A kulturális feladatok ellátása, a kultúrával kapcsolatos közszolgáltatások az önkormányzati rendszerekben hagyományosan fontos szerepet játszanak. A kultúra ugyanis nemcsak a nemzeti, hanem a helyi önazonosság szempontjából is kiemelt jelentőségű, így az önkormányzatok feladatai között széles körben és szükségszerűen megjelennek ezek a szolgáltatások is.[2] Erre is figyelemmel, elöljáróban leszögezhető, hogy a kultúra területén valamennyi önkormányzati rendszerben megjelennek valamilyen módon a helyi közösségek feladatai, így lényegében ezek a feladatok az önkormányzati rendszerek egyik "legkisebb közös többszörösének" tekinthetőek.
- 31/32 -
A fent jelzettek ellenére sem egységesek teljesen a helyi autonómiák kultúrával kapcsolatos feladat- és hatásköri szabályainak rendszerei: az önkormányzati kulturális feladatellátás területén különféle modellek jelentek meg, amelyek kialakulása szoros kapcsolatban állt egyrészt a kulturális feladatok értelmezésével, az adott ország föderális vagy unitárius jellegével, az államigazgatás és az önkormányzatok közötti feladatmegosztás rendszerével, valamint az önkormányzati szintek közötti feladatmegosztással. A kulturális igazgatás területén mindezeken túl az is meghatározó tényezőt jelent, hogy milyen intézményes és informális kapcsolati rendszerek működnek az állami szereplők (az államigazgatás és a helyi önkormányzatok), valamint a társadalmak és azok fontosabb csoportjai között, ugyanis ezen a területen a hagyományos közigazgatási szervek mellett több atipikus, a magán- és a közjog közötti köztes szerv játszik szerepet, valamint a nonprofit szféra jelentősége is kiemelkedő.[3]
Mindezekre figyelemmel elsőként az önkormányzatok kulturális feladatellátásának alakulásában szerepet játszó tényezőket tekintem át, majd ezt követően megvizsgálom a feladatellátás főbb modelljeit, valamint a feladatellátás jellegében az utóbbi évtizedekben lejátszódott változásokat. Ezt követően a főbb modelleket tekintem át, majd az egyes modellekhez kötődően a feladatellátás jellegében az elmúlt évtizedekben lejátszódott változásokat.
Az önkormányzatok kulturális feladatellátásának rendszere rendkívül összetett, ugyanis annak alakulására számos tényező gyakorolt hatást. Ezek a különféle tényezők eredményezték azt, hogy az önkormányzati feladatellátás széles köre mellett is különféle modellek alakultak ki az önkormányzati kulturális közszolgáltatások körében.
A helyi önkormányzatok által ellátott kulturális szolgáltatások rendszerét jelentős mértékben meghatározza az is, hogy miként értelmezi az adott állam joga, közigazgatása és az azokhoz kapcsolódó tudományok a kulturális feladatok körét. Így eltérő felfogások és szerepkörök jelennek meg azokban az országokban, amelyek értelemszerűen a helyi önkormányzatok feladataira is hatással voltak.
A kulturális szolgáltatások körének több értelmezése alakult ki. E szolgáltatások legtágabb értelmezése valamennyi, a kultúrához valamilyen kapcsolódó célok elérését szolgáló szolgáltatást ebbe a körbe von.[4] A kultúra ezen legtágabb értelmezése körében ide soroltak valamennyi, a művelődéshez, a valláshoz, a közművelődéshez kapcsolódó szolgáltatást, így többek között az oktatás és annak szolgáltatásait is. A fenti, a XIX. században meghatározó felfogás jelentősen átalakult az oktatási terület szerepének megnövekedésével és az önálló oktatási ágazat kialakulásával.[5] E tág értelmezés, és annak szűkebbé válása is jelezte a kulturális közigazgatás értelmezéseinek alakulását: a kezdetben rendkívül tág szolgáltatási terület egyes részterületei folyamatosan önállósodtak, s a tágabb értelmezési keretekben a kulturális szolgáltatások relatíve önálló alrendszereiként, míg a kulturális igazgatás szűkebb felfogásaiban az abból kialakuló új szolgáltatási rendszerekként elkülönültek.
