Mielőtt rátérnénk az egyszerű bejelentés által kiváltott változásokra az építésügy területén, célszerű megvizsgálni az e területre vonatkozó alkotmányos alapokat. Az Alaptörvény több rendelkezése is releváns e területen. Így az Alaptörvény nemzet közös öröksége védelmének, fenntartásának és a jövő generációk számára való megőrzésének mindenki általi kötelezettségét taglaló P) cikke; a tulajdon védelmét rögzítő XIII. cikke; a testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez való jogról rendelkező XX. és XXI. cikkei; a tisztességes hatósági ügyintézéshez való jogról szóló XXIV. cikke, végül de nem utolsósorban a jogorvoslathoz való jogról rendelkező XXVIII. cikke egyaránt érintett, ha erről a területről gondolkozunk.
Az Alaptörvény rendelkezései mellett érdemes áttekintenünk az Alkotmánybíróság néhány meglátását, elvárását is. Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy "miközben a természetes és jogi személyektől a hatályos jogszabályi előírások ismeretén és betartásán túlmenően általános jelleggel és kikényszeríthető módon nem várható el, hogy magatartásukat valamely, a jogalkotó által nem konkretizált absztrakt célhoz igazítsák, addig az állam oldaláról az is elvárható, hogy egyértelműen meghatározza mindazon jogi kötelezettségeket, melyeket mind az államnak, mind pedig a magánfeleknek be kell tartaniuk, egyebek között annak érdekében, hogy az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésében nevesített értékek hatékony védelme érvényesüljön[...]"[1] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az államtól, és elsősorban a jogalkotótól azt követeli meg, hogy a jog egésze, egyes részterületei és szabályai világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára is előre láthatóak legyenek.[2] A jogbiztonság alkotmányos alapelvének érvényesülését biztosító kiszámítható jogalkalmazói működést a jogilag szabályozott eljárási garanciák megléte hivatott kikényszeríteni.[3] Az építés, építkezés kérdésköre kapcsán az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy önmagában egy ingatlan tulajdonjogából fakadóan senkinek sem lehet alanyi joga arra, hogy a tulajdonában álló földterületen építkezzen, az építéshez való jog ugyanis csak az építési jogszabályok keretei között illeti meg az ingatlantulajdonosokat. Az építési jogot korlátozó jogszabályi rendelkezések ezért egyben a használat és a rendelkezés tulajdonosi részjogosítványainak gyakorlását is korlátozhatják, és adott esetben akár az Alaptörvény XIII. cikke szerinti tulajdonhoz való jog korlátozásához is vezethetnek, mely korlátozás igazolhatóságát az Alkotmánybíróságnak esetről esetre kell megvizsgálnia.[4] A továbbiakban vizsgálni fogjuk, hogyan érvényesülnek ezen alapjogi elvárások az egyszerűsített bejelentéssel végezhető építkezések esetében.
Tekintsük át a feltehető jogalkotói szándékot a lakóépületek építésének egyszerű bejelentése területén!
