövid ideig nyújtotta a tartást. Magánjogi szempontból ez azt jelenti, hogy a tartási szerződés vajon feltűnő értékaránytalanság esetében lehet-e megtámadás tárgya. A bírói gyakorlat ebben a vonatkozásban figyelemmel van arra, hogy a tartás aleatórikus szerződés (aleatorischer Vertrag), vagyis szerencseszerződés, melyből az következik, hogy a szerződés megkötésekor nem lehet pontosan tudni azt, hogy mennyi ideig fog tartani a szerződés időtartama.
Az újabb joggyakorlatból célszerű utalni a BDT 2009.2002. sz. eseti határozatra. Ezen döntés szerint a tartási szerződés nem támadható meg a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő aránytalanság jogcímén, mert jellegénél fogva nem állapítható meg, hogy a szerződéskötéskor mi volt a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás aránya. A tartási szerződést az eltartott súlyos betegségének az eltartók általi előzetes ismerete nem teszi feltétlenül érvénytelenné, ellenkező esetben a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők életük legnehezebb időszakában maradnának ápolás és gondozás, támasz és segítség nélkül. A színlelés kétoldalú tudatos magatartás, amikor a felek közös akarata arra irányul, hogy a szerződést ne kössék meg, illetve ahhoz jogkövetkezmények ne fűződjenek. Olyan esetben viszont, amikor a szerződő felek szándéka a vagyonátruházásra valóságos, az ilyen megállapodásra a színlelt szerződés jogkövetkezményeit alkalmazni nem lehet. A Legfelsőbb Bíróság a tartási szerződéshez hasonló álláspontot foglalt el az öröklési szerződés tekintetében, egyebek mellett a BH 1976.60. sz. jogeset is ezt hangsúlyozta.[12]
- 28/29 -
A bírói gyakorlat természetesen azt is vizsgálta, hogy mennyiben van annak jelentősége, hogy a szerződéskötésekor a később a megtámadást kezdeményező félnek - vagy akár mindkét félnek - ismeretei kiterjednek, avagy kiterjedhetnek arra, hogy a szerződésben a szolgáltatások-ellenszolgáltatások relációjában fennállhat a feltűnő értékaránytalanság.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban mérvadónak tekintett PK. 267. sz. állásfoglalása az alábbiakat emeli ki:
I. A szerződésnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére alapított megtámadása esetében annak megállapításához, hogy az értékkülönbség feltűnően nagy-e, a bíróságnak vizsgálnia kell a szerződéskötés körülményeit, a szerződés egész tartalmát, a forgalmi (érték-) viszonyokat, az ügylet jellegéből fakadó sajátosságokat, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározásának módját.
II. A feltűnően nagy értékkülönbségre alapított megtámadás következtében érvénytelenné vált szerződés esetében a szerződés érvényessé nyilvánításakor a bíróságnak olyan mértékű ellenszolgáltatást kell megállapítania, amely mellett az értékkülönbség már nem feltűnően nagy.
Az állásfoglalás szinte már kazuisztikus megközelítéssel azt is leszögezi, hogy az aránytalanság feltűnő részének meghatározása és az esetleges érvénytelenség jogkövetkezményeinek a levonása során fokozottan kell vizsgálni a szerződéskötés körülményeit, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeit, a felek üzletkötésben való fokozott érdekeltségét, valamint az ingatlan forgalmi értékére vonatkozó ismereteit (amennyiben ingatlanról van szó). [13]
Megítélésem szerint az állásfoglalásból kettő igen lényeges következtetés vonható le. Egyfelől ha és amennyiben megállapításra is kerül a feltűnő értékaránytalanság, az eljáró bíróságnak a perben nem lehet feladata a teljes értékarányosság biztosítása, legfeljebb a kirívó, feltűnően nagy értékaránytalanság megszűntetése az ítélettel. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy egy feltűnően értékaránytalan ügylet sikeres megtámadása esetén sem lehet arra számítani, hogy az ügylet ezt követően teljes mértékben arányos, az adott piacon szokásos árnak, értéknek megfelelő lesz, legfeljebb nem lesz többé feltűnően értékaránytalan, azaz a gazdasági veszteséget nyilvánvalóan szenvedő fél eme veszteségét csak csökkenteni, de nem teljes mértékben eliminálni lesz képes.
