A múlt káoszával szembesülve a történész értelmezéseket alkot. Ezek aszerint minősíthetők, hogy aktuálisan hasznosak-e a megismerésben, és ezen nem a történészi értelmezés létrejöttének, hanem a történeti munka befogadásának "itt és most"-ját értem. A történeti munka akkor hasznos, ha olvasója számára érthetővé tesz korábban kusza összefüggéseket, a fejében átlátható rendbe rendezi az ismeretek korábbi összevisszaságát. Ha tehát hozzájárul a Niklas Luhman-i komplexitásredukcióhoz, amely szerinte a társadalmi rendszerek feladata lenne.
Amikor Péter László az 1867. évi kiegyezést nem (anakronisztikusan) Ausztria és Magyarország kiegyezéseként, és nem is (marxista megközelítést érvényesítve) a két "birodalomfél uralkodó osztálya", "az osztrák-német polgárság" és "a magyar nagy- és középbirtokos osztály"[1] érdekeinek érvényesítéseként interpretálta, hanem - a kor önmegértéséhez, az akkori cselekvők tapasztalataihoz, saját tetteikről alkotott reprezentációjához visszanyúlva - király és nemzet kiegyezéseként értelmezte,[2] akkor a historista és szellemtörténeti előzményekre visszatekintő, de végül csak az 1970-es évektől előtérbe kerülő kultúrtörténeti felfogások közös szemléleti magjának tekinthető megközelítésmódot[3] alkalmazta. Még akkor is így van ez, ha - ahogy ismertem - Péter Lászlótól mi sem állt távolabb, mint az említett kultúrtörténeti hullám ismeretelméleti kísérője, a posztmodern felfogás.
De akár egy aktuális avantgárd megközelítés lenyomatát látjuk a kiegyezés jelzett, a nyolcvanas évek közepén született értelmezésében, akár - lenéző rosszindulattal - úgy fogalmazunk, hogy mindössze annyi történt, hogy Péter László alapvetően 19. századi szemlélete egy pillanatban ismét up-to-date lett, akár így, akár úgy, de az bizonyos, hogy instrumentálisan felfogott hasznossága okán ez a tanulmány a történeti tudás termelésének sikeres példája, mert rá tudott például arra mutatni, hogy az osztrák-magyar dualizmus a magyar király és a magyar rendek dualizmusából, vagyis a rendi dualizmusból nőtt ki.[4] Ha az 1867. évi kiegyezést így értelmezzük, vele kapcsolatban megérthetünk olyan dolgokat, amelyek egyébiránt homályban maradnának előttünk. (Ami persze nem jelenti azt, hogy más értelmezések más pontok megértésében ne bizonyulhatnának hasznosabb eszköznek.)
Péter László a történeti cselekvők saját tetteikről alkotott felfogásához igazodva tehát a reformkor rendi politizálásából, a diaetalis tractatus hagyományából vezeti le, teszi a korábbinál könnyebben megérthetővé a kiegyezést. Előbb egyetemi hallgatóként, majd a 18. század kezdő kutatójaként a rendi politikának Péter László által megrajzolt képéből,[5] illetve az általa ajánlott majd’ száz év előtti jogtörténeti munkákból (elsősorban Ereky István és Kérészy Zoltán műveiből[6]) kiolvasható kerek képből indultam ki akkor, amikor a 18. századi rendiség intézményeit, a vármegyéket és elsősorban az országgyűlést vizsgáltam.
A magyar rendiség itt struktúraként jelent meg a 19. század elejére vetítve, hisz kiindulópontként szolgált a századot kutató történész számára: első lépés nemcsak kronologikusan, hanem logikailag is a rendiség struktúrája, működése volt, majd ehhez képest jöttek a 19. századi változtatási kísérletek és a változások. Nyilvánvaló, hogy a rendiség történetisége helyett ősi mivolta volt hangsúlyos. Az "ősi alkotmány" tehát nemcsak a kortársaknak volt avita constitutio, hanem a 19. századdal foglalkozó történészek számára is az maradt, hiszen időtlen struktúraként érzékelték. Magam ebbe a képbe illesztve próbáltam hosszú évekig elhelyezni mindazon információkat, amelyeket a 18. századról kezdtem összegyűjteni, és nemcsak fáradságos, de kifejezetten fájdalmas folyamat volt ezt darabonként teljesen lebontanom, mert fokozatosan rá kellett ébrednem arra, hogy nem felel meg a célnak: a 18. századi rendiséget a 18. századdal foglalkozó kutatónak folyamatként és nem struktúraként érdemes megközelítenie.
