A családi vállalkozásoknak alapvető érdekük fűződik az üzletrészek, illetőleg a részvények, valamint jellemzően az irányítási jogosítványok családi kézben maradásához. A családi vállalkozás harmadik személyek irányában történő - nem kontrollált - megnyitását a család általában súlyos kudarcként, a cég identitásvesztéseként, végső soron pedig az alapító életművének megsemmisüléseként értékeli. Nyugat-Európában különféle tilalmak és korlátozások hivatottak elejét venni a családi vállalkozások felhígulásának, a családtól idegen elemek beszüremkedésének. Jelen tanulmány azt tekinti át, hogy ezek a jogtechnikai eszközök mennyiben egyeztethetők össze hazai jogunkkal, alkalmazhatók-e a magyar családi vállalkozások jellegmegóvása körében, illetve hogy a hatályos magyar jog maga milyen lehetőségeket kínál ugyanezen cél elérésére.
Family businesses have a vested interest in retaining shares, and typically the power of control, in the family. The (uncontrolled) opening up of the family business to third parties is generally perceived by the family as a serious failure, a loss of identity for the company and ultimately the destruction of the founder's life's work. In Western Europe, various prohibitions and restrictions are intended to prevent the dilution of family businesses and the infiltration of extraneous elements to the family. The present study examines the extent to which these technical legal instruments are compatible with Hungarian law, whether they can be applied in the context of the protection of the character of Hungarian family businesses, and what possibilities Hungarian law itself offers to achieve the same goal.
A német és az osztrák jogban többféle hatékony és a bíróságok által is elfogadott jogtechnikai megoldás kristályosodott ki a családi vállalkozások jellegmegóvása körében.[1] Érdemes most ezek közül néhányat a magyar joggal való kompatibilitás szempontjából is górcső alá venni. Tartalmazhat-e például valamely gazdasági társaság létesítő okirata vagy a hozzá kapcsolódó szindikátusi szerződés olyan rendelkezést, amely harmadik személyekkel szemben is hatályosan többletkövetelményt támaszt a társasági részesedés megszerzése vonatkozásában kifejezetten azért, hogy a részesedések családi kézben maradjanak? Milyen jogtechnikai eszközök léteznek hatályos jogunkban, amelyek hasonló joghatás kiváltására vagy ugyanezen cél elérésére alkalmasak?
Mielőtt részletesebben is belebocsátkoznánk a kérdés megválaszolásába, le kell szögezni, hogy jogi természetét tekintve az ilyen rendelkezés valójában elidegenítési és terhelési tilalom, de legalábbis korlátozás.[2]
Érdemes először is az elidegenítési és terhelési tilalom harmadik személyekkel szembeni hatályosságának kérdését megvizsgálni.
"A Ptk. a korábbi szabályozással egyezően, a forgalomvédelmi igényekhez igazodva relativizálja az elidegenítési és terhelési tilalom dologi hatályát, amikor úgy rendelkezik, hogy a jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző személyek jogszerzését a szerződéses elidegenítési és terhelési tilalom nem gátolja. A rendelkezés joga nemcsak az elidegenítés, illetve a terhelés jogának kizárásával, hanem bármely más módon is korlátozható. A fél kötelezettséget vállalhat arra, hogy a dolgot csak meghatározott jogcím(ek)en ruházhatja át, így például kizárhatják a felek az adásvételen kívüli egyéb jogcímeken való átruházást is. Ez elővásárlási jog biztosítására lehet jó megoldás, mert a tulajdonos nem tudja olyan jogcímen - ajándékozás, csere, tartási szerződés - átruházni a dolgot, amelynek esetében az elővásárlási jog nem gyakorolható. A rendelkezési jog körébe használati kötelmek alapítása is beletartozik, így a rendelkezési jog korlátozása elvileg ezekre is kiterjedhet, de csak akkor, ha ez a tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog biztosítása érdekében történik. Az elidegenítési és terhelési tilalom nem öncélú korlát, hanem meghatározott jog érvényesíthetőségének biztosítása érdekében köthető ki."[3]
Mindezek alapján tehát eldöntendő kérdés, hogy vajon a családi vállalkozásban meglévő részesedésekre lehetséges-e elidegenítési tilalmat alapítani, és alkalmas-e joghatás kiváltására az az ügylet, amelyet a felek a létesítő okiratban szereplő elidegenítési tilalom megsértésével kötnek meg. A Ptk. egyértelmű rendelkezése szerint elidegenítési tilalmat tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog biztosítása érdekében lehet alapítani. Álláspontom szerint a hatályos szabályozás tükrében a
- 31/32 -
családi vállalkozás jellegmegóvásához fűződő érdek tulajdonjog tárgyára vonatkozó jogként nem értékelhető, így önmagában ennek biztosítására társasági részesedésen elidegenítési tilalom nem alapítható.[4] Más a helyzet akkor, ha a családi vállalkozás egybentartása érdekében a részesedéseken meghatározott rend szerint vételi, elővásárlási vagy eladási jogok létesülnek, és az elidegenítési tilalom ezeket biztosítja. A harmadik személyekkel szembeni hatályosság érdekében az ilyen elidegenítési tilalmat fel kell venni a társaság létesítő okiratába, mert a vevőjelöltektől elvárható, hogy ügyletkötés előtt erre kiterjedően is tájékozódjanak. Ha ezt elmulasztják, az teljes egészében az ő kockázatuk, és megállapítható lesz az ügylet jogosultakkal szembeni relatív hatálytalansága. Azért sem valószínű, hogy az elidegenítési tilalom ellenében megkötött ügylet más jogi megítélés alá esne, mert maga a cégbíróság is minden esetben megköveteli, hogy az üzletrész vevője ismerje el magára nézve kötelezőnek a létesítő okirat rendelkezéseit. E nyilatkozat megtétele szükségképpen magában foglalja azt is, hogy a vevő tudomással bír a harmadik személy jogát biztosító elidegenítési tilalomról, így jóhiszeműsége a továbbiakban kizárt.
A részesedéstulajdonosok személyében azonban nem csupán elidegenítés útján következhet be változás, hanem például öröklés folytán is. Ez utóbbi a korlátolt felelősségű társaság és a zártkörűen működő részvénytársaság esetében kizárható, vagy legalábbis hatékonyan akadályozható. A kft. létesítő okiratában lehet úgy rendelkezni, hogy az üzletrész a pénzellenérték fejében történő átruházáson kívüli jogcímen nem ruházható át, zártkörűen működő részvénytársaság estében pedig a részvényátruházás korlátozható, illetőleg a részvénytársaság beleegyezéséhez köthető. A kft. esetében a Ptk. által lehetővé tett jogcím szerinti tilalom ugyanakkor nem terjedhet odáig, hogy a létesítő okirat általánosságban az üzletrész pénzellenérték fejében történő átruházását tiltja meg. A bírói gyakorlatnak kell megválaszolnia azt a kérdést, hogy van-e lehetőség csupán meghatározott személyi kör - például versenytársak - számára megtiltani az üzletrész pénzellenérték fejében történő megszerzését.[5] Álláspontom szerint igen, de ehhez mindenképpen a cég működésével összefüggő nyomós érdek fennállása és valószínűsítése szükséges.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