Másfelől pedig álláspontom szerint az állásfoglalás ugyan kötelezővé teszi azt, hogy vizsgálatra kerüljenek a szerződéskötés körülményei, a felek esetleges tudattartalma az érték kapcsán, de a feltűnően nagy, kirívó értékaránytalanság objektív alapon vezethet a szerződés megtámadásához, azaz ebből az állásfoglalásból az megítélésem szerint nem olvasható ki az, hogy a felek esetleges
- 29/30 -
tudattartalma (vagyis, hogy valamelyik fél tudomással bírt arról, hogy a szerződéses szolgáltatás-ellenszolgáltatás között feltűnően nagy az értékaránytalanság) teljes mértékben kizárhatja a feltűnő értékaránytalanság szerinti megtámadást.[14]
Fontos megemlíteni, hogy a legújabb bírói gyakorlat ezzel nem feltétlenül ért egyet. A Fővárosi Ítélőtábla egy 2014. évi döntésében - egyébként az új Polgári Törvénykönyvre hivatkozva - az alábbiakat mondta ki: "Az ítélőtábla rámutat továbbá arra is, hogy nem eltérő a Ptk. és a 2013. évi V. törvény (új Ptk.) alapján a feltűnő értékaránytalanság megítélése. Az új Ptk. a PK 267. számú állásfoglalásban rögzített bírói gyakorlatot tükrözi. A bírói gyakorlat szerint a szerződésnek a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére alapított megtámadása esetében a joggyakorlás módjára vonatkozó alapelvi elvárásokat is figyelembe kell venni. A rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére tekintettel a Ptk. alapján sem lehet eredményes annak a félnek a megtámadása, aki a szerződés megkötésekor ismerte a feltűnő értékaránytalanságot, vagy az abból fakadó kockázatot vállalta"[15]
Álláspontom szerint a Fővárosi Ítélőtábla fenti ítéletében a PK. 267. sz. állásfoglalást olyan módon értelmezi, mely értelmezés az állásfoglalásból semmilyen módon nem olvasható ki, valamint a régi Ptk. és az új Ptk. e körben egymástól jelentős mértékben különböző rendelkezéseit kívánja ekvivalensnek tekinteni egy olyan ügy kapcsán, amely ügyre egyébként még a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Megjegyzendő, hogy a Fővárosi Ítélőtábla itt idézett ítéletével szemben inkább a fentiekben általam kifejtett álláspontot támasztja alá a BH 1994.187. sz. alatt közzétett határozat, mely kimondja, hogy ha a vevő valamely ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez - számolva a forgalmi értéket esetleg meghaladó vételárral is - következetesen ragaszkodik, az adásvételi szerződés létrejöttéhez való fokozott érdekeltsége folytán feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással a szerződést alappal csak akkor támadhatja meg, ha az értékaránytalanság kirívóan nagy. Itt tehát - végső következtetésként - az értékaránytalanság objektív jellege a tudattartalommal szemben prioritást fog élvezni.
Érdemes kiemelni, hogy a BH 1990.57. sz. alatt közzétett eseti határozat is a feltűnő értékaránytalanság objektív természetét emeli ki, hiszen kimondja, hogy csak kirívó értékkülönbség esetén van helye a feltűnő értékaránytalanság
- 30/31 -
megállapításának, ha az eladó a forgalmi érték ismeretében az áralku során tudatosan engedve fogadta el a vevő vételi ajánlatát.
Bár egy speciális szegmensre vonatkozik, de a feltűnő értékaránytalanság vonatkozásában célszerű utalni a 870/2003. sz. gazdasági elvi határozatra, mely szerint értékpapír (államkötvény) forgalmazásakor a vételár egységes egész, amelyet a forgalmazó határoz meg az előírásszerűen közzétett árfolyamtáblázatában. A szerződés feltűnő értékaránytalanságra alapított megtámadásakor a teljes vételárat kell vizsgálni. Nincs jogalapja annak, hogy a forgalmazó az általa képzett napi árnak a felhalmozott kamatra vonatkozó része értékaránytalanságát önállóan, a teljes ártól elkülönítetten eredményesen támadhatja meg.
A feltűnő értékaránytalanság elbírálásával kapcsolatban fontos, az eljárás sorrendiségét is meghatározó szempontokat rögzít a BH 2012.262 sz. határozat, mely akként rendelkezik, hogy a feltűnő értékaránytalanság megállapítására irányuló kereset esetén - ha a jogérvényesítés feltételei egyébként fennállnak -a bíróságnak először az értékaránytalanság objektív fennálltának a kérdésében kell állást foglalnia. Ha ez fennáll, akkor kell vizsgálnia azt, hogy a szerződéskötés körülményeire figyelemmel ennek alapján a szerződés érvénytelensége megállapítható-e.