A kulturális szolgáltatások közé sorolták a művészeti alkotásokkal kapcsolatos területek, valamint ehhez kapcsolódóan (mind a nyomtatott, mind az elektronikus) média szabályozásával és szolgáltatásaival kapcsolatos kérdéseket.[6] Mára azonban a jelentőségénél fogva a médiához való hozzáférés, a média szolgáltatásaival és szabályozásaival kapcsolatos kérdések számos állam jogában sajátos rezsimet képeznek, amely bár sok szállal kötődik a kulturális igazgatáshoz, azonban önálló ágazatot jelent, így szolgáltatásait nem a kulturális kérdésekkel együttesen tárgyalják és vizsgálják.[7] Mindezeken túl a legtöbb liberális demokráciában a média igazgatása az általános kulturális igazgatástól elkülönült rezsim, sok esetben ezen a területen sajátos szabályozó hatósági funkciókat is ellátó autonóm jellegű államigazgatási szerveket hoztak létre.[8]
Egyes megközelítésekben a sporttal kapcsolatos kérdéseket és szolgáltatásokat is a kulturális igazgatás körébe vonták. Ezek a megközelítések a sportot mint a testkultúra és a szabadidő eltöltésének egyik területeként értelmezték, így a sporttal mint szabadidős tevékenységgel összefüggő kérdéseket is a kulturális igazgatás és a kulturális szolgáltatások körébe sorolták. Ez a felfogás érvényesül például a brit rendszerben, ahol elsősorban a tömegsport intézményeit - amelyek azonban a versenysport bázisaként is szolgálnak - a kulturális feladatellátás körében vizsgálják.[9] Ehhez kötődnek azok a megközelítések, amelyek a sportot a tág értelemben vett, az oktatási szolgáltatásokat is magukban foglaló kultúra körében elemzik.[10] A sporttal kapcsolatos feladatellátásnak azonban más értelmezései is kialakultak az egyes igazgatási rendszerekben. A szerzők ugyanis sokszor hangsúlyozzák a sporttal kapcsolatos állami feladatok területén az egészségügyi vonatkozásokat - ugyanis a sport és az egészséges életmód a népegészségügyi feladatellátásnak is fontos eleme[11] - míg mások a sport integrációs szerepét hangsúlyozzák, így vannak olyan elképzelések is, amelyek a sportot a szociális jellegű feladatellátás körében tárgyalják.[12] A sport területén - miként ez jellemző a tág értelemben vett kultúra kérdéseire is - jelentős mértékben megjelentek magánjogias szabályozási elemek, ahol az állami szerepkörök korlátozottak, ezért széles körben elterjedt az az értelmezés, amely a sportot egy sajátos, elkü-
- 32/33 -
lönült szolgáltatási ágazatként kezeli, amely kötődik mind a kultúra, mind az oktatás, mind az egészségügy, mind a szociális szolgáltatásokhoz, azonban azok egyes elemeinek megjelenítése mellett mégis sajátos jelleggel rendelkezik.[13]
Kezdetben a kulturális igazgatás egyértelmű része - sőt az egyik magterülete - volt az egyes államok vallásügyi igazgatása is. A szekuláris állami eszme előretörésével, amellyel együtt járt az egyházak államoktól való elkülönülésének és autonómiájának erősödése is, a vallásügyi kérdések ezen sajátosságokra figyelemmel szintén elkülönült rezsimmé váltak, így gyakorlatilag a legtöbb nyugati demokráciában ezeket a kérdéseket nem vagy csak korlátozottan, a terület sajátosságainak hangsúlyozásával sorolják a kulturális ellátások körébe.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