A 2014-2020 közötti időszakra szóló Közigazgatás- és Közszolgáltatásfejlesztési Stratégiában[5] kitűzött célok, hogy a közigazgatásban korszerű és ügyfélbarát eljárásrend alapján szülessenek a döntések, legyenek költséghatékonyak, a lehető legkisebb adminisztratív terhet jelentse és legyenek rövidek az ügyintézési határidők. Az építésjog területén 2016-ban intézményesült az egyszerű bejelentéssel való építkezés[6] lehetősége, melynek előírásain azóta is folyamatosan változtat, módosít a jogalkotó. 2019. év folyamán több, az egyszerű bejelentést módosító, arra hatással lévő jogszabályváltozás is megjelent. 2019. október 24-től, egyebek mellett megszűnt az elektronikus építési napló (e-napló) vezetési, az egyszerű bejelentési dokumentációtól való eltérés bejelentési kötelezettsége, a tervezői művezetés, valamint tervezői és kivitelezői felelősségbiztosítás nélkül végezhető az építési tevékenység az egyszerűsített bejelentések esetében.[7] Azon építési tevékenységek esetében ahol az e-napló-vezetési kötelezettség megszüntetésre került, az építésfelügyeleti hatóság minden kontroll lehetőségét elvesztette a folyamatban lévő építkezések felett. Valamint nehezebbé vált a szabálytalan építkezések megállapítása is. 2019 decemberétől az osztott hatáskörű elsőfokú építésügyi hatósági szervezetrendszert megszüntették, illetve a jogalkotó elrendelte az ezzel együtt járó vagyonátadást[8] is. A jogi szakirodalomban egységesnek tűnik az az elgondolás, hogy a bürokrácia csökkentése az ügyfelek terheinek a csökkentését jelenti, nem pedig a közigazgatás terheinek csökkentését. A kiolvasható jogalkotói szándék szerint e területen egyszerűsítésre
- 7/8 -
került az eljárásrend. Az új eszközt vizsgálva át kell tekintenünk, hogy ez a jogalkotói egyszerűsítési szándék vajon, hogy jelenik meg az ügyfelek szempontjából.
Mindenekelőtt érdemes megvizsgálni, hogy melyek az egyszerű bejelentéssel végezhető építési tevékenységek. A 155/2016. Korm. rend. 1. § (1) bekezdése értelmében ilyen:
- a 300 négyzetméter összes hasznos alapterületet meg nem haladó új lakóépület építése,
- a műemlék kivételével, a meglévő lakóépület 300 négyzetméter összes hasznos alapterületet meg nem haladó méretűre bővítése, valamint
- a 300 négyzetméter összes hasznos alapterületet meghaladó új lakóépületet érintő építési, valamint az ehhez szükséges tereprendezési, támfalépítési tevékenységet, ha azt természetes személy saját lakhatás biztosítása céljából végzi és az így megépült új lakóépület maximum egy lakást tartalmaz,
- a műemlék kivételével a meglévő lakóépület 300 négyzetméter összes hasznos alapterületet meghaladó bővítésére irányuló építési, valamint az ehhez szükséges tereprendezési, támfalépítési tevékenységet, ha azt természetes személy saját lakhatása biztosítására szolgáló lakóépület tekintetében végzi,
- a fenti építési munkákhoz szükséges tereprendezés, támfalépítés.[9]
Az egyszerű bejelentéssel folytatott építési tevékenység esetén az építtető a kivitelezés tervezett megkezdése előtt tizenöt nappal bejelenti építési szándékát a kérelem benyújtására vonatkozó szabályok szerint az Építésügyi hatósági engedélyezési eljárást Támogató elektronikus Dokumentációs Rendszeren (ÉTDR) keresztül az építésfelügyeleti hatóságnak.[10] Saját lakhatásnak minősül minden olyan eset, amelynek során az építtető a lakóépületet vagy a lakást életvitelszerű bentlakás céljából használja.[11] Egyszerű bejelentés esetében, ha a tervező a tervezés során a közműellátás és az égéstermék-elvezető megvalósítása érdekében az arra jogosult szolgáltató hozzájárulását vagy jóváhagyását kéri, és arra nyolc napon belül nem kap érdemi választ, a hozzájárulást vagy jóváhagyást megadottnak kell tekinteni. A bejelentéshez a kormányrendeletben meghatározott tartalmú dokumentációt kell mellékelni. A bejelentéstől a kormányrendeletben meghatározottak szerint lehet eltérni.[12] Itt szeretném megjegyezni, hogy bár az Étv. rendelkezése szerint a közműellátás és az égéstermék-elvezető megvalósításának esetében, ha nyolc napon belül nem ad érdemi választ a szolgáltató, akkor a hozzájárulását, jóváhagyását megadottnak kell tekinteni, azonban az ügyek nagy részénél a különböző szolgáltatók a kivitelezés használatba vételéhez való hozzájárulásuk megadásakor nem eszerint járnak el, külön engedélyezéseket tartanak fent.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