Az új Ptk. (2013. évi V. törvény) a feltűnő értékaránytalanság kapcsán egy, a régi Ptk.-tól több ponton is jelentősen eltérő szabályt tartalmaz az alábbiak szerint:
6:98. § [Feltűnő értékaránytalanság]
(1) Ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között anélkül, hogy az egyik felet az ingyenes juttatás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az aránytalanság, a sérelmet szenvedett fél a szerződést megtámadhatja. Nem támadhatja meg a szerződést az, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette vagy annak kockázatát vállalta.
(2) A felek az (1) bekezdésben megállapított megtámadási jogot-fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés kivételével a szerződésben kizárhatják.
Wellmann György az új rendelkezéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadás (6:98. §) feltételrendszere az új kódexben kiegészül egy szubjektív kritériummal: nem támadhatja meg a szerződést az, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette, vagy annak kockázatát vállalta.[16]
- 31/32 -
Érdemes figyelemmel lenni az új Ptk. miniszteri indokolására, mely ebben a vonatkozásban kimondja, hogy a rendelkezés jogpolitikai indoka, hogy szerződéses szolgáltatások értékegyensúlyának mérése és megállapítása piaci viszonyok között sok bizonytalanságot és értékelési elemet hordozó mérlegeléssel jár.[17]
A régi Ptk.-val összehasonlítva a jogszabályhely kicsit talán pontosabb megfogalmazásán túl szembetűnő az a különbség, mely szerint a feltűnő értékaránytalanság alapján történő megtámadás szubjektívvé válik annyiban, hogy aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette - miként erre a fentiekben utaltunk - vagy annak kockázatát vállalta, az eme jogcímen történő megtámadásból kizárt. Az új Ptk. Kommentárja értelmében "a felismerhette kifejezésből következően nem csak akkor nem támadhatja meg a fél a szerződést, ha a sérelmét a szerződéskötéskor felismerte vagy arról ténylegesen tudott, hanem akkor sem, ha azt kellő gondosság mellett felismerhette volna, vagyis azt amiatt nem ismerte fel, mert súlyos gondatlanság terhelte a valós forgalmi érték felderítésében."[18]
Az új Ptk. egy másik Kommentárja pedig a feltűnő értékaránytalanság eme új tételes szabályában a Ptk. 1:4. § (2) bekezdésében szereplő, nemo turpitudinem suam allegans auditur alapelv konkretizálását látja.[19]
Mindez az új szabályozás vonatkozásában az eddigiektől alapvető szemléletet kíván, és alapvetően szűkíti az eme jogcímen történő megtámadás lehetőségeit.
Az eddigieket összefoglalva megítélésünk szerint a feltűnő értékaránytalanság új szabályai kapcsán az alábbi megállapítások tehetőek. Míg a régi Ptk. szabályai - ha ezzel nem is mindegyik, a jelen tanulmányban idézett jogeset ért egyet - alapvetően objektív kategóriának tekintik e megtámadási jogcímet, azaz egészen extrém esetköröktől eltekintve lehetővé teszik a megtámadást akkor, ha az értékkülönbség feltűnően nagy, addig az új Ptk. a megtámadásra jogosult tudattartalmát jelentős mértékben vizsgálja, hiszen lényeges kérdés az, hogy felismerte, avagy az elvárható gondosság mellett felismerhette volna-e a feltűnő értékaránytalanságot. Így a feltűnő értékaránytalanság az új Ptk. rendszerében szubjektív kategóriának minősülhet.
- 32/33 -
Nyilvánvaló módon így például egy gazdasági társaság az új Ptk. szabályozási rendszerében igen nehezen fogja tudni megtámadni a szerződést feltűnő értékaránytalanság címen, hiszen egy erre irányuló perben nyilvánvalóan vizsgálni fogják, hogy teljesült-e ama feltétel, mely szerint felismerhette volna-e az értékaránytalanságot a szerződés megkötésekor.
