Ennek az írásnak a célja, hogy megvizsgálja a villamosenergia-piacon a közelmúltban bevezetett jelentős piaci erő jogintézményének mint piacszabályozási eszköznek versenyteremtés szempontjából való hatékonyságát. A jelentős piaci erő intézményét egy jól behatárolható körben, azaz az érintett piacok meghatározásában, az érintett piacok hatékony verseny szempontjából történő elemzésében, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosításában illetve a versenyteremtés ösztönzésére kínált kötelezettségek kiválasztásában kell megvizsgálni (jelentős piaci erő rezsim vagy JPE rezsim). A villamosenergia-piacon a szabályozó hatóság szerepét a Magyar Energia Hivatal (MEH) tölti be.
A villamosenergia-piacon bevezetett JPE rezsimmel kapcsolatos vizsgálat aktualitását adja, hogy a kezdeti jogalkotói bizonytalanság - amelyet a szűk időközönként ismétlődő jogszabály módosítások bizonyítottak - úgy tűnik, nyugvópontra jutott. Elkészült a szektor teljes liberalizációt megteremtő ágazati törvény valamint a végrehajtási rendelet is.1 Megjelentek továbbá a törvény által meghatározott érintett piacokra vonatkozó JPE határozatok, amely lehetőséget teremt a szabályozás gyakorlatba történő átültetésének vizsgálatára.
A fentiek figyelembevételével minden tényező adott annak a megválaszolásához, hogy sikerre vihető-e a villamosenergia szektorban a versenyteremtés a hatályos JPE rezsim keretei között. A kérdésre azért is különös figyelmet kell fordítani, mert a JPE rezsim villamosenergia szektorban történő bevezetése "hungarikum"-nak tekinthető, egyetlen tagállam sem választotta hazánkon kívül ezt a piacszabályozási megoldást az Európai Unióban. A magyar modell tehát mindenképpen példaértékkel bír, jóllehet negatív és pozitív irányba is mutathat.
A hálózatos iparágak egymás után kerültek liberalizálásra az elmúlt években Magyarországon. A sort az elektronikus hírközlés (távközlés) nyitotta meg, majd a villamos energia, gáz és részlegesen a postai szolgáltatások illetve a vasúti szektor reformja következett. A liberalizációval az állam és a gazdaság viszonya megváltozik, a korábbi állami tulajdonra építő közszolgáltatási modellt felváltja a privatizált piaci működés és a piacszabályozás.
A piacszabályozás a közhatalmi beavatkozás új kerete, amelynek során az elérendő cél egy hatékonyan és közérdekű szempontoknak megfelelően működő piac a felmerülő piaci kudarcok kezelésével. Tág értelemben olyan speciális eljárásrendről és ahhoz kapcsolódó anyagi szabályokról van szó, amelyek közhatalmi beavatkozást tesznek lehetővé meghatározott iparágak piaci viszonyaiba. A piacszabályozás eszközrendszere sokszínű, a privatizációs lépések, a közvetlen állami és a jogszabályokon keresztül megvalósuló döntések, a JPE rezsim keretében megvalósuló hatósági jogalkalmazás vagy a versenyhatóság tevékenysége mind ebbe a körbe tartoznak.