Egy hosszabb, részint intézmény- és részint társadalomtörténeti vizsgálat eredményeiből amolyan középszintű elméletként azt a hipotézist fogalmaztam végül meg, mely szerint a 18. század második felében a "konfesszionális rendiség" tendenciája átadta a helyét az "alkotmányos rendiségnek". Miután a diéta napirendjéről letűnt a felekezeti kérdés, és helyette az éves adóösszeg és nemesi adómentesség kérdései kerültek a középpontba, egy társadalomtörténeti folyamat eredményeként pedig a bene possessionatus nemesség lett a hangadó a rendiségen belül, akkor, 1764 után egyfajta alkotmányosság követelése került a diétai politika homlokterébe. Éppen ennek részeként, a folyamatosan polarizálódó, egyre kevésbé konszenzusos, egyre inkább konfrontatív politizálás viszonyai között vált meddővé a közjogi sérelmek terméketlen felhánytorgatása, a "sérelmi politika", és ekkor került előtérbe az "ősi alkotmány"-ra való hivatkozás (hogy a kérdéskör azután a "közjogi kérdés" formáját öltve egészen az első világháborúig dominálja a magyar politikát).[7]
- 26/27 -
A "rendi alkotmányosság" tendenciája tehát nem úgy érvényesült, hogy a felekezeti konfliktusok helyett alkotmányos kérdések kerültek a rendi politizálás centrumába, hanem úgy, hogy az olyan központi vitakérdéseket, mint az adózás (egyfelől a hadiadó összegének emelése, másfelől a nemesi adómentesség) és a nemesi felkelés ezzel szorosan összefonódó ügye,[8] alkotmányosként kezdtek értelmezni. Ezt a folyamatot nyilvánvalóan felerősítette és betetőzte II. Józsefnek a teljes társadalmi-politikai rendet érintő gyökeres reformprogramja, amely a - már mondhatjuk így - "rendi alkotmány" egészét kívánta felforgatni, de kezdetei jóval korábbra tehetők. Egyértelműen központi szerepet játszott ebben az átértelmezési folyamatban a felvilágosodás hatása, és döntőnek látszik konkrétan Montesquieu befolyása.[9]
A törvények szelleméről című, 1748-ban megjelent (és mivel a szerző a magyar rendiségről igen pozitívan írt, ezért Magyarországon rendkívül népszerűvé váló) munkája kapcsán terjedt el egyáltalán a jogok és kiváltságok érvényesülő rendszerének alkotmányként való értelmezése. Ahogy Péter László fogalmazott: "Némileg Molière polgárához hasonlóan, aki egy szép napon ráébredt arra, hogy »prózában« beszél, a nemesség Montesquieu-t olvasva fedezte fel, hogy »alkotmánya« van, amely ősi privilégiumait, mentességeit, az ország valamennyi szokását egybefoglalja."[10]
Lassú fejlődés eredményeképpen a 18. század vége felé kezdte betölteni az alkotmány fogalma azt a központi szerepet, amelyet a 19. században mindvégig eljátszott a magyar történelemben. Takáts József Marczali Henrikre hivatkozik, akinek "[...] egy nagyon fontos megjegyzése szerint az ősi alkotmányra hivatkozás politikai nyelvét abban a formában, ahogyan a XIX. század első feléből származó politikai szövegekben találkozunk vele, csak a XVIII. század végétől használták". Korábban ugyanis csak jogokról, kiváltságokról, törvényekről beszélnek, constitutio mint egész felépítmény csak II. József kora óta szerepel (aki ugye az egészet egyben támadta).[11] Magam korábban ugyanilyen értelemben Mezey Barna megállapítását citáltam, hogy a "sarkalatos törvények" kifejezést csak az 1791. évi 10. törvénycikkben váltja fel az "alkotmány",[12] és valóban, Somogy vármegye feldolgozott 18. századi országgyűlési követutasításai közül az 1790. évi volt az első, amely az "alkotmányt" emlegeti.[13] A diéta megnyitásához kötődő, ceremoniális jellegű beszédek - a királyi előterjesztések átnyújtásakor elhangzó kancellári beszédek és rendek nevében elhangzó prímási válaszbeszéd - 18. századi történetének áttekintése pedig 1792-re datálja a constitutio fogalom megjelenését, amikor is Batthyány József hercegprímás jelölte meg az "ősi alkotmány" fenntartását a kezdődő diéta egyik feladataként. 1792. június 3-án pedig Ürményi József személynök alsótáblai üdvözlőbeszéde a diétai naplóban ugyan csak fél oldalas összefoglalást kapott, de ebben már nem kevesebb, mint négy alkalommal szerepel az alkotmány szó.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
