https://doi.org/10.59851/kjsz.2026.2.10
Az esetelemzés a rövid távú szálláshely-szolgáltatás uniós jogi megítélését elemzi a Smartflats-ügy főtanácsnoki indítványa alapján. Az előzetes döntéshozatali eljárásban feltett kérdések a belga engedélyezési rendszer és az EU szolgáltatási irányelv (2006/123/EK) összeegyeztethetőségének megállapítására irányulnak. A főtanácsnok szerint a turistavédelemre és városi környezetre hivatkozó korlátozások csak megfelelően alátámasztott, koherens szabályozás esetén igazolhatók. A belga rendszer ezt nem teljesíti, mivel hiányoznak a kellő adatok, a szabályok átláthatatlanok és széles mérlegelést engednek. Emellett sérülnek az irányelv által megkövetelt engedélyezési követelmények (világosság, objektivitás, határidők, jogorvoslat). Az elemzés a korábbi Cali Apartments-ítélettel összevetve hangsúlyozza az arányosság és bizonyítási kötelezettség szigorodását. Következtetésünk, hogy a főtanácsnoki indítvány a platformalapú szálláshelyek nemzeti szabályozásának szigorúbb bírói kontrollja felé mutathat.
Kulcsszavak: szolgáltatásnyújtás szabadsága, engedélyezési eljárás, rövid távú szálláskiadás, szükségességi és arányossági teszt, kollaboratív gazdaság
This case comment analyses the EU legal assessment of short-term rental services considering the Advocate General's Opinion in the Smartflats case. The central issue is the compatibility of the Belgian authorisation regime with the EU Services Directive (2006/123/EC). The Advocate General considers that restrictions based on tourist protection and urban environment objectives can only be justified if they are properly substantiated and coherently designed. The Belgian system fails to meet this standard due to insufficient evidence, lack of transparency, and overly broad administrative discretion. It also breaches the Directive's requirements for authorisation schemes, including clarity, objectivity, time limits, and judicial review. In comparison with the Cali Apartments judgment, the analysis highlights a stricter approach to proportionality and the burden of proof. Overall, the Opinion signals a move towards more rigorous EU scrutiny of platform-based short-term rental regulation.
Keywords: Freedom to provide services, authorisation scheme, short-term renting, necessity and proportionality test, collaborative economy
A rövid távú szállásbérlés iránti igény a népszerű európai turisztikai célpontokon az utóbbi évtizedben exponenciálisan emelkedett, ami a szálláskínálat bővülését is eredményezte.[1] Az online platformok által kínált szolgáltatás sikeressége mögött számos tényező áll, ugyanakkor idővel egyes nagyvárosokban a tömeges turizmus városképre és lakáspiacra gyakorolt negatív hatásai is érzékelhetővé váltak. Az Európai Bizottság már 2018-ban egy tanulmányt rendelt meg a kollaboratív rövid távú szálláskiadás ágazatáról, amely nemcsak annak piaci környezetét, hanem tagállami és uniós szabályozási kereteit is vizsgálta.[2] A tanulmány tizenegy európai nagyváros jogi és közigazgatási gyakorlatáról tartalmaz esetelemzést; nem véletlen, hogy ezek között találjuk az alábbi jogvita tárgyát is képező brüsszeli, illetve párizsi szabályozásokat is. A brüsszeli rövid távú szálláskiadás jogi feltételrendszerének uniós joggal való összeegyeztethetőségéről a Brüsszeli Fellebbviteli Bíróság kezdeményezett az EUMSZ 267. cikke szerinti előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt.
Az EUB főtanácsnoka, Manuel Campos-Sánchez Bordona 2026 februárjában terjesztette elő indítványát a C-813/24. számú Smartflats SA kontra Région de Bruxelles-Capitale-ügyben, amely a turisztikai szálláshelyek engedélyezésének a belső piaci szolgáltatási irányelvvel való összeegyeztethetőségét vizsgálja.[3] A belga törvényi szabályozás értelmében a turisztikai szálláshelyek üzemeltetése előzetes nyilvántartásba vételhez kötött, amelynek feltétele tűzvédelmi és településrendezési előírásoknak való megfelelés. A Brüsszel-Főváros régió szabályai szerint az ingatlan rendeltetésének megváltoztatásához településrendezési tanúsítvány szükséges. Ennek megfelelően, egy ingatlan lakásból szálláshellyé átminősítéséhez egy tanúsítvány, tulajdonképpen egy engedély szükséges, amelyre regionális szabályok alkalmazása is kötelező. Sem a tagállami, sem a regionális szabályozás nem ír elő határidőt az engedélykérelmek elbírálására, és a közigazgatási határozatokkal szemben nem biztosít külön jogorvoslatot.
Smartflats rövid távú szálláskiadással foglalkozó vállalkozás, amely több szállást üzemeltetett Brüsszelben és amelynek elutasították egy újabb, ugyanazon épületben található szálláshely létesítésére irányuló kérelmét. Emellett a társaságot az általa jogellenesen üzemeltetett szálláshely azonnali megszüntetésére kötelezték és pénzbírságot is kiszabtak rá. A jogorvoslatot elbíráló, egyben az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező bíróság több kérdést intézett az EUB-hoz a tagállami (nemzeti és regionális) szabályozás uniós szolgáltatási irányelvvel való összeegyeztethetőségének kapcsolatban. Elsőként az irányelv 9. cikkének arányossági követelményét kérte értelmezni annak megállapítása érdekében, hogy azzal ellentétes-e a vitatott rendszerhez hasonló jogi rendszer, amely előzetes nyilatkozattételhez és nyilvántartásba vételhez köti a rövid távú szálláshely-szolgáltatást - díjazás ellenében turisták számára egy vagy több éjszakára, rendszeresen vagy alkalmilag kínált, a lakhatáshoz és főzéshez szükséges berendezéssel ellátott, adott esetben felár ellenében szállodai jellegű szolgáltatásokat nyújtó lakások üzemeltetését - elsődlegesen a turisták védelmére hivatkozva, másodlagosan (hallgatólagosan) pedig a városi környezet - beleértve a lakhatás védelmére - hivatkozva. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik és az ötödik kérdést a főtanácsnok együttesen vizsgálta, ezek lényegében arra irányultak, hogy:
a) Ellentétes-e az irányelv 10. cikkével a vitatotthoz hasonló, a településtervezési megfelelésről szóló tanúsítvány benyújtására kötelező jogi rendszer. Az előterjesztő bíróság e tekintetben pontosította, hogy a nemzeti területrendezési és településtervezési szabályozás előírja, hogy az ingatlan használatának vagy rendeltetésének lakásról szálláshelyre változtatása esetén településtervezési engedélyt kell kérni, és hogy a turisztikai szálláshely céljára szolgáló lakás szálláshelynek minősül, tekintettel a vitatott szabályozásokban ez utóbbi fogalom és a turisztikai szálláshely fogalommeghatározásának módjára.
b) Eltérő választ kell-e adni e kérdésre attól függően, hogy egy miniszteri körlevélben meghatározottak szerint a települési önkormányzati hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik a "szálláshellyé" minősítés.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
