Jelen összegző tanulmány célja a know-how védelmével kapcsolatos hipotéziseink, majd az eddig levont következtetéseink ismertetése, kitérve további megválaszolandó kérdések megfogalmazására is. A téma aktualitása vitathatatlan, hiszen a jelenkor tudásalapú információs társadalmában és nyílt piacgazdaságában a gazdaság és tudásipar egyik legfontosabb hajtóereje az "innováció imperatívusza." [Bobrovszky Jenő: Rejtélyek és fortélyok: Hozzászólás az üzleti titok és a know-how kérdésköréhez a Polgári Törvénykönyv reformja kapcsán. Magyar tudomány, 2006/11. 16] E kijelentést támasztja alá, hogy az elmúlt időszakban mind nemzeti, mind nemzetközi szinten kiemelt szerepet kaptak a kutatás-fejlesztés és innováció megerősítését célzó programok.
Az Európai Unió Európa 2020 stratégiája az átfogó cél elérése érdekében három, egymást erősítő stratégiai célt rögzít, amely prioritások egyik pillérje az intelligens növekedés, a tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakítása. Az Európa 2020-hoz kapcsolódó végrehajtási jellegű programok e stratégiai célkitűzésen belül további részcélokat határoznak meg, amelyek együttese eredményezheti a Stratégiában foglalt prioritások megvalósítását. Ilyen végrehajtási jellegű program az Unió Horizon 2020 programja, amely finanszírozási források felszabadításával az egyetemi kutatóhelyek és az ipar egymásra találását kívánja erősíteni az innováción alapuló gazdaság kialakítása érdekében. Tudásalapú társadalmunkban a know-how fokozódó jelentőséggel bír, így a Polgári Törvénykönyv újrakodifikálása során elkerülhetetlen volt fogalmának és jogi védelmének tisztázása. Ezt az igényt csak tovább erősíti az a tény, hogy a mai kereskedelmi-gazdasági viszonyok között egyre könnyebb az üzleti titok, know-how jogtalan eltulajdonítása. A Baker & McKenzie hatástanulmányában az elmúlt tíz év elemzése alapján megállapította, hogy minden ötödik gazdasági társaság üzleti titkát legalább egyszer megpróbálták jogellenesen megszerezni. (Study on Trade Secrets and Confidential Business Information in the Internal Market, 13)
Találóan fogalmaz az üzleti titok védelméről szóló uniós irányelv, amikor az üzleti titkot, illetve annak altípusát, a know-how-t a "legillékonyabb szellemi vagyontárgyként" jelöli meg [Faludi Gábor fordítása a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület konferenciáján (2016. május 6.) elhangzott előadása alapján], jól érzékelteti ugyanis azt a nehézséget, amivel az üzleti titok, illetve know-how definiálása során szükségszerűen szembe kell nézni. E definiálási nehézségnek alapvetően kettős oka van: i) mivel maga az oltalom tárgya sem homogén, igen problematikus egy olyan egzakt fogalom megalkotása, amely felöleli a teljes oltalmi kört, ugyanakkor kellően jól körülhatárolt ahhoz, hogy hatékony védelmet jelenthessen; ii) további kihívást jelent, hogy nem beszélhetünk egy statikus állapotról, hiszen a know-how jogi megítélése is folyamatosan változik a kutatás-fejlesztési és innovációs stratégiák, elvárások mentén. (Görög Márta: A know-how jogi védelmének alapvető kérdései. HVG-ORAC, Budapest, 2012. 12.)
Bár a 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésével a know-how jogi megítélésével kapcsolatos eltérő álláspontok és szakmai viták látszólag nyugvópontra jutottak, mégis van a kérdésnek egy olyan aspektusa, amely tekintetében a jogirodalom és a joggyakorlat messze nem egységes. A Ptk. expressis verbis rögzíti, hogy a know-how olyan nem közismert, műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása, amely egyben vagyoni értékkel bír, és amely korlátozott kizárólagos jogként illeti meg jogosultját [Ptk. 2:47. § (2) bek.]. Hipotézisünk szerint, ha a know-how olyan abszolút szerkezetű jog, amely relatív titkossága folytán vagyoni értékkel bír, akkor ekképpen - mint vagyoni értékű jog - forgalomképes jogosultság. Ez a felfogás azonban szétfeszíti a jelenlegi szabályozás kereteit, hiszen összeegyeztethetetlen a know-how személyiségi, illetve személyhez fűződő jogként való deklarálásával.