Az adott jogügylettől függ ugyanis az, hogy a megtámadásra jogosult a jogügylet megkötése előtt hogyan és miképpen bizonyosodott meg arról, hogy az ügylet értékarányos-e, és ebben a körben egy gazdasági társaság körében - főképpen amennyiben gazdasági tevékenységéhez kapcsolódóan köti meg az adott ügyletet - az elvárhatósági mérce vélhetően egy laikussal szemben magasabb, ezért is lehet nehéz a későbbiekben a feltűnő értékaránytalanságon történő megtámadás.
Írásom elején utaltam ugyanakkor arra, hogy a feltűnő értékaránytalanság szabálya - történeti gyökereire is figyelemmel - hordoz magában egyfajta erkölcsi tartalmat is, azon elvárást, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás szinallagmatikus természete bizonyos mértékben meglegyen.[20] Ha a szabályt az új Ptk. szubjektívvé tett rendelkezésével értelemszerűen a gyakorlat másképp értelmezi, akkor félő, hogy ezen erkölcsi tartalom - mely szükségképpen objektív mérce - a jogintézményből, annak gyakorlati alkalmazásából elveszhet.
Ugyanakkor felmerülhet ama kérdés is, hogy amennyiben a szerződő felek kirívóan nagy, a társadalom értékítéletét is sértő feltűnően értékaránytalan szerződést kötnek, a szerződés hivatkozott rendelkezése a feltűnő értékaránytalanság okán is a jóerkölcsbe ütközhet-e. A Ptk.-ban megfogalmazott szerződéses szabadság elvét is figyelembe véve fontos megemlíteni, hogy a törvény gátat vet annak, hogy a felek a társadalmi és gazdasági rendjükkel ellentétes érdekeket érvényesítsenek, ezért megvonja a jogi hatást azoktól a szerződésektől, amelyeknek a tartalma, a velük elérni kívánt eredmény nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
A jóerkölcs a kialakult értelmezés szerint - polgári jogi értelemben - a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki. A szerződéses szabadság tehát nem korlátlan, a törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat. Mindebből az következik, hogy az üzleti életben
- 33/34 -
a tisztességesen gondolkodó emberek értékrendje az a mérce, amely a jóerkölcs absztrakt fogalmának meghatározásánál irányadó.[21]
Ezzel kapcsolatban említést érdemel a BH 2009.153. sz. határozat által elfoglalt álláspont, mely szerint: az önkormányzat polgármestere, az önkormányzat kárára jutott jelentős értékű vagyoni előnyhöz, azáltal, hogy a szerződésben szereplő ingatlan tényleges értéke 7,5-szerese a kialkudott vételárnak. E szerződés jóerkölcsbe ütköző volta megállapítást nyert, holott e szerződés ugyanakkor a feltűnő értékaránytalanság kategóriáját is kimeríti.
Eme határozat által elfoglalt álláspontból és a fentiek alapján az következik, hogy a feltűnő értékaránytalanság - főképpen igen nagy, kirívó értékkülönbség esetén - a privátautonómiába történő beavatkozástól független módon lényeges erkölcsi tartalmat is hordoz magában és rendelkezik bizonyos objektív jelleggel. Az új Ptk.-ban megjelenő szubjektív mérce ezzel a sajátossággal összevetve, illetve figyelemmel a szerződés megtámadásával kapcsolatos új szabályokra és azzal összefüggő problematikus pontokra a jogalkalmazót a feltűnő értékaránytalanság helyes alkalmazása tekintetében mindenképpen kihívás elé állítja, melynek leküzdéséhez remélem a jelen írás is bizonyos útmutatóként szolgálhat. ■
JEGYZETEK
[1] Prof. Dr. habil. Boóc Ádám, PhD. intézetvezető egyetemi tanár, KRE ÁJK, Magánjogi Tudományok Intézete). E-mail: booc.adam@kre.hu.
[2] Általánosságban lásd: Földi A. - Hamza G.: A római jog története és institúciói. Budapest, 201116. 513. o. J. A. C. Thomas: Textbook of Roman Law. Amsterdam - New York - Oxford, 1976. 283. o.; M. Kaser: Römisches Privatrecht. Ein Studienbuch. München, 19686. 161. o.
[3] Lásd: C. 4. 44. 2.
[4] Lásd: Dömötör L.: Szempontok a feléntúli sérelem doktrínájának jogösszehasonlító vizsgálatához. In: Jogi Tanulmányok, 1996. 275 skk. o.; Siklósi I.: Az érvénytelenségi ok kiküszöbölésének néhány kérdése a római jogban és annak továbbélése során. In: Acta Facultatis Politico-iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, Budapest,45 (2005). 67 skk o.
