https://doi.org/10.59851/KJSZ.2025.3.03
A modern autoriter rendszerek elsősorban jogi eszközökkel törekednek a CSO-k autonómiájának felszámolására, melyek korlátozzák az érintett CSO-k létrehozását, működését és tevékenységét. A tanulmány olyan korlátozási technikákat vizsgál, amelyek során az államok saját nemzeti kultúrájukra és hagyományaikra hivatkozva élnek vissza fogalmakkal, mint a szuverenitás, a nemzet vagy az identitás. Ezek az eljárások egyfajta pszeudopartikuláris megközelítésként jelennek meg, és világszerte hasonló mintázatokat mutatnak. Ebbe a tendenciába illeszkedik a magyar "közélet átláthatóságáról" szóló törvényjavaslat is. Az ilyen partikularista megközelítések nem egyeztethetők össze az univerzális alkotmányos elvekkel, és nem garantálják az egyesülési jog minimumkövetelményeit.
Kulcsszavak: civil szervezet, egyesülési jog, nyilvántartásba vétel, külföldi támogatás, véleményszabadság
Modern authoritarian regimes primarily use legal means to eliminate the autonomy of civil society organisations (CSOs), restricting their establishment, operation and activities. This study examines the techniques used by states to restrict CSOs, which involve abusing concepts such as sovereignty, nation, or identity by referring to their own national culture and traditions. These procedures appear as a kind of pseudo-particularist approach and demonstrate consistent patterns worldwide. The Hungarian draft law on 'transparency of public life' is an example of this trend. Such particularistic approaches are incompatible with universal constitutional principles and fail to guarantee the fundamental right to freedom of association.
Keywords: civil society organisation, right of association, registration, foreign funding, freedom of expression
2025. május 13-án nyújtották be a "közélet átláthatóságáról" szóló törvényjavaslatot,[1] amely a demokrácia és az átláthatóság nevében visszaél az állami szuverenitás nemzetközi jogi, valamint a népszuverenitás alkotmányjogi fogalmaival.[2] A javaslat érthető módon erős ellenállást váltott ki a civil társadalom részéről. A tervezett, június közepi szavazást végül elhalasztották, arra hivatkozva, hogy a törvényjavaslat a benyújtó párton belül is vitákat generált. Kérdéses, hogy a későbbiekben egyáltalán a parlament elé kerül-e újra a törvényjavaslat. A javaslat tartalma jól illeszkedik abba a sorba, amely az autoriter működésmód következtében a civil szervezeteket (CSO-kat) célzó vegzáló intézkedéseket jelenti Magyarországon és világszerte egyaránt.
A civil szervezetek létrehozását, működését és tevékenységeit korlátozó jogszabályok száma évről évre gyarapszik. A korlátozó törvények számának növekedése szorosan összefügg az autoriter rendszerek térnyerésével. Ennek oka a CSO-k által gyakran felvállalt társadalmi kontrollfunkció tartalmában rejlik. E szervezetek ugyanis épp azokra a visszásságokra hívják fel a figyelmet, amelyek egy autoriter kormányzat jellemzői: a fékek és ellensúlyok rendszerének rendellenességeire, az állami korrupcióra, a személyi összeférhetetlenségi problémákra és az emberi jogi jogsértésekre. E keretek között nehezen tartható fenn a nyilvánosság érvényesülése, mert az autoriter hatalom erősen korlátozza a nyilvános viták színterét, ahol az állam intézkedései megkérdőjelezhetők lennének,[3] azaz törekszik arra, hogy kiszorítsa az alternatív véleményeket a nyilvános diskurzusból.[4] A modern autokratikus törekvések együtt járnak az autonómiák csorbításával. Ez megnyilvánul a CSO-k elleni intézkedésekben is. Ezek rendszerszinten, módszeresen próbálják ellehetetleníteni az érintett CSO-k tevékenységeit. Az intézkedések jelentős része a CSO-kat korlátozó jogszabályokban ölt testet,[5] melyek a civil társadalmi szektor feletti ellenőrzés és felügyelet új szintjeit ruházzák rá a kormányzati szereplőkre, sértve ezzel a CSO-k egyesülési szabadságát. A korlátozások delegitimálják a CSO-k működését, csökkentik az általuk kifejthető hatásokat az emberi jogok és az érdekérvényesítés területén és szankciókat helyeznek kilátásba a törvények megsértése esetén.