Maga az a tény, hogy a know-how forgalomképes jogként jelenik meg a joggyakorlatban, már magából a know-how fogalmából is egyértelműen következik. A know-how ugyanis széles körű ismerteket foglalhat magában, a recepttől kezdve a műszaki, gazdasági ismereten át egészen a szabadalmi oltalommal is védhető találmányig. A know-how körébe tartozó ismeretek egy része kifejezetten iparjogvédelmi jellegű, valamely nevesített iparjogvédelmi oltalom tárgyaiként is értelmezhetőek (Tattay Levente: A know-how fogalom fejlődése. Jogtudományi Közlöny, 2002/9. 411). A jogosult személyéhez tapadó alanyi jogok és azok vagyoni aspektusa közötti különbségtétel e ponton is tetten érhető, hiszen az iparjogvédelmi oltalom körébe tartozó szellemi alkotások tekintetében a jogosultat megilleti a szellemi alkotásból fakadó vagyoni értékű jogokkal való rendelkezés joga [Szt. 12. § (4) bek., 13. § (2) bek. c) pont, 13. § (3) bek., 13. § (8) bek., Védjegy.tv. 19. §, 36/A. § (1) bek., Szjt. 3. §, 9. § (6) bek.].
A know-how ezen felfogását támasztják alá a know-how transzfert biztosító szerződési konstrukciók alkalmazásai is. Sok esetben egy adott szellemi alkotás védelme hatékonyabb módon biztosítható, ha nem valamely iparjogvédelmi oltalom által, hanem mint know-how kerül védelem alá. Ennek indoka többek között az, hogy valamennyi iparjogvédelmi oltalmi forma kizárólag határozott időre szerezhető meg, és ezzel egyidejűleg az oltalom elnyerése nyilvánosságra hozatali kötelezettséget is teremt. Ezzel szemben, ha a szellemi alkotás jogosultja know-how-ként kívánja védeni alkotását,
- 17/18 -
akkor az számára ipso iure védelmet jelent, amely a titokban tartásig marad fenn. Ha az adott szellemi alkotás jellegéből adódóan nehezen képzelhető el a mérnöki visszafejtés vagy egyéni kísérlet során történő megfejtés, akkor a know-how jogintézménye jobban megfelel a gazdasági észszerűség követelményének, hiszen díjfizetés nélkül, határozatlan időre áll fenn a védelem. Különösen fontos lehet a titokvédelem lehetősége a kis- és középvállalkozások számára, akik általában nem rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal ahhoz, hogy egy kiterjedt iparjogvédelmi portfóliót tartsanak fenn.
Csakúgy, mint valamennyi szellemi alkotás esetén, a hasznosítási jog gyakorlása a know-how esetében is megkerülhetetlen kérdést jelent, hiszen a know-how elsődleges jogosultja számára önmagában a know-how megléte semmiféle kézzelfogható vagyoni előnyt nem jelent. Ha a gyakorlatot tekintjük, a legtöbb esetben a szellemi alkotás, know-how hasznosítását nem az alkotó - vagyis a know-how elsődleges jogosultja - végzi, hanem technológia-hasznosítás céljának elérése érdekében a hasznosítás jogát díjfizetés ellenében átengedi harmadik személynek (Görög 2012, 114). Ennek eszköze a know-how licenciaszerződés, amelyben a felek rögzítik a hasznosítás kereteit, és megállapítják annak ellenértékét. Ez általában évente royalty formájában kerül megfizetésre, ám a felek ettől eltérő koncepcióban is megállapodhatnak: lehetőség van egyösszegű licenciadíj kikötésére; vagy a royalty mellett egy jelentékenyebb (de az egyösszegű licenciadíjnál alacsonyabb), az átadáskor fizetendő összeg meghatározására (ez az ún. upfront royalty); vagy akár kijelölt mérföldkövekhez rendelt részletfizetésre is (milestone-rendszer) (Csécsy György: A szellemi alkotások joga. Novotni Kiadó, Miskolc, 2007. 254).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