[5] Lásd: Dömötör L.: Észrevételek a laesio enormis középkori, különös tekintettel kánonjogi továbbélése kérdéséhez. In: Acta Facultatis Politico-iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, Budapest: ELTE, [1997]-] 36.(1997/98) Budapest, 1997. 45 - 56. o.
[6] Lásd: H. Köhler: BGB. Allgemeiner Teil. Ein Studienbuch. München, 198318. 219. o.
[7] Lásd: Szladits K. - Fürst L. - Ujlaki M.: Magyar Magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. III. r. Kötelmi Jog I. Budapest, 1934. 62. o. Lásd továbbá: Szladits K.: A magyar magánjog vázlata I. Budapest, 1933. 162. o.
[8] Lásd ezzel összefüggésben: Weiss E.: A szerződés érvénytelensége a polgári jogban. Budapest. 1969. 286 skk o.
[9] Lásd: Kecskés L. és munkaközössége: A szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékaránytalansági problémái a szerződési jogban. Magyar Jog, 1999/2. 66. skk.
[10] Az álláspontokhoz lásd: Vékás L.: Autópálya-használati szerződések és a Ptk. 201. § (2) bekezdése. Magyar Jog 1998. 6. szám. ; Kovács K.: A Ptk. 201. § (2) bekezdése védelmében. Magyar Jog. 1998. 8. szám.
[11] Lásd: Gellért Gy. (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. I. Budapest, 1995. 545. o.
[12] Ezzel kapcsolatban lásd: Török G. (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. III. Budapest, 2005. 73. o.
[13] Lásd ezzel kapcsolatban: Kiss G. - Sándor I.: A szerződések érvénytelensége. Budapest, 2008. 263 - 265. o.
[14] Az ezzel kapcsolatban érvényesülő speciális szempontokra példa a családi vállalkozások által jellemzően Nyugat-Európában alkalmazott ún. családon belüli ár (familieninterner Preis), amely általában lényegesen alacsonyabb az érintett üzletrész piaci áránál, és éppen ekként szolgálja a családi vállalkozás jellegmegóvását, anélkül, hogy értékaránytalanság merülne fel, vagy lenne érvényesíthető. Lásd ezzel és ennek magyar vonatkozásaival kapcsolatban: Arató B.: A családi vállalkozások jellegmegóvásának eszközei, in: Gazdaság és Jog 3-4., 2023, illetve Arató B: Családi vállalkozások; családi alkotmány és generációváltás; kézirat; megjelenés alatt, Patrocinium Kiadó, Budapest, 2023, ISBN: 978-963-413-379-7.
[15] Lásd: a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.187/2014. sz. ügyben hozott ítélete.
[16] Lásd: Wellmann Gy.: A szerződések általános szabályai az új Ptk.-ban - II. Rész. Lásd: http://ptk2013.hu/szakcikkek/wellmann-gyorgy-a-szerzodesek-altalanos-szabalyai-az-uj-ptk-ban-ii-resz/3611 A letöltés ideje: 2021. 12. 08. 16:42.
[17] Lásd: Osztovits A. (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. III. Budapest, 2014. 240. o.
[18] Lásd: Petrik F. (szerk.): Polgári Jog. Kötelmi Jog. Az új Ptk. magyarázata V/VI. Budapest, 2013. 150. o.
[19] Lásd: Vékás L. - Gárdos P. (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. II. Budapest, 2014. 1454. o.
[20] Az erkölcsi tartalom mellett egyéb - pl. közpénzgazdálkodási - megfontolások is érvényesülnek akkor, amikor a (feltűnő) értékaránytalanság problematikája speciális jogszabályokban nyer szabályozást. Lásd például az aránytalanul (akkor még irreálisan) alacsony ár vagy egyéb aránytalan vállalás közbeszerzési jogi megítélésével kapcsolatban Arató B.: A közbeszerzési jog jogorvoslati rendszere; speciális közbeszerzési jogviszonyok; Szegedi Tudományegyetem (SZTE), Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; PhD disszertáció; 2014, p. 174.
[21] Ezzel kapcsolatban összefoglalóan lásd: Menyhárd A.: A jóerkölcsbe ütköző szerződések. Budapest, 2004.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző intézetvezető egyetemi tanár, KRE ÁJK, Magánjogi Tudományok Intézete.
Visszaugrás