A hálózatos iparágakban a piaci kudarcok a hálózatos iparágak közgazdasági természetének azonossága miatt bizonyos fokú hasonlóságot mutatnak. A hálózatos iparágak a csomópontok és a köztük lévő kapcsolatok egymást kiegészítő viszonyaként jellemezhetőek és természetes monopóliumként működnek.2 Ennek oka, hogy magasak a (gazdasági és esetlegesen jogi) piacra lépési korlátok, az infrastruktúra nagy kezdeti költséggel építhető ki (piacelhagyáskor pedig az nem szerezhető vissza - elsüllyedt költség), továbbá érvényesül a méretgazdaságosság, azaz a további kibocsátásokra jutó határköltség alacsony. A hálózatokkal rendelkezők számára adott a lehetőség a versenypiac logikájával ellentétes magatartás kifejtésére, hiszen az új belépőket a piacra lépési korlátok visszatartják, a kereslet a kérdéses termékek és szolgáltatások iránt állandó és rendszerint rugalmatlan (pl. villamos energia, víz, gáz esetében). Ezek a körülmények elősegítik piacfelosztó, árrögzítő versenykorlátozó megállapodások kötését, a termék/szolgáltatás előállításának költségszintjét jóval meghaladó árak alkalmazását, egyéb versenypiaci körülmények eliminálását. A hálózatos iparágak piacain a közhatalom proaktív beavatkozása hiányában kétségtelenül jóléti veszteséget okozó piaci folyamatok indulnak el, ezért szükséges a piacszabályozás számára egy versenyteremtésre irányuló célkitűzés.3
A közös jellemzők mellett legalább ugyanilyen fontos, hogy az egyes hálózatos iparágak sajátságos szűk keresztmetszetekkel, technológiai innovációs szinttel és külső illetve belső piaci feltételekkel rendelkeznek. Az egyedi jellemzők miatt a piaci kudarcok eredői eltérhetnek, sajátságos piaci kudarcok jelenhetnek meg az egyes ágazatokban, éppen ezért az egyes hálózatos iparágakban eltérő piacszabályozási válaszokra lehet szükség. A kívánatos szabályozási modell továbbá nemcsak ágazatonként - sőt akár azon belül szegmensenként - térhet el, de a verseny fejlettségi szintjéhez és a technikai adottságokhoz is idomulnia kell.4
Tóth András szerint a versenyteremtés a hálózatos iparágakban általában három módon valósulhat meg: a piacért, a létező hálózaton, illetve a hálózatok között. A hálózat technikai adottságai befolyásolják a megfelelő szabályozási modell kiválasztását.5 (Az energetikában pl. szükséges egy, a rendszer optimális használatát lehetővé tévő központi rendszerirányító.)
Az optimális versenypiaci működés során figyelembe kell venni bizonyos közérdekű szempontok, így az ellátásbiztonság továbbá az egyetemes szolgáltatás biztosítása kérdését is. A hálózatos iparágak jellemzően olyan szolgáltatásokat érintenek, amelyekhez az állampolgároknak alanyi jogon hozzáférést kell biztosítani meghatározott minőségben, áron és földrajzi területen (egyetemes szolgáltatási követelmények). Másfelől olyan közérdekű szolgáltatásokról van szó, amelyeknek a társadalom megfelelő működése szempontjából folyamatosan rendelkezésre kell állniuk, azaz az ellátásbiztonság megteremtése is előtérbe kerül. Nagy Csongor István szerint az egyetemes szolgáltatás kívánatos állapot, nem pedig szabályozási eszköz.6 A versenypiaci működés ideális esetben az egyetemes szolgáltatási követelményeknek és ellátásbiztonságnak megfelelő piaci működéssel jár. A kívánatos szabályozási modell és a választott eszközök viszonyában a fentiekre tekintettel azt is értékelni kell, hogy az egyetemes szolgáltatás és az ellátásbiztonság mennyiben biztosított a választott modell piaci működése során.
A jelen elemzés terjedelmére tekintettel kizárólag annak a kérdésnek a megválaszolására kell összpontosítani, hogy a JPE rezsim mint kiválasztott piacszabályozási forma a villamosenergia szektorban elérheti-e a kitűzött célt, azaz a fennálló piaci kudarcok kiküszöbölését és egy optimálisan működő versenypiac létrehozását.
A kiválasztott eszközök értékelésének kiindulópontja a piaci kudarcok azonosítása és eredőinek visszafejtése lehet. Lakonikusan megfogalmazva a kiinduló kérdést, milyen problémákat kell orvosolnia a JPE rezsimnek? Ezt követően azt kell vizsgálni, hogy a JPE rezsim milyen jellemzőkkel bír, mely problémák kezelésére alkalmas és milyen hatékonysággal. Ennek a második kérdésnek az elemzését a hatályos szabályozás konkrét rendelkezéseinek és a hatósági jogalkalmazás során keletkező JPE határozatoknak a fényében érdemes elvégezni. Az azonosított piaci kudarcok és a működő villamosenergia-piaci JPE rezsim összevetéséből harmadik lépésként kiderülhet, hogy mennyiben érhető el a piaci kudarc kezelése az adott eszközzel, utalva azokra az alternatívákra, amelyekkel a kudarcok kezelése esetleg hatékonyabban megvalósítható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