A CSO-kat érintő korlátozások széles körűek lehetnek. Vonatkozhatnak a CSO-k létrehozásához kapcsolódó nyilvántartásba vételi eljárásokra és az újrabejegyzési eljárásokra.[6] Érinthetik a CSO-k külföldi finanszírozáshoz való hozzáférését,[7] valamint a pénzmosás elleni és a terrorizmus megakadályozását szabályozó törvények CSO-kkal szembeni felhasználását.[8] Növelhetik a CSO-k adminisztrációs terheit, gátolhatják a külföldi CSO-kkal való együttműködéseiket és korlátozhatják a CSO-k véleménynyilvánítási szabadságát.[9] Végül, de nem utolsósorban, kiterjedhetnek a CSO-k jogszerűtlen feloszlatásának eseteire is.
A tanulmány igyekszik bemutatni a "közélet átláthatóságáról" szóló törvénytervezet korlátozó elemeit, melyhez viszonyítási pontként szolgálnak más országok hasonló szabályozásai, melyek a sajátos nemzeti kultúrára és a hagyományokra hivatkozva visszaélnek egyes fogalmakkal. A kutatás célja feltárni, hogy az érintett korlátozások mennyire tekinthetők az adott ország partikuláris megközelítésének, illetve mennyire illeszkednek egy viszonylag egységes mintázatba. A tanulmány hipotézise szerint a legtöbb esetben az érintett fogalmak mögött autoriter vagy autoriter tendenciákat mutató országok pszeudopartikuláris értelmezései húzódnak meg, melyek nem egyeztethetők össze az egyetemes alkotmányos elvekkel, miközben a lokális megközelítéseknek is az univerzális elvek által kijelölt keretek között kellene maradniuk. Ebből következően a CSO-k alapjogai tekintetében is csak olyan korlátozások fogadhatók el, melyek összhangban vannak az egyetemes elvekkel. A hipotézis igazolása esetén az államok által elfogadott diszkriminatív jogszabályokra, melyek korlátozzák a társadalmi kontrollfunkciót, úgy tekinthetünk, mint az autokratizálódás egyik indikátorára. Jelen elemzés két korábbi empirikus kutatás adatait használja fel. Az első kutatás 2022. szeptember és 2023. február között hatályos jogszabályokat vizsgálta és kategorizálta a CSO-kra vonatkozó konkrét korlátozások szempontjából.[10] A második kutatás 2025 januárja és áprilisa között az eredeti adatok felülvizsgálatára irányult, különös tekintettel arra, hogy mely korlátozások maradtak érvényben 2023-ban, valamint hogy ezek közül mely esetekben volt azonosítható a pszeudopartikularizmus megjelenése.[11] A második kutatás keretében a kutatás fókuszát kibővítettem a CSO-k feloszlatásának jogszerűtlen eseteivel is. A kuta-
- 22/23 -
tás az összehasonlító alkotmányjog módszereit alkalmazza. A korlátozó jogszabályok azonosításához a következő források kerültek elemzésre: a CIVICUS Monitor, a Freedom House Freedom in the World, az ICNL Civic Freedom Monitor, az USAID CSO Sustainability Index Explorer jelentései, illetve az Amnesty International és a Human Rights Watch éves jelentései. A forrásokban azonosított korlátozó esetek ellenőrzésre kerültek az érintett országok vonatkozó jogszabályaiban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
